Osara: Szicília "tündéres" boszorkányperei



Szicília "tündéres" boszorkányperei a 16. század végétől a 17. század közepéig folytak. Igen különleges helyet foglalnak el a boszorkányperek történelmében, mivel ezen tárgyalások során a népmesék tündérnépével való kapcsolatok adták a vád legfőbb pontját.


A palermói halászasszony

A palermói halászasszony ismeretlen nevű, itáliai nő volt, akit a palermói inkvizíció elé állítottak 1588-ban, mivel azt állította, hogy kapcsolatban áll a tündérekkel. Vallomása az egyik első volt azok sorában, akik emberek és tündérfélék közötti találkozásokról számoltak be.

A halászasszony azt mondta bíráinak, hogy amikor nyolc éves volt, egy csoportnyi nővel kecskéken repkedett egy hatalmas síkság felett Nápoly környékén, melynek neve Benevento, és ott egy vörös bőrű, fiatal fiút és egy gyönyörű asszonyt látott trónon ülve, akiket Királynak és Királynőnek neveztek. A nők vezetője, aki odavitte, azt mondta a halászasszonynak, hogy térdeljen le az elfek Királya és Királynője előtt, és ajánlja fel nekik szolgálatait, ezért cserébe gazdag és jóképű férfiakkal halmozzák el, akikkel kedvét töltheti, de többé nem szabad a keresztény istent és a szent szűzet imádnia. A vezető azt is hozzátette, hogy nem szabad Szűz Máriát emlegetnie az elfek előtt, mert ez rossz modorra vall. A halászasszony beleegyezett abba, hogy a Királyt Istenként, a Királynőt pedig Istennőként tisztelje, és felesküdött egy könyvre, melyet a vezető tartott eléje. Testestől-lelkestől az isteni párnak ajánlotta magát. Ezután étkekkel megrakott asztalokat hoztak elő, mindenki lakomázott és szeretkeztek. A halászasszony szerint rövid időn belül számos férfival közösült, majd úgy ébredt, mintha álomból kelt volna, az ágyában, mezítelenül. Azt állította, nem tudta, hogy mindez bűnös cselekedet és a Sátán műve, egészen addig, míg a pap fel nem világosította. De azt mondta, ezután is folytatta mindezen dolgokat, mert annyira boldoggá tették. Néha, mondotta, az elfek még azelőtt vitték el, mielőtt aludni tért volna, és gondoskodott volna róla, hogy férje és gyerekei észrevegyenek bármit is. Az állította, teljesen ébren volt egész idő alatt. Ilyenkor az éj végeztével szintén ágyában találta magát, de teljesen felöltözve. Azt is mondta, hogy a Király és a Királynő orvosságokat adott neki, melyekkel meggyógyíthatja a betegeket, így pénzt kereshet, és jómódra tehet szert.

Az inkvizíció azt állította, hogy tündérek nem léteznek, a bennük való hit - melyet nem szabad komolyan venni - a pogány babonák maradványa, s így gyökerestől ki kell irtani. Úgy vélték, a vallomásban elmondottak vagy a nő álmának képei, vagy pedig nem a nem-létező tündérek, hanem az igenis nagyon valóságos boszorkányok voltak azok, akikkel az éjszakáit töltötte, démonok társaságában. Épp ezért kérdéseik elsősorban arra irányultak, hogy felmérjék, vajon álmodott-e az asszony vagy sem. Ha álmodott, akkor elengednék, ha nem, akkor bizony boszorkány. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy igazán csak álom volt az egész.


További esetek

1579 és 1651 között 57 nő és 8 férfi állította a szicíliai inkvizíció ítélőszéke előtt, hogy tündérekkel volt kapcsolata. Hozzá kell tennünk, hogy csak ebből az időszakból vannak feljegyzéseink, nem elképzelhetetlen tehát, hogy már korábban, vagy későbbi időpontokban is tárgyaltak hasonló eseteket, melyekről nem maradt fenn feljegyzés. Az inkvizíció boszorkányoknak nevezte ezeket az embereket, de nagyon gyakran nem vették komolyan az efféle eseteket, mivel az Ördög sosem került említésre a vallomásokban. A vádlottak azt mondták, azért hívták őket ezekre a gyűlésekre, mert "édes vérük" van. Sokan azt mesélték, csak lélekben mentek el ezekre a találkozókra, míg testük továbbra is az ágyban feküdt.

A szicíliai boszorkányperek általában enyhék voltak. A legtöbb esetben a vádlottakat elengedték, vagy száműzetésre, börtönre ítélték. Halálböntetésre nagyon kevés a példa. A vádlottak kínzás nélkül, önként tették meg vallomásokat. A feljegyzések szerint nem szégyenkeztek amiatt, amit tettek, és nem is voltak tudatában annak, hogy az egyház elítéli a tündérekkel való kapcsolattartást - a néphit erősen élt ezekben az egyszerű, paraszti származású emberekben. 1630-ban Vicencia la Rosa-t, egy javasasszonyt hallgattak ki, és ítéletképp megtiltották neki, hogy valaha is ismét szóba hozza a tündéreket. Ennek ellenére később is mesélt az embereknek személyes, "házi" tündéréről, Martinillóról, aki rendszeresen Beneventóba vitte őt, ahol férfiakkal szeretkezett és gyógyítást tanult. Így ismét letartóztatták és száműzték Szicíliából egész életére.

A vádlottak között általános elképzelés volt, hogy a tündérek szépséges, magas lények, akik fehérbe, vörösbe, vagy feketébe öltöznek. Férfiak és nők vegyesen, lábaik macskamancsban vagy lópatában végződnek. Ötös vagy hetes csoportokban járnak, egy fiútündér fuvolázott vagy gitározott, míg a többiek táncoltak. Hét tündér együtt képes volt macskává változni, és valami aydon nevű lénnyé, mely képes ölni is.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu