Daeva-Lunara: A Zöld Ember legendái

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A Zöld Ember misztikus, különleges alak, számos mondavilág különleges lénye. Ábrázolásai sokszor megjelennek középkori dombormûveken, faragásokon. Raymond Buckland szerint a frissiben megtérített, pogány hagyományaikra még emlékezõ hajdani kõfaragók azért vésték bele az épülõ templomok tartópilléreibe egykori istenük arcát, hogy eképp biztosítsanak neki helyet az új vallás szentélyében.

A 11. századtól kezdve napjainkig népszerû és gyakori motívum; sírköveken és emlékmûveken is láthatjuk, zöld színével és a körülötte burjánzó vegetációval az élet örök körforgását, a feltámadást, újjászületést jelképezve. Buja levélkoszorúja utalhat az "eretnek" hagyományok túlélésére, elpusztíthatatlan életerejére is.

Ezek a mûvek legtöbbször csak fejét ábrázolják, levelekkel, ágakkal körbefont arcát. Száján, orrán ágak, indák hajtanak ki, amelyeken olykor virág vagy gyümölcs díszlik.

A Zöld Ember "kiléte" a mai napig találgatások forrása. A legelterjedtebb elképzelés szerint õ az Erdõk Ura, a zöldellõ, termékeny, életerõs vadon megtestesítõje. Más elgondolások Õrzõként gondolnak rá, aki õrt áll Élet és Halál kapuja elõtt. Ismét mások a Tölgykirállyal azonosítják.

Tény, hogy a Zöld Ember több pogány istenséggel rokon vonásokat mutat. Köztük van természetesen Cernunnos, a Wicca rejtélyes Szarvas Istene, Sylvanus, az erdõk római ura, vagy az újjászületést zöld bõrével is reprezentáló Osiris, az élet és halál felett diadalmaskodó mezopotámiai Tammuz, a skandináv Frey és Wotan. Az angliai Suffolkban elõkerült 4. századi római kincsek egyikén, egy ezüst tálca középpontjában egy levélkoszorús maszk látható, amely Bacchust idézi. Neptunust és Oceanust is eszünkbe juttathatja, amennyiben az arcát övezõ leveleket tengeri növényeknek tudjuk be. Mindenesetre úgy tûnik, a Zöld Ember valamennyi megjelenési formája a természetes vegetáció, a tavasz, a megújulás szellemét sugallja.

A legkorábbi leveles fej egy 8. századi Rajasthan-i templomban található, de Harding szerint a libanoni és iraki fejek a 2. századra datálhatók. A 11. században a templomos lovagrend által épített, román stílusú jeruzsálemi templomokban szintén felfedezhetõ e szimbólum. Harding következtetése szerint a motívum eredeti hazája Kis-Ázsia, ahonnan kõfaragók hozták magukkal Európába.

A Zöld Embert idõnként Zöld Jack néven is emlegetik, bár ez utóbbi jellegzetes angol népmesei szereplõ. Régen a május elsejei felvonulás hagyományos figurája volt, általában levelekkel és virágfüzérekkel díszített zöld maskarába öltözött férfi testesítette meg, s alighanem szintén a természeti megújulás szellemét reprezentálta.

A viktoriánus idõkben háttérbe szorult, a mértéktartóan szemérmes közvélemény ellenezte a zajos, iszákos, pajzán karakter színre lépését.

Sir Gawain mondakörének Zöld Lovagját szintén azonosítják a Zöld Emberrel. A rejtélyes lovag talpig, ruhájától a hajáig, a szakálláig, sõt egészen a bõréig zöld, s õ az, aki hozzásegíti Gawaint ahhoz, hogy megélje a lovagság, becsület és hûség eszméit.

A Zöld Ember alakja Robin Hood alakjával is összefonódott, ebben az értelmében õ a zöld álruhás védelmezõ, az emberek segítõje.

Nagy-Britanniában a Zöld Eember reneszánszát élte a 19. században, amikor a neogótika és az "Arts and Crafts" korszaka dívott. A figura köré szövõdõ mitikus homály számos mûvészt is megihletett. Közismert a Whitefield Green Man, Paul Sivell faragványa, amelyet egy élõ tölgyfa elhalt ágából vésett ki a mester.