Peggy: A tündérek mágiagyakorlata

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Ez egy nagyon nehéz téma, nagyjából olyan beszélni róla, mintha azt akarnám elmagyarázni, hogyan kell jó zenét írni. Elég keveset tudok a témáról, de legalább azt megpróbálom érthetõen elmondani.

Amit most leírok, az csak egy a tündérek által használt sok-sok módszer közül. Azt hiszem néhány találó kifejezést át fogok venni szerepjátékokból, mivel eddig nem találtam rájuk jobbat. Ezeket elõre tisztázom, hogy mindenkinek ugyanazt jelentsék.

- statikus valóság
- rítus: olyan cselekvés, mely segíti a beleélést a mágiahasználat közben (zene, tánc, harcmûvészet stb.)
- bárdmágia: nem csak szerepjátékokban, hanem valóságban is létezõ mágiafajta. Az elõadó a mû jelentéstartalmát beleszövi a valóságba, így az hatással van másokra is.

A mágiahasználat minden módjának az a lényege, hogy megváltoztatjuk a statikus valóságot.
- Ha úgy képzeljük el, mint teret, akkor meghajlíthatjuk.
- Ha úgy, mint a Mátrixot, átprogramozhatjuk.
- Ha hangok összességeként, beleénekelhetjük a saját dallamunkat.
- Ha térhálóként (energiahálóként) amelynek minden pontja közvetlen vagy közvetett kapcsolatban van egymással, akkor elindíthatjuk valamelyik pontján a saját akaratunk rezgéseit.

Amit én szeretnék bemutatni, arra a legjobb szó a 'szövés'. Ez nagyon durván leegyszerûsítve a következõképpen néz ki: a valóság ez esetben szövet vagy szálak formájában jelenik meg. Lehet egy befejezetlen szövetdarab is, melyben a múlt és a jelen már készen van, de a jövõ számtalan szál, amibõl folytatni fogjuk. Magam részérõl (az idõ relativitása miatt) jobban szeretek vagy szálak, vagy teljes egészében szövet formájában gondolni rá.

A módszer tehát rendkívül egyszerû: vesszük ezeket a szálakat és beleszõjük a valóságba, amit akarunk. Nézzük most a bárdmágiát ebbõl a szempontból.

Adottak a valóság szálai és adott egy dal, vers vagy más költemény. Az egyszerûbb változat az, hogy a bárd beleszövi az általa elõadott költemény mondanivalóját a valóságba, így az hatással van másokra is.

Van egy másik lehetõség is: ha a mágia életre hívója nem a saját mûvébõl dolgozik és nem is õ adja elõ. Ez valamivel bonyolultabb. Itt adott a költemény, azáltal, hogy valaki elõadja, egy mintát hoz létre a valóságszövetben, de ez csak egy lehetõség.

Szemléletes példával élve nézzük úgy a valóságot, mint egy szõnyeget. Így kétféle mintája lehet: olyan, amit a felszínére festenek és olyan, amit belecsomóznak.

Az én rendszeremben minden mûalkotás festett minta. Benne van a lehetõség, hogy valakit megfog és belecsomózza a szövetbe. A csomózott minta nem ugyanolyan lesz, mint a festett, de benne van az is, hiszen abból indult ki. Az eredeti festett minta természetesen megmarad és mindig látható lesz a szõnyeg felszínén, így újabb csomózott mintákhoz nyújt lehetõséget (ihletet).

Nézzünk egy konkrét példát: egy embert szeretnék gyógyítani ezzel a módszerrel. Van egy zeném hozzá: ez egy festett minta, amelyrõl úgy gondolom, hogy könnyen átformálhatom a célnak megfelelõen. Van egy energiarendszere (aurája) a gyógyítandó személynek, ami csomózott minta a szövetben. A festett mintából csomózottat szövök, és ezt beleszövöm az alany aurájába.

Így természetesen nem mindegy, hogy milyen a kiinduló minta, hiszen anyagként felhasználom. Minden alkotással ki szeretne fejezni valamit a mûvész, de mivel mindenki saját valósággal rendelkezik, ritkán fordul elõ, hogy két ember számára ugyanazt jelentse. Nem is az a lényeg, hogy az alkotó érzéseit próbáljuk lemásolni. Az a szempont, hogy számunkra mi a mondanivalója. Vannak különbözõ nehézségi fokú minták. Minél nyilvánvalóbb a mû lényege, annál könnyebb formázni.

Pl.: zene esetében a szólamok számától, bonyolultságától, összefonódásuktól és harmóniájuktól függ, hogy mennyire könnyû velük dolgozni. Tapasztalatom szerint azokból lehet a legerõsebb mágiát életre kelteni, amelyekben a mûvész mély és összetett érzelmeket fogalmazott meg. Ezeknek bonyolultabb a mintája, nehezebb átformálni, de megéri! A komolyzene ebbõl a szempontból igazi kihívásokat tartogat. Biztos vagyok benne, hogy zenén és prózán kívül más mûvészeti alkotásokat is fel lehet használni kiinduló mintaként, bár ezeket még nem próbáltam.

Most felvetõdik az az igen ésszerû kérdés, hogy ez nagyon szép, de mire jó? A válasz egyszerû is meg nem is. Tulajdonképpen bármire. Ugyanúgy közvetíti ez a módszer az akaratunkat, vágyainkat, mint bármelyik másik.

Más szempontból a mágiának ez a módja összeköti a tündérek világát a statikus valósággal és egyensúlyt teremt köztük. Egyfajta szimbiózist hoz létre: egyik sem létezhet a másik nélkül. Sokszor elhangzik a mesékben, hogy az emberek éltetik a tündéreket az által, hogy hisznek a létezésükben, de ritkán gondolunk azzal, hogy minden dolognak van ellenpárja is, hogy egyensúlyban maradjon. Ennek megfelelõen a tündérek is éltetik valahogy az embereket.

Az emberek kreativitása, fantáziája olyan a tündérek számára, mint a lelki táplálék, mint nekünk az életenergia. Magukba olvasztják és átformálva adják vissza a világnak. Életöröm, életerõ, új álmok és vágyak forrása az egész világ számára. Olyan ez, mint a levegõ körforgása: mi belélegezzük és szén dioxiddal keverve fújjuk ki, ami éltetõ a növényeknek; és õk oxigént adnak vissza nekünk. Másik hasonlattal élve egy szobrász hiába álmodik meg egy gyönyörû formát, ha nincs kõ, amibõl kifaraghatná. A fantázia, az alkotóképesség az ember sajátja, de tündérek hozzák létre a követ, az alapanyagot, amibõl újat lehet létrehozni. Képzeljük el, hogy milyen lenne a világok, álmok, vágyak, remények, fantázia, mûvészet nélkül.

Idézetek: Clive Baker: A Korbács
"Pusztaság volt és Cal por volt a pusztaságban: álmai, reményei mind por volt a pusztaságban és mindent irgalmatlan szél kergetett maga elõtt.
Mielõtt Cal meggyógyította volna Urielt, az angyal megfertõzte õt. Cal megérezte a szellem magányát és sivárságát, agyát elragadta az ûr és sorsára hagyta a semmiben. Cal eltévedt. Élete sivataggá vált: tûz-, hó- és homoksivataggá. Sivataggá vált minden és Cal ott fog bolyongani, míg össze nem roppan a semmiben."

"És a por egyre csak kavargott.
Cal néha mintha hangokat hallott volna szélben, nagyon távoli hangokat. De amilyen hirtelen jöttek, ugyanolyan hirtelen el is hallgattak és újra magára hagyták Calt.
Jobb is így, gondolta Cal, mert ha van valami a pusztaság mögött és a hangok odacsalogatják õt, a visszatérés csak fájdalmat okozna. A fájdalomból pedig Cal inkább nem kért. Annál is kevésbé, mert annak a másik helynek a lakói egyszer úgyis idejönnek majd hozzá. Elfonnyadnak és meghalnak és õk is por lesznek a pusztaságban. Ez a dolgok rendje; mindig is ez volt és mindig is ez lesz.
A végén minden porrá lesz."

Ki szeretne így élni? Értelmetlen és semmi öröm nincs benne. Mindenki erre törekszik a világon: valami mást megtapasztalni, mint az anyag és a test. Vannak néhányan akik azt állítják, hogy õket csak a fizikai valóság érdekli, közben pedig titokban, vagy tudat alatt keserûen irigykednek a többiekre (akik sokkal jobban érzik magukat a bõrükben). Sokan drogokhoz fordulnak segítségért, mert keresnek valamit, amirõl maguk sem tudják, hogy mi az. Különben is: minek volnának érzéseink és kreativitásunk, ha nem azért, hogy használjuk? Sokan nagyon borúlátóak és azt mondják, hogy a tündérek világa a végéhez közeledik. Én azonban azt tapasztaltam, hogy az emberek egyik korban sem lettek se jobbak, se rosszabbak, a történelem ismétli önmagát, csak a színpadkép változik.

Az emberek most is álmodnak. Nézzünk csak olyan könyveket, mint a Gyûrûk Ura vagy a Harry Potter, és olyan filmeket, mint a Csillagok Háborúja vagy a Mátrix. Megoszlanak a vélemények velük kapcsolatban, lehet róluk vitatkozni, de az tény, hogy hatalmas tömeg fantáziáját mozgatják meg. Amíg emberek képesek ilyeneket megálmodni, nem aggódom.

Másfelõl persze az is tény, hogy a technika fejlõdésével olyan eszközök kerültek a kezünkbe, amivel elpusztíthatjuk a világunkat, ha nem vagyunk elég körültekintõek! Az, hogy lényegesen kisebb érintetlen természet van, mint néhány száz éve, nyilván nem kedvez a tündéreknek, akiknek az az élõhelye. De ez már a környezetvédelem témakörébe tartozik, amibe most nem szeretnék belefolyni.

Itt következzen néhány idézet, amelyekkel mindezt megpróbálom közelebb hozni.

Gyõrfi András: Bóbita
"- Mégis boszorkány vagy?
- Tündér!
A férfi hátrahõkölt.
- Afféle erdei népség, aki gyereket lop, s eltévedt utazót láncol magához évszázadnyi idõre?
- Olyasféle. De ne félj, csak játszani akarok veled egy kicsit. Játszanod márpedig kell, mert nélkülem nem jutsz ki az erdõbõl. De ha jászol velem, megjutalmazlak.
- Mivel? Bolondok aranyával, röpke násszal? - a férfi hangja keserûen csengett.
- Gyere, játszd a játékomat, s cserébe visszaadom az életkedvedet.
- De miért én?
- Mert senkibõl nem táplálkozott még ily erõvel a Csillogás, s ami még fontosabb, senki halandó nem látta már jó ideje a Csillogás örvényét maga körül.
- Csillogás?
- Az álmok...
- Afféle mágia hát?
- A lélek bûbájossága. Játssz velem és te magad is megtapasztalod.
- S ha nem?
- Akkor amúgy is elbuksz és halálodig olyan leszel, mint egy kiürült héj, nem érzed majd többé az Életet."

Michael Ende: A Végtelen Történet
"Mintha álomban beszélgettek volna, Barnabás mégis egészen biztosan tudta, hogy ébren van és nem álmodik.
- Holdgyermek - suttogta - , ez most a vég?
- Nem - felelte õ -, ez a kezdet.
- Hol van Fantázia, Holdgyermek? Hol vannak a többiek? Hol van Atráskó és Fuhur? Minden megsemmisült? És a Vándorló Hegy Öregje a könyvével? Nem léteznek már?
- Fantázia a te kívánságaidból támad újra, Barnabásom. S általam lesz valósággá.
- Az én kívánságaimból? - ismételte csodálkozva Barnabás.
- Hiszen tudod - hallotta az édes hangot -, hogy engem a Kívánságok Aranyszemû Királynõjének hívnak. Mit kívánsz magadnak?
Barnabás gondolkozott, majd óvatosan megkérdezte:
- Hány kívánságon lehet?
- Ahányat csak akarsz - minél több, annál jobb, Barnabásom. Annál gazdagabb és sokszínûbb lesz Fantázia.
Barnabást lenyûgözte a meglepetés. Ám éppen mert végtelen sok lehetõséggel találta szemben magát, egyetlen kívánság sem jutott az eszébe.
- Nem tudok egyet sem - mondta végül.
Kis ideig csend volt, majd megszólalt a madárkahang:
- Ez bizony baj.
- Miért?
- Mert akkor nem lesz többé Fantázia.
Barnabás zavartan hallgatott. Korlátlan szabadságának érzését feszélyezte kissé, hogy minden õtõle függ.
- Miért van olyan sötét, Holdgyermek? - kérdezte.
- A kezdet mindig sötét, Barnabásom.
- Szeretnélek még egyszer újra látni, Holdgyermek, tudod úgy, mint abban a pillanatban, amikor rám tekintettél.
Ismét azt a halk, dallamos kacagást hallotta.
- Miért nevetsz?
- Mert boldog vagyok.
- Mitõl vagy boldog?
- Mert éppen most hangzott el az elsõ kívánságod.
- És teljesíted?
- Igen, nyújtsd ki a kezed!
Barnabás úgy tett és érezte, hogy a Kislány Királynõ valamit a tenyerébe helyez. Kicsi volt az a valami, de furcsamód mégis súlyos. Hidegség áradt belõle és kemény halott tapintású volt.
- Mi ez, Holdgyermek?
- Egy homokszem - hangzott a válasz. - Ez az egész, ami határtalan birodalmamból megmaradt. Neked ajándékozom.
- Köszönöm - mondta Barnabás ámulva. Valójában nem tudta, mit kezdjen ezzel az ajándékkal. Ha legalább valami eleven dolog lenne! Miközben azon gondolkozott, hogy mit vár tõle Holdgyermek, egyszer csak gyengéd bizsergést érzett a tenyerében. Jól megnézte, mi az.
- Nézd csak, Holdgyermek! - suttogta -, hisz ez parázslani és villogni kezd! És itt - látod - picurka lángnyelv csap ki belõle. Ó, hiszen ez egy csíra! Holdgyermek, ez nem homokszem! Ez egy fénylõ magszemecske, mely hajtani kezd!
- Jól van, Barnabásom! Látod, milyen könnyen megy."

Changeling szerepjáték könyv
"Ha megszûnünk tovább álmodni, az enyészeté leszünk."

"A Bûbáj a kezdetektõl fogva kíséri utunkat. Az élet dalának elringató dallama folyóként folyik el mellettünk, rajtunk és általunk: maga az élõ energia."

"A Bûbáj, melynek forrása a tündérek õshazája az Álom. Hogyan jut innen a Földre, ezt senki sem tudja igazán, de úgy vélik, az emberiség kreativitásával és mûvészeti képességeivel áll kapcsolatban, az emberi képzelet az, mely számtalan csatornát nyit, szabad folyást engedve az Álomnak, táplálva a Bûbájt."