Amanda: A természet mágiája



Valószínűleg a legnagyobb nehézség, amivel a modern embernek szembe kell néznie, ha a természet erői felé fordul, maga a mágia valóságossága: hogy létezik valamiféle láthatatlan erő, ami bizonyos törvényeknek engedelmeskedik, és ismerői fel tudják ébreszteni és használatba venni ezen erőt. Bárki képes elsajátítani ezt a tudást, aki nyitott szemmel és füllel jár, és él benne az igény a körülötte történő változások megélésére és megértésére.

A természet mágiája gyakorlati életünk egyik, szinte észrevétlen aspektusa, hiszen a mágia egyik fő jellemzoje a változás és általakulás.

Az első lépés a mágia megértéséhez a világban zajló változások felismerése. Senki sem tagadhatja, hogy gyermekkora óta sokat változott, nem csak fizikai megjelenésében, de gondolkodásmódjában, viselkedésében, érzéseiben is. Megváltoztatjuk magunkat, partnerünket, otthonunkat. Ezen változások nagy része azért jön létre, mert döntéseket hozunk, és végigjárjuk a változás útját. Mások tőlünk függetlenül történnek, a körülmények hatására, mint egy munkahely elvesztése, vagy egy haláleset. Sok példát találhatunk a saját életünkben.

A mágia ősi örökségünk, mégis, nem könnyű megérteni és megtanulni. Napjainkban egyre nagyobb az igény és az érdeklődés a régi utak felé, s sokan tudjuk, érezzük, hogy léteznek olyan ősi törvények, erők, a valóság más dimenziói, melyhez valahol lelkünk mélyén keressük az elveszett kulcsot.

Kevesen ébrednek rá arra, hogy a kulcs Belső Énünkben van éppúgy, mint az ajtó, mely erre a világra nyílik, a tudatalatti elmében, ahová a hétköznapi ember álmai, ábrándjai révén jut el. Dion Fortune, Anglia egyik legnagyobb mágikus alakja azt írta: "a mágia tudatosságunk változásainak használata akaratunk irányításával...", s ez az egyszerű állítás a mágikus művészetek megértésének alapja. Tanuld meg ellenőrizni és megváltoztatni a tudatosságod, és megváltoztathatod az egész világot.

A mindennapi életben kétfajta tudatszintet, tudatosságot ismerünk - az ébrenlétet és az alvást -, de nem ismerjük fel a tucatnyi fokozatot, mely a kettő között elhelyezkedik. A mágikus munka első feladata ezek felismerése. A meditáció és az elme tréningje fokozatosan meghozza a kontrollt ezen szintek felett, és a gyakorló képessé válik arra, hogy mágikus tudatállapotba kerüljön, amikor a változások lehetségessé válnak.

Mindezt borzasztóan könnyű leírni, mintha csak azt mondanánk: zongorázni úgy kell, hogy a billentyűkre teszed az ujjad, és lenyomod őket. A valóságban ez ennyire nem egyszerű. Az érzékelés változásainak elsajátítása és kontrollálása nagyon nehéz, és hosszas gyakorlást igényel. Egyszerre kell hozzá ellazulás és feszült figyelem, komoly, de egyben játékos és rugalmas hozzáállás. Ha azonban egyszer már megtaláltuk a helyes egyensúlyt, minden egyszeriben könnyebbé válik, amint ráléptünk az ösvényre.

A mágia legtöbb eleme, ha helyesen alkalmazzák, azaz a megfelelő józan ésszel és fokozatossággal, akkor hasznos és építő hatású, ha azonban ostobán, azonnali "megvilágosodást" keresve esnek neki, veszélyes, sőt romboló hatású lehet. Ezért lépésrol lépésre, fokozatosan kell felfedeznünk a tudat új útjait. Nem biztos, hogy minden egyes lépcsőfoka élvezetes, sőt, lehet ijesztő vagy összezavaró is, ha azonban a gyakorló komoly szándékkal és szilárd elhatározással birkózik meg a feladatokkal, akkor a belső világ erői hihetetlen örömet, élményt és megértést adnak neki.

A mágia tanulmányozásának első lépése a természet megfigyelése. Ha az évszakok és áramlatok erejét akarjuk látni, meg kell ismernünk őket, és nem csak felszínes módon. Alá kell merülnünk, míg ismerősnek és kényelmesnek érezzük minden elemét. Sokan állítják magukról, hogy sámánok, boszorkányok, s közben halvány fogalmuk sincs arról, hogyan hangolódik össze lelkük az évszakok vagy a Hold változásával. Mások varázslatok tucatjait róják fel "Árnyak Könyvéjükbe", de nem vesznek róla tudomást, mi történik közben körülöttük, a természetben, a szobán kívül, ahol misztikus rítusaikat tartják varázspálcával hadonászva.

A természetben mindenre kaphatunk választ, ő az Anyánk, szerető ölében mind otthonra találunk, megérezzük, hol a helyünk a világban. Anyagunk egy a csillagok anyagával, ugyanazok az atomok alkotnak minket, mint a világ többi részét. Minden fa, növény, állat, drágakő és ember része ennek az ősi örökségnek.

A természet átváltoztatja a dolgokat, egyiket a másikba, de egy idő után mindig újra visszatér és kezdi a körforgást elölről. Mivel a természet részei vagyunk, a teremtés minden elemét magunkban hordozzuk. Ez a kapcsolat segít megváltoztatnunk a világot, s ezért tudnak ugyanezen erők minket is változtatni.

Nem csak azt kell megértenünk és felfedeznünk, hogy a természet részei vagyunk, hanem azt is, hogy pontosan kik vagyunk, milyen jó és rossz tulajdonságaink vannak, milyen elfeledett, vagy figyelmen kívül hagyott képességek rejtőznek bennünk. Ez bármely mágikus tanulás egyik legnehezebb feladata, de a kulcs személyiségünk és mágiánk erejéhez: tökéletesen tisztában lenni jellemzőinkkel és potenciális képességeinkkel.

Minden jó, mágikus iskola ragaszkodik hozzá, hogy a tanulás megkezdése után a tanulók figyelmesen vizsgálják meg, kik is ők, honnan jöttek, és hová tartanak. Ez néha fájdalmas lehet de elengedhetetlen, ha a belső utakon akarunk járni. Le kell ásnunk személyes történetünkbe, megismerni önmagunkat, szükségleteinket, ambícióinkat, álmainkat, vágyainkat, lehetőségeinket és félelmeinket. Ennek legjobb módja a mágikus napló. A cél nem a hibáink vég nélküli sorolása, vagy önmagunkról alkotott dicshimnuszok zengése, hanem őszinte vallomások.

Fontos, hogy erre elegendő időt szánjunk. Tekintsünk vissza életünkre, sikereinkre és hibáinkra a legkorábbi emlékeinktol kezdve a mai napig. Mik voltak gyerekkori ambícióink és céljaink? Mi lett mára belőlük? Hány dolgot tettünk félre, amit igazán szerettünk csinálni? Mennyire befolyásol a családunk, a barátaink gondolatai és elvei, mennyire sikerült saját etikai kódexet kialakítanunk? Hogyan változtak a céljaink? Mihez akarunk most kezdeni magunkkal?

A másik fontos terület, amit meg kell vizsgálnunk, a természettel való kapcsolatunk. A legegyszerűbb szinten ez annyit jelent, mennyire élvezzük a kerti munkát, a természetben tett sétákat, mennyire tekintjük élő, érző lénynek a fákat, növényeket, köveket, hogyan érzünk a virágok, gyógynövények felől, csak ízesítik és szépítik ételünket és díszítik a sötét sarkokat, vagy szerepet játszanak életkedvünk helyreállításában? Ha segítséget várunk a természettől, meg kell fogalmaznunk a vele, és sok más dologgal kapcsolatos nézeteinket.

Ha valóban az Ősi Vallást akarjuk követni, életünk egy másik részét is alaposan meg kell vizsgálnunk: hogyan viszonyulunk az elemekhez. Hogyan reagálunk az ár-apályra, tudatában vagyunk-e a holdfázisok váltakozásának, jelentenek-e például változásokat az álmainkban, szeretünk-e esőben vagy napfényben a szabadban lenni, melyik évszak a kedvencünk, és így tovább.

Ezek az érzések mind a minket körülvevő természettel való kapcsolatunkról árulkodnak. Amikor megtesszük első lépéseinket, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezek az eddig csak felületesen, kevésbé tudatosan észrevett dolgok új dimenzióként nyílnak meg előttünk, és egyre fontosabbá válnak. Ha belépünk a természet birodalmába, számos olyan különös és lélegzetelállító felfedezést tehetünk, melyek legtöbbje a természettel már meglévő kapcsolatunkra épül, abból táplálkozik, csak éppen eddig nem voltunk tudatában. Ha a kapcsolat gyengébb, több időt és erofeszítést fog igényelni, de mint mondottam, mind a természet részei vagyunk, a különbség csak abban rejlik, mennyire könnyen vagy nehezen ismerjük fel ezt önmagunkban.

A városlakó emberek visszafejlődtek az érzékelés területén. Nem érzik a szelet és az esőt az arcukon, nem látják a csillagok folyton változó ragyogását, nem járnak tágas, vad területeken, és nem érzik a Régi Istenek jelenlétét lakhelyükön. Nem tapintják a Földet, a fák durva kérgét, a levelek bársonyos felületét. Csak egy meg nem élt gyermekkor álmaiban játszhatnak a csillámló folyó vizében, beszélhetnek fákkal, repülhetnek sárkányokkal az azúrkék nyári égen. Ha azonban hajlandóak vagyunk a hétköznapi látás sötét szemüvegét levenni, elfordulni a készen elénk rakott dolgok kényelmétől, megtalálhatjuk a másik világ kapuját.

A természet oda rejtette a titkos bejáratokat, ahol az álmok valóra válnak. Ennek ellenére, ha felismerjük erejét és jelentőségét, eljuthatunk az elveszett földre, és tölthetünk ott egy kis időt, hogy feltöltekezzünk, és megmerítkezzünk a halhatatlan bölcsességben, hogy hatékonyabban lehessünk azok, akik lenni akarunk.

Eloször fel kell ébresztenünk érzékeinket, és meg kell tanulnunk látni, hogy mi van valójában körülöttünk. Újra kell tanítanunk a fülünket, hogy meghalljuk a szférák zenéjét a hétköznapi világ zajai mögött. Újra meg kell tanulnunk érezni, tapintani, nem csak ujjainkkal, de szívünkkel is. Meg kell tanulnunk érezni azokat, akik körülöttünk élnek, mert a legtöbb dolog, amit közölni akarnak, nem szavakkal vagy gesztusokkal történik. Éreznünk kell félelmeiket, bizonytalanságukat, reményeiket és vágyainkat. Meg kell tanulnunk a figyelmet!

A legnyilvánvalóbb dolog pedig, hogy meg kell tanulnunk megérteni a környezetünket, hallani, mit mondanak a fák, mit súg a szél, milyen időt jósolnak a felhok. A legtöbb gyerek számára ez még mind valóság, de mire felnőnek, elvesztik a képességet - pedig ezekből a forrásokból származik a régi bölcsek tudása. Mivel szoros kapcsolatban éltek a természettel, Ő segítette gyógyulásukat, elveszett dolgaik megtalálását, a magányos megvigasztalását, a jövő megváltoztatását. Ez az, amit a Ma mit sem értő embere mágiának nevez.

Ha megtaláljuk a mágikus mintát az élet egészében, és látjuk, hogyan illenek bele saját vágyaink és reményeink, akkor a teremtés erői megindulnak, és irányítani leszünk őket képesek. A természeti mágia nagy része pusztán józan ész és odafigyelés, amit a modern élet túlságosan elnyomott. Szabadságunk nagy részét elvesztettük, egyszerűen azért, mert elfelejtettük.

A Zöld Ember meditációja
Képzeljük el, hogy egy ösvényen sétálunk, mely hajladozó, fűvel borított mezőn vezet keresztül. Érezzük a frissen vágott széna illatát. A szél és a nyári nap melege simogatja az arcunk. Nézzünk körül, és lássuk a mezőt tarkító, élénk színű vadvirágokat. Még jobban ellazulunk, miközben minden érzékünkkel befogadjuk a látványt, az illatokat, az érzéseket.

Kövessük a kitaposott utat a nyári lombba öltözött fák ágai alá, az árnyékba. Érzékeljük, mennyivel hűvösebb itt a levegő. Hallgassuk a madarak csicsergését, a levelek zizegését. Ahogy lépdelünk, nyújtsuk ki kezünket, és érintsük meg a legközelebbi fa törzsét. Érezzük a kéreg érdességét. Nyúljunk fel és húzzunk le egy hajlékony ágat, míg el nem érjük a leveleket. Tapintsuk meg felületüket, érezzük simaságukat, ívelt széleiket. Figyeljük meg a rügyeket, és hogy hogyan csatlakoznak a levelek az ághoz. Majd engedjük el és hallgassuk, ahogy az ág susogva-zizegve visszatér eredeti helyére. Támasszuk hátunkat a fa törzsének, és csússzunk le, míg a földre csüccsenünk, a gyökerek közé. Nézzünk fel az ágakra és a levelekre, lássuk az átszűrődő napsugarakat. Érezzük a fa erejét és életét. Kérdezzük meg, akar-e mondani valamit. Várjunk türelmesen a válaszra, közben lazuljunk el még jobban.

A fák közül kis termetű ember közeleg, háta kortól hajlott, haja, mint a téli hó, szemei kékek, mint a tavaszi ég. Egyszerű ruházata a nyári erdő zöldjét idézi, homlokát levelek díszítik. Ráncos, de mosolygó arca barna, mint a bükklevelek ősszel, nyaka körül és szakállába leveles indák fonódnak. Ő a Zöld Ember, az erdő őrzője.

A Zöld Ember sok mindent mesélhet a Vadonról, a Zöld Úrnőről, a fákról. Tegyük fel neki kérdéseinket, s ő kedvesen és bölcsen válaszol.

Amikor látogatásunk a végéhez közelít, a Zöld Ember ránk mosolyog, és elővesz a zsebébol valamit, majd átnyújtja. Nézzük meg, mi ez, és gondolkodjunk el rajta, miért adta nekünk, mit tudunk tanulni belole. Köszönjük meg az ajándékot és a válaszokat, és forduljunk a rét felé. A Zöld Ember eltunik egy pillanat alatt.

Lassan sétáljunk vissza a virágokkal teli mezőre. Átjár a Nap melege. Miközben újra átgondoljuk, mit hallottunk és éreztünk, lassan eloszlik a mező képe. Lágyan, fokozatosan mélyet lélegzünk, kinyújtóztatjuk karjainkat, és kinyitjuk a szemünket.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu