Osara: Az itáliai boszorkányvallás, a stregheria gyökerei

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Olaszország pogány hagyományai egyedülállóak a boszorkányság szempontjából. Tradicionálisan "vecchia religione", azaz õsi vallás néven foglalják össze azokat a tradíciókat, melyek a "stregheria", az olasz boszorkányság gyökerei. Követõi generációról generációra örökítették az õsi hitet. A boszorkányság az olasz vidékeken egészen a XX. századig létezett és virágzott, de például a lombardiai parasztok mai babonái közül is sok származik a boszorkány-hitbõl.

Horáciusz, a római költõ írásában találjuk talán a legkorábbi utalást az olasz boszorkányokra, és holdkultuszukra. Az i. e. 30 körül íródott "Epodes"-ben elmeséli egy olasz boszorkány, Canidia legendáját. Horáciusz szerint Proszerpina és Diana adja a hatalmat a boszorkányoknak, akik titkon összegyûlnek, hogy misztikus imádatukat elõadhassák. Említ egy bizonyos könyvet "Libros Carminium" néven is, mely idézéseket és varázsigéket tartalmaz, és melynek segítségével "a Hold lehívható az égrõl". Más ókori, római szerzõk, mint például Ovidiusz, hasonló legendákról regéltek.

Elbeszéléseikben úgy fest, hogy a boszorkányság köztudott, ismert dolog volt akkoriban. Számos szerzõ említi, hogy a boszorkányok összegyûltek teliholdkor, és "messze elkerülték a napistenek városait".

Julio Baroja antropológus a "The World of the Witches" (A boszorkányok világa) címû könyvében bizonyítékokat tár fel arra vonatkozólag, hogy az V. és VI. században egész dél-Európában virágzott a Diana-kultusz.

A középkorban Olaszországban is elkezdõdtek a boszorkányüldözések, bár viszonylag késõn, a IV. század második felében. Az egyedülálló, falusi boszorkányokat ekkor sem zaklatták, azok háborítatlanul folytathatták tovább gyógyító, tanácsadó szerepkörüket - a katolikus egyház a szervezett csoportokat akarta elsõsorban felkutatni és megsemmisíteni. 1390-ben a milánói Pierina de Bugatis perében azt vallotta, hogy részt vesz "Erodiade játékában". Ugo da San Vittore, egy XII. századi itáliai apát szintén olyan asszonyokról számolt be, akik azt hiszik, hogy éjjelente állatok hátán lovagolnak "Erodiade"-val, akit õ Dianával és Minervával hoz összefüggésbe. 1457-bõl egy olyan feljegyzés maradt ránk, mely három nõ perérõl szól Bressanoné-ban, akik a "Diana Társaság" követõinek vallották magukat.

A túlélés érdekében a kultusz teljesen visszahúzódott, és követõi titokban tevékenykedtek tovább. A XVII. századból ennek ellenére egészen sok kézirat maradt fent, mely olasz boszorkányok varázsigéit és bûbájait õrzi. Ezek az iratok családokon belül hagyományozódtak évszázadokig.

Úgy tartották, hogy Olaszország különbözõ részein három fõ klán õrizte a stregheria õsi titkait. Mindhárom Aradia tanításainak egy-egy részét vitte tovább. A Fanara a Földmisztériumok õrzõje északon. õk ismerték a ley-vonalak titkait. A Janarra és a Tanarra klán Közép-Olaszországban tanyázott. A Janarra volt a Holdmisztériumok õrzõje, õket gyakran nevezték Tengeri Boszorkányoknak is. A Tanarra klán a Csillagok Titkait ismerte. Mindhárom klán az isteni párnak különbözõ aspektusait tiszteli, de a vezetõk szoros kapcsolatot tartanak fent egymással.

A klánok nevei Tana istennõ aspektusaiból származnak. Az Istennõ az égben az Ég Királynõjeként jelenik meg, melyet a Hold jelképez, és ami további aspektusokra bontható fel (holdistennõ hármasság). A földön az Istennõ Földanyaként, az alvilágban pedig a Holtak Úrnõjeként jelenik meg. Fana Tanának a földi, Jana pedig az égi megjelenési formája. A férfi isten neve Tanus, földi aspektusa, a termékenység és bõség Fanus, égi képmása pedig Janus. Fanus magasabb aspektusa Dianus. Fanust általában állatszervakkal a fején ábrázolták, Janus koronát visel, míg Tanus feje körül kék fénysugár ragyog.

A stregheria napjainkban is az õsi klánok alapján szervezõdik. Mindegyik csoportnak van vezetõje, kinek az a feladata, hogy megõrizze a hagyomány tisztaságát, és továbbvigye az örökséget. A vezetõ neve Grimas. A coven (boszorkánycsoport) hagyományos elnevezései: Boschetto, ami ligetet jelent; Selva (erdõ) vagy Congrega. A csoport létszáma háromtól tizenháromig terjedhet. A csoport tagjai három fokozatba sorolhatóak, mindhárom fokozatnak klántól függõ, saját színû szalagja van és titkos kézjele.

A stregák nem Szabbatnak nevezik ünnepeiket, inkább a Treguenda névvel illetik õket. A négy fõ ünnep októberben, februárban, májusban és augusztusban van. Ezek: október 31. - La Festa dell' Ombra (Az Árnyék Ünnepe - egyéb elnevezései: Calenda, Ognassanti, Tutti i Santi vagy Terzina); február 2. körül - Lupercus (vagy Calendora); május 1. - Tana istennõ napja (vagy La Giornata di Diana, Calendmaggio); és az augusztusi elsõ aratás, a Cornucopia (vagy Raccolto) ünnepe, augusztus elsõ hetében. A másik négy, kisebb ünnep megegyezik a tavaszi (Primeira, Equinozio della Primavera) és õszi napéjegyenlõség (Equinozio di Autunno), illetve a nyári (La Festa dell' Estate, Festa delle Erbe vagy Solstizie d'Estate) és téli napforduló (Yule, Saturnalia, La Festa dell' Inverno) napjaival. A nyolc ünnep összefoglaló neve "A Kerék". Ez az elnevezés az év körét jelenti.

A stregheria koncepciója szerint az év köre alapvetõen két részre oszlik, melyek közül a nyári félévet az Istennõ, a téli félévet az Isten uralja. Ebben a rendszerben az Istennõ a természet termékenységét jelképezi, az Isten pedig a halál uraként jelenik meg. Követõi ezt a gyakorlatban is megvalósítják, mégpedig úgy, hogy a csoport vezetõje, a Fõpap "uralkodik" az Árnyék Ünnepétõl kezdve május elsejéig, majd Tana istennõ napját átadja hatalmát a Fõpapnõnek az év további részére. Az Isten hónapjai alatt csuklyával felszerelt köpenyt viselnek a rítusokon, míg az Istennõ hónapjai alatt meztelenül tartják a szertartásokat.

A telihold ünnepek neve Veglione, mely irodalmi jelentése "egész éjjel táncolás".

Az õsi tudást a stregák saját kézzel írott könyvekben jegyezték le, melyek neve "Az Utak Könyve". Ezek mindegyike három részre tagozódott: Utak, Hívások és Mágia. Az Utak rész tartalmazta a rituális instrukciókat, a törvényeket, és az olyan közösségi rítusokat, mint a Gyermek Megáldása, a Házassági Ceremónia, a Halotti Ceremónia, a Beavatások Rítusai. Ebben a részben jegyezték le az Istennõrõl és az Istenrõl szóló legendákat is, valamint a tanítványok és a klántagok névsorát is tartalmazta. A Hívások részben jegyezték le a kántálásokat, a kézjeleket, rituális mozdulatokat, a klán arcfestését és titkos jeleit. Végül a Mágia rész tartalmazta a varázsigéket, bájolásokat, recepteket, a gyógyítás fortélyait és a gyógynövények ismeretét.