Osara: Az boszorkányüvegekrûl

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A boszorkányüveg nagyon régi varázslat. A régészeti vizsgálatok szerint már az 1500-as években elterjedt volt a használata. Célja, hogy bevonzza és csapdába ejtse a gonosz, destruktív erõket, melyek tulajdonosa ellen irányulnak. A népi mágikus hit szerint a boszorkányüveg megvédelmez a gonosz szellemek és a mágikus támadások ellen, és visszafordítja a boszorkányok gonosz igézeteit.

A hagyományos boszorkányüveg tulajdonképp egy kis flaska, nagyjából 3 inch (kb. 7,5 cm) magas, kék vagy zöld üvegbõl készül.

Ismeretesek ennél nagyobbak is, az úgynevezett Szürkeszakáll üvegek, melyek nagyjából 9 inch magasak, és kerekebbek is, Ezek voltak a késõbbi Barmann avagy Bellarmine kancsók õsei, melyeket a 16. és 17. századi, kõlni manufaktúrák gyártottak. A Szürkeszakáll és a Bellarmine kancsók már nem üvegbõl készültek, hanem barna vagy szürke kõagyagból, melyet sózománccal vontak be, és szakállas arcokkal díszitették, hogy elijesszék vele a gonosz szellemet. Népszerûek voltak ezek a kancsók pénz elásásához is, mivel úgy hitték, hogy a rájuk igézett varázslat megvédelmezi a megtalálástól, az arcok pedig elijesztik az esetleges kincskeresõket.

A boszorkányüveget egy boszorkánynak, javasnak vagy bûbájosnak kell elkészítenie. Tartalmazza az áldozat (a személy, aki ellen a gonosz erõk irányulnak) vizeletét, haj- és körömdarabkákat, töviseket, menstruációs vért, horgokat, üveg-, fa-, és csontdarabkákat, vörös fonalat - ez utóbbi a tündérek "befogására" szolgált. (Általában nem ezek mindegyikét, hanem néhány összetevõt.) A késõbbi, modern boszorkányüvegek már inkább rozmaringot, varró- és gombostûket, és vörösbort tartalmaznak.

Az üveget, miután megtöltötték, a birtok legtávolabbi sarkába temették, vagy a ház tûzhelye alá, esetleg valamely nem feltûnõ pontjára a háznak. Úgy hitték, hogy miután az üveget elásták, elfogja a gonosz szellemeket, melyek fennakadnak a tûkön, belefulladnak a borba, és végül a rozmaring elûzi õket. (Észrevehetõ a hasonlóság az Aradiában található "Citrom és tû" varázslattal, mely az itáliai boszorkányhagyomány része.)

Néha tengervizet vagy földet is helyeztek bele. Mások homokot, köveket, csomózott fonalakat, tollakat, kagylókat, gyógynövényeket, virágokat, sót, ecetet, olajat, pénzérméket vagy hamut tartalmaztak. Más területeken nem elásták az üveget, hanem a tûzbe dobták, és amikor felrobbant, a varázs megtört, a gonosz boszorkány pedig, aki a rontást küldte, feltehetõleg elpusztult.

Az "üvegmágia" formái több száz évesek, már I. Erzsébet korában is népszerûek voltak, különösen Angliában. Számos üveget találtak tûzhely, padló alá, vagy a falakba rejtve. Úgy hitték, hogy a boszorkányüveg egészen addig mûködik, míg elrejtve és sértetlenül marad.

Számos boszorkányüveg leletrõl van tudomásunk. A londoni Greenwich-ben például egy egészen különleges, mintegy 300 éves darabot találtak a közelmúltban, melynek érdekessége, hogy lezárt állapotban maradt fenn. Benne szögeket, sárgaréz tûket, körömdarabkákat, vizeletmaradványt, és egy szív alakú, meghajlított szöggel átszúrt bõrdarabot találtak.

A londoni múzeumban látható egy másik darab, a Halywell-i boszorkányüveg, melyet egy 18. századi ház padlója alá rejtve fedeztek fel. Egy méretes lyukba helyezték, melyet utána földdel töltöttek fel. Az üvegcsét megvizsgálva nagyjából hatvan réztûre leltek benne, továbbá találtak rozsdás szögeket és egy kis darab tárgyat, ami lehetett fa vagy csont.

Korábban már mintegy 200 hasonló üvegre bukkantak, de eddig mindegyik sérült volt. Ezekbõl 130 Bellarmine kancsó volt. A legtöbbjük (95%) tartalmazott tûket vagy szögeket, úgy tûnik tehát, mindenképp ez volt a legfontosabb "alkotórész". A második legfontosabb alkotórész a haj (25%) és a vizelet (25%).

Szinte az összes üvegre Nagy-Britannia területén bukkantak. Bár tudjuk, hogy a kolonizációval máshová is eljutott ez a bûbájforma, Amerikában eddig csak egyetlen leletet találtak, Pennsylvániában, mely a 17. századból való. A sötét olivazöld színû, arany patinával bevont üvegre fejjel lefelé elásva bukkantak rá - ez a gyakorlat Angliában is nagyon elterjedt volt. Az üveg alatt két másik tárgyat is találtak: egy darab madárcsontot (feltehetõleg fogolymadárét), és egy egy kis, fekete cserépedény vörösre mázolt peremének darabkáját. Az üveg maga hat, kerek fejû tût tartalmazott, és fadugóval volt szorosan lezárva.