Osara: Az oudewateri Boszorkánymérleg



Oudewater kicsiny kis holland városka volt, ahol ősi falak és zöldellő, vén hársak fölött magas torony emelkedett az ég felé. A zöldellő legelők között az Iljssel folyó csobogott.

Csendes és zavartalan az élet ebben a városkában, nincs nagy jövés-menés. Az idegen végigmehet úgy a nyári utcákon csendben, hogy egy lélekkel sem találkozik, s visszaálmodhatja magát a régmúlt időlbe a hűvösen csordogáló csatornák között, amikor számos különös és furcsa esemény történt ebben a látszólag jelentéktelen városkában.

A falu közepén, a piacon egy disztelen, egyszerű élület áll, mely egészen rövid ideig, mint raktár szolgált, de mára már igencsak leromlott az állapota. 1595-ben újjáépitették.

Ez az épület adott otthont a hires boszorkánymérlegnek, melyek 1547 és 1729 között (sőt a feljegyzések tanúsága szerint még 1754-ben is akadt rá példa) sok, boszorkánysággal vádolt férfit és nőt mértek meg rajta. Köztudott volt ugyanis, hogy a boszorkányok természetellenes testsúllyal rendelkeznek, túl nehezek vagy éppenséggel túl könnyúek, ezért a mérés fontos bizonyitékként szolgálhatott az ellenük folyó perben, bűnösségük vagy ártatlanságuk eldöntésére.

Hollandiában igen elterjedt és elfogadott volt az inkvizitorok körében ez a mérési gyakorlat. Két történet is ismeretes arról, miért és hogyan hozták létre az első ilyan boszorkánymérleget. Az egyik szerint V. Károly császár egyszer részt vett egy németalföldi utazáson, és egy faluba került, Polsbroek-be, mely Oudewater mellett található. Akkoriban akkor égették meg a vélt boszorkányokat, ha túl könnyűnek találták őket. Őfelsége részt vett néhány perben és a boszorkányság bizonyitását is figyelemmel kisérte. A császár azonban észrevette, hogy bizony csalást követnek el, melyben mind a pap, mind a polgármester cinkostárs volt. Úgy tartják, mindketten részesültek az áldozatok elkobzott javaiból, érdekükben állt bizony a csalás, s hogy minél több embert juttassanak a máglyára. A császár elrendelte, hogy minden mérlegelést ezentúl csak Oudewaterben lehet végezni, mert ott az úgynevezett Troy-súlyokat használták a mérlegeléshez (ezeket sokkal pontosabbnak vélték, mint a közhasználatban lévő kereskedelmi súlyokat, ugyanis ezekkel mérték a nemesfémeket, a drágaköveket és a gyógyszereket is).

A másik elképzelés szerint a császár Oudewaterben járt, és megtudta, hogy még soha senkit sem végeztek ki boszorkányság vádjával ebben a városkában. Azonnal megragadta a lehetőséget, és felruházta őket azzal a kiváltsággal, hogy a városi mérleget boszorkánymérlegként is használhassák, és az itt mért eredményt mindenképpen el kellett fogadni. Sajnos, amikor a várost 1575-ben elfoglalták a spanyolok, leégett a levéltár, ezért nem bizonyitható, vajon valóban kiadta-e a császár ezt a dokumentumot. Igy ezentúl az ország minden részéből érkeztek a gyanúsitott boszorkányok, sokszor több hónapos, kimeritő utat megtéve azért, hogy lemérhessék őket.

A levéltárban a mai napig található egy lista a lemért személyekről, mely sajnos erőteljesen hiányos. A lista a gyanúsitott nevét, nemét, származási helyét, és a mérés pontos idejét tartalmazza.

Érdekes a boszorkánymérleg története, de felmerülhet a kérdés, vajon miért olyan különleges az Oudewater-i mérleg? Úgy tartják, ez a mérleg tizezrek életét mentette meg. A holland honatyák ugyanis hosszas fejvakarás után bölcsen úgy határoztak, hogy a boszorkány súlya nem lehet kevesebb, mint 90 font (azaz durván 45 kg), hiszen különben nem birná el őket a seprű. Mivel az emberek testsúlya még az inségesebb időszakokban is általában meghaladta ezt az előirt mértéket, igy megméreckedve megmenekültek a rájuk váró máglyahaláltól. Sőt, irásos bizonyitékot vihettek magukkal haza, mely tanúsitotta, hogy ártatlannak találtattak a boszorkányság bűnében. A mérleg hamarosan nagy hirnévre tett szert, és az is előfordult, hogy a környező országokból zarándokolt odáig valaki, hogy a felmentő igazolást megszerezhesse.

Az Oudewater-i boszorkánymérleg még ma is működik, igaz, most már csak turistalátványosságként. De a hagyományt megőrizték, és mindenki, aki leméretzkedik rajta, megkapja az igazoló oklevelét arról, hogy testsúlya alapján ő bizony nem boszorkány.
A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu