Saddie: Wicca teológia

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Az alábbiakban egy részletet közlünk a 2008. Nyári Wicca táborban elhangzott "A Wicca filozófiája" c. elõadásból.

"A Wicca egy vallás, és gyakori elvárás, hogy egy vallás rendelkezzen valamiféle istenképpel. Miben hisz a Wicca?

Amint az elõzõekben már beszéltünk róla, a Wicca két fõ forrásból táplálkozik. Egyik az õsi, animisztikus, sámánisztikus világkép. Épp ezért a Wicca vallást nevezhetjük animisztikusnak; hiszünk abban, hogy mindennek lelke, szelleme van, s ezzel lehet beszélni, lehet kérlelni, sõt fenyegetni. Biztos vagyok benne, hogy a hallgatóságban sokan furcsán néznek erre, de gondoljatok bele, melyikõtök nem fenyegette még meg a számítógépét, amikor az lefagyott, hibaüzeneteket küldözgetett, vagy egyszerûen csak belassult? Az Aradia avagy a Boszorkányok evangéliuma címû könyvben több példa is szerepel az istenek fenyegetésére is, és bár ezt a legtöbb Wicca nem használja, tudnunk kell, hogy létezik, mint technika. Röviden azonban kimondhatjuk: a Wicca animista.

A másik fõ forrás a hermetikus mágia felfogása, amely a platóni ideaelméletre alapoz. Minden, amit magunk körül látunk, pusztán az ideák világának homályos árnyképe. Ezen szemlélet alapján az ideák megszemélyesített formái az istenek. Ez a koncepció teljesen egybecseng a klasszikus görög-római, sõt egyiptomi pantheon-képpel. Mars a megtestesült Harc, Vénusz a megtestesült Szépség, stb. stb., ezen istenek pedig laza hierarchiában állnak egymással. Így a Wicca politeista, azaz többistenhívõ vallás.

A judeo-keresztény gondolatkör ez magasabb szintre emelte ezen hierarchiát, náluk csak egy Isten van, õ az, aki a megmondást csinálja. Neki vannak arkangyalai, azoknak angyalai és az egész teremtés összeáll Egy Nagy Hierarchiává, melynek mi majdnem, de nem egészen az alján helyezkedünk el. Maga a hierarchikus felépítés része a Wicca filozófiának, de az Egy Isten helyett az Istenpár foglal helyet az egész tetején, harmóniában és egyensúlyban. így a Wicca duális vallás.

A Gardnerianizmust a hatvanas évek közepe felé elkezdte áthatni az Istennõ-kultusz, s ez átterjedt rengeteg mág irányzatra is. õk kijelentették, hogy valóban létezik az Istenpár, de az Istennõ az irányító, a Mindenek Anyja, elsõsorban õt imádjuk. Így mondható, hogy a Wicca henoteista és Istennõ-vallás.

A Wicca vallás ezen felül a természetbõl merít inspirációt, hiszen az rejti a Nagy Misztérium ciklusait, legyen szó ünnepekrõl, avatásokról, vagy csak egy emberi életrõl. A Wicca tehát természetvallás.

Tudjuk, hogy minden mögött a Természet erõi munkálkodnak, s ez az energia mindenben jelen van - a fákban, az állatokban, a kövekben, a tárgyakban, az emberekben -, s ez az Isteni Jelenlét az, ami mindent létezésben tart. Tehát a Wicca pantheista.

Mindez igaz, de egyik sem kizárólagosan - és fontos megemlíteni, hogy nem mindegyik Wicca fogadja el mindegyik szemléletet. Minden Wiccafüggõ.

Egyvalamiben azonban a legtöbb Wicca egyetért. Vallásunk kizárólag papságból áll, nincsenek "követõk". Mindenki saját maga kommunikál az Istenekkel, nem közvetítõkön keresztül. Ez (elméletileg) logikusan hozza magával a megállapítást, hogy csak az a Wicca, aki avatással rendelkezik, hiszen a misztériumok avatatlanjai nem képesek közvetlenül a kontaktusra (ha elfogadjuk, hogy a Wicca misztériumvallás). Ezen avatás érkezhet fizikai vagy nem fizikai személytõl, a misztériumokat meg lehet élni akár a hétköznapokban is (ahogy Lon Milo DuQuette mondta, nehéz nagy titkokat nem kiadni, mert mindenütt ott vannak - ha nem lennének, nem lennének nagy titkok), de az önavatás lehetetlen - ez azt feltételezné, hogy az ember önmagának ad át olyan misztériumokat, amelyekkel nem rendelkezik."