Osara: Alex Sanders és az Alexandriánus Wicca kezdetei

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Alex Sanders (1926. június 6. - 1988. április 30.) az Alexandriánus boszorkányság megalapítója. Munkásságával új irányzatot hozott létre az addig egyeduralkodó Gardneriánus Wicca mellett, elsõként a példáját követõ sok másik Wicca ágazat közül. A Wicca megismertetése és elterjedése nagy mértékben köszöhetõ tevékenységének.

Eredeti neve Orrel Alexander Carter. Munkáscsaládban született Merseyside-ban. Hat gyerek közül õ volt a legidõsebb. Apja, Albert E. Carter, aki 1920-ban házasodott össze feleségével, Margaret Bibby-vel, és súlyos alkoholizmusban szenvedett. A család késõbb Manchesterbe költözött, és nem hivatalosan Sandersre változtatták a nevüket. Alex, valamint Joan és Elizabeth húgai még Carter néven kerültek bejegyzésre, míg fiatalabb húga, Patricia és öccse, John R. már a Sanders nevet kapták születésükkor. Alex nem is tudta eredeti vezetéknevét egészen addig, míg késõbb útlevélért nem folyamodott az angol hatóságokhoz. Hivatalosan csak a hatvanas években változtatta meg vezetéknevét.

Alex beavatásáról a boszorkányságba számos, egymásnak ellentmondó adat maradt fenn, beleértve saját állitásait is. A leghiresebb verzió az, melyet a June John által írott életrajza tartalmaz (King of the Witches): "Alex gyermekkorában tuberkolózisban szenvedett, és gyakorta látogatta anyai nagymamáját, Mary Bibby-t Walesben, a friss levegõ kedvéért. Sanders szerint ekkor kezdõdött el mágikus képzése: "Egy estén, 1933-ban, mikor hét éves voltam, teáért küldtek nagymamám házába. Valamilyen rejtélyes ok folytán nem kopogtam az ajtón, mikor beléptem, és ott találtam a nagyanyámat mezítelenül, szürke haja a derekáig lebomlott, és egy körben állt, melyet a konyha padlójára rajzolt." A nagymama higgadtan annyit mondott Alexnek, hogy lépjen be a körbe, vegye le a ruháit, és hajtsa fejét a combjai közé. Mikor így tett, a nagymama felvett egy sarlót, és megvágta vele a kisfiú herezacskóját, mondván: "Most már közülünk való vagy".

Ma már tudjuk, hogy az egész történet merõ kitaláció, ezt késõbb maga Alex is beismerte. Ennek ellenére sokáig ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy nagymamája örökletes boszorkánycsaládból származott, és egy wales-i törzsfõnök, Owain Glyndwr leszármazottja volt, ki Sanders szerint az utolsó ember volt Anglia földjén, ki a Boszorkányok Királyának nevezte magát. Alex azt is állitotta, hogy mikor kilenc éves volt, nagymamája megengedte, hogy lemásolja az õ Árnyak Könyvéjét, és megtanította õt a boszorkányok titkos rítusaira és mágiájára. A nagymama ezután, nem sokkal halála elõtt, beavatta õt második és harmadik fokozatra is, mely avatások rituális közösülést is magukban foglaltak.

Patricia Crowther, ki Gardner egyik fõpapnõje volt abban az idõben, egy másféle történetet mesél Alex tényleges avatásáról. Patricia 1961 során jónéhány levelet kapott Alextõl, melyekben nem vallotta magát semmilyen beavatottnak, csupán annyit állitott magáról, hogy vonzódást érez az okkult tanok iránt, és erõsen fejlett, látnoki képességei vannak.

Egy 1962-es interjúban Sanders azt állitotta, hogy abban az évben avatták be, és egy Nottingham-i covenben dolgozik az ottani fõpapnõ irányítása alatt. Ezt a tényt késõbb Maxine Sanders is megerõsítette. Az igazság tehát feltehetõleg az, hogy Sanders 1960-61 folyamán hallott elõször a Wiccáról. A sajtó tele volt Patricia avatásával, majd késõbb esküvõjével, melyet maga Gardner celebrált. Nem csoda, hogy Alex levelet írt neki, és segítségét kérte. Mi azonban úgy tudjuk, hogy Patriciának nem volt szimpatikus az ambiciózus fiatalember, és megtagadta tõle az avatást, így Alex Patricia egyik tanítványához fordult, aki elvállalta tanítását.

Alex nagymamájáról feltehetõleg sosem derül ki a teljes igazság, Maxine maga is úgy tudja, hogy Alex tanult valamiféle boszorkányságot Mary Bibbytõl. Maxine szerint Bibby asszony szigorú teremtés volt, igen járatos a helyi folklórban. Úgy tudja, hogy a tanulás Alex anyjának engedélyével folyt, és gyakorta tartottak szeánszokat a házban. Ennek ellenére mikor Alex nyilvánosság elé lépett Witchként, Sanders asszony kisebb sokkot kapott, és idegösszeomlás gyanújával kezelték jó darabig.

Alex egy darabig sprituális egyházaknál dolgozott, mint gyógyító, Paul Dallas álnév alatt. Ebbõl az idõbõl is kering egy érdekes történet: Alexet és testvéreit megkereste egy akkoriban ismert médium, egy bizonyos Edwards, és azt akarta, hogy színpadi show-t mutassanak be, õk azonban visszautasitották a felkérést, arra hivatkozva, hogy látnoki képességeik, gyógyító tudásuk és médiumitásuk isteni ajándék, mellyel nem szabad visszaélni.

A II. világháború vége felé Alex egy kémiai laborban kezdett dolgozni Manchesterben. 1948-ban feleségül vette munkatársát, Doreen Strettont, két gyermekük született, Paul és Janice. Alex további gyerekeket szeretett volna, de Doreen nem, és az asszony a mágikus mesterkedéseket sem szerette. A házasság gyorsan megromlott, 4 évvel késõbb Doreen a gyerekekkel együtt elhagyta férjét. Maxine Sanders úgy tudja, hogy Alexet lesújtotta a bánat, és megátkozta volt feleségét termékenységgel; az asszony késõbb újra férjhez ment, és háromszor egymás után ikreket szült.

Ugyanebben az idõben, mikor a kémiai laborban dolgozott, Alex megismerkedett Maxine anyjával, késõbb azonban egy idõre elvesztették egymással a kapcsolatot, feltehetõleg annak köszönhetõen, hogy Maxine ateista apja meglehetõs nemtetszéssel szemlélte a különös fiatalembert.

A világháború utáni években Alex számkivetettnek érezte magát, aki egyedül van a világban. Elhatározta, hogy felderíti a mágia sötétebb oldalát is, miközben mind férfiakkal, mind nõkkel volt számos szexuális kapcsolata. "Rettenetes hibát követtem el azzal, hogy sötét mágiát használtam annak érdekében, hogy pénzt szerezzek és szexuális sikereket érjek el. Egészen jól mûködött - egy alkalommal Manchesterben sétáltam, és megszólitott egy középkorú pár, akik azt mondták nekem, hogy kiköpött hasonmása vagyok fiuknak, aki néhány évvel korábban hunyt el. Elvittek az otthonukba, etettek és ruháztak, és családtagként kezeltek. Nagyon gazdagok voltak, és 1952-ben, mikor azt kértem tõlük, hogy vegyenek nekem saját házat, boldogan teljesítették a kérésem. Partikat tartottam, drága ruhákat vásároltam, züllött szexuális életet éltem; de csak jóval késõbb döbbentem rá, hogy félelmetes árat kell mindezért fizetnem."

Alex egyik szeretõje, kivel különösen jó kapcsolatot ápolt, öngyilkosságot követett el; húga, Joan véletlenül megsérült egy lövöldözésben, majd nem sokkal késõbb rákkal diagnosztizálták. Alex saját magát hibáztatta, és elhatározta, hogy nem használ többé mágiát önös érdekekbõl, ehelyett másokat fog tanítani.

Ezen idõszak alatt tanulmányozta Abramelin Szent Mágiáját. Úgy tûnik, a Szent Õrzõ Angyallal kapcsolatos munkája sikeresen új állást szerzett neki; 1963-ban a manchesteri John Rylands könyvtárban kapott munkát, mint ajtónálló, takarító és kifutófiú. Ebben a könyvtárban jutott hozzá a Claviculae Salomonis címû grimoire egyik eredeti kéziratához. Saját bevallása szerint kitépett néhány lapot, hogy lemásolhassa azokat. A rongálás felfedezése kis híján bûnügyi eljárást vont maga után, de a könyvtárosok végül elengedték a vádat, azzal a feltétellel, hogy minden eltulajdonitott oldalt visszaszolgáltat. Ezek után elbocsátották.

Sanders elsõ kapcsolatfelvétele a Wiccával a hatvanas évek elején történt, feltehetõleg a Pat Crowther-féle levelezés kapcsán. 1962. szeptemberében sikerült meggyõznie a Manchester Evening News újságot, hogy a címoldalon jelenjen meg egy, a Wiccáról szóló cikke. Ez a publikálás azonban cseppet sem tett jól a Crowther párral ápolt kapcsolatának, akik túlságosan kezelhetetlennek és felelõtlennek minõsitették viselkedését, és megtagadták tõle a beavatást. Ekkor vette fel a kapcsolatot egy papnõvel, Sylviával, aki abban az idõben Pat covenjében dolgozott. Számos pletyka terjedt el arról is, hogy ellopta és lemásolta Patricia Crowther Árnyak Könyvéjét annak beleegyezése nélkül; errõl azonban minden érintett mélyen hallgat, és azt bizonyosan tudjuk, hogy a jelenlegi formájában az Alexandriánus Árnyak Könyve már egyáltalán nem emlékeztet a Pat által használt verzióra.

Sylvia néhány más társával és Alex-el együtt saját covent hozott létre, a papnõ azonban nem sokkal késõbb kivált, és Alex-re hagyta a csoport irányítását. Ebben az idõszakban a coven gyûléseinek helyszíne Alex saját háza volt Manchesterben. Alex folytatta a médiában csapott hírverést, így hamarosan számos társra és követõre tett szert. 1965-ben azt állitotta, hogy 1623 embert avatott be a Wicca hagyományaiba, és ezért joggal illeti meg õt a Boszorkányok Királya cim. Mindemellett számos okkult társaságnak és rendnek a tagjává is vált, többek között a templomos rend, Szent Mihány Rendje, Szent György Rendje és az Ordine Della Luna is tagjai közé fogadta.

Gyógyítói képességeivel is egyre ismertebbé vált. Azt állította, hogy meggyógyított egy heroinfüggõt és egy krónikus hólyaghuruttal küszködõ asszonyt pusztán úgy, hogy kezét a fejére tette, és erõsen akarta, hogy a betegség távozzon el róluk. Szintén saját feljegyzéseibõl származik az az eset is, mikor három napon és éjjelen át ült egy rákos beteg asszony kórházi ágya mellett, miközben kezében tartotta annak lábát, és gyógyító energiát sugárzott bele. Azt állította, képes spontán vetélést elõidézni az akaratával.

Egyik leghíresebb gyógyítása saját lányával, Janice-szel esett, ki dongalábbal született. Az orvosok azt mondták, semmit nem tudnak tenni vele, míg a kislány tinédzser korba nem lép. Sanders meleg olívaolajjal kenegette a kislány lábát, és közben addig forgatta, mig a láb visszafordult eredeti helyére. Janice ezután normálisan tudott járni, hideg, nedves idõben néha bicegett kicsit.

Szintén a hatvanas években történt, hogy Sanders megismerkedett a nála húsz évvel fiatalabb Maxine Morris-szal, akit hamarosan beavatott a Mesterségbe, és fõpapnõjének nevezte ki. 1965-ben megtartották Wicca kézfogójukat, nagy sajtónyilvánosság közepette, 1968-ban a polgári ceremóniát is megtartották, és Londonba költöztek, egy alagsori lakásba a Notting Hill Gate közelében. Ott tartották covengyûléseiket, és oktatták tanitványaikat. Ugyanabban az évben megszületett kislányuk, Maya Alexandra.

A folyamatos sajtószereplés vezetett ahhoz, hogy 1969-ben June Johns kiadta Alex életrajzát, King of the Witches (Boszorkányok királya) címmel, és egy filmet is forgattak, melynek címe "A boszorkányok legendája" volt. Mindezek egyre nagyobb ismertséget hoztak a Sanders párnak, gyakorta voltak talk-showk meghivott vendégei, számos interjú készült velük, és a sajtó szinte minden lépésüket figyelemmel kisérte.

Természetesen a többi Witch nem nézte jó szemmel a sajtó megnövekedett érdeklõdését, a legtöbben úgy vélték, hogy a Mesterségnek titokban kell maradnia, és megõriznie hagyományait. Maxine szerint Alex soha nem kereste a nyilvánosságot, "egyszerûen csak képtelen volt elkerülni". Maxine úgy gondolta, a nyilvánosság éppenhogy segít a többi Witch-nek, mivel elvonja a figyelmet róluk, ezért nyugodtan tevékenykedhetnek tovább háborítatlanul. A nagy nyilvánosság azonban egyértelmûen rosszat tett Alex néhány coventársának, akik hivatalosan gyakorló keresztények voltak, és az egyházi kiközösítés igen kínos botránnyal járt volna számukra. Alex úgy gondolta orvosolni ezt a problémát, hogy felajánlotta a helyi sajtónak, mágikus rítust mutat be, melynek során feltámaszt egy embert hallottaiból. A rongyokba csavart, oltáron fekvõ testet Alex egyik kollégája vizsgálta meg, aki orvosnak vallotta magát, és kinyilvánította, hogy a rongyok valóban holttestet rejtenek.

"Alex megígérte mind a riporternek, mint a fotósnak, hogy feltámasztja a holtat. Sok hókuszpókusz után õsi, különös invokációba kezdett, drámai, lassú hangon olvasva a szöveget. Manapság már nevetségesnek hangzik, hogy bárki is bedõlt ennek, de a sajtós elfutott a helyszinrõl, s mindez természetesen megint az újságok címoldalán kötött ki. Az ártatlanság napjai voltak ezek, de a keresztények ezután biztonságban voltak, Alex pedig a legjobb úton afelé, hogy világszerte ismert személyiséggé váljon" - mondta az esetrõl Maxine.

Alex "A boszorkányok legendája" film elõvetítésén találkozott elõször Stewart Farrar-ral, aki akkoriban már ismert újságíró volt, és különösen érdekelte a Mesterség. Beszédbe elegyedtek, és késõbb egy avatásnak is szemtanúja lehetett. Farrart Maxine avatta be, és a covenben találkozott késõbbi feleségével, Janet Owennel. Stewart és Janet Farrar ezután számos könyvet irt a Wiccáról, melyek nagyban segitették a vallás megismertetését.

Alex és Maxine 1971-ben elvált. Alex Sussexbe költözött, Maxine pedig a londoni lakásban maradt, ahol tovább vitte a covent és a mágikus tanítást. 1972-ben megszületett fiuk, Victor Mikhael. A pár továbbra is fenntartotta egymással a kapcsolatot, de közösen nem dolgoztak együtt többé.

1979-ben Alex bejelentette a Wicca közösségnek, hogy "orvosolni szeretné azokat a sebeket, melyeket a múltban elkövetett, és azokat a károkat, melyeket az ostoba sajtószereplésekkel okozott a Mesterség követõinek". Kifejezte azon vágyát, hogy a Wiccák egy napon majd félreteszik nézeteltéréseiket, és "testvéri szeretetben egyesülnek az Úrnõ és az Úr színe elõtt".

Ugyanebben az évben mágikus partnere Derek Taylor lett, egy ismert transz médium. Együtt dolgozták ki az Ordine della Luna in Constantinople nevû mágikus rend szertartásait, mely kinevezte Alexet Anglia és Wales Grand Prior-jának. A páros különbözõ intelligenciákkal és entitásokkal dolgozott, elsõsorban channeling útján. Számos feljegyzésük maradt fenn e mágikus munkáról, egyik komoly figyelmeztetést tartalmaz egy lehetséges, III. Világháború veszélyérõl.

Alex 1988-ban halt meg tüdõrákban, Beltane elõestéjén. Utolsó útjára számos barátja és Wicca társa kísérte el, hogy megadják neki a végtisztességet.

Alex Sanders élete nagyon ellentmondásos. Története tele van hazugságokkal és szenzációhajhászással. Ennek ellenére valóban rendelkezett bizonyos okkult képességekkel, és tevékenységével legalább annyit használt a Wicca közösségnek, mint amennyit ártott vele. Semmiképp sem írhatjuk le egyszerû sajtósarlatánként, bár nem kérdéses, hogy példája sokakat bátorított a nyilvánosság elõtti fellépésre, akiknek semmi köze nem volt sem mágiához, sem valláshoz. Minden hibája ellenére sokan szerették és tisztelték, és munkássága révén helye van a Wicca nagyjai között, akikre emlékezünk.