Margaret Murray: Boszorkánykultusz Nyugat-Európában

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

IV. fejezet - A Gyûlések

Kétfajta gyûlés létezett; az egyik, a Szabbat néven ismert volt a vallás tagjainak Általános Találkozója; a másik, melynek - Estebéne de Cambrue nyomán - én az Esbat nevet adtam, csak néhány kiválasztott és különleges tag számára volt elérhetõ, kik a kultusz ritusait és praktikáit gyakorolták, és nem volt nyitott a nagy nyilvánosság számára.

A Szabbat szó származása ebben a contextusban meglehetõsen bizonytalan. Nyilvánvalóan semmi köze a hetes számhoz, és hasonlóképp egyértelmû, hogy semmilyen kapcsolata nincs a zsidó ünneppel. Feltehetõleg a s'esbattre ("örvendezni") francia szóból származik, mely nagyonis illõ leirása a találkozók örömteli forgatagának.

1. Szabbat

Utazás - A gyûlésekre való eljutás módozata a megtenni kivánt távolságtól függõen változott. Az esetek túlnyomó többségében nem is volt megemlítve az utazás módja, feltehetõleg ezért a boszorkányok gyalog mentek, mint ahogy az természetes is, ha egy helyi találkozóra vagy Esbatra igyekeztek; melyeken csak azok vettek részt, akik a közelben éltek. Létezik azonban néhány olyan eset, mikor érdemesnek tartották azt is megemliteni, hogy a követõk gyalogosan érkeztek a találkozóra. Boguet (1598), ki a Szabbatra való eljutás mindenféle mágikus variációját kizárta írásaiban, azt mondta:

"les Sorciers nea[n]tmoins vont quelquefois de pied au Sabbat, ce qui leur aduient principalement, lors que le lieu, où ils font leur assemblée, n'est pas guieres eslongné de leur habitation", ("a Varázslók mindazonáltal gyalog menének a Szabbatra, mely történe velök fõképpen az helyeken, melyhol az gyûléseket tarták, s melyek nem messza valának szülõházuktól"), és további bizonyitékok léteznek erre George és Antoinette Gandillon és apjuk, Pierre, Clauda Ianprost, Clauda Ian-Guillaume, Iaquema Paget, Gros Iaques, a két fivér Claude Charloz Claude és Pierre Willermoz, l'Anarthon, Pernette Molard, Ianne Platet és Clauda Paget esetében. Iaquema Paget beszámolt arról, hogy õ és Antoine Tornier hogyan mentek el hazulról a gyûlésre, s közben áthaladtak egy szántáson; ez a történet is azt bizonyítja, hogy gyalogszerrel voltak. A Lang-Niddry-béli boszorkányok (1608) bizonyosan sétáltak, "gyülekezének Lang-Niddryben, Deanefute-ban... ahol mind együtt valának a mondott beigis házba' Land-Nydryben (ahol ittak vala); és annak utána jöttek mind sebesen a Seaton-thorne-hoz, mely északon vala; ahol az Ürdüng, szólítá a mondott Christiane Tod-ot, és mene Robert Smartis házához, és kihozá ûtet onnan... És õk annak utána menének tovább, az Ürdünggel, Seatoun várához, és annak utána mindannyian visszajövének Deane-fute-ba, aholis gyúlésük vala." A távolság Land Niddry-tol a Seaton kastélyig kevesebb, mint egy mérföld. Isaac de Queyran (1609), egy fiatal, huszonöt éves fickó azt vallotta de Lancre-nek, hogy azok, kik messze élnek, a levegõn át szállnak haza, a közelebb élõk gyalog mennek.

A Brécy-be való Berthélemy Minguet pere 1616-ban folyt: 'Enquis, de quelle façon sa femme fut au Sabbat la premiere fois. Respond, qu'elle y fut transportée par le Diable, lequel la rapporta apres le Sabbat, & que la seconde fois qu'elle y a esté, elle y fut de son pied avec luy, & s'en retourna de son pied, & qu'elle n'y a iamais esté que ces deux fois." ("Kérdezék, hogy méne elõször felesége a Szabbatra. Válaszolá, hogy az Ürdüng vitte el oda, mellyel vissza is tére a Szabbatnak utána, és a második alkalommal, mikor ottan vala, gyalog méne véle, és gyalog tére vissza, és hogy kétszer vala ottan.") A Forfar-i Helen Guthrie (1661) azt vallotta, hogy "õ maga, Isobell Shryrie és Elspet Alexander egy sörfõzõben találkozának Barrie mellett, kicsinykét napnyugta elott, minekutánna egy órát maradának a mondott házban és megivának összesen három pint sört együtt, menének onnan, és három másik asszony találkoza vélük, és az ürdüng jelen vala mindannyiójuk elõtt... és oly késõn váltak vala széjjel az éjjel, hogy nem talála szállást, hanem kényszerüle, hogy egész éjjelen kinn maradott". A devoni Crook-ból való Christian Grieve (1662) elismerte, hogy "jövél a mondott gyûlésre azonnal, miután jó urad s a többiek ágyba menének, és hogy bezárád az ajtót és a kulcsot a küszöb alá rejtéd, és hogy te és a fenn nevezett Margaret Young, a te szomszédod jöttetek gyalogszerrel a mondott gyûlésre nagyjából két óra hosszáig, és vissza is menétek gyalog, és a fenn nevezett Margaret Young is véled, és találád az ajtó kulcsát ugyanazon helyütt ahol hagyád, és mondád, hogy sem férjed sem senki más a házból nem ébredt fel vala jöttödre." Lille-ben a tizenöt éves Bellot lány (1661) azt mondta, hogy "az Anyja vitte õt magával, mikor még nagyon Fiatal volt, és még Karjában vitte õt a Boszorkányok Szabbatjára vagy Gyülekezetére". Strathdownban (a tizennyolcadik században) a boszorkányok az Avon folyó mentén gyalogoltak Craic-pol-nainba, és gyalogszerrel keltek át a folyón.

A fentebb idézett esetekben semmilyen bizarr vagy természetfeletti jelleg nincs, de léteztek más, feljegyzett módszerek is a távoli találkozókra való eljutásra. Néha kézenfekvõ volt, hogy lovagoltak; néha azzal gyanúsították a boszorkányokat, avagy oly hatalmat tulajdonítottak nekik, hogy a levegõn keresztül szálltak, vagy boton lovagoltak a légen át, vagy állatokon, vagy embereken lovagoltak, mely utóbbi idõnként saját természetes formájában maradt, idõnként pedig állat formájába bájolták.

Következzenek azok, akik lóháton mentek a gyûlésre, vagy jöttek el úgy onnan. Az észak-berwicki Agnes Sampson (1590) azt mondta, hogy az Ördög "férfi képibe találkoza véle, amikor kimene a mezõkre a házából Keith-ben, este öt és hat között, mikoron egyedül vala, és parancsolá néki, hogy legyen Észak-Berwickben a templomban a következõ éjjelen: És õ lóháton mene oda, vele tarta keresztfia, kit Iohn Coupernek híttak". Boguet (1608) is megemlíti egy félmondatban, hogy a boszorkányok néha lovon lovagoltak. A Lancashire-i boszorkányok (1613) a Malking Toronynál tartott találkozójuk után "kimenének a fenn mondott Házbúl az õ alakjukba' és hasonlatosságukba". És õk mind, ahogy kívüle valának az ajtón, Lóhátra szállának, mint csikókra, néhány ilyen színû, néhány olyan." Ez volt a Lancashire-i boszorkányok szokásos közlekedési módja, mivel Margaret Johnson (1633) is mondta, hogy a Hoarstones-nél tartott gyûlésen "vót ottan az idõben 30 és 40 közötti számú boszorkány, kik mind lovagoltak a mondott gyûlésre". Isobel Gowdie (1662) azt mondta, "vót egy kis lovam, és azt mondám: "Nyergelj-perdülj, az Ürdüng nevibe'!" A legrészletesebb beszámoló pedig Svédországból származik (1669): "Egy másik Fiú is megvallá, hogy egy napon elvitte magával Úrnõje, és hogy utazzanak, elvitte õ magával Apjának Lovát a Mezõrõl, ahol az ottan vala, és visszatértekor (a nõ) elengedte a Lovat, hadd menjék szabadon. A következõ reggelen a Fiú Apja keresé a Lovát, és nem találá azt, hát elveszettnek gondolá vala; de a Fiú mondá neki a teljes történetet, és így az Apja megtalálá a Lovat."

Most pedig elérkeztünk az utazás csodálatos és mágikus módszereihez. A boszorkányoknak azon hatalmába vetett hit, hogy képesek a levegõben lovagolni, nagyon õsi és univerzális egész Európában. Vagy hátas nélkül szálltak, mivel az Ördög ragadta õket magával a légen át, vagy pedig boton repültek; néha állat hátán szálltak az égbe. A repülést gyakorta megelõzte a test egy részének vagy egészének bekenése mágikus kenõccsel.

A hátas nélkül való repülés legkorábbi példája Paul Grilland (1537), ki egy itáliai boszorkányt említett, aki 1526-ban az égen át szállt a mágikus kenõcs segítségével. Reginald Scot (1584) azt mondja, hogy a kenõcs "mely által a levegõben repültek", kereszteletlen gyermekek húsából készült, és két receptet is megad:

"Fiatal gyerekek zsírja, és oldd azt fel vízzel bronz edényben, és õrizd meg abból a legvastagabbját, mely az alján marad megfõve, melyet szedj ki és tarts meg, míg alkalom kínálkozik használatára. Akkor tégy bele Eleoselinumot, Aconitumot, Frondes Populeast és kormot." (Az Eloselinum egy zellerfajta; az Aconitum egy virág-nemzetség, melybe a sisakvirág különbözõ fajai tartoznak; a Frondes populeas pedig nem más, mint a nyárfa levelének rügyei. - A ford.) "Sium, acarum vulgare, pentaphyllon, repülõ egér vére, solanum somniferum, és oleum. (A Sium vízi paszternák, az acarum vulgare feltehetõleg kálmosgyökér; a pentaphyllon libapimpó; a repülõ egér nem más, mint a denevér; a Solanum somniferum belladonna, ismertebb nevén nadragulya; az oleanum pedig valamely olajra utal. - A ford.) Törd ezeket porrá, és aztán dörzsöld be alaposan a test minden részibe', mig vörösre nem válik az egész, és nagyon forró lesz, és a pórusok így kinyílhatnak, és a hús málékony és laza lesz. Elkeverednek akkor ott vagy a hájjal vagy olajokkal, és a kenõcs ereje még inkább befelé irányul, és még hatékonyabb lészen. Mindezek okán a holdfényes éjjelen úgy tûnnek majd, mintha a légen át repülnének."

Eleddig mindez csak hallomásra alapuló bizonyíték, de létezik néhány elsõ kézbõl származó vallomás is, melyben a boszorkányok kijelentik, hogy a levegõben repültek a föld felett, vagy másokat láttak eképp cselekedni.

1598-ban 'Thieuenne Paget racontoit, que le Diable s'apparut à elle la premiere fois en plein midy, en forme d'vn grand homme noir, & que comme elle se fut baillée à luy, il l'embrassa & l'esleva en I'air, & la transporta en la maison du prel de Longchamois . . . & puis ]a rapporta au lieu mesme, où il l'auoit prise. Antide Colas disoit, que le soir, que Satan s'apparut; à elle en forme d'vn homme de grande stature, ayant sa barbe & ses habillemens noirs, il la transporta au Sabbat, & qu'aux autres fois, il la venoit prendre dans son lict, & l'emportoit comme si c'eust esté vn vent froid, l'empoignant par la teste.' ("Thieuenne Paget megvallá, hogy az Ördög jelene meg néki elsõ alkalommal délben, nagy fekete ember képibe', és hogy õ félig megnyíla néki, s az megcsókolá õtet és mennek vala a levegõben, és vitte õt a Longchamois házba... Azután ... vallotta ugyanazon helyet, hova õt is vitték. Antide Colas mondá, hogy azon éjjel, mikor a Sátán megjelene néki nagy termetû férfi alakjába', fekete szakállal és öltözetbe', és vitte õt a Szabbatra, és egy más alkalommal csak kiragadá ágyából és a tetõre fel, mintha csak hideg szél lenne, elragadá magával.")

Isaac de Queyran (1609), kinek vallomását korábban már idéztem, azt mondta, hogy a távol élõ boszorkányok a levegõn át repültek. Franciaországban (1652)'lors qu'elle vouloit aller aux danses, elle se oindoit d'ung onguen qui lui estoit donné par vn sorcier envoyé par le diable. Que lors elle s'en alloit comme ung vent aux dictes danses avecque les aultres.' ("mikoron õ menni akarna a táncokra, meg kellett kennie magát egy kenõccsel, melyet egy varázsló ada néki, és küldé ördögét a tetõre. Akkor õ mene mint a szél, és táncola az többivel.") A devoni Crook-ban (1661) Bessie Henderson megvallotta, hogy "elragadák vala ágyából a gyûlésre repülvén". A legtöbb részlet angol forrásokból származik: a Somerset boszorkányok (1664) azt állitották, hogy gyakorta volt szokásuk a levegõben repülni varázskenõcs vagy mágikus szavak segítségével. Elizabeth Style azt mondta:

"Mielõtt elvitték õket a találkozóikra, bekenték Homlokukat és Csuklójukat az Olajjal, melyet a Szellem hozott nekik (s melynek nyirkos szaga volt), és azután nagyon rövid idõ múlva már repültek is, ezeket a szavakat használva, miközben felszálltak: Thout, tout a tout, tout, által és keresztül. És mikor eljöttek a Találkozójukról, azt mondák: Rentum, Tormentum ... és mind hazajutottak otthonaikba rövid idõ alatt." Alice Duke ugyanezt vallotta, megjegyezve mellé azt is, hogy az olajnak zöldes szine volt. Anne Bishop, a Somerset-i covenek egyik tisztségviselõje megvallotta, hogy "Homlokukat elõbb bekenték Olajba mártott Tollal, majd hirtelen gyûlésük helyén találák magukat... Miután mindennek vége lett, a feketébe öltözött Férfi eltûnt. A többiek bekenték magukat olajjal s hirtelen otthon voltak."

A hit, hogy a boszorkányok valójában szálltak a levegõben kokrét dolgok hátán, például állatokon, embereken, vagy boton lovagolva, egyszerre õsi és univerzális, és tükrözõdik az egyházi és polgári jogban is, melybõl a legkorábbi a kilencedik századból származik, Ancyra Tanácsának megfogalmazásában: "Bizonyos gonosz asszonyok követik az sátánnak ingerlését, és elcsábíttatnak az ördögök megtévesztése által, hiszik és vallják, hogy éjjelente messze földekre lovagolnak Dianával, a Pogányok istennõjével, vagy Herodiassal, számtalan számban, bizonyos fenevadakon... és cselekszik, mit azok a tündérek vagy úrnõk parancsolának nekik."

Lorraine törvényei (1329-46) úgy rendelkeznek, hogy 'celui qui fera magie, sortilège, billets de sort, pronostic d'oiseau ou se vanteroit d'avoir chevauché la nurt avec Diane ou telle autre vielle qui se dit magicienne, sera banni et payera dix livres tournois' ("bárki, ki mágiát, bûbájt, varázsigét, madárjóslást gyakorol vagy az éjszakában lovagol Dianával vagy bármely más mondott, régi varázslóval, az ki lészen közösitve és tíz livrét fizet.")

A boszorkányok maguk is megerõsítették, hogy állatokon lovagolva jutottak el a Szabbatra. Rolande du Vernier (1598) megvallotta, hogy 'que lors qu'elle y fiat, elle y alla sur vn gros mouton noir, qui la portoit si viste en I'air, qu'elle ne se pouuoit recognoistre'. ("hogy mikoron ottan valának, menének oda nagy fekete birkán, mely a levegõben vitte ûket, ahogy az akarta, nem ismert más hatalmat". De Lancre azt, mondja, hogy a boszorkányok 'se font porter iusqu'audit lieu, sur vne beste, qui semble parfois vn cheual, & parfoys vn homme' ("a fenn nevezett helyre egy fenevadon érkezének, mely néha lónak látszóda, de embernek is az.") Margaret Johnson (1633) "mondá, hogy ha kívánának bármely helyen lenni egy szempillantás alatt, legott az ördög vagy szellem jõve, boton vagy kutyán vagy bármi máson, és elragadá õket magával". Madam Bourignon lányainak egyike, egy tizenkét éves (1661) azt állitotta, hogy "a fenn nevezett Szeretõje egy kis Lovon érkeze, és megragadá õt Kezinél fogva, és kérvén, legyen neki Úrnõje, és õ mondá, Igen, és felkapá a Levegõbe magával és a többi Lányokkal együtt, és együtt repülének a nagy Kastélyba". A svéd boszorkányok (1669) ezt mondták: "Egy Fenevad hátára tesz minket, mely már ott van neki, és elvisz minket a Templomok és a magas falak felett... ad nekünk egy tülköt, kenõccsel benne, és mellyel megkenjük magunkat; és azután ad nekünk egy Nyerget egy Kalapáccsal és faszöggel, mellyel a Nyerget rögzíteni kell; mikoron szólitjuk az Ördögöt, és megyünk... Mert az utazásukhoz, úgy mondák, minden féle Eszközt használának, vagy Fenevadakat, vagy Embereket, vagy Szellemeket. Hogy miféle módja van az utazásuknak, azt csak Isten tudja.... Blockula egy szép, nagy Mezõn fekszik, melynek nem látni a végét. Odamentek egy kis Mezõre, mely különbözék a másiktól, melyhová a Fenevadak mentek, melyeken lovagoltak; de a Férfi, kit használának az o utazásukhoz, megállt a Háznál a Kapu mellett szendergõ pózban, a falnak dõlve aludván."

Nemcsak Svédországban számoltak be arról, hogy embereken is lovagoltak. A Forfar-i Agnes Spark (1661) azt mondta, hogy "hallotta a jelenlévõ embereket beszélni Isabell Shirie-rõl, és mondá, hogy õ az ürdüng lova vót, és hogy az ürdüng mindig rajta lovaloga, és hogy vót az kanca, vagy ló". Ann Armstrong a Northumbrian covenbõl (1673) "mondá, hogy mivel információt adott néhány személy ellen, kik néhány helyen lovagolának vala rajt', ahol társalgásuk vót az ürdünggel, némely alkalmakkor mostanában lovagola rajt' Anne Driden és Anne Forster, és elmúlt éjjelen lovagolának rajt' a közelben lévõ lovas házba... Miközben az állapotába' feküdt, mely történe egy éjjelen kicsivel Karácsony elõtt, mikoron a hold változa, a tanú látá hogy a fenn nevezett Anne Forster jõne egy kantárral, és felkantározá õt, és meglovagolá keresztbe tett lábakkal, míg a többi társához nem értek a hid végihez, ahol szokásosan találkozának. És amikor leszálla az õ hátáról, akkor általvetette a kantárt ez tanú fejin, ki most ló hasonlatosságában vala; de mikor a kantárt levennék, akkor álla ottan saját alakjába.... És mikor megvótak, felkantározák ez tanút, és a többi lovakat, és hazalovagolának... A múlt Hétfõn, mely vót tizedike Februárnak, a fenn nevezett személyek találkozának Allensfordban, hol ez tanút meglovagolá az elbájótt kantárral Michael Aynsley és Margaret az õ felesége. Mely elbájótt kantárít, mikoron általveték az õ fejin, ottan állott õ saját maga személyibe... A múlt Hétfõn éjjelen, õ az õ apjának házába' vala, és látá a Corbridge-i Jane Batest, hogy jõve szürke macska képibe' s egy kantár csügge az lábain, és rálehelle és holtra sújtá õtet, és felkantározá, és meglovalolá õtet az ürdüng nevibe' délnek, de a hely nevire nem emlékezik. És a fenn nevezett Jane leszálla és általveté a kantárt az õ fejin."

Az utazásnak az a módja, mely olyannyira megihlette a nép képzeletét, és közhiedelemmé vált, a boton - általában seprûn - való repülés volt. Emlékeznünk kell azonban arra, hogy a feljegyzésekben szereplõ egyik legrégebbi eset nem állítja határozottan, hogy a boszorkány a levegõben repült. Ez Alice Kyteler esete volt 1324-ben, amikor "kinyitván az úrnõ szekrényit, találának egy kenõccsel teli Edényt, mellyel megzsirozá a botot, s melyre felpattana és vágtáza jóban-rosszban vele, mikor és mely mód szerint akarná". Bár Holinshed nem mindig a legmegbizhatóbb szaktekintély, érdemes összevetni ezt a beszámolót az arab boszorkányok boton való lovaglásával és az aberdeeni covenek repülésével.

Kiábránditóan kevés azon esetek száma, mikor boszorkányok arról vallottak, hogy maguk repültek boton a levegõben, vagy láttak másokat eképp cselekedni. Guillaume Edeline, St. Germain-en-Laye perjelje (1453) 'se mit en telle servitude de l'ennemy, qu'il luy convenoit estre en certain lieu toutes fois qu'il estoit par ledit ennemy évocqué: ouquel lieu ilz avoient accoustumé faire leur consistoire, et ne luy falloit que monter sur ung balay, qu'aussi-tost il estoit prestement transporté là où ledit consistoire se faisoit'. ("kezdé az ellenség szolgálatját, és hogy mindig ott kellett lennie bizonyos helyen, mikoron az ellenség parancsolá néki, s mely helyen az õ püpöki gyülekezetjük vagyon, és kellett neki seprûn lovagolnia, hogy ahogyan vót, gyorsan oda szállitassék, hol a mondott püspöki gyülekezet vala;")

A Guernsey-i boszorkány, Martin Tulouff (1563) 'q il soy est trouvé avecq la dite viellesse ou elle chevaucha ung genest et luy ung aultre, et q ladteviellesse monta a mont la chemynee et q il en perdyt la veue et q elle disoet deva[n]t q monter "Va au nom du diable et luciffer dessq[n] roches et espyñes" q por luy il ne pouvoet insy faire, et dt q sa mere a chevauche le genest p IV ou V foys et q il l'a veue monter a mont la cheminee' ("megvallotta, hogy vót vele az nevezett Öreg és hogy õ lovagola az egyik boton, az meg a másikon, s hogy az Öreg felmásza a hátasára az kéményen keresztül, és hogy elvesztette õtet szem elul, és mondá akkoron, hogy "Menny az ördög nevibe' és a sziklák és tüskék luciferjinek nevibe'" s az ármányosan elragadá, és hogy az õ anyja is hasonlóképp cselekede négy vagy öt alkalommal és látá õt, hogy általmásza a kéményen és felszálla.")

Danaeus maga foglalja össze a boszorkányok tanúvallomásait: "Megígéré, hogy õ maga fogja õket közvetíteni, mert hogy olyan gyengék, hogy nem bírják el magukat; s sok alkalommal cselekedé ezt bottal, melyet átadott nékik, vagy igéré megcselekedni bizonyos kenõcs erejével, melyet adott nékik; és néha lovat adott nékik, hogy lovagoljanak rajt'". Boguet tapasztalatai (1598) még drámaibbak, mint Danaeusé: 'Les autres y vont, tantost sur vn Bouc, tantost sur vn cheual, & tantost sur vn ballet, ou ramasse, sortans ces derniers de leurs maisons le plus souuent par la cheminee . . . Les vns encor se frottent auparauant de certaine graisse, & oignement: les autres ne se frottent en aucune façon." ("Mások is voltak, egy Kecskén, egy másik lovon, & egy másik seprûn vagy boton, menének mind otthonukból, a tûzhelybol... Mind bedörzsölé homlokát valami hájjal vagy kenõccsel, mások más helyütt dörzsölék.") Feljegyezte egy bizonyos boszorkánynak is a vallomását: Francoise Secretain azt mondta, hogy 'qu'elle avoit esté vne infinité de fois au Sabbat & assemblee des Sorciers . . . & qu'elle y alloit sur vn baston blanc, qu'elle mettoit entre ses iambes.--Claudine Boban, ieune fille confessa, qu'elle, & sa mere montoient sur vne ramasse, & que sortans le contremont de la cheminée elles alloient par l'air en ceste façon au Sabbat.' ("számtalan alkalommal vala az Szabbaton avagy Varázslók Gyülekezetén...& és hogy fehér boton méne oda, a tetõrõl indulván. - Claudine Boban, egy lány megvallá, hogy õ és anyja botokra szállának, és hogy kirepülének a kéményen, amint menének vala a levegõben a Szabbatra.") Belgiumban Claire Goessen (1603) azt vallotta, hogy 'qu'elle s'est trouvée à diverses assemblées nocturnes tenues par lui, dans lesquelles elle s'est laissée transporter au moyen d'un bâton enduit d'onguent' ("különbözõ éjjeli találkozókat tartott õ, melyre elragadtatik, kenõccsel vastagon megkenve.") Isobel Gowdie (1662) teljes beszámolót adott a boszorkányok által használt közlekedési módokról, bár vallomása néhány helyen sajnálatosan rövid:

"Vót egy kis lovam, és mondám, "Nyergelj-perdülj, az Ürdüng nevibe'!" S akkor elrepülénk, ahogy vótunk, mint ahogy a szalmaszálak a magosba'. Repülénk, mint a szalmaszálak, ahogy tetszésünk vót; a szalmák és a kukoricaszárak vótak a mi lovaink, és a lábuk közibe' tevénk azokat, és mondánk: "Nyergelj-perdülj, az Ürdüng nevibe'!" És akkor repülénk ottan, és vettünk vót szénaszárakat vagy babszárakat, és tevénk azt a lábunk közibe', és mondánk háromszor:

Nyergelj-perdülj, lóra fel,
Lóra és lendülj, hó! hó!

és azonnal szállanánk ahová csak akaránk... Az egész Coeven úgy szállott, mint a levágott gabona, de Barbara Ronald Brightmanney-bol és én mindig lovon menénk, melyet szénaszárból vagy babszárból készíténk."

Julian Cox (1664) azt mondta, hogy "egy este, mikor egy mérföldet gyalogola a házától, és jõtt ott feléje lovagolván három személy három Seprûn, nagyjából másfél yardnyira a fõd felett. Kettejüket ismerte korábban, hogy azok Boszorkány és Boszorkánymester vónának... A harmadik személyt nem ismeré. Az fekete Férfi alakjába' jõtt." Két New England-i boszorkány a következõket vallotta (1692) a boton való lovaglásról: "Mary Osgood, az andoveri Osgood kapitány felesége a légen át szállott öt mérföld hosszat... és ugyanúgy a légen át lett visszaszállítva, a fent nevezett személyek társaságába', ugyanazon mód, mint ahogyan ment, és hiszi, hogy boton vót az." Goody Foster tanúvallomását két szerzõ is lejegyezte: "A Foster személy vallá, hogy az Ördög vitte õket egy boton, a Boszorkány találkozóra, de a bot eltört, és o (Martha) Carrier nyaka köré kapaszkodott, mindketten leestek, és õ azután megsérült az Eséstõl, amibõl is egészen eddig nem épült fel." A második beszámoló lényegében ugyanaz: "Goody F. mondá, hogy õ két másikkal (egyikük ugyezt elismeré) Lovagolának egy boton a föld fölött repülve, Andoverbõl ugyanazon Faluba a Boszorkány találkozóra, és hogy útközben a bot eltört, és a fent nevezett F. leesett; amirol is õ azt mondá, hogy leestem és megsérültem, ami még azóta is sajog."

Helyszin - Úgy tûnik, hogy a Szabbatot eredetileg egy konkrét helyen tartották. Ez történt például abban az esetben, melyrõl de Landre azt mondta, 'communement ils l'appellent Aquelarre, qui signifie Lane de Bouc, comme qui diroit la lane ou lãde, où le Bouc conuoque ses assemblees. Et de faict les Sorciers qui confessent, nomme[n]t le lieu pour la chose, & la chose ou Assemblee pour le lieu: tellement qu'encore que proprement Lane de Bouc, soit le Sabbat qui se tient és landes, si est-ce qu'ils appellent aussi bien Lane de Bouc, le Sabbat qui se tient és Eglises, & és places des villages, paroisses, maisons, & autres lieux.' ("menének Aquelarrébe, mely azt jelenti, A Kecske Pusztája, mert mondanók, hogy ez a síkság, hol a Kecske tartja az összejöveteleket. És valóban, a Varázslók, kik vallának, nevezék a helyet annak, és az a dolog avagy Találkozó ez helyen vala, de a Kecske Pusztája, melyen a Szabbatot tartják, mocsárral van körülvéve, melyet szintén a Kecske Pusztájának neveznek, és melyet neveznek a Szabbat templomának, és tartják még oly helyeken, mint falvak, plébániák, házak és más helyek.")

Az eredeti Kecskepusztának, mely a Szabbatok avagy Nagy Találkozók színhelye volt, a helyi gyûlésekkel való összekeverése, mely itt látható, a boszorkányok pontatlan vallomásainak köszönhetõ; épp ezért nem meglepõ, hogy mind de Lancre, mind más szerzõk nem voltak képesek a kettõt megkülönböztetni. De még így is számos feljegyzés létezik, melyekben vannak bizonyos utalások, melyek alapján lehetséges a különbözõ helyszinek megállapitása, ahol a valódi Szabbat, az igazi Kecskepuszta volt.

De Lancre maga is feljegyezte, hogy a Szabbatot tó, forrás, vagy valamely viz mellett kellett tartani. Bodin azonban még közelebbi részlettel szolgál: 'Les lieux des assemblees des Sorciers sont notables, & signalez de quelques arbres, ou croix.' ("A Varázslók gyülekezetjének helyei jelentõsek, és néhány fa, vagy croix (kereszt) van körülük.") A croix nyilvánvalóan nem más, mint valamely álló kõ keresztény formája, melyet a Szabbatok számos leirásából ismerünk; Bodin vallomása pedig felidézi Cnut törvényeinek egyikét a tizenegyedik századból: "A legszigorúbban megtiltunk minden pogányságot; a pogányságnak azon értelmében, hogy az emberek bálványokat imádnak; mivelhogy pogány isteneket imádnak, és a napot vagy a holdat, a tüzet vagy a folyókat, kutakat vagy köveket, vagy bármely erdei fákat".

Estebéne de Cambrue (1567) azt mondta: 'Le lieu de ceste grande conuocation s'appelle generalement par tout le pays la Lanne de Bouc. Où ils se mettent à dancer à l'entour d'vne pierre, qui est plantée audit lieu, sur laquelle est assis vn grand homme noir.' ("Ennek a nagy összejövetelnek a helyit a népek Kecskepusztának hítták. Ahol táncolni kezdének körbe egy kõ körüle, melyet az helyre ültetének, s melyen üle egy nagy, fekete férfi.") Poictiersben 1574-ben négy boszorkány, egy nõ és három férfi, azt mondta, hogy 'trois fois l'an, à l'assemblee generale, où plusieurs Sorciers se trouuoye[n]t prés d'vne croix d'vn carrefour, qui seruoit d'enseigne' ("háromszor egy évben menének az általános találkozóra, melyet néhány Varázsló tarta egy kereszt mellett útnak keresztezõdésében, mely arra szó'gált, hogy tanúljanak.") Aberdeenben 1596-ban a boszorkányok elismerték, hogy Mindenszentek éjjelán táncoltak a kereszt körül; és úgyszintén egy szürke kõ körül egy domb lábánál, Craigleuach-ban. Margaret Johnson (1633) azt mondta, hogy "õ nem mene a Hoarstones-hoz a nagy találkozóra Pendle erdejibe' Mindenszentek napján". (A Hoarstones egy kõkör neve - A. ford.) Bár nem emlitenek konkrét követ, maga a név sugallja, hogy volt, vagy még mindig van ott egy, vagy több kõ, mely azon a helyen áll. A svéd boszorkányok (1669), úgy tûnik, ugyanazon helyet használták mindkét féle találkozóhoz; a Blockula valamiféle épület lehetett, melyet egy mezõn emeltek, s melynek festett kapuján lehetett bejutni; az épületen belül szobák voltak, és valamiféle kápolna a vallásos szertartásokhoz. Új-Angliában a jegyzõk (1692) nem mentek bele a részletekbe ilyen mélyen, de még ott is megemlitették a tényt, hogy a Boszorkányok Általános gyûlése Salem falu mezején történt.

A modern idõkben a kövek vagy bizonyos helyek azonositása az Ördöggel vagy a boszorkánytalálkozókkal még mindig igen észrevehetõ. A megszámlálhatatlanul sok esetbõl csak egy párat fogok emliteni. Guernsey-ben a Catioroc-ot mindig is a Szabbat helyének tartották. (A Catioroc egy dolmen neve. - A ford.) Belgiumban 'à Godarville (Hainaut) se trouve un tunnel hanté par les sorcières; elles y tiennent leur sabbat' ("Godarville-ben (Hainaut) található egy alagút, melyet kisértenek a boszorkányok, s hol a szabbatot tartották.")

'Un bloc de pierre isolé et d'aspect extraordinaire est généralement appelé pierre du diable. Exemples: A) le dolmen détruit près de Namur; B) la grande pierre en forme de table à demi encastrée dans la route qui conduit du village de Sény à celui d'Ellemelle (Candroz); C) le fais du diable, bloc de grès d'environ 800 mètres cubes, isolé dans la bruyère entre Wanne et Grand-Halleux près de Stavelot; D) les murs du diable à Pepinster, &c.--Dans plusieurs cantons, il y a un terrain que l'on appèle tchan dè makral "champ des sorciers". C'est le cas près de Remouchamps, près de Tongres, près de la Gileppe et près de Grand-Halleux.'

"Egy különös módon egyedülálló kõtömböt általában az Ördög Kövének hivnak. Például: A.) a lerombolt dolmen Namur mellett, B.) a nagy, asztal alakú kõ, mely abba az útba ágyazódik, mely Sény falujától Ellermelle falváig (Candroz) vezet, C.) az ördög kõtömbje, mely nagyjából 800 köbméter, egyedül állván a pusztában Wanne és Grand-Halleux között, Stavelot közelében; D.) Pepinster ördög falai & stb. Számos kánonban van egy mezõ, melyet tchan els makral-nak, "a varázslók mezejének" hivnak. Ez az eset áll fenn Remouchamps, Tongeren, Gileppe és Grand Halleux közelében."

Szintén érdemes megjegyezni, milyen sok saját köveink közül, mint a Kilenc Szuz, a Táncoló Szuzek stb, kapcsolódik a hagyomány szerint olyan asszonyokhoz, akik ott táncoltak a Szabbat alkalmával.

Idõpont - A tanúvallomásokból úgy tûnik, hogy a vallásban bizonyos változások mentek végbe az idõpontokat illetõen, és - mint ahogy ezt várhatnók - mindez igen szignifikánsan megmutatkozik az ünnepekben. Megmaradtak az õsi ünnepek, s melléjük hozzáadták a feltörõ, új vallások ünnepeit is. Az eredeti fesztiválok Május és November éjszakájához kötõdtek, azon idõszakokhoz, mely sem a napfordulókhoz, sem a mezõgazdasági évszakokhoz nem kapcsolódtak; alább bemutatom, hogy okunk van feltételezni, hogy ezek az ünnepek a nyájak és csordák szaporodásával álltak kapcsolatban. A fõbb ünnepek ezek: tavasszal Május Estéje (április 30), melyet Angliában Roodmasnak, Vörös Napnak neveznek, Németországban pedig Walpurgis-éjnek; November Estéje (oktober 31), melyet Angliában Mindenszentek éjjelének neveznek. A kettõ közé esett: télen Gyertyaszentelõ (február 2); nyáron pedig Augusztus ünnepe (augusztus 1), melyet Angliában Lammasnak neveztek. (A "Gule of August" nevet Augusztus ünnepének forditottam, ám a "gule" szó jelentése meglehetõsen tisztázatlan. Ronald Hutton professzor szerint az ünnep neve a Gwyl Awst walesi kifejezés angolositása, melynek jelentése Augusztus ünnepe. Az etimológiai szótárak szerint a "gule" az ófrancia "goulet" szó származéka, melynek jelentése "torok". - A ford.) Ezekhez adták hozzá a naphitû hóditók ünnepeit: Beltane-t nyár közepén és Yulét tél közepén; Húsvét változó idõpontokban tartott ünnepét is hozzáadták, de a napéjegyenloségek ünnepét sosem figyelték meg Angliában. A kereszténység elterjedésével az ünnepek elnevezései megváltoztak, és egyikük - Roodmas - idõpontját kissé megváltoztatták, igy május harmadikára esett; egyébként ugyanígy megfigyelhetõek voltak a korábbi idõpontok, csak az új vallás ünnepei kapcsán. Igy igaza volt Bougetnek, mikor azt állitotta, hogy a boszorkányok az összes keresztény ünnepet megtartották. De a Nagy Találkozókat mindig a négy eredeti napon ünnepelték, és ez a tény lehetõvé teszi, hogy megkülönböztessük a Szabbatokat és Esbatokat minden olyan esetben, mikor konkrét dátumot is említenek.

De Lancre, általánosítván a kapott tanúvallomásokból, ezt mondja: 'Quelquefois il y a des Sabbats & assemblees generales qui se font ordinairement les quatre festes annuelles' ("Idonként vannak Szabbatok és általános találkozók, melyek szokásosan négy, évente tartott ünnep."); és idézi egy boszorkány szavait is, kinek pere 1567-ben folyt: 'Estebène de Cambrue dit que les Sorcieres n'alloient en la grande assemblee & au grand Sabbat que quatre fois l'année.' ("Estebéne de Cambrue mondá, hogy a Varázslók nagy gyülekezetjét és a nagy Szabbatot évente négyszer mûvelék.") A négy napot egyszerre csupán egyetlen perben adták meg, mely a Forfar-i Issobell Smyth tárgyalása volt 1661-ben: "Ezeken a találkozókon találkoza õ vele minden negyedben Gyertyaszentelõkor, Rudday-kor, Lambemas-kor és Hallomas-kor", de kifejezetten világos, hogy ezek voltak a szokásos napok, mivel mind Angliában, mind Skóciában emlegették külön-külön mindet. Az Észak-Berwick-i Barbara Napiert "azzal vádolák, hogy jelen volt a gyûlésen Lammas Estéjén New Havenben" (ahol három Coven, vagyis harminckilenc személy gyûlt össze). "És a fent nevezett Barbarát azzal vádolák, hogy testi jelenlétét adá Minden Szentekkor 1590 éviben, a rendszeres gyülekezetet, melyet tartanók az Észak-Berwick-i templomban, ahol táncola õ végehosszatlan a templomudvaron, és Gelie Duncan trombitán játssza, John Fian pediglen vezeté a kört; Agnes Sampson és a lányai és mind a többiek követték a fent nevezett Barbarát, összesen hét személy." Az aberdeeni boszorkányok ellen felhozott vádpontok 1596-ban azt mutatják, hogy "múlt Minden Szentek Éjjelin, tizenkét órakor éjjel vagy akörüle, úgy a fent nevezett Thomas Leyis... nagyszámú másik boszorkányokkal együtt, jõtt ott Aberdene piacára, az Ürdüng vezetése és útmutatása alatt, ki jelen vót ottan véled, minden társaddal, és játssza ott az õ mindenféle zeneszerszámain. Ti mind táncolátok ottan a keresztek körüle, és a piacnak köribe, hosszú ideig." Christen Michell és Bessie Thom nem csak a Mindenszentek Éjjelén tartott találkozón volt Thomas Leyisszel, de egy másikon is azt megelõzõen: "Megvallád, hogy három éve Ruidday napján, korán reggel, mielõtt a nap felkele, találkozál bizonyos másik boszorkányokkal, az õ ördögi megjelenésükbe', a Szent Katarina dombján a gyûlésen... és hogy ott, a Sátán vezetésével, ki jelen vót veled, és zenéle ott elõtted az õ alakjába', és ti mind ördögi táncot járnátok, körbe' a fák körüle, hosszanti ideig." 1597-ben Issobell Tichie, Margrat Og, Helene Rogie, Jonet Lucas, Jonet Dauidsone, Issobell Oige és Beatrice Robbie azzal lett megvádolva, hogy Craigleauche-ben találkoztak, Aberdeen mellett: "Volnátok pediglen ottan az két örödgi táncokon Lumfannad és Cragleauche között, a fent nevezett Margerat Bane-nel, Minden Szenteknek Éjjelin, ahol közösködétek az Ürdünggel." Ayrshire-ben 1604-ben Patrik Lowrie és boszorkány társai azzal lettek megvádolva, hogy "Minden Szenteknek éjjelin Istennek a mondott évibe', gyülekezétek magatokba' a Lowdon-dombon, ahol megjelene néktek egy ördögi Szellem". Margaret Johnson, a Lancashire-i boszorkányok második generációjából, 1633-ban azt mondta, hogy "õ nem mene a Hoarstones-hoz a nagy találkozóra Pendle erdejibe' Mindenszentek napján". Isobel Gowdie (Auldearne, 1662) nem ment bele szokásos részletességével, pusztán annyit állít, hogy "egy Nagy Találkozó vót mindegyik Negyed vége felé".

A késõbbi vallás ünnepeirõl kevés emlités történik. De Lancre, amikor általános beszámolóját írta a ceremóniákról, azt mondta, hogy a Baszk-Pireneusok boszorkányai Húsvétkor mentek a találkozókra, s más ünnepélyes alkalmakkor, és hogy a fõ éjszaka Keresztelõ Szent János éjjele volt. Jane Bosdeau Puy-de-Dome kerületbõl (1594) mindezt alátámasztja, mivel õ Szent János Éjjelén ment az Ördöggel találkozóra. Antide Colas (1598) 'auoit esté au Sabbat à vn chacun bon iour de I'an, comme à Noel, à Pasques, à la feste de Dieu' ("vót a Szabbaton az évnek minden jó napján, mint Karácsony, Húsvét, Istennek ünnepe.") A Lancashire-i boszorkányok mindkét generációja (1613 és 1633) megtartotta a Nagypénteket. A Dalkeith-be való Jonet Watson az "utolsó Tûzrakás ünnepének idejin" volt a gyûlésen. A Crook of Devon-i boszorkányok (1662) Szent András napján találkoztak, Yule-kor. Connecticutban (1662) a "nagy vidámságot" karácsonykor tartották.

Óra - A pontos órát, mikor a Szabbatot tartották, csupán nagyon kevés esetben említik meg, úgy tûnik, hogy éjszakai összejövetel volt, melynek kezdete nagyjából éjfélre esett, és kora hajnalig vagy kakaskukorékolásig tartott. 'Le coq s'oyt par fois és sabbats sonnãt la retraicte aux Sorciers." ("A Szabbatokon a kakas néha a Varázslók visszavonulását jelezte.")

Vosges-ben 1408-ban a gyûlést 'en la minuit et la deuxieme heure' ("éjfél és a második óra között") tartották. Lorraine-ben 1589-ben Johannes a Villa és Agathina des Schneiders Francisci Weib 'sagt, eine oder zwey Stunde vor Mitternacht were die bequemste Zeit darzu' ("mondá, hogy éjfél elõtt egy vagy két órával volt nekik a legkényelmesebb idõpont"). Észak-Berwick-ben 1590-ben Agnes Sampson "tizenegy óra vagy akörül" érkezett meg a kijelölt helyre. Az aberdeeni boszorkányok 1597-ben a táncot Mindenszentek éjjelén tartották, "tizenkettõ és egy óra között éjjel". 1598-ban Lyonban Fracoise Secretain boszorkány 'adioustoit qu'elle alloit tousiours au Sabbat enuiron la minuit, & beaucoup d'autres sorciers, que i'ay eu en main, ont dit le mesme' ("kijelenté, hogy még a Szabbaton valék éjfélkor, és más varázslók, kik kezemre kerülének, szintén hasonlóképp mondák"). Antide Colas, egy másik lioni, karácsony éjjelén ment a gyûlésre az éjféli mise és a hajnali mise között.

Az egyetlen napközbeni találkozó, melyet Szabbatként azonosithatunk, Aberdeenben történt, és egyedi eset lehetett, vagy a helyszin, vagy a május napi fesztivál miatt; vagy pedig egyszerûen az ünnep folytatódott, miután a nap lenyugodott. Christen Mitchellt és Bessie Thomot egyaránt azzal vádolták, hogy "Ruidday napján, három évvel korábban, korán reggel, mielõtt a nap felkelt, gyülekezétek Szent Katarina dombján, számtalan más ördögi szerzet társaságába", az Ürdüng, ki a ti mesteretek, is ottan vót veletek."

2. Az Esbat

Praktikák - Az Esbat abban különbözött a Szabbattól elsõdlegesen, hogy különbözõ praktikákra szolgált, mig a Szabbat pusztán vallásos esemény volt. Mindkettõben volt ünneplés és táncolás. Az Esbatokkor gyakorolt praktikák általában mágikus jellegûek voltak, valamely kliens érdekében, vagy az ellenség bántalmazására. Idõnként, úgy tûnik, az Ördög utasította követõit, hogy mutassanak be valamely cselekedetet, mely nyomot hagyott azok képzeletében, kik hittek az õ hatalmában, de nem imádták õt. Az Esbat nagyon sokszor csupán örömök forrása volt, bármely különösebb cél nélkül, mint ahogy az alábbi idézetek mutatják:

Estebéne de Cambrue (1567), ki vallotta, hogy az Esbat nevet alkalmazták a helyi gyûlésekre, azt mondta, hogy 'les petites assemblées qui se font pres des villes ou parroisses, où il n'y va que ceux du lieu, ils les appellent les esbats: & se font ores en vn lieu de ladicte paroisse, ores en vn autre, où on ne faict que sauter & folastrer, le Diable ny estant auec tout son grand arroy comme aux grandes assemblees' ("a kisebb gyûléseket, melyek városok vagy egyházközségek mellett voltak, s melyre azok mentek, kik az helyben laktak, esbatoknak nevezték, & és ezeken most a plébánia az úr, de másokon, hol ugrálunk és táncolunk, az Ördög van ott nagy örömködéssel, miképpen nagy összejöveteleken.") Alesoun Peirsoun (1588) több férfi és nõ társaságában találkozott, egy zöldbe öltözött férfi vezetésével, "láta azt dudálni, nem tudott többet mondani; és láta szégyenletes pikulázást és duhajkodást és jókedvet, és Lowthianba vitték, és kifulladásig részegeskedett vélük". Jonet Barker (1643) azt mondta, hogy "így a fent nevezett Margaret Lauder vóna véled a fent nevezett Jonet Cranstones házába', két pint sört megiván a három együtt a mondott házba', és ahol az ürdüng megjelene egy úriember képibe" és ivott az véletek mind háromótokkal és hogy a karjaiba ölelé a fent nevezett margaret laudert a sör ivásánál és a dereka köré tevé karját." Isobel Bairdie (1649) azzal lett megvádolva, hogy találkozott az Ördöggel, és iszogatott vele, "az ördög ivott rája, és õ áldomást monda, és megint ivott arra is, és az ördög is áldomást monda: Grammercie, nagyon szivesen." Janet Brown (1649) "meg lett vádolva, hogy találkoza az Ördöggel férfi képibe', Broomhills hátuljába', hol buja játékokat játssza az idõsebb Isobel Gairdnerrel és Janet Thomsonnal". Forfarban Helen Guthrie (1661) megvallotta, hogy elment néhány találkozóra; ezek egyikén a templomudvaron "együtt táncolának, és a föld alattuk úgy vót, mintha szikrát hányt vóna, és Andrew Watsonnak szokásos botja vót a kezibe', merthogy vak vót, és mégis úgy táncola oly fürgén, mint a többi, és nagy örömit lelé benne, hogy régi balladákat énekele, és hogy Isobell Shyrrie elénekelte az õ dalát, aminek neve Tinkletum Tankletum; és hogy az ürdüng megcsókola minden egyes nõt." Egy másik gyûlésen "mind együtt táncolának darab ideig, és aztán menének Mary Rynd házához és leülének együtt az asztalhoz... és örömet szereze nékik, és az ürdüng mindüknek szereze egyként, de különösen Mary Ryndnek, és megcsókolá mindüket." Elspet Bruce ugyanazon Covenbõl "szita és olló forgatásával szólítá az ürdüngöt, kinek teste kemény vót nekitámaszkodván, vót egy boszorkány gyûlés, hol ráfeküdének... és ez gyûlésen dudazenéjük vót és táncolának". Isobell Gowdie (1662) szintén beszámol ezen örömteli találkozók egyikérõl: "Megöltünk Burgie-ben egy ökröt, nagyjából hajnaltájt, és hazavittük az ökröt magunkkal Aulderne-be, és mind megettük azt, egy házba' Aulderne-ben, és ünnepeltünk ott." Matie Lamont (1662) szintén élvezte a találkozókat; az elsõt, melyen jelen volt, Kettie Scott házában tartották, ahol az ördög "énekele nékik és õk táncolának; adott nekik bort inni, és búzakenyeret enni, és mind nagyon boldogok vótak. Megvallá, hogy a gyûlésen a fent nevezett Kettie Scott elsõképp találkoza az ürdünggel, és az mondá, hogy igyék véle és rázzon kezet véle. - Ott vót õ Katie Scottal és másokkal a találkozón Kempoch-ban, ahol táncolának, és az ördög megcsókolá õket, mikoron elmenének". Annaple Thomson és Borrowstowness többi boszorkánya (1679) "vót néhány találkozón az ürdünggel Borrowstonenes-ben, és a te házadba', Bessie Vickar, és te ettél és ittál az ürdünggel, és másokkal, és boszorkányokkal az õ házaikban éjnek idejin; és az ürdüng és a fenn nevezett Wm Craw hozta a sört, melyet ittál, nagyjából hét gallonnal, Elizabeth Hamilton házából; és te, a nevezett Annaple vótál egy másik gyûlésen nagyjából öt hétnek elõtte, ahol menél a Grange hegyére, és õ meghíva téged, hogy mennyél véle, és igyál véle. És te, a fent nevezett Margret Hamilton vótál az ürdüng szó'gája ez nyolc vagy kilenc évnek múltán; és õ megjelene és közösköde véled a falu kútjánál Borrowstownes-ben, és néhány alkalmakkor a te saját házadba', és ivott vót véled sört."

A mágikus ceremóniák, melyeket a boszorkányok bemutattak az Ördög segítségével, legtöbbször az ellenség ártását vagy elpusztitását célozták. Idõnként azonban a varázslatok a termékenység elõsegitésére irányultak eredetileg, a jegyzõk viszont félreértették azokat, és feltehetõleg maguk a boszorkányok is. Alexia Violaea (1589) azt mondta, hogy 'nachdem sie were mit ihren Gespielen umb und umb gelauffen eine ziemliche gut Weile, habe sie pflegen in die Höhe über sich zu werffen ein reines subtiles Pulverlein, welches ihr der Teuffel darzu gegeben habe, darvon Raupen, Käffern, Heuschrecken, und dergleichen andere Beschädigung mehr, so Hauffenweise wüchsen, dass die Acker darmit in einem Augenblick überall beschmeist würden' ("miután ottan vótak az õ játszótársaikkal és minden jól mene egy ideig, mig olyan magosra nõttek, hogy tiszta, finom port hinte rájok, melyet az Ürdüg ada néki, melyben vótak hernyók, bogarak, sáskák, és más kártevõk, hogy a termés növekedjék, és hogy a mezõ egy szempillantás alatt megteljék.") Isobel Gowdie mágikus bûbája ugyanezen kategória alá sorolandó:

"Menénk keletre Kinlossébe, és varangyokkal veténk és szántánk. Az Ürdüng tartá az ekét, és Johne Yownge Mebestowne-ból, a mi vezetõnk, vezeté az ekét. Varangy húzá az ekét, mint ökrök; kutyafû vót a kantárjok, a csoroszlyája kosnak szarvából vót, és egy darab kosszarv vót a nyele. Néhányszor körbe menék; és mind az egész Coven fel és alá mene az ekével, imádkoza az Ürdünghöz az fõdnek gyümölcsiért."

Sokkal nagyobb számú találkozót tartottak annak érdekében, hogy mágikus cselekedeteket végezzenek különbözõ személyek ártalmára; bár minden másféle praktikát is ûztek. Az Észak-Berwick-i boszorkányok kinyitották a sírokat, melyeket az Ördög mutatott nekik, azért, hogy megtanulják a bûbájok végzését halottak csontjaival; egy másik alkalommal hajót kíséreltek meg elsüllyeszteni mágia segitségével. A Lang Niddry-beli boszorkányok (1608) elmentek egy házba Beigis Todban, ahol ittak, és megkereszteltek egy macskát. A Lancashire-i boszorkányok (1613) a Malking Tornyánál találkoztak két alkalommal; elõször azért, hogy nevet adjanak Alison Device familiárisának, melyet nem tudtak elvégezni, mivel az asszony nem volt jelen, lévén, hogy börtönben volt; másodszor pedig azért, hogy összeesküvést szõjenek Demdike anyó kiszabaditására, ki a közösség vezetõ boszorkánya volt, s akkortájt Lancaster kastélyában tartották fogva. Az összeesküvésnek része volt a börtönõr és a kormányzó meggyilkolása, és a kastély felrobbantása is. 1630-ban Alexander Hamilton pere folyt Edinburgh-ban, "a fent nevezett Alexr Hamoltoun megtévesztetett halálos gyûlöletében a fiatalabb Elizabeth Lausone Lady Ormestou ellenében, mert a fent nevezett Alexr levén nála kérvén õt, hogy választá õtet és az asszony mondá néki "el veled, nem lészen örökösöd". A fent nevezett Alexr ekkoron bosszúból társula két asszonnyal és menének Saltounba, ahol szólítá az ürdüngöt és ki megjelene néki egy szürkét öltött férfi képibe' és a fent nevezett Alexr és az õ társai megmutaták neki jövetelük okát, kívánván tõle, hogy mutassa nékik, mi módokon lehetne bosszút állaniok a fenn nevezett Hölgyön."

Margaret Johnson (1633) azt vallotta, hogy "Nem vót a nagy boszorkány találkozón Minden Szentek Napján, hanem vót egy kisebb találkozón utána vasárnapon, hol vót akkor 30 vagy 40 boszorkány, kik mind lovagolának a mondott gyülekezõre, és az mondott találka vége vót, hogy tanácskozának emberek és állatok megölésére és ártalmazására." A Forfar boszorkányok (1661) azt állították, hogy elsüllyesztettek egy hajót. Isobel Gowdie (1662) szokásosan igen drámai módon fogalmazott vallomásában; egy alkalommal a boszorkányok azért találkoztak, hogy bûbájt bocsássanak Auldearne lelkészére, Harie Forbesre: "A Sátán velünk vót és megtanítá a szavakat, mit háromszór mondánk. Mikoron megtanú'nánk mind az összes szavakat az Ürdüngtõl, mind a térdeinkre esénk, a hajunk a vállunkra és a szemünkbe lógván; és felemelénk az kezinket, és szemünket erõssen rászegezénk az Ürdüngre; és mondánk az szavakat háromszor az Ürdüngnek, erõssen, Harie Forbes ellenébe', hogy ne gyógyulhassék fel a mondott betegségibûl." Amikor bábut készítettek, csupán néhány boszorkány volt jelen az ördöggel. Marie Lamont (1662) az állitotta, hogy Covenje vihart támasztott két alkalommal is; harmadszorra pedig macskák alakjában, s velük az Ördög férfiként, patás lábakkal varázslatot végeztek, fehér homokkal, a fiatalabb Blackhall és John Hamilton ellen. A viasz vagy agyag bábukról és annak a személynek rituális meggyilkolásáról, kit a bábu formázott, a legrészletesebb beszámolók a Somerset boszorkányoké (1664). A figura megkeresztelése igen érdekes pont. A Paisley boszorkányok (1678) azért találkoztak össze, hogy agyagbábut készitsenek, melynek segítségével megölhetik annak a boszorkánynak az ellenségét, kinek házában az összejövetel zajlott. Borrowstowness-ben a vád egy része az volt, hogy "te és egy másik egy találkozón vónátok az ürdünggel és más boszorkányokkal Murestane keresztjinél, október végin, hol mind táncolátok és az ürdüng vót a dudás, és hol összeesküvétek, hogy elpusztítanátok Andrew Mitchellt." New England-ben a boszorkányok azzal vádolták George Burroughs-t, hogy "Bábukat hoza nékik, és Tüskéket, hogy döfnék azokat ez Bábukba".

Az Esbatokon az is nyilvánvaló, hogy az Ördög fenn kívánta tartani a csodálatos hatalmába vetett hitet, nem csak a világ elõtt nagy általánosságban, de a boszorkányok szemében is. Ez az oka a tengerparton tartott gyûléseknek, hol viharok dúltak, és a bárkák könnyen elsüllyedhettek, és számos egyéb utalás is létezik arra nézve, hogy az ellenség pusztulását sokkal konkrétabb dolgok okozták, mint a viasz vagy agyag bábuk készítése és szúrkálása, mely dolgokat azután cselekedték, hogy a bábu elkészült. A hirnév fenntartására irányuló módszerek némelyike egészen egyszerû, mások magyarázat nélkül jegyeztettek le: 'Satan faict en ce lieu [le Sabbat] tant de choses estrãges & nouuelles que leur simplicité & abus prend cela pour quelques miracles.' ("A Sátán tett ez helyen (a Szabbaton) oly sok furcsaságot és újdonságot, hogy együgyüségükben és engedékenységükben csodának hívék azokat.") Forfarban (1661) nyilvánvaló, hogyan értek el eredményeket; a nagy vihar alatt az Ördög és a boszorkányok lerombolták Cortaquhie hidját, és a rombolást úgy végezték el, hogy mágikus hatalom következményének látszon, de Helen Guthrie megvallotta, hogy "odamenénk Cortaquhie hídjához az szándékkal, hogy ledöntsük, és hogy evégett õ maga, Jonnet Stout, és mások, vállukat a hidnak veték, és hogy az ürdüng vélük vót és kivevé a részit". Issobell Smyth, ki szintén segédkezett ez alkalomkor, azt mondta, "Mind jajgatánk az találkozón, mert megsérténk magunk az emelésbe'." Még egyszerûbb volt a gabonamezo elpusztítása a devoni Crookban, ahol Bessie Henderson "megvallád és kijelentéd, hogy Janet Paton vót véled egy találkozón, ahol eltiporátok White gabonáját az aratás elõtt, 1661-ben, és hogy õ szélesebb vót és többet tipra le mint bármely másik". Mohra Ördöge Svérországban csak azzal törodött, hogy lenyûgözze követõit; mikor a fal, melyet építettek, összedõlt, "néhány Boszorkány megsérült, min õ nevetni kezde, de annak utána meggyógyitá õket ismét".

Helyszín - Néhány helyen ugyanott tartották az Esbatokat, máshol hétrõl hétre változott a helyszin. Mindkét esetben annak a falunak a közeli szomszédságában volt a hely, melynek lakosai a találkozón részt vettek.

'Pour le lieu ordinaire c'est és carrefours, com[m]e disoit Isaac de Queyran, qui deposoit y auoir esté au carrefour du Palays Galienne, près la ville de Bourdeaux; ou aux places des paroisses au deuant des Eglises, & le plus souuent au droict de la grand' porte, si l'Eglise est plantée au milieu de la place comme elle est souuent, afin que le Diable plante sa chaire tout vis à vis du grand autel où on met le Sainct sacrement: comme il est en la place d'Ascain, où tous les tesmoins du lieu, nous ont dict que le Sabbat se faisoit. Il a aussi accoustumé les tenir en quelque lieu desert, & sauuage, comme au milieu d'vne lande; & encore en lieu du tout hors de passage, de voisinage, d'habitation, & de rencontre: Et communement ils s'appellent Aquelarre qui signifie Lane de Bouc, comme qui diroit la lane ou lãde, où le Bouc conuoque ses assemblées.'

("Mivel a szokásos hely a kereszutaknál lészen, mint mondá Isaac Queyran, ki a Galienne palota keresztútjához mene, Bourdeaux városának közelibe', vagy pedig plébániák vagy templomok helyibe', és gyakorta a nagy ajtó elott, ha a templom a hely közepibe vót épitve, és mint ahogy gyakran így vót, az Ördög tevé székit oda, a fõoltárnak fordulván, hová teszik a szentségeket, mivel ez a hely, hol minden vallomás tétetik, mondák nékünk, hogy ott folyt a Szabbat. Tartanák azt szintúgy bármely elhagyott & vad helyen, mint a mocsárnak közepe & de mindig a közelben lakók szomszédságához menõ útnak mentibe, & találkozának, és magukat közönségesen Covennek nevezék, melynek jelentése Kecskepuszta, és hogy mondanók, puszta vagy síkság az, hol a Kecske gyülésezik.")

Danaeus kiemeli mind a hely, mind az idõpont változatosságát: "Bizonyos kijelölt helyeken találkozának, de nem mindegyiken együtt, sem nem egyszerre, hanem néhányok, kiket õ hívatni kivána, hogy õ kijelölé, hol találkozának majd, és mely órájában a napnak, vagy az éjszakának." A windsori boszorkányok azonban "szokásosan találkozának Maister Dodges hátuljába" ott a Gödrökbe'." Boguet bizonyítéka rra is rámutat, hogy minden faluban volt kijelölt helye az Esbatnak:

'Les Sorciers du costé de Longchamois s'assembloient en vn pré, qui est sur le grand chemin tirant à S. Claude, où l'on voit les ruines d'vne maison. Ceux du costé de Coirieres tenoient leur Sabbat, sous le village de Coirieres proche l'eau, en vn lieu appellé és Combes, qui est du tout sans chemin. [Autres] se retrouuoient en vn lieu dict és Fontenelles, sous le village de Nezan, qui est vn lieu assez descouuert . . . le Sabbat des Sorciers de la Moüille se tenoit en la Cour du Prioré du mesme lieu.' ("Longchamois varázslói egy mezõn gyülekezének, mely a nagy út mellett vót, mi S. Claude-ba vezete, hol láttánk egy háznak romjait. Azok ott Coirieresben a Szabbatjukat Coirieres falvában tarták, víz mellett, egy helyen, mit Combesnek nevezének, hová semmi út nem visz. (Mások) mondák, hogy azok Fontenellesben, Nezan falva mellett találkozának, mely nagyon szép hely... a Varázslók Szabbatját Mouille-ben a perjelség udvarán tarták.")

Jane Bosdeau (1694) hetente kétszer ment rendszeresen "egy Találkára a fentebb nevezett Hatvan Boszorkánnyal Puy de dome-ban". A svéd boszorkányok pedig oly egységesen egy helyre jártak, hogy speciális épület állt rendelkezésre rítusaikhoz:

"Név nélkül megvallák, hogy a Blockula egy finom, nagy Mezõn álla, melynek nem látni végit. A helynek vagy háznak, hol találkozának, különbözõ szinekkel festett Kapuja vala; ezen a Kapun jutának be egy kis Mezõre, mely különböze a másiktól... ez Háznak egy hatalmas nagy Szobájában, mondták, álla egy nagyon hosszú Asztal, melynél a Boszorkányok ülnek; És hogy ebbõl a Szobából nyíla egy másik Kamra, hol nagyon szép és finom Ágyak állának."

Mind Angliában, mind Skóciában Danaeus állításának eredményeképp kihangsúlyozzák, hogy nem volt állandó helye a gyûléseknek, bár ezt csak a helyi összejövetelekre kellene értenünk, nem a Nagy Találkozókra. A Forfar boszorkányperek szolgálnak több információval. Helen Guthrie "vót egy találkozón Forfar templomudvarába'... Árpaaratás és búzaaratás közötte vót egy másik találkozón a Pavilione dombján... Ugyanez évibe', árpaaratás és búzaaratás közötte vót egy harmadik találkozón Forfar templomudvarába', nagyjából ugyanazon idõbe' éjjel, mint az elõzõ gyûléseken, vagyis éjfélkor. - Az utolsó búzaaratás kezdete körüle, Isabell Syrie vivé õt (Jonet Howatot) Inschbe, Forfar tavához, hogy látá akkoron tizenhárom boszorkányt az ürdünggel, és õk együtt táncolának... Majd négy héttel a mondott találkozó után Insch-ben, a fent nevezett Isabell Syrie elvivé õt egy másik találkozóra Muryknowes-be. Három és fél éve azóta õ, (Elspet Alexander) vót egy találkozón az ürdünggel Peterdenben, félúton Forfar és Dondie között... Négy héttel ez találkozó után Petterdenben, vót õ egy második találkozón Muryknowes-ben... jelen vót egy harmadik találkozón Kerymure közelibe'."

Isobel Gowdie beszámolója a szokásosan részletes: "Az utolsó alkalommal, mikor a Covenünk találkoza, mi és egy másik Coven, táncolánk Earlseat dombján; és annak elõtte, Moynes és Bowgholl közötte, és annak elõtte vótunk Meikleburne mellett; és a másik Coven vót a Downie domboknál, hova mentünk Meikleburne-bõl, és menénk vélük, a házhoz az erdõ végibe Inschochban... Gyertyaszentelõ elõtt keletre menénk, Kinlosse-ba." Ugyanezeket a Kinross-shire-i boszorkányok is alátámasztják, Robert Wilson "vallád, hogy vótál egy találkozón az Ürdünggel Stanriegate-nél... az Ördög kijelölé nékik, hogy találkozzanak Balruddrie-ben." - Margaret Huggon megvallotta, hogy "vótál egy másik találkozón a Sátánnal Stanriegate-nél... hasonlóképp vallád, hogy vótál egy másik találkozón a Sátánnal Heathrie Knowe-ben, hol az Akasztófák állának... és egy másikon Newbigginben." - Janet Brugh "megvallád, hogy vótál egy találkozón Stanriegate-nél... megvallád, hogy Yule-tájt vótál egy másik találkozón a Sátánnal Turfhillsnél... hasonlóképp megvallád, hogy vótál Balruddie-ben és Gibson's Craigben, ahol a Sátán jelen vót mindkettõn." - Christian Grieve "önként vallád, hogy vótál egy találkozón a Sátánnal Andrey Dowie háza megett". A Somerset boszorkányok (1664) vallomása változatos. A Wincanton-ból valók különbözõ helyeken találkoztak: Elizabetz Style "különbözõ általános találkozókon vala éjjel Motcombe mellett, és egy helyen Marnhull mellett, és más helyeken". - Alice Duke "vala számos gyûlésen, Lie Commonban, és más helyeken is éjjel". De úgy tûnik, hogy a Brewham Coven általában Hussey's Knapnél találkozott a brewhami erdõben.

Idõnként okot is megneveztek a helyszin változására. 'Parfois vn Sabbat finy à vn coin de paroisse, on s'en va le tenir à vne autre, où le Diable mene les mesmes personnes: mais là, on y en rencontre d'autres.' ("Néha egy Szabbat befejezõde a templom udvarába', de tartánk egy másikat, hova az Ördög vezeté az embereket, de ott másokkal is találkozánk.") Néha más tényezõk is felbukkantak, melyek megmagyarázzák, hogy sok esetben miért mondták azt a boszorkányok, hogy nem ismertek minden jelenlévõt az adott találkozón:

'Antoine Tornier, Et Iaquema Paget ont confessé, que comme elles retournoient à certain iour par ensemble de glanner, passans au long du pré de Longchamois, elles apperçeurent que l'on y tenoit le Sabbat; Surquoy elles poserent bas leurs fardeaux, & allerent au lieu predict, où elles firent comme les autres, & puis se retirerent chacune en leurs maisons, apres auoir reprins leurs fardeaux.'("Antoine Tornier, és a fenn nevezett Paget megvallá, hogy amint visszatérének egy Napon a gyûjtögetésbõl, s elhaladának Longchamois mezeje mellett, észrevevék, hogy ott Szabbat vala, s melyen letették zsákjuk & s mentek helyette a többivel, és utána mind visszatérének otthonaikba, miután visszavevék zsákjukat.")

A salemi boszorkányok (1692) egy sík, füves területen találkoztak, "mely Kocsik útja mellett van és homokos talajon, melyben a Lovak lábainak nyoma látszóda".

Idõpont és óra - Az Esbatnak nem volt kijelölt napja vagy órája, s ebben különbözik a Szabbattól, melyet mindig éjjel tartottak. Az Ördög tudatta a követpivel az idppontot, vagy maga ment el hozzájuk, vagy üzenetet küldött a vezetpvel. Az üzenet terjedhetett szájról szájra, vagy valamely jelzés útján, melyet az avatottak értettek. Bár nem volt kijelölt napja az Esbatnak, valószinûsíthetp, hogy a hétnek egy bizonyos napján tartotta minden helyi csoport.

Danaeus 1575-ben a kultuszról írt általános értekezésében azt mondja: "Kijelölé, hogy hol találkozának, és mely órájában a napnak vagy az éjszakának, melyben nem voltak soha bizonyosak. Mivel ezen gyûlések nem hetente voltak, sem havonta, vagy évente, de akkor és olyan gyakran, mi jónak tetszett mesterüknek. És sok alkalommal p maga figyelmeztette pket a találkozóra, néha kijelöle másokat, hogy figyelmeztesse pket helyette. De mikoron maga tevé ezt, megjelene nékik férfi képében." De Lancre azt mondja, hogy a Baszk-Pireneusokban 'le lieu où on le trouue ordinairement s'appelle Lanne de bouc, & en Basque Aquelarre de verros, prado del Cabron, & là les Sorciers le vont adorer trois nuicts durant, celle du Lundy, du Mercredy, & du Vendredy.--Les iours ordinaires de la conuocation du Sabbat, ou pour mieux dire les nuicts, sont celles du Mercredy venant au Ieudy, & du Vendredy venant au Samedy.--Catherine de Naguille de la paroisse d'Vstarits, aagee de onze ans, & sa compagne, nous ont asseuré qu'elles auoie[n]t esté au Sabbat en plein midy.' ("a helyet, melyen gyakorta történe, Kecskepusztának nevezék & baszkul Aquelarre de verros, prado del Cabron, & és akkor a Varázslók három éjjelt imádának, melyek Kedd, Szerda & Péntek. - A Szabbat összejövetelének szokásos napjai, vagy inkább éjjelei azok, melyek Szerdáról Csütörtökre, vagy Péntekrõl Szombatra fordulának. - Catherine de Naguille Ustarits egyházközségébõl, tizenegy éves, és társa, biztosita minket, hogy a Szabbatok mindég délben valának.")

Jane Bosdeau (1594) minden "Szerdán és pénteken volt találkája a fentebb nevezett Hatvan Boszorkánnyal Puy de dome-ban". Boguet azt mondja, hogy a Szabbat napja változó volt, gyakran csütörtök éjjelre esett, mig Bodin szerint a leggyakoribb volt 'entre la nuict du Lundi & Mardi' ("a kedd és szerda éjszaka"). Boguet azt is mondja, hogy 'Le Sabbat ne se tient pas tousiours de nuict, ains que les Sorciers y vont aussi quelquefois de iour, selon que firent Antoine Tornier, & Iaquema Paget, & plusieurs autres de leur secte le confessent.' ("A Szabbat nem mindig éjjel történe, és a Varázslók néha nappal is ott valának, mint ahogy Antoine Tornier & Iaquema Paget & mások is, kik az õ szektájukból megvallák.") A Lorraine boszorkányoknak hasonló szokása volt:

'Alle zugleich, so viel ihrer bisher in Lotharingen peinlich sind verhöret worden, bekandten, dass solche Versammlung in keiner andern Nacht, als welche zu nechst vor dem Donnerstag oder Sambstag hergehet, gehalten werden.--Johannes a Villa und Agathina des Schneiders Francisci weib, sagt, eine oder zwey Stunde vor Mitternacht, were die bequemste Zeit darzu, und zwar nicht allein zu diesen Gespensten, sondern auch sonsten zu allerhand Gespensten, Bollergeisten, Irrgeisten, &c. Aber die Stunde nach Mitternacht diene nicht darzu.'

("Mindennel együtt, õ megelõzõleg Lotharingiában is vala, s hallá, s megtudá, hogy vala ily találkozó bármely más éjjeleken, s melyek vagy csütörtökön, vagy szombaton tartandók, Johannes a Villa és Agathina de Scheiders Francisci asszony mondá, hogy egy vagy két órával éjfélnek elõtte, az volt a legkényelmesebb idõ ez Szellemeknek, de mindenik féle más Szellemeknek is, Lidérceknek és Lelkeknek stb. De az éjfél utáni óra nem volt megfelelõ.")

Az angol és skót bizonyitékok szintén hasonlóak. A boszorkányokról jelentették "hasonlóképp, hogy mindegyiküknek van egy Szelleme vagy Manója, mely vele jára vagy hozzája tartoza.... Ezek értesiték a Boszorkányokat, hogy álljanak készen az Ünnepélyen találkozókra, melyek szokásosan kedd vagy szerda éjjel valának". Janet Breadheid az Auldearne Covenbõl kihangsúlyozza az idõpontok rendszertelenségét. "Annak utána találkozánk minden tiz, tizenkét vagy húsz napban folytonossan." Marie Lamont pusztán annyit jegyez meg, hogy a találkozók éjjel zajlottak: "Az ördög jõve Kattrein Scott házához az éjszaka közepette... Mikoron vót õ azon a találkozón, más boszorkányokkal, mely éjjel vót, az ördög hazaküldé õt hajnalba'." A Somerset boszorkányoknak nem volt kijelölt éjjelük: "Minden találkozón, minek elõtte a Szellem eltûne, kijelölé a következõ találkozó helyit és idejit." Mary Green pedig a gyûlésre "csütörtök éjjel ment Feltámadás napja elõtt". Paisley-ben a találkozó csütörtökön volt, 1678. január 4-én, éjjel, John Stuart házában. A svéd boszorkányok sokkal szigorúbban dolgoztak: "hol korábban egy utazás egy héten vót, saját Városukból a mondott helyre, most arra kényszerülének, hogy más Városokba és helyekre menjenek a Gyerekekért, és némelyikük vitt magával tizenöt, vagy tizenhat Gyereket is minden éjjelen."

Több, modern példa is sugallja, hogy az idopont sokkal meghatározottabb volt: 'On croit que c'est toujours un vendredi soir que les sorciers et sorcières se réunissent.' 'Sorciers et sorcières vont au sabbat le vendredi, à travers les airs.' ("Úgy tartják, hogy mindig a péntek éjszaka az, melyen a boszorkányok és a varázslók találkoznak." "A varázslók és a boszorkányok pénteken mennek a Szabbatra a légen át.

Fordította: Osara LaMort