Sophie: Kakukktojás az ünnepek között: "Mabon"

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerző és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Az Évkerék nyolc ünnepe közül az Őszi napéjegyenlőség a legellentmondásosabb. Már a "Mabon" elnevezés is megosztja a pogányságot, bár a legtöbben egyszerűen elfogadják az Aidan A. Kelly által talált nevet.

Aidan Kelly 1973-ban kezdett bele egy olyan pogány naptár elkészítésébe, amely egyszerre tartalmazta a ünnepeket, az asztrológiai összefüggéseket és egyéb, a pogányok számára fontos adatokat. Ekkor szembesült a problémával, miszerint a nyári napforduló és az őszi napéjegyenlőség még nem kapott pogány nevet - a kalendárium elkészitéséhez szükségét látta ezen hiányosságok pótlásának. Tőle származik tehát mind a nyári napforduló Litha, mind az őszi napéjegyenlőség Mabon elnevezése.

Ennek ellenére, míg a nyári napfordulót könnyen le tudta vezetni a szász kultúra naptárrendszeréből és mitológiai elemeiből, az őszi napéjegyenlőséghez semmi ilyesmit nem talált. El kellett tehát távolodnia az angolszász mondakörtől és végül a walesi Mabinogion gyűjteményben lelt rá Mabon ap Modron történetére, akit Gwydion megment az alvilágból ahogy a görög mitológiában Theseus Helénét. Ezért nevezte el Mabonnak az ünnepet, választása nem önkényes volt.

Az általa elkészített és akkor még egyedülálló naptár a Green Egg nevű folyóiratban jelent meg, a szó is ekkor lett a nemzetközi pogány szókincs része.

A Mabon elnevezés etimológiai problémájára már rámutattam. A pogány csillagászati ünnepek angolszász eredetűek, ezen ünnep mégis walesi nevet kapott. További probléma, hogy maga az alapmondakör is elég homályos; a walesi alak, Mabon elrablása egyáltalán nem áll a neopogány gondolkodás középpontjában (ellenpéldaként felhozhatjuk Ishtar alvilágba való leereszkedését, vagy Demeter és Persephoné történetét). A Mabinogion gyűjtemény csak érintőlegesen kapcsolódik az újpogány ünnepekhez. Az őszi napéjegyenlőségnek nem igazán van történelmi kapcsolata Mabonnal, Modron fiával. Ez az első pont, ahol eltérnek a vélemények.

Néhányan úgy vélik, hogy az elnevezés megfelelő, ha a fiát gyászoló apát helyezzük a figyelem középpontjába; mások viszont pont ezen az alapon úgy gondolják, hogy a neopogányokhoz sokkal közelebb álló történetekből is lehetne meríteni: ahogy már példaként említettem, Demeter, Ishtar, de még az egyiptomi Ízisz története is a gyászmotívum köré összpontosul. Nem mellesleg ezek az alakok istenségek is.

De mégis mi alapján lehet dönteni? Igaza van-e mindkét félnek vagy egyiknek sincs? Kelly hogyan választotta ki ezt a nevet?

Egy ünnep elnevezésénél (vagy elnevezésének vizsgálásánál) három lépést érdemes követnünk.
1. Meg kell vizsgálnunk és figyelembe kell vennünk az időszakot, amire az aktuális ünnep esik
2. Utána kell járnunk az ünnep mondanivalójának, mitológiai jelentésének és
3. Ezt a két pontot szinkronizálva kell találnunk egy olyan nevet, amely mindkét szempontnak ugyanolyan szinten megfelel.

Őszi napéjegyenlőségről beszélünk. Mi történik ekkor a természetben? A nappalok és az éjszakák ugyanolyan hosszúak. Az Északi féltekén a nappalok ezután kezdenek el rövidülni, a Nap veszít erejéből. Egyúttal ez a csillagászati ősz első napja is. Hat és fél héttel Lughnasadh (amely az első aratás ünnepe) után vagyunk, de itt már javában zajlik a betakarítás, gondoljunk csak a bőségszarura, amely az ünnep egyik jelképe.

A pogány hitvilágban a Nap Király (vagy Tölgy Király) megsemmisül, az Istennő ekkor gyászolja párját. Leereszkedik utána az alvilágba és ott indul keresésére; a halál, az elmúlás, a gyász, de a remény motívuma is megfelel az ünnepnapnak ahogy a sötétség diadalmaskodik a világosság felett.

Az ünnep elnevezésénél tehát ezt a két gondolatkört kell szem előtt tartanunk. Itt már több lehetőségünk is van.

Ha mindenképpen walesi nevet szeretnénk használni akkor Llew ideálisabb választás lenne Mabonnál. Többen úgy gondolják, hogy erre a napra Llew és Goronwy csatája jobban illik; utóbbi a sötétséget, előbbi a világosságot jelképezi, és természetesen Goronwy győzedelmeskedik. Ez jelzi a tél kezdetét és a nappalok rövidülését. A probléma gyökere itt is ugyanaz, mint Mabonnál, de tartalmilag ez a történet jobban illik a napéjegyenlőséghez.

Ha ezt a mintát követve a haldokló istenről akarjuk elnevezni az ünnepet nyugodtan szabadon engedhetjük a fantáziánkat; Ozirisz, Adonisz, akár Tammuz is tökéletes, sőt neopogány-közelibb választás lenne, mint Mabon vagy Llew.

Ezzel szemben választhatunk angolszász elnevezést is, amely sokkal következetesebben kapcsolódna a többi csillagászati ünnephez. Ebben az esetben megfelelő lehet akár a "Harfest" is, ami az ősz angolszász megfelelője, továbbá az újangol "harvest" szó rokona is. Meghökkentő lehet, de vannak olyan pogányok, akik már ezt a nevet használják.

Amennyiben itt eltekintünk az Istenektől/Istennőktől és az aratás/betakarítás témakörét vesszük alapul, találó elnevezés lehet az "Ingathering" (magyarul betakarítás) vagy a "Cornucopia" (magyarul bőségszaru) kifejezés is.

A tradícionális wiccában ennyire nem bonyolítják túl a dolgot, nincs szó sem istenségekről sem tárgyakról. Az ünnepet egyszerűen arról a napról amire esik "September Eve"-nek (Szeptember Estnek) nevezik - ez a kifejezés a fenti kritériumoknak megfelel, további pozitívuma, hogy helyességét nem igazán lehet vitatni.

Az őszi napéjegyenlőség végül is nem más, mint egy későnyári-koraőszi szeptember este...