Amanda: A természet mágiája

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Valószínûleg a legnagyobb nehézség, amivel a modern embernek szembe kell néznie, ha a természet erõi felé fordul, maga a mágia valóságossága: hogy létezik valamiféle láthatatlan erõ, ami bizonyos törvényeknek engedelmeskedik, és ismerõi fel tudják ébreszteni és használatba venni ezen erõt. Bárki képes elsajátítani ezt a tudást, aki nyitott szemmel és füllel jár, és él benne az igény a körülötte történõ változások megélésére és megértésére.

A természet mágiája gyakorlati életünk egyik, szinte észrevétlen aspektusa, hiszen a mágia egyik fõ jellemzoje a változás és általakulás.

Az elsõ lépés a mágia megértéséhez a világban zajló változások felismerése. Senki sem tagadhatja, hogy gyermekkora óta sokat változott, nem csak fizikai megjelenésében, de gondolkodásmódjában, viselkedésében, érzéseiben is. Megváltoztatjuk magunkat, partnerünket, otthonunkat. Ezen változások nagy része azért jön létre, mert döntéseket hozunk, és végigjárjuk a változás útját. Mások tõlünk függetlenül történnek, a körülmények hatására, mint egy munkahely elvesztése, vagy egy haláleset. Sok példát találhatunk a saját életünkben.

A mágia õsi örökségünk, mégis, nem könnyû megérteni és megtanulni. Napjainkban egyre nagyobb az igény és az érdeklõdés a régi utak felé, s sokan tudjuk, érezzük, hogy léteznek olyan õsi törvények, erõk, a valóság más dimenziói, melyhez valahol lelkünk mélyén keressük az elveszett kulcsot.

Kevesen ébrednek rá arra, hogy a kulcs Belsõ Énünkben van éppúgy, mint az ajtó, mely erre a világra nyílik, a tudatalatti elmében, ahová a hétköznapi ember álmai, ábrándjai révén jut el. Dion Fortune, Anglia egyik legnagyobb mágikus alakja azt írta: "a mágia tudatosságunk változásainak használata akaratunk irányításával...", s ez az egyszerû állítás a mágikus mûvészetek megértésének alapja. Tanuld meg ellenõrizni és megváltoztatni a tudatosságod, és megváltoztathatod az egész világot.

A mindennapi életben kétfajta tudatszintet, tudatosságot ismerünk - az ébrenlétet és az alvást -, de nem ismerjük fel a tucatnyi fokozatot, mely a kettõ között elhelyezkedik. A mágikus munka elsõ feladata ezek felismerése. A meditáció és az elme tréningje fokozatosan meghozza a kontrollt ezen szintek felett, és a gyakorló képessé válik arra, hogy mágikus tudatállapotba kerüljön, amikor a változások lehetségessé válnak.

Mindezt borzasztóan könnyû leírni, mintha csak azt mondanánk: zongorázni úgy kell, hogy a billentyûkre teszed az ujjad, és lenyomod õket. A valóságban ez ennyire nem egyszerû. Az érzékelés változásainak elsajátítása és kontrollálása nagyon nehéz, és hosszas gyakorlást igényel. Egyszerre kell hozzá ellazulás és feszült figyelem, komoly, de egyben játékos és rugalmas hozzáállás. Ha azonban egyszer már megtaláltuk a helyes egyensúlyt, minden egyszeriben könnyebbé válik, amint ráléptünk az ösvényre.

A mágia legtöbb eleme, ha helyesen alkalmazzák, azaz a megfelelõ józan ésszel és fokozatossággal, akkor hasznos és építõ hatású, ha azonban ostobán, azonnali "megvilágosodást" keresve esnek neki, veszélyes, sõt romboló hatású lehet. Ezért lépésrol lépésre, fokozatosan kell felfedeznünk a tudat új útjait. Nem biztos, hogy minden egyes lépcsõfoka élvezetes, sõt, lehet ijesztõ vagy összezavaró is, ha azonban a gyakorló komoly szándékkal és szilárd elhatározással birkózik meg a feladatokkal, akkor a belsõ világ erõi hihetetlen örömet, élményt és megértést adnak neki.

A mágia tanulmányozásának elsõ lépése a természet megfigyelése. Ha az évszakok és áramlatok erejét akarjuk látni, meg kell ismernünk õket, és nem csak felszínes módon. Alá kell merülnünk, míg ismerõsnek és kényelmesnek érezzük minden elemét. Sokan állítják magukról, hogy sámánok, boszorkányok, s közben halvány fogalmuk sincs arról, hogyan hangolódik össze lelkük az évszakok vagy a Hold változásával. Mások varázslatok tucatjait róják fel "Árnyak Könyvéjükbe", de nem vesznek róla tudomást, mi történik közben körülöttük, a természetben, a szobán kívül, ahol misztikus rítusaikat tartják varázspálcával hadonászva.

A természetben mindenre kaphatunk választ, õ az Anyánk, szeretõ ölében mind otthonra találunk, megérezzük, hol a helyünk a világban. Anyagunk egy a csillagok anyagával, ugyanazok az atomok alkotnak minket, mint a világ többi részét. Minden fa, növény, állat, drágakõ és ember része ennek az õsi örökségnek.

A természet átváltoztatja a dolgokat, egyiket a másikba, de egy idõ után mindig újra visszatér és kezdi a körforgást elölrõl. Mivel a természet részei vagyunk, a teremtés minden elemét magunkban hordozzuk. Ez a kapcsolat segít megváltoztatnunk a világot, s ezért tudnak ugyanezen erõk minket is változtatni.

Nem csak azt kell megértenünk és felfedeznünk, hogy a természet részei vagyunk, hanem azt is, hogy pontosan kik vagyunk, milyen jó és rossz tulajdonságaink vannak, milyen elfeledett, vagy figyelmen kívül hagyott képességek rejtõznek bennünk. Ez bármely mágikus tanulás egyik legnehezebb feladata, de a kulcs személyiségünk és mágiánk erejéhez: tökéletesen tisztában lenni jellemzõinkkel és potenciális képességeinkkel.

Minden jó, mágikus iskola ragaszkodik hozzá, hogy a tanulás megkezdése után a tanulók figyelmesen vizsgálják meg, kik is õk, honnan jöttek, és hová tartanak. Ez néha fájdalmas lehet de elengedhetetlen, ha a belsõ utakon akarunk járni. Le kell ásnunk személyes történetünkbe, megismerni önmagunkat, szükségleteinket, ambícióinkat, álmainkat, vágyainkat, lehetõségeinket és félelmeinket. Ennek legjobb módja a mágikus napló. A cél nem a hibáink vég nélküli sorolása, vagy önmagunkról alkotott dicshimnuszok zengése, hanem õszinte vallomások.

Fontos, hogy erre elegendõ idõt szánjunk. Tekintsünk vissza életünkre, sikereinkre és hibáinkra a legkorábbi emlékeinktol kezdve a mai napig. Mik voltak gyerekkori ambícióink és céljaink? Mi lett mára belõlük? Hány dolgot tettünk félre, amit igazán szerettünk csinálni? Mennyire befolyásol a családunk, a barátaink gondolatai és elvei, mennyire sikerült saját etikai kódexet kialakítanunk? Hogyan változtak a céljaink? Mihez akarunk most kezdeni magunkkal?

A másik fontos terület, amit meg kell vizsgálnunk, a természettel való kapcsolatunk. A legegyszerûbb szinten ez annyit jelent, mennyire élvezzük a kerti munkát, a természetben tett sétákat, mennyire tekintjük élõ, érzõ lénynek a fákat, növényeket, köveket, hogyan érzünk a virágok, gyógynövények felõl, csak ízesítik és szépítik ételünket és díszítik a sötét sarkokat, vagy szerepet játszanak életkedvünk helyreállításában? Ha segítséget várunk a természettõl, meg kell fogalmaznunk a vele, és sok más dologgal kapcsolatos nézeteinket.

Ha valóban az Õsi Vallást akarjuk követni, életünk egy másik részét is alaposan meg kell vizsgálnunk: hogyan viszonyulunk az elemekhez. Hogyan reagálunk az ár-apályra, tudatában vagyunk-e a holdfázisok váltakozásának, jelentenek-e például változásokat az álmainkban, szeretünk-e esõben vagy napfényben a szabadban lenni, melyik évszak a kedvencünk, és így tovább.

Ezek az érzések mind a minket körülvevõ természettel való kapcsolatunkról árulkodnak. Amikor megtesszük elsõ lépéseinket, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek az eddig csak felületesen, kevésbé tudatosan észrevett dolgok új dimenzióként nyílnak meg elõttünk, és egyre fontosabbá válnak. Ha belépünk a természet birodalmába, számos olyan különös és lélegzetelállító felfedezést tehetünk, melyek legtöbbje a természettel már meglévõ kapcsolatunkra épül, abból táplálkozik, csak éppen eddig nem voltunk tudatában. Ha a kapcsolat gyengébb, több idõt és erofeszítést fog igényelni, de mint mondottam, mind a természet részei vagyunk, a különbség csak abban rejlik, mennyire könnyen vagy nehezen ismerjük fel ezt önmagunkban.

A városlakó emberek visszafejlõdtek az érzékelés területén. Nem érzik a szelet és az esõt az arcukon, nem látják a csillagok folyton változó ragyogását, nem járnak tágas, vad területeken, és nem érzik a Régi Istenek jelenlétét lakhelyükön. Nem tapintják a Földet, a fák durva kérgét, a levelek bársonyos felületét. Csak egy meg nem élt gyermekkor álmaiban játszhatnak a csillámló folyó vizében, beszélhetnek fákkal, repülhetnek sárkányokkal az azúrkék nyári égen. Ha azonban hajlandóak vagyunk a hétköznapi látás sötét szemüvegét levenni, elfordulni a készen elénk rakott dolgok kényelmétõl, megtalálhatjuk a másik világ kapuját.

A természet oda rejtette a titkos bejáratokat, ahol az álmok valóra válnak. Ennek ellenére, ha felismerjük erejét és jelentõségét, eljuthatunk az elveszett földre, és tölthetünk ott egy kis idõt, hogy feltöltekezzünk, és megmerítkezzünk a halhatatlan bölcsességben, hogy hatékonyabban lehessünk azok, akik lenni akarunk.

Elõször fel kell ébresztenünk érzékeinket, és meg kell tanulnunk látni, hogy mi van valójában körülöttünk. Újra kell tanítanunk a fülünket, hogy meghalljuk a szférák zenéjét a hétköznapi világ zajai mögött. Újra meg kell tanulnunk érezni, tapintani, nem csak ujjainkkal, de szívünkkel is. Meg kell tanulnunk érezni azokat, akik körülöttünk élnek, mert a legtöbb dolog, amit közölni akarnak, nem szavakkal vagy gesztusokkal történik. Éreznünk kell félelmeiket, bizonytalanságukat, reményeiket és vágyainkat. Meg kell tanulnunk a figyelmet!

A legnyilvánvalóbb dolog pedig, hogy meg kell tanulnunk megérteni a környezetünket, hallani, mit mondanak a fák, mit súg a szél, milyen idõt jósolnak a felhok. A legtöbb gyerek számára ez még mind valóság, de mire felnõnek, elvesztik a képességet - pedig ezekbõl a forrásokból származik a régi bölcsek tudása. Mivel szoros kapcsolatban éltek a természettel, Õ segítette gyógyulásukat, elveszett dolgaik megtalálását, a magányos megvigasztalását, a jövõ megváltoztatását. Ez az, amit a Ma mit sem értõ embere mágiának nevez.

Ha megtaláljuk a mágikus mintát az élet egészében, és látjuk, hogyan illenek bele saját vágyaink és reményeink, akkor a teremtés erõi megindulnak, és irányítani leszünk õket képesek. A természeti mágia nagy része pusztán józan ész és odafigyelés, amit a modern élet túlságosan elnyomott. Szabadságunk nagy részét elvesztettük, egyszerûen azért, mert elfelejtettük.

A Zöld Ember meditációja

Képzeljük el, hogy egy ösvényen sétálunk, mely hajladozó, fûvel borított mezõn vezet keresztül. Érezzük a frissen vágott széna illatát. A szél és a nyári nap melege simogatja az arcunk. Nézzünk körül, és lássuk a mezõt tarkító, élénk színû vadvirágokat. Még jobban ellazulunk, miközben minden érzékünkkel befogadjuk a látványt, az illatokat, az érzéseket.

Kövessük a kitaposott utat a nyári lombba öltözött fák ágai alá, az árnyékba. Érzékeljük, mennyivel hûvösebb itt a levegõ. Hallgassuk a madarak csicsergését, a levelek zizegését. Ahogy lépdelünk, nyújtsuk ki kezünket, és érintsük meg a legközelebbi fa törzsét. Érezzük a kéreg érdességét. Nyúljunk fel és húzzunk le egy hajlékony ágat, míg el nem érjük a leveleket. Tapintsuk meg felületüket, érezzük simaságukat, ívelt széleiket. Figyeljük meg a rügyeket, és hogy hogyan csatlakoznak a levelek az ághoz. Majd engedjük el és hallgassuk, ahogy az ág susogva-zizegve visszatér eredeti helyére. Támasszuk hátunkat a fa törzsének, és csússzunk le, míg a földre csüccsenünk, a gyökerek közé. Nézzünk fel az ágakra és a levelekre, lássuk az átszûrõdõ napsugarakat. Érezzük a fa erejét és életét. Kérdezzük meg, akar-e mondani valamit. Várjunk türelmesen a válaszra, közben lazuljunk el még jobban.

A fák közül kis termetû ember közeleg, háta kortól hajlott, haja, mint a téli hó, szemei kékek, mint a tavaszi ég. Egyszerû ruházata a nyári erdõ zöldjét idézi, homlokát levelek díszítik. Ráncos, de mosolygó arca barna, mint a bükklevelek õsszel, nyaka körül és szakállába leveles indák fonódnak. Õ a Zöld Ember, az erdõ õrzõje.

A Zöld Ember sok mindent mesélhet a Vadonról, a Zöld Úrnõrõl, a fákról. Tegyük fel neki kérdéseinket, s õ kedvesen és bölcsen válaszol.

Amikor látogatásunk a végéhez közelít, a Zöld Ember ránk mosolyog, és elõvesz a zsebébõl valamit, majd átnyújtja. Nézzük meg, mi ez, és gondolkodjunk el rajta, miért adta nekünk, mit tudunk tanulni belõle. Köszönjük meg az ajándékot és a válaszokat, és forduljunk a rét felé. A Zöld Ember eltûnik egy pillanat alatt.

Lassan sétáljunk vissza a virágokkal teli mezõre. Átjár a Nap melege. Miközben újra átgondoljuk, mit hallottunk és éreztünk, lassan eloszlik a mezõ képe. Lágyan, fokozatosan mélyet lélegzünk, kinyújtóztatjuk karjainkat, és kinyitjuk a szemünket.