Osara: Az oudewateri Boszorkánymérleg

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Oudewater kicsiny kis holland városka volt, ahol õsi falak és zöldellõ, vén hársak fölött magas torony emelkedett az ég felé. A zöldellõ legelõk között az Iljssel folyó csobogott.

Csendes és zavartalan az élet ebben a városkában, nincs nagy jövés-menés. Az idegen végigmehet úgy a nyári utcákon csendben, hogy egy lélekkel sem találkozik, s visszaálmodhatja magát a régmúlt idõlbe a hûvösen csordogáló csatornák között, amikor számos különös és furcsa esemény történt ebben a látszólag jelentéktelen városkában.

A falu közepén, a piacon egy disztelen, egyszerû élület áll, mely egészen rövid ideig, mint raktár szolgált, de mára már igencsak leromlott az állapota. 1595-ben újjáépitették.

Ez az épület adott otthont a hires boszorkánymérlegnek, melyek 1547 és 1729 között (sõt a feljegyzések tanúsága szerint még 1754-ben is akadt rá példa) sok, boszorkánysággal vádolt férfit és nõt mértek meg rajta. Köztudott volt ugyanis, hogy a boszorkányok természetellenes testsúllyal rendelkeznek, túl nehezek vagy éppenséggel túl könnyúek, ezért a mérés fontos bizonyitékként szolgálhatott az ellenük folyó perben, bûnösségük vagy ártatlanságuk eldöntésére.

Hollandiában igen elterjedt és elfogadott volt az inkvizitorok körében ez a mérési gyakorlat. Két történet is ismeretes arról, miért és hogyan hozták létre az elsõ ilyan boszorkánymérleget. Az egyik szerint V. Károly császár egyszer részt vett egy németalföldi utazáson, és egy faluba került, Polsbroek-be, mely Oudewater mellett található. Akkoriban akkor égették meg a vélt boszorkányokat, ha túl könnyûnek találták õket. Õfelsége részt vett néhány perben és a boszorkányság bizonyitását is figyelemmel kisérte. A császár azonban észrevette, hogy bizony csalást követnek el, melyben mind a pap, mind a polgármester cinkostárs volt. Úgy tartják, mindketten részesültek az áldozatok elkobzott javaiból, érdekükben állt bizony a csalás, s hogy minél több embert juttassanak a máglyára. A császár elrendelte, hogy minden mérlegelést ezentúl csak Oudewaterben lehet végezni, mert ott az úgynevezett Troy-súlyokat használták a mérlegeléshez (ezeket sokkal pontosabbnak vélték, mint a közhasználatban lévõ kereskedelmi súlyokat, ugyanis ezekkel mérték a nemesfémeket, a drágaköveket és a gyógyszereket is).

A másik elképzelés szerint a császár Oudewaterben járt, és megtudta, hogy még soha senkit sem végeztek ki boszorkányság vádjával ebben a városkában. Azonnal megragadta a lehetõséget, és felruházta õket azzal a kiváltsággal, hogy a városi mérleget boszorkánymérlegként is használhassák, és az itt mért eredményt mindenképpen el kellett fogadni. Sajnos, amikor a várost 1575-ben elfoglalták a spanyolok, leégett a levéltár, ezért nem bizonyitható, vajon valóban kiadta-e a császár ezt a dokumentumot. Igy ezentúl az ország minden részébõl érkeztek a gyanúsitott boszorkányok, sokszor több hónapos, kimeritõ utat megtéve azért, hogy lemérhessék õket.

A levéltárban a mai napig található egy lista a lemért személyekrõl, mely sajnos erõteljesen hiányos. A lista a gyanúsitott nevét, nemét, származási helyét, és a mérés pontos idejét tartalmazza.

Érdekes a boszorkánymérleg története, de felmerülhet a kérdés, vajon miért olyan különleges az Oudewater-i mérleg? Úgy tartják, ez a mérleg tizezrek életét mentette meg. A holland honatyák ugyanis hosszas fejvakarás után bölcsen úgy határoztak, hogy a boszorkány súlya nem lehet kevesebb, mint 90 font (azaz durván 45 kg), hiszen különben nem birná el õket a seprû. Mivel az emberek testsúlya még az inségesebb idõszakokban is általában meghaladta ezt az elõirt mértéket, igy megméreckedve megmenekültek a rájuk váró máglyahaláltól. Sõt, irásos bizonyitékot vihettek magukkal haza, mely tanúsitotta, hogy ártatlannak találtattak a boszorkányság bûnében. A mérleg hamarosan nagy hirnévre tett szert, és az is elõfordult, hogy a környezõ országokból zarándokolt odáig valaki, hogy a felmentõ igazolást megszerezhesse.

Az Oudewater-i boszorkánymérleg még ma is mûködik, igaz, most már csak turistalátványosságként. De a hagyományt megõrizték, és mindenki, aki leméretzkedik rajta, megkapja az igazoló oklevelét arról, hogy testsúlya alapján õ bizony nem boszorkány.