Caballus: Wicca - Gondolatok a rituális meztelenségrõl

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

"És meg foglak szabadítani titeket a szolgaságtól; s jeléül annak, hogy igazán szabadok vagytok, meztelenül végezzétek szertartásaitokat; így táncoljatok, daloljatok, lakomázzatok, zenéljetek és szerelmeskedjetek, mindezt az én dicsõségemre."

A fenti idézet a gardneriánus Árnyak könyvébõl való, és az Istennõ parancsa címet viselõ rituális szöveg egy részlete. A Parancsban, ahogy a legtöbb wicca röviden nevezi, az Istennõ személyesen szól híveihez, és saját magáról és a Wicca útról közöl fontos kinyilatkoztatásokat. Az idézett rész a rituális meztelenségre, a Wicca egy olyan hagyományosan jellemzõ gyakorlatára utal, mely napjainkra egyre inkább háttérbe szorul, a rituális korbácsoláshoz, vagy a Nagy Rítus valóságos bemutatásához hasonlóan.

A rituális meztelenség a Wiccán belül elsõsorban a gardneriánus és alexandriánus tradíciókra jellemzõ, és a Wicca XX. századi újjászületésének elsõ évtizedeiben általánosan elterjedt volt a wiccák között, hiszen ebben az idõszakban a boszorkánysággal foglalkozók túlnyomó többsége ebbõl a két tradícióból került ki. Késõbb azonban gombamód szaporodni kezdtek a különbözõ Wicca tradíciók, és a világ wiccáinak és boszorkányainak gyakorlatából egyre inkább kimaradtak azok a hagyományos elemek, melyek a modern ember számára furcsának, zavarbaejtõnek vagy kellemetlennek tûntek. Erre a sorsra jutott a rituális meztelenség is, melyet napjainkban már csak a legkülöncebb vagy a legortodoxabb wiccák követnek, és persze azok, akik a wiccát csak ürügynek tekintik egy kis meztelenkedésre.

A rituális meztelenség, azaz a wiccák azon szokása, hogy meztelenül végzik szertartásaikat, a vallás nyilvánosságra lépésének kezdetétõl vitákra adott okot, és a vádaskodások és félreértelmezések melegágyául szolgált. Ez természetesen nem meglepõ egy olyan társadalomban, melynek a meztelen emberi testhez fûzõdõ viszonyát hosszú évszázadokon át a kereszténység formálta. Az a vallás, mely a testet a szellemnél alacsonyabbrendûnek tartja, a meztelenség és a szexualitás közé pedig egyenlõségjelet tesz, egyaránt bûnösnek tekintve mindkettõt. Még napjainkban is találkozhatunk olyan emberekkel, akik úgy gondolják, a Wicca nem szól másról, csak a szexrõl, és a Wicca rituálék valójában okkult körítéssel fûszerezett orgiák. Furcsa továbbélése ez a középkori boszorkányperek koholt vádjainak, melyek az ördöggel való paráználkodásról szóltak. Az "erkölcsös" társadalom olyan értetlenséggel és agrasszív elutasítással fogadta a rituális meztelenséget, hogy a wiccák védekezésre kényszerültek, és bizonygatni kezdték, hogy a rituális meztelenségnek, és úgy általában a Wiccának egyáltalán semmi köze nincs a szexualitáshoz. Ezáltal azoknak a rosszul értelmezett erkölcsi normáknak a foglyaivá váltak, melyektõl eredendõen szabadok voltak. Mielõtt azonban belemennénk a rituális meztelenséggel kapcsolatos vélemények boncolgatásába, vizsgáljuk meg magukat a tényeket.

A gardneriánus Árnyak könyve több helyen is említi, hogy a Wicca rituálékat meztelenül, másnéven skyclad (azaz "égbe õltözötten") kell végezni. Az egyik ilyen utalás az Istennõ parancsából fentebb idézett rész. Egy másik rész, mely a Megfelelõen felkészülve címet viseli, leírja, hogy az egyes rituálékra milyen módon kell elõkészülniük a résztvevõknek. A legelsõ mondat szerint a megfelelõen felkészült wicca: "Meztelen, de szandált (nem cipõt) viselhet."

Egy másik rész szerint, mely a Skyclad címet viseli:"Fontos, hogy kezdettõl fogva meztelenül dolgozzunk, mert ezáltal teljesen természetessé válik, és nem fog munkaközben felmerülni a gondolat, hogy "nincs rajtam ruha", ezáltal elvonva a figyelmet a munkáról."

A wicca szertartások meztelen gyakorlásának ellenzõi gyakran érvelnek azzal, amikor komolytalannak akarják feltüntetni az egész kérdést, hogy mindez csupán azért került be a gardneriánus és késõbb az ebbõl erõsen merítõ alexandriánus tradícióba, mert Gerald Gardner, a modern wicca mozgalom elindítója, naturista volt, és szeretett meztelenkedni. Elõször is tudnunk kell, hogy a rituális meztelenség nem csupán wicca gyakorlat, hanem széles körben elterjedt szokás volt a régi idõkben. Az Istennõ Parancsát, melybõl a cikket indító idézet való, Gardner és egyik fõpapnõje, Doreen Valiente, közösen írták. Az idézett rész azonban nem csupán az õ agyszüleményük, hanem Charles G. Leland Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma címû könyvén alapul, mely a toszkánai boszorkányok vallási és mágikus gyakorlatainak gyûjteménye. Ebben a következõt olvashatjuk:

"Szabadok lesztek a szolgaságtól!
És eképpen mind szabadokká váltok!
Ezért, férfiak és nõk,
Legyetek mind meztelenek."

Hogy a boszorkányok között mennyire volt elterjedt a régi idõkben a meztelenség, azt nem tudjuk biztosan. Mindenesetre a boszorkányüldözések korában az egyház által leírt boszorkánygyûlések általános eleme volt a meztelenség és az ördöggel való paráználkodás. Ez természetesen egybevág az egyház azon törekvésével, hogy a boszorkányok praktikáit istentelen, bûnös színben tüntesse fel. Ezért nem tudhatjuk, hogy a meztelen boszorkányok elképzelés pusztán a képzelet szüleménye volt-e, vagy pedig valóságos tényeken alapult (hiszen hozzá kell tennem azt is, hogy még az sem elfogadott nézet, miszerint a boszorkányperek adatainak kapcsolata lenne bármilyen valós, akkoriban létezõ boszorkánykultusszal.) Mindenesetre, ha például a repülõkenõcs használatára gondolunk, mely egy narkotikus növényekbõl álló készítmény volt, és a repülés élményét idézte elõ használóiban, akkor feltételezhetjük, hogy egy-egy ilyen közös repülés alkalmával a résztvevõk valóban meztelenek voltak. A boszorkánykenõcsöt ugyanis a test teljes felületére kellett felkenni, és miután hatni kezdett, a résztvevõk valószínûleg nem azzal voltak elfoglalva, hogy visszavegyék levetett ruhadarabjaikat. Eléggé megalapozottnak tûnik a feltételezés, hogy a kereszténység elõtti Európában a vallási és mágikus szertartások némelyikét - legalább azokat, melyek a termékenységgel kapcsolatosak -, meztelenül végezték. Erre leginkább a fennmaradt és lejegyzett népszokásokból következtethetünk. Általánosan elterjedt szokás volt például meztelenül táncolni a mezõn, a gabona termékenységének biztosítása érdekében. Janet és Stewart Farrar egyik könyvükben megemlítik egy dublini barátjukat, akit gyerekkorában a szülei május 1. elõestéjén éjfélkor testvéreivel együt kivittek a szántóföldre, ahol az egész család meztelenül táncolt a fiatal növények között. A gyerekeknek azt mondták, azért, hogy ne fázzanak meg az elkövetkezõ 12 hónapban. Valószínûleg ez volt az elfogadható válasz, amelyet nem annyira kínos, ha a gyerekek kikotyognak... például a pap elõtt.

A meztelenségnek a szakralitással való összekapcsolódása azonban nem csak a kereszténységtõl oly távol álló pogány vallások esetében fordult elõ. Megtalálható volt például a zsidó próféták gyakorlatában is. A Bibliában például, mikor Saul akarata ellenére révületbe esik, és letépi ruháit, az emberek azon tanakodnak, vajon õ is próféta-e: "S míg innen eljutott (Saul) Rámába a próféták házáig, leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy prófétai révületben volt, míg oda nem ért Rámába a próféták házához. Még a ruháját is levetette és Sámuel elõtt is prófétai révületbe esett, - egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkõzve. Azért mondják: "Saul is a próféták közé tartozik?" (1 Sámuel 19:23-24)

Ehhez a hagyományhoz csatlakozott Assisi Szent Ferenc is, aki egyik elsõ radikális prédikációját anyaszült meztelenül adta elõ az Assisi San Ruffino katedrálisban összegyûlt tömeg elõtt.

A rituális meztelenség okára sokféle magyarázat született a wiccák között is. A válaszok egy része fizikai vagy metafizikai/energetikai okokkal magyarázza a skyclad rituálék fontosságát, a másik részük pedig szimbolikus értékûnek tekinti, és annak pszichológiai hatását hangsúlyozza.

A legtöbbet vitatott érv a rituális meztelenség mellett az, hogy a ruha gátolja a mágikus rítusok során a mágikus energiák kibocsátását. Ezt a tézist még wiccák között is sokan vitatják, bár az Árnyak könyve egyik fejezete, mely a mágikus hatalommal (energiával) foglalkozik, eléggé egyértelmûen utal erre a nézõpontra:

"A hatalom a testben szunnyad, és a gyakorlottak többféle módon is képesek elõhívni és használni... A hatalom a testbõl a bõrön, és talán a testnyílásokon keresztül árad ki; ezért kell megfelelõen felkészültnek lenned. A legkisebb szennyezõdés mindent tönkretesz, ezért fontos a teljes tisztaság."

A "megfelelõen felkészült" rendszeresen visszatérõ kifejezés az Árnyak könyve szövegében, és egyértelmûen a meztelenségre utal (l. a korábbi idézetet). Ezt támasztja alá az is, hogy a legutóbbi idézet hangsúlyozza a tisztaság fontosságát. Ha a legapróbb szennyezõdések a bõr felületén károsan befolyásolják a hatalom kibocsátását, akkor a ruha viselése minden bizonnyal sokkal súlyosabb következményekkel járhat.

Egy másik érv a skyclad rituálék mellett az, hogy egy szoros vagy kényelmetlen ruhadarab megnehezítheti a megfelelõ fizikai és szellemi ellazulást, és akadályozhatja a koncentrációt. A meztelenség állapota a szabadság és korlátozatlanság érzetét nyújtja, és a legcsekélyebb mértékben sem vonják el a figyelmet a bõrrel érintkezõ ruhadarabok által keltett ingerek. Ezt az álláspontot képviseli a Skyclad címû fejezet következõ részlete is: "Bõröd, ha nem korlátozza semmi, sokkal könnyebben bocsát ki energiát, és az áramlás sokkal szabályosabb. És amikor táncolsz, szabad vagy, és korlátozatlan."

A probléma mindezzel csak az, hogy a mai ember számára sokkal zavaróbb lehet az a tudat, hogy meztelen, mint az a csekély mértékû korlátozás és figyelemelterelés, amit egy laza és kényelmes öltözet viselése jelent. Természetesen ez abból a belénknevelt nézetbõl ered, mely szerint a meztelenség szégyellni való dolog. Erre a problémára is utal az Árnyak könyve Skyclad címû fejezetébõl korábban idézett részlet, mely azt tanácsolja, hogy kezdettõl fogva dolgozzunk meztelenül, így elõbb-utóbb hozzá fogunk szokni a meztelenséghez, és az nem fogja elterelni a figyelmünket.

Ezen a ponton elérkeztünk a rituális meztelenség pszichológiai és szimbolikus vonatkozásaiig. A meztelenség ugyanis szimbolikus erejû állapot, szimbóluma a korlátozatlanságnak és a szabadságnak. Ahogy a Parancs mondja: "s jeléül annak, hogy igazán szabadok vagytok, meztelenül végezzétek szertartásaitokat".

A meztelenség ezenkívül a wiccák közötti egyenlõséget is jelképezi. Bármennyire is különbözõ társadalmi és kulturális háttérrel rendelkezünk, a körön belül mindenki egyenlõ. Ruhák nélkül mindannyian egyszerûen csak emberek vagyunk. Hasonló módon segíti elõ a meztelenség a különféle szerepeinktõl, hamis énképeinktõl való megszabadulást. A hétköznapok forgatagában rengeteg szerepet játszunk el, minden helyzetben megpróbáljuk a lehetõ legmegfelelõbb képet mutatni magunkról a világnak, és önmagunknak is. Mindeközben valódi énünk még saját magunk számára is megfoghatatlanul rejtõzik ezernyi álarca mögött. A mágia gyakorlásához mindennél fontosabb, hogy az ember tisztába jöjjön azzal, ki is õ valójában, és amikor a körben a mágikus operációt végzi, valóban önmaga legyen, mert csak valódi énje rendelkezik azzal az erõvel, mely képes megváltoztatni a valóságot. Ebben is segíthet a rituális meztelenség, fõleg, ha csoportosan dolgozunk. Hogy milyen ruhát veszünk fel, nagymértékben az határozza meg, hogy milyen képet akarunk mutatni magunkról. Meztelenül egyik leghatásosabb eszközünktõl vagyunk megfosztva, mellyel hamis képet vetíthetnénk magunkról a világ felé. A skyclad munka ebbõl a szempontból igen hasznos lehet, mert az okkultizmussal foglalkozók között túl sokan vannak, akiket elbûvölnek a külsõségek, az eszközök, a látványos rituálék és a káprázatos rituális öltözetek. Mindezek pedig elvonják a figyelmüket a lényeges dolgokról. A rituális meztelenség nemes egyszerûségében kiváló ellenszere lehet ennek a "betegségnek".

Végül, a meztelenül végzett szertartások segíthetnek bennünket abban, hogy leküzdjük azt a társadalom által ránk kényszerített és belénk nevelt elképzelést, mely szerint a test alacsonyabbrendû a szellemnél. Mivel e szerint a nézet szerint a test nem csak egyszerûen alacsonyabbrendû, hanem egyenesen a bûnök forrása, ezért el kell takarni. Ez a hozzáállás teljesen idegen a wiccától, melyben a fizikai sík ugyanolyan fontos, mint a lelki vagy a szellemi. Sajnos úgy tûnik, hogy a wiccák közül sokan beleestek az "erkölcsös" társadalom csapdájába, és bizonygatni kezdték, hogy a rituális meztelenségnek semmi köze nincs a szexualitáshoz. Holott a wicca nézet szerint a szex egyáltalán nem bûnös, sõt szent dolog. És bár láthattuk, hogy a skyclad rituáléknak sok praktikus oka lehet, az mindenkinek egyéni dolga kellene legyen, hogy eldöntse, miért is vetkõzik le, ha úgy dönt, meztelenül akarja bemutatni szertartásait. Hogy a szexualitás mégsem teljesen idegen a rituális meztelenségtõl, az az Árnyak könyve következõ részletébõl is egyértelmûen kiderül, mely a rituális meztelenség jótékony hatásaival kapcsolatban azt írja, hogy: "És mind közül a legfontosabb, hogy partnered testének érintése lelked legmélyéig felkavar, és így tested a legtöbb energiát bocsátja ki, amire csak képes."

Az, hogy napjainkban a wiccák többsége nem alkalmazza a rituális meztelenséget, sõt sokan kifejezetten komolytalannak tartják, valószínûleg nagyrészt annak a következménye, hogy bár egyre többen akarnak szabadulni az elmúlt korszak patriarchális, monoteista vallásaitól, és az általuk rájuk kényszerített béklyóktól, úgy tûnik, még új vallásukban és világnézetükben is foglyai maradnak a tõlük örörkölt, néha tudatos, néha tudattalan szinten mûködõ beidegzõdéseknek. Így aztán soha nem érik el teljesen azt, amirõl a rituális meztelenség többek között szólt: a szabadságot. Hiszen a Nagy Istennõ így szólt híveihez:

"...jeléül annak, hogy igazán szabadok vagytok, meztelenül végezzétek szertartásaitokat..."