Saddie: Gondolatok a rituális szövegekrõl

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Szinte minden wicca témájú könyvben, honlapon találunk varázsszövegeket, kántálásokat, melyek állítólag segítenek bizonyos dolgok elérésében, Úgy gondoltuk, ideje egy kicsit alaposabban megnézni, mi is ez, honnan jön és mennyi igaz az egészbõl.

Elõször is definiáljuk a mágiát, mint a valóság a gondolatok ereje általi megváltoztatását. Innen nézve minél tisztábban gondolunk valamit, annál alkalmasabbak vagyunk mágikus cselekedet végzésére, és az egyik legtisztább módja annak, hogy szándékunkat pontosan és tisztán legyünk képesek elménkbe idézni az, ha megfogalmazzuk, majd kimondjuk. Ez minden varázsszöveg, ráolvasás és ima alapja: tudatni azzal, amitõl a valóság megváltoztatását várjuk, hogy pontosan mit is szeretnénk.

Ez így nagyon egyszerûnek hangzik. Vajon akkor mi elõnyösebb, ha magunk fogalmazzuk meg, vagy ha elõre, mások, "profik" által megírt szöveget használunk? Erre nem lehet egyszerû választ adni. Természetesen egy olyan mágikus rituálé esetében, amit magunk írunk hatékonyabb, ha magunk fogalmazzuk meg a célt, de ez nem az egyetlen meggondolás, ami alapján dolgozhatunk. Az olyan vallások követõi, melyeknek vannak szent könyveik, elõszeretettel használnak szövegrészleteket ezen írásokból abban a reményben, hogy azok spirituális mivolta áthatja a rituális munkát. Léteznek régi, 2.-4. századi varázsszövegek, melyekben olyan szavak találhatók, amik nem érthetõk. ilyen például a Fej Nélküli rítusa (ld. Árnyak 14. évfolyam 2. száma): "Osorronophris fáraó hírvivõje vagyok; ez valódi neved, melyet Izrael prófétáinak adtál. Hallj engem, ARBATHIAÓ REIBET ATHELEBERSzÉT ARA BLATA ALBEU EBENFHI HITASzGOÉ IBAÓT IAÓ; hallgass rám és ûzd el ezt a daimont!". Az ilyen rítusok esetén mindenképp ragaszkodni kell az elõre megírt szöveghez, hogy a kívánt hatást érjük el.

Hasonló a helyzet a tradicionális Wicca vallásban az Árnyak Könyvében található szövegekkel is, de egészen más a meggondolás. Ahhoz, hogy ezt megértsük, kicsit bele kell ásnunk magunkat az egregorok pszichológiai elméletébe.

Mindenki tapasztalta már, hogy bizonyos emberekkel sokkal könnyebben tud kommunikálni, mintha kitalálnák egymás gondolatait. Az is megfigyelhetõ, hogy ez a jelenség sokkal gyakoribb olyan személyek közt, akik sok mindent csinálnak együtt. Az egregor-elmélet azt mondja ki, hogy olyan embercsoportoknál, akik közt van bármilyen közös jellemzõ, egregor alakul ki. Minél specifikusabb ez a dolog, minél tudatosabb a kapcsolat, annál erõsebb lesz ez a gondolati kötelék. Azok közt, akik európai embernek gondolják magukat, lesz kötodés, de nem olyan erõs, mint egy futballcsapat szurkolótábora közt, s annál még sokkal erõsebb egy olyan vallási-spirituális jellegû közösség esetében, ahol a tudatos, mágikus közösségérzés mellett a közös terminológiarendszer, a közös vallásgyakorlat és akár a közös szleng is összeköti a tagokat. Ha pedig olyanok is tagjai ennek a csoportnak, akik már nem élnek, tehát valódi hagyományról beszélhetünk, az egregor végképp megerõsödik és plusz erõt ad bármilyen mágikus cselekedetnek.

A tradicionális Wicca szövegek hatvan év történelemre tekintenek vissza. Ugyanúgy idézzük meg az elemeket, ahogy mindenki más, aki spirituális családunkba tartozik. Ugyanúgy húzza meg a kört egy Fõpapnõ Budapesten, mint bármelyik más közénk való Britanniában, Brazíliában vagy Borneón. Ugyanazokat a szövegeket használjuk a rituálé során, mint azok, akik minket avattak, és akik õelõttük jöttek. Ezek összekapcsolnak minket spirituális családunkkal a mában, és spirituális õseinkkel a múltban. Hihetetlen energiákat mozgatnak meg. De vajon ez kizárólag a tradicionális Wicca sajátja? Dehogy!

Magyarországon a legismertebb Wicca csoportok egyetlen covenre vezethetõek vissza. Ezen coven szokása volt egy bizonyos bevezetõ invokációval kezdeni minden rituálét. Azóta az egy covenbõl több lett, kinõtte magát belõle egy egyház, amelyen belül is több különbözõ csoport alakult ki, kiváltak egyének és csoportok, új emberek jöttek, s mostanra több százan vagyunk, akik ugyanazon húsz évvel ezelõtt letett alapokra építkezünk. Rengeteg különbözõ irányzat, gondolat, gyakorlat képviselõje van köztünk, s mégis amikor összejövünk, hogy rituálét tartsunk, egy közös pont, egy ismerõs dolog mindig lesz a rituálé kezdetén mindenki elcsendesedik, s egyként száll fel hangunk: "Váljunk eggyé az Õsi Erõvel...". Ez a spirituális család élménye.