Mike Nichols (a.k.a. Gwydion): Nyárközép ünnepe

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A pogány kelta évkör négy nagy ünnepéhez négy kisebb is tartozik, a két napforduló és a két napéjegyenlõség. A néphagyományban úgy nevezik ezeket, mint az év négy "negyedelõnapja", a modern Witchek pedig a négy "kisebb Szabbat" néven emlegetik õket. Ezek egyike a Nyári Napforduló.

A napforduló technikailag asztronómiai pont és ez az idõpont minden évben ide-oda tolódhat néhány nappal, a bolygók aktuális állásait figyelembe véve. A nyári napforduló akkor következik be, amikor a Nap eléri a Ráktérítõt, és a Földön ekkor a leghosszabb a nappal, a legrövidebb az éjszaka. Az asztológusok számára ez a dátum azt jelenti, hogy a Nap belépett a Rák csillagjegyébe.

A legtöbb európai földmûves azonban nem volt képes az efemeridák számolgatására, és nem éltek elég közel a Salisbury síksághoz, hogy elcaplassanak a Stonehenge-hez és meglessék, mit mutat, ezért általában június 24-én, fix idõpontban ünnepelték ezt a napot. Ezen dátum az idõ során kicsit elõrébb csúszott a számos naptárváltozásnak köszönhetõen. Ugyanúgy, a téli napfordulót, mely most nagyjából december 21. környékére esik, eredetileg december 25-én ünnepelték Yule néven, melyet késõbb a keresztények is átvettek karácsonyként.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kelták napjaikat napnyugtától napnyugtáig mérték, gyakorlatilag tehát a június 24-i ünnepségek a megelõzõ alkonyat után (június 23-án) kezdõdtek el. Ez volt Shakespeare Szenivánéje. Ez rögtön felvet egy másik érdekességet: napjaink naptárai meglehetõsen tévednek abban, hogy a "nyár kezdõdik" ezen a napon. A régi néphagyományok kalendáriumai szerint a nyár a Májusünnepen KEZDÕDIK (máj. 1), és Lammaskor ér véget (aug. 1.), a nyári napforduló pedig, mely épp "félúton" helyezkedik el a kettõ között, a nyár KÖZEPÉT jelzi. Ennek sokkal több értelme van, mint azt mondani, hogy a nyár akkor kezõdik el, mikor a nap hatalma hanyatlani kezd, és a napok kezdenek rövidülni.

Bár pogány õsienk feltehetõleg jobban kedvelték a június 24-ét (és még napjainkban is sok európai, népi ünnep erre a napra esik), a modern Witchek ésszerû okokból általában inkább az aktuális, asztrológiai napot választják, napnyugtakor kezdve meg az ünneplést. Természetesen itt is sok tényezõ játszik szerepet, beleértve azt is, hogy remélhetõleg hétvégére esik ez a nap.

Mint ahogy a pogány télközép ünnepet átvették a keresztények karácsonyként (dec. 25.), a pogány nyárközépet is beolvasztották, és Keresztelõ Szent János napjává tették (jún. 24.) Így, mig télközép Jézus születését jelzi, a nyárközép Jánosét, a prófétáét, ki 6 hónappal Jézus elõtt született, hogy jelezze érkezését.

Ezen utóbbi adalék különösen érdekes, hiszen János az EGYETLEN szent az egész katolikus hagyományban, kinek születését, nem pedig halálát ünnepelik. Egy generációval régebben ezt a katolikus apácák még úgy magyarázták, hogy a szenteknek azért halálukat ünnepelik, mert az volt igazából megszületésük ideje a Mennyek Királyságában. De Keresztelõ Szent János és egész legendaköre aköré fonódik, hogy számára az EZEN világba születés volt a fontosabb. Bár ennek az állitásnak keresztény szempontból nem sok értelme van, a pogány szimbolika szemszögébõl tökéletes, költõi értelmet nyer.

A legtöbb pogány kultúrában a napistent két, egymással rivalizáló személyiségbõl gyúrták össze: ezek a fény istene, és ikertestvére, különös, "másik énje", a sötétség istene. Õk Gawain és a Zöld Lovag, Gwzn és Gwythyr, Llew és Goronwy, Lugh és Balor, Balan és Balin, a Tölgykirály és a Magyalkirály, stb. Gyakorta festik le õket úgy, mint akik istennõ szerelmük kegyeiért vívnak csatát, aki például Creiddylad vagy Blodeuwedd, a Természet.

A fény istene mindig a téli napfordulón születik, és ereje nõ, ahogy a napok hosszabbodnak, hatalma a leghosszabb napon, a nyári napfordulón a legnagyobb. És mintha csak tükörbe pillanatnánk, "árnyékoldala", a sötétség ura a nyári napfordulókor születik, ereje a hosszabbodó éjjelekkel nõ, és a téli napforduló idején éri el csúcsát.

Ezt a tükör-születés mintázatot legerõsebben a pogány mítoszok keresztényesitett formája támasztja alá. Számos író, kezdve Robert Gravestõl Stewart Farrarig, több alkalommal is rámutatott arra, hogy Jézust a Magyalkirállyal, mg Keresztelõ Szent Jánost a Tölgykirállyal azonosították. Ez az oka annak, hogy "az erdõ minden fája közül a magyal visel koronát". Ha Jézus, a "világ fénye" születését télközépkor ünneplik, akkor a keresztény hagyomány ragaszkodik hozzá, hogy János, a Tölgykirály nyárközépkor született (nem pedig ekkor halt meg).

Ennél a pontnál a véleményem eltér Robert Gravesétõl és más, az õ nyomdokait követõ íróktól. Graves úgy gondolta, hogy a nyárközép napján a Napkirály legyõzi ellenfelét, a Sötétség Istenét; éppúgy, mint ahogy a Sötétség Istene legyõzi a Fény Istenét a télközép ünnepén. Ugyanakkor a keresztény néphagyomány szerint, mely az õsi pogány hitre alapul, ezek születés-, és nem halálidõpontok. Különösen fontos ez Keresztelõ Szent János napján, mivel ez minden szabállyal ellentétes, az összes többi szentet tekintve.

Ha tehát a napfordulókhoz születések kötõdnek, mikor következnek be a szimbolikus halálok? Mikor gyõzi le Goronwy Llew-t, és Llew mikor Goronwy-t? Mikor gyõzedelmeskedik a fény a sötétség felett, és a sötétség a fény felett? Számomra nyilvánvaló módon a két napéjegyenlõségkor kell ezeknek bekövetkeznie. Az õszi napéjegyenlõségkor a fény óráit felváltják a sötétség órái. A tavaszi napéjegyenlõségkor mindez forditva van. Továbbá, az õszi napéjegyenlõség, melyet az "Aratás Otthoná"-nak is neveznek, már amúgy is kapcsolódik az áldozat fogalmához, különösen akkor, ha a növényzet, a gabona szellemét nézzük. Ebben az esetben ez a szellem megfelel a fény istenének.

Különösképp a Wales-i mitológiában találhatunk igen erõs jelzést arra, hogy mikor van a napisten halála. Ennek jelentõségét nemrég egy álmomban ismertem fel, és eddig még sehol máshol nem találtam rá utalást. Llew a walesi fényisten, nevének jelentése "oroszlán". (Az oroszlán gyakorta a napisten jelképe.) Elárulja õt "szûz" felesége, Blodeuwedd, és egyik lábával egy üst peremére állitja, a másikkal pedig egy kecske hátára. Csak igy ölhetõ meg Llew, és Blodeuwedd szeretõje, Goronwy, Llew sötét oldala a közelben bújik meg egy lándzsával a kezében. De bár megsebzi Llew-t, nem öli meg, az isten sassá változik.

Ha a bárdok rejtélyes megfogalmazásából kihámozzuk a lényeget, akkor igy fog kinézni: Mikor is lehetett az, amikor az Oroszlánt (Llew) elárulta a Szûz (Blodeuwedd), Mérlegre állitván õt, hogy Sassá váljon? Asztrológus olvasóim alighanem már kezdik sejteni. A helyes sorrend az asztrológiában az Oroszlán, a Szûz, a Mérleg és a Skorpió (melynek a Sas jól ismert, alternativ szimbóluma). A fennmaradó szimbólumok, az üst és a kecske esetleg jelenthetik a Rákot és a Bakot, a nyarat és a telet, a csillagjegyeket, melyek ezen két évszakot jelzik. Llew az üst és a kecske, a nyár és a tél között egyensúlyozik, a Mérlegen, melynek jegyébe az õszi napéjegyenlõség esik.

Ez a megfejtése a bárdok rejtélyének. A Mabinogion újra és újra elmondja, hogy Llewt csak úgy lehet legyõzni, ha egyik lábával egy üstön, másik lábával egy kecskén áll. De sehol nem mondja el, miért. Miért ez az EGYETLEN módja a Llew feletti gyõzelemnek? Mert ez jelzi a napéjegyenlõség napját. És a napéjegyenlõség az egyetlen olyan nap az egész évben, amikor a fény (Llew) felett gyõz a sötétség (Goronwy).

Ezután már nem érhet meglepetésként minket az a tény, hogy amikor Llew öli meg Goronwy-t, Llew ragaszkodik hozá, hogy Goronwy ugyanoda álljon, mint õ korábban, miközben Llew belemártja lándzsáját. Nem egyszerû bosszúról van szó. Bár a Mabinogion nem mondja, de nyilvánvalónak tûnik, hogy ez az egyetlen idõpont arra, mikor Goronwy legyõzhetõ. A fény csak napéjegyenlõség idején gyõzheti le a sötétséget, jelen esetben a tavaszi napéjegyenlõség idején.

Így tehát a nyárközép (legalábbis számomra) az ereje teljében, zeniten lévõ napisten ünnepe, ki megkoronázott királyként ül trónján. Még el kell telnie az év negyedének, mig rituális halálára sor kerül ellesége kezétõl. A lándzsa és az üst gyakori szimbólumai ennek az ünnepnek, és most már könnyen láthatjuk, miért. A napisteneket számos mitoszban hozták kapcsolatba lándzsákkal (még Jézust is azzal döfték át), és a Rák nyárközépi üstje az Istennõ szimbóluma. Gyönyörû nap ez szabadtéri ünnepekhez. Legyen a tied is mágikusan csodálatos!

Fordította: Osara LaMort