Peggy: A tündérek világáról és természetükrõl

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Tisztázzunk néhány alapfogalmat, mielõtt tovább haladnánk:
- Statikus valóság: az az általánosan elfogadott valóság, ami a fizikai test és az elme számára felfogható.
- Asztrálsík: a statikus valóság (benne élõkkel együtt) érzelmi kivetülése. Asztrálról szoktak beszélni más értelemben is: ide sorolható tulajdonképpen minden más, ami a többibe nem.
- Mentálsík: a statikus valóság értelmi kivetülése.

A tündérek világa független (bizonyos fokig). Nem a mi valóságunk asztrálsíkján (semmilyen értelemben) helyezkedik el, de nem is egy másik statikus valóság.

A tündérek birodalma egy külön világ, ami egyszerre helyezkedik el a miénken belül és kívül. Kötõdik a miénkhez, de a fizika törvényeitõl függetlenül ott helyezkedik el, ahol kedve tartja, ezáltal egyszerre mindenhol és sehol sem. Valahogy úgy lehet elképzelni ezt, hogy ha van a miénkhez hasonló másik statikus valóság, akkor a tündérvilág ezek között helyezkedik el és mindegyikhez számos átjárón keresztül kötõdik (de ez így nagyon le van egyszerûsítve).

Most nézzük néhány jellegzetességét ennek a világnak!
A fizikai általánosan elfogadott törvényei:

- Tér: ezzel alapvetõen már az elõzõekben részletezett okok miatt gondok vannak. Kívülrõl nézve kicsit problémás megérteni, hogy lehet valami egyszerre több helyen is, miközben nincs is ott.
Ezen kívül a tündérbirodalomban nem egyszerû a tájékozódás: az utak ötletszerûen nem mindig ugyanoda vezetnek. Az is lényeges kérdés, hogy az embernek érdemes igen odafigyelni, hogy ott lépjen vissza a statikus valóságba, ahol kilépett belõle, ugyanis elég kellemetlen, ha három faluval odébb, vagy netán egy másik földrészen találja magát (esetleg egy másik statikus valóságban).

- Idõ: nagyon sok történet említi a tündérekkel kapcsolatban, hogy náluk gyorsabban, vagy lassabban telik az idõ. Ezzel kapcsolatban nincsenek egyértelmû információim. Az viszont saját tapasztalatom, hogy ez nem is igazán lényeges; amíg ott tartózkodik az ember, addig úgy sem érzi. Az a fontos, hogy kilépéskor pontosan meg kell határozni, hogy hol, és azt is hogy mikor szeretnél kijönni.

- Természet: sokkal közelebb állnak hozzá, mint mi. Õk még tudják, hogyan lehet például a növényeket arra kérni, hogy úgy növekedjenek, hogy házat alkossanak. Hasonlóan jó a kapcsolatuk az állatokkal (nekik sem parancsolnak, bár megtehetnék, inkább kérik õket, ha valamire szükségük van), elementálokkal, természetszellemekkel és az aprónép többi fajtájával. A világuk elkülönül a miénktõl idõjárás tekintetében is: ezt maguk irányítják kedvük szerint (még nem jöttem rá, hogy miféle rendszerben váltakoznak az évszakok, így nem mindig esnek egybe a nálunk aktuálissal).

- Jellem: a tündérek nem jók és nem rosszak a hagyományos értelemben. Külön egyéniségek, mint mi, saját pozitív és negatív tulajdonságokkal. Az erkölcsi rendszerük egészen más, ezért fordul elõ, hogy esetenként rosszindulatúnak találják õket. A másik véglet sem igaz, nem segítenek az embereknek ok nélkül, a mi felfogásunk szerint kifejezetten önzõek. A gondolkodásuk egyszerû és nem jellemzõ, hogy igazán foglalkoznának a távlatokkal, de nagyot téved, aki azt hiszi, hogy buták. Mivel valamiképpen idõtlenségben élnek, csak az õket érintõ lényeges problémákkal törõdnek. Ha rá tudunk hangolódni az észjárásukra, nagyon jól együtt lehet velük mûködni.

- Külsõ: valójában nagyonis változatosan néznek ki és ráadásul változtatni tudják a külsejüket. A sok helyen bûbájként említett képességük része az illúziók keltése. Szép emberi és torz félelmetes külsõt ölthetnek szándékuk szerint, megjelenhetnek fény és állat formában és még ezerféle módon.
Egészen aprótól kb. 160 cm-ig terjed a magasságuk. Általában nagyon hiúk. Egy részük visel ruhát, akár növények leveleibõl, szirmaiból, akár természetes szövetbõl, és ezekre ékszereikkel együtt nagyon büszkék (kifejezik vele az egyéniségüket). Összességében szépek és könnyedek, bár testalkatban is különböznek.

- Születés- elmúlás: a születés tudomásom szerint olyannyira szokványos módon történik, hogy fél-tündérekrõl is szólnak történetek. Ritkán születik tündér (és egyáltalán nem csúnya). Elvileg halhatatlanok, azonban így nyüzsögne tõlük a világ. Úgy tudom, hogy halálukkor átlényegülnek valami mássá, de ezt nem ismerem ennél pontosabban.

- Eszközök: legalább annyifélét használnak, mint mi. Sok történet említi apró íjaikat, mérgezett nyilaikat. Állítólag irtóznak a vastól, ennek alapja valószínûleg az, hogy a vas Marshoz kötõdõ fém, ilyen módon az erõszakot fejezi ki. A tündérek az erõszakot utálják. Ennek ellenére vannak még finom tõreik és rövid kardjaik, de nem szívesen használják õket.