Caballus: Wicca - Gondolatok a rituális meztelenségről



"És meg foglak szabadítani titeket a szolgaságtól; s jeléül annak, hogy igazán szabadok vagytok, meztelenül végezzétek szertartásaitokat; így táncoljatok, daloljatok, lakomázzatok, zenéljetek és szerelmeskedjetek, mindezt az én dicsőségemre."

A fenti idézet a gardneriánus Árnyak könyvéből való, és az Istennő parancsa címet viselő rituális szöveg egy részlete. A Parancsban, ahogy a legtöbb wicca röviden nevezi, az Istennő személyesen szól híveihez, és saját magáról és a Wicca útról közöl fontos kinyilatkoztatásokat. Az idézett rész a rituális meztelenségre, a Wicca egy olyan hagyományosan jellemző gyakorlatára utal, mely napjainkra egyre inkább háttérbe szorul, a rituális korbácsoláshoz, vagy a Nagy Rítus valóságos bemutatásához hasonlóan.

A rituális meztelenség a Wiccán belül elsősorban a gardneriánus és alexandriánus tradíciókra jellemző, és a Wicca XX. századi újjászületésének első évtizedeiben általánosan elterjedt volt a wiccák között, hiszen ebben az időszakban a boszorkánysággal foglalkozók túlnyomó többsége ebből a két tradícióból került ki. Később azonban gombamód szaporodni kezdtek a különböző Wicca tradíciók, és a világ wiccáinak és boszorkányainak gyakorlatából egyre inkább kimaradtak azok a hagyományos elemek, melyek a modern ember számára furcsának, zavarbaejtőnek vagy kellemetlennek tűntek. Erre a sorsra jutott a rituális meztelenség is, melyet napjainkban már csak a legkülöncebb vagy a legortodoxabb wiccák követnek, és persze azok, akik a wiccát csak ürügynek tekintik egy kis meztelenkedésre.

A rituális meztelenség, azaz a wiccák azon szokása, hogy meztelenül végzik szertartásaikat, a vallás nyilvánosságra lépésének kezdetétől vitákra adott okot, és a vádaskodások és félreértelmezések melegágyául szolgált. Ez természetesen nem meglepő egy olyan társadalomban, melynek a meztelen emberi testhez fűződő viszonyát hosszú évszázadokon át a kereszténység formálta. Az a vallás, mely a testet a szellemnél alacsonyabbrendűnek tartja, a meztelenség és a szexualitás közé pedig egyenlőségjelet tesz, egyaránt bűnösnek tekintve mindkettőt. Még napjainkban is találkozhatunk olyan emberekkel, akik úgy gondolják, a Wicca nem szól másról, csak a szexről, és a Wicca rituálék valójában okkult körítéssel fűszerezett orgiák. Furcsa továbbélése ez a középkori boszorkányperek koholt vádjainak, melyek az ördöggel való paráználkodásról szóltak. Az "erkölcsös" társadalom olyan értetlenséggel és agrasszív elutasítással fogadta a rituális meztelenséget, hogy a wiccák védekezésre kényszerültek, és bizonygatni kezdték, hogy a rituális meztelenségnek, és úgy általában a Wiccának egyáltalán semmi köze nincs a szexualitáshoz. Ezáltal azoknak a rosszul értelmezett erkölcsi normáknak a foglyaivá váltak, melyektől eredendően szabadok voltak. Mielőtt azonban belemennénk a rituális meztelenséggel kapcsolatos vélemények boncolgatásába, vizsgáljuk meg magukat a tényeket.

A gardneriánus Árnyak könyve több helyen is említi, hogy a Wicca rituálékat meztelenül, másnéven skyclad (azaz "égbe őltözötten") kell végezni. Az egyik ilyen utalás az Istennő parancsából fentebb idézett rész. Egy másik rész, mely a Megfelelően felkészülve címet viseli, leírja, hogy az egyes rituálékra milyen módon kell előkészülniük a résztvevőknek. A legelső mondat szerint a megfelelően felkészült wicca:

"Meztelen, de szandált (nem cipőt) viselhet."

Egy másik rész szerint, mely a Skyclad címet viseli:

"Fontos, hogy kezdettől fogva meztelenül dolgozzunk, mert ezáltal teljesen természetessé válik, és nem fog munkaközben felmerülni a gondolat, hogy "nincs rajtam ruha", ezáltal elvonva a figyelmet a munkáról."

A wicca szertartások meztelen gyakorlásának ellenzői gyakran érvelnek azzal, amikor komolytalannak akarják feltüntetni az egész kérdést, hogy mindez csupán azért került be a gardneriánus és később az ebből erősen merítő alexandriánus tradícióba, mert Gerald Gardner, a modern wicca mozgalom elindítója, naturista volt, és szeretett meztelenkedni. Először is tudnunk kell, hogy a rituális meztelenség nem csupán wicca gyakorlat, hanem széles körben elterjedt szokás volt a régi időkben. Az Istennő Parancsát, melyből a cikket indító idézet való, Gardner és egyik főpapnője, Doreen Valiente, közösen írták. Az idézett rész azonban nem csupán az ő agyszüleményük, hanem Charles G. Leland Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma című könyvén alapul, mely a toszkánai boszorkányok vallási és mágikus gyakorlatainak gyűjteménye. Ebben a következőt olvashatjuk:
"Szabadok lesztek a szolgaságtól!
És eképpen mind szabadokká váltok!
Ezért, férfiak és nők,
Legyetek mind meztelenek."

Hogy a boszorkányok között mennyire volt elterjedt a régi időkben a meztelenség, azt nem tudjuk biztosan. Mindenesetre a boszorkányüldözések korában az egyház által leírt boszorkánygyűlések általános eleme volt a meztelenség és az ördöggel való paráználkodás. Ez természetesen egybevág az egyház azon törekvésével, hogy a boszorkányok praktikáit istentelen, bűnös színben tüntesse fel. Ezért nem tudhatjuk, hogy a meztelen boszorkányok elképzelés pusztán a képzelet szüleménye volt-e, vagy pedig valóságos tényeken alapult (hiszen hozzá kell tennem azt is, hogy még az sem elfogadott nézet, miszerint a boszorkányperek adatainak kapcsolata lenne bármilyen valós, akkoriban létező boszorkánykultusszal.) Mindenesetre, ha például a repülőkenőcs használatára gondolunk, mely egy narkotikus növényekből álló készítmény volt, és a repülés élményét idézte elő használóiban, akkor feltételezhetjük, hogy egy-egy ilyen közös repülés alkalmával a résztvevők valóban meztelenek voltak. A boszorkánykenőcsöt ugyanis a test teljes felületére kellett felkenni, és miután hatni kezdett, a résztvevők valószínűleg nem azzal voltak elfoglalva, hogy visszavegyék levetett ruhadarabjaikat. Eléggé megalapozottnak tűnik a feltételezés, hogy a kereszténység előtti Európában a vallási és mágikus szertartások némelyikét - legalább azokat, melyek a termékenységgel kapcsolatosak -, meztelenül végezték. Erre leginkább a fennmaradt és lejegyzett népszokásokból következtethetünk. Általánosan elterjedt szokás volt például meztelenül táncolni a mezőn, a gabona termékenységének biztosítása érdekében. Janet és Stewart Farrar egyik könyvükben megemlítik egy dublini barátjukat, akit gyerekkorában a szülei május 1. előestéjén éjfélkor testvéreivel együt kivittek a szántóföldre, ahol az egész család meztelenül táncolt a fiatal növények között. A gyerekeknek azt mondták, azért, hogy ne fázzanak meg az elkövetkező 12 hónapban. Valószínűleg ez volt az elfogadható válasz, amelyet nem annyira kínos, ha a gyerekek kikotyognak... például a pap előtt.

A meztelenségnek a szakralitással való összekapcsolódása azonban nem csak a kereszténységtől oly távol álló pogány vallások esetében fordult elő. Megtalálható volt például a zsidó próféták gyakorlatában is. A Bibliában például, mikor Saul akarata ellenére révületbe esik, és letépi ruháit, az emberek azon tanakodnak, vajon ő is próféta-e: "S míg innen eljutott (Saul) Rámába a próféták házáig, leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy prófétai révületben volt, míg oda nem ért Rámába a próféták házához. Még a ruháját is levetette és Sámuel előtt is prófétai révületbe esett, - egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkőzve. Azért mondják: "Saul is a próféták közé tartozik?" (1 Sámuel 19:23-24)

Ehhez a hagyományhoz csatlakozott Assisi Szent Ferenc is, aki egyik első radikális prédikációját anyaszült meztelenül adta elő az Assisi San Ruffino katedrálisban összegyűlt tömeg előtt.

A rituális meztelenség okára sokféle magyarázat született a wiccák között is. A válaszok egy része fizikai vagy metafizikai/energetikai okokkal magyarázza a skyclad rituálék fontosságát, a másik részük pedig szimbolikus értékűnek tekinti, és annak pszichológiai hatását hangsúlyozza.

A legtöbbet vitatott érv a rituális meztelenség mellett az, hogy a ruha gátolja a mágikus rítusok során a mágikus energiák kibocsátását. Ezt a tézist még wiccák között is sokan vitatják, bár az Árnyak könyve egyik fejezete, mely a mágikus hatalommal (energiával) foglalkozik, eléggé egyértelműen utal erre a nézőpontra:
"A hatalom a testben szunnyad, és a gyakorlottak többféle módon is képesek előhívni és használni... A hatalom a testből a bőrön, és talán a testnyílásokon keresztül árad ki; ezért kell megfelelően felkészültnek lenned. A legkisebb szennyeződés mindent tönkretesz, ezért fontos a teljes tisztaság."

A "megfelelően felkészült" rendszeresen visszatérő kifejezés az Árnyak könyve szövegében, és egyértelműen a meztelenségre utal (l. a korábbi idézetet). Ezt támasztja alá az is, hogy a legutóbbi idézet hangsúlyozza a tisztaság fontosságát. Ha a legapróbb szennyeződések a bőr felületén károsan befolyásolják a hatalom kibocsátását, akkor a ruha viselése minden bizonnyal sokkal súlyosabb következményekkel járhat.



Egy másik érv a skyclad rituálék mellett az, hogy egy szoros vagy kényelmetlen ruhadarab megnehezítheti a megfelelő fizikai és szellemi ellazulást, és akadályozhatja a koncentrációt. A meztelenség állapota a szabadság és korlátozatlanság érzetét nyújtja, és a legcsekélyebb mértékben sem vonják el a figyelmet a bőrrel érintkező ruhadarabok által keltett ingerek. Ezt az álláspontot képviseli a Skyclad című fejezet következő részlete is:
"Bőröd, ha nem korlátozza semmi, sokkal könnyebben bocsát ki energiát, és az áramlás sokkal szabályosabb. És amikor táncolsz, szabad vagy, és korlátozatlan."

A probléma mindezzel csak az, hogy a mai ember számára sokkal zavaróbb lehet az a tudat, hogy meztelen, mint az a csekély mértékű korlátozás és figyelemelterelés, amit egy laza és kényelmes öltözet viselése jelent. Természetesen ez abból a belénknevelt nézetből ered, mely szerint a meztelenség szégyellni való dolog. Erre a problémára is utal az Árnyak könyve Skyclad című fejezetéből korábban idézett részlet, mely azt tanácsolja, hogy kezdettől fogva dolgozzunk meztelenül, így előbb-utóbb hozzá fogunk szokni a meztelenséghez, és az nem fogja elterelni a figyelmünket.

Ezen a ponton elérkeztünk a rituális meztelenség pszichológiai és szimbolikus vonatkozásaiig. A meztelenség ugyanis szimbolikus erejű állapot, szimbóluma a korlátozatlanságnak és a szabadságnak. Ahogy a Parancs mondja: "s jeléül annak, hogy igazán szabadok vagytok, meztelenül végezzétek szertartásaitokat".

A meztelenség ezenkívül a wiccák közötti egyenlőséget is jelképezi. Bármennyire is különböző társadalmi és kulturális háttérrel rendelkezünk, a körön belül mindenki egyenlő. Ruhák nélkül mindannyian egyszerűen csak emberek vagyunk. Hasonló módon segíti elő a meztelenség a különféle szerepeinktől, hamis énképeinktől való megszabadulást. A hétköznapok forgatagában rengeteg szerepet játszunk el, minden helyzetben megpróbáljuk a lehető legmegfelelőbb képet mutatni magunkról a világnak, és önmagunknak is. Mindeközben valódi énünk még saját magunk számára is megfoghatatlanul rejtőzik ezernyi álarca mögött. A mágia gyakorlásához mindennél fontosabb, hogy az ember tisztába jöjjön azzal, ki is ő valójában, és amikor a körben a mágikus operációt végzi, valóban önmaga legyen, mert csak valódi énje rendelkezik azzal az erővel, mely képes megváltoztatni a valóságot. Ebben is segíthet a rituális meztelenség, főleg, ha csoportosan dolgozunk. Hogy milyen ruhát veszünk fel, nagymértékben az határozza meg, hogy milyen képet akarunk mutatni magunkról. Meztelenül egyik leghatásosabb eszközünktől vagyunk megfosztva, mellyel hamis képet vetíthetnénk magunkról a világ felé. A skyclad munka ebből a szempontból igen hasznos lehet, mert az okkultizmussal foglalkozók között túl sokan vannak, akiket elbűvölnek a külsőségek, az eszközök, a látványos rituálék és a káprázatos rituális öltözetek. Mindezek pedig elvonják a figyelmüket a lényeges dolgokról. A rituális meztelenség nemes egyszerűségében kiváló ellenszere lehet ennek a "betegségnek".

Végül, a meztelenül végzett szertartások segíthetnek bennünket abban, hogy leküzdjük azt a társadalom által ránk kényszerített és belénk nevelt elképzelést, mely szerint a test alacsonyabbrendű a szellemnél. Mivel e szerint a nézet szerint a test nem csak egyszerűen alacsonyabbrendű, hanem egyenesen a bűnök forrása, ezért el kell takarni. Ez a hozzáállás teljesen idegen a wiccától, melyben a fizikai sík ugyanolyan fontos, mint a lelki vagy a szellemi. Sajnos úgy tűnik, hogy a wiccák közül sokan beleestek az "erkölcsös" társadalom csapdájába, és bizonygatni kezdték, hogy a rituális meztelenségnek semmi köze nincs a szexualitáshoz. Holott a wicca nézet szerint a szex egyáltalán nem bűnös, sőt szent dolog. És bár láthattuk, hogy a skyclad rituáléknak sok praktikus oka lehet, az mindenkinek egyéni dolga kellene legyen, hogy eldöntse, miért is vetkőzik le, ha úgy dönt, meztelenül akarja bemutatni szertartásait. Hogy a szexualitás mégsem teljesen idegen a rituális meztelenségtől, az az Árnyak könyve következő részletéből is egyértelműen kiderül, mely a rituális meztelenség jótékony hatásaival kapcsolatban azt írja, hogy:
"És mind közül a legfontosabb, hogy partnered testének érintése lelked legmélyéig felkavar, és így tested a legtöbb energiát bocsátja ki, amire csak képes."

Az, hogy napjainkban a wiccák többsége nem alkalmazza a rituális meztelenséget, sőt sokan kifejezetten komolytalannak tartják, valószínűleg nagyrészt annak a következménye, hogy bár egyre többen akarnak szabadulni az elmúlt korszak patriarchális, monoteista vallásaitól, és az általuk rájuk kényszerített béklyóktól, úgy tűnik, még új vallásukban és világnézetükben is foglyai maradnak a tőlük örörkölt, néha tudatos, néha tudattalan szinten működő beidegződéseknek. Így aztán soha nem érik el teljesen azt, amiről a rituális meztelenség többek között szólt: a szabadságot. Hiszen a Nagy Istennő így szólt híveihez:

"jeléül annak, hogy igazán szabadok vagytok, meztelenül végezzétek szertartásaitokat..."

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu