Daeva-Lunara: Maat egyensúlya

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Az õsz kezdetével belépünk a Mérleg jegyébe, az egyensúly pontjára. A Mérleg levegõs jegy; a levegõ elemet az elmével és az intellektussal hozhatjuk kapcsolatba. Az õsz az az idõszak, amikor a hûvösebb idõ beköszönte jelzi, hogy eljõ az elmélkedés ideje. Ilyenkor kapunk új impulzusokat a tanuláshoz, a belsõ megértés megújulásához.

A legtöbb nem pogány ember a pogányságról az ünnepeken keresztül kap betekintést. A rituálék fontosak a közösség megteremtéséhez és fenntartásához; de az ünnepek közti idõszakban a pogány vallásgyakorlat nem annyira közösségi jellegû, sokkal inkább az egyéni út követésérõl szól. Sokunk számára nagy kihívást jelent, hogyan integráljuk be mindennapi életünkbe az ihlet és inspiráció lángját, a felébredt belsõ látást, az energia áramlását és a kapcsolódás érzését, melyet intenzív rituális élményeinken keresztül tapasztalunk meg. Pogány vallásúként megélni életünket azt is jelenti, hogy spiritualitásunkat mind belsõ, mind külsõ utakon keresztül megéljük. Életünk minden percét áthatja ez az út, mindennapi cselekedeteinket éppúgy, mint a szent rituális helyen történõ rítusainkat.

Az egyensúly és harmónia a Mérleg jegyének szívében honol. Az egyensúly a mérleg serpenyõin nyilvánul meg, a harmónia pedig a Mérleg uralkodó bolygójának, a Vénusznak egyik legfontosabb sajátossága. A harmónia és egyensúly értékeinek felismerése végigvonul a történelem évszázadain, kezdve az õsi civilizációktól egészen a mai, modern tradíciókig.

Az egyensúly és harmónia belsõ, spirituális megélése megtalálható az õsi egyiptomi hagyományban, Maat istennõ alakjában. Maat a templomi freskókon tollal a hajában jelenik meg; elvont értelmében õ mindazon dolgok úrnõje, melyek helyesek és helyénvalóak. Maat az Igazság, de egyúttal harmónia, helyes gondolkodás, egyensúly, kiegyensúlyozás, igazságosság, törvény is. Maat útján járni azt jelenti, hogy megtaláljuk saját belsõ egyensúlyunkat a magunk által választott ösvényen.

A kelta hagyományban az igazságosság, a helyes út a Tecosca Cormaic (Cormaic Mac Air király útmutatásai) írásban jelenik meg. Cormaic a 3. században uralkodott Írországban.

Hallgattam az erdõkben,
Bámultam a csillagokat,
Vak voltam, mikor titkok öveztek,
Csendes voltam a vadonban,
Beszédes a sokaságban...
Nem gúnyolódtam az idõseken, bár ifjú voltam,
Nem dicsekedtem, bár jó harcos voltam,
Nem beszéltem rosszat senki háta mögött,
Sosem szemrehánytam, inkább dícsértem,
Soha nem kértem, inkább adtam...

Cormac azt írja le, hogy kell szerinte egy jó uralkodónak viselkednie. Az útmutatásokból kitûnik, hogy visszafogott, extremitásoktól mentes, nyugodt viselkedést tart méltónak. A kelta király szavaitól a Wicca közösségig eljutni nagy ugrásnak tûnhet, de Cormaic elképzelései nem állnak messze az Istennõ Szavaiban megfogalmazott gondolatoktól: "Ezért legyen szépség és erõ, hatalom és együttérzés, becsület és alázat, vidámság és tisztelet bennetek."

Az õsiek által megfogalmazott ideák most is alkalmasak arra, hogy vezéreljenek minket. Azonban ahhoz, hogy egyensúlyt és harmóniát teremtsünk az életünkben, képesnek kell lennünk arra, hogy minden nap, legalább egy rövid idõ erejéig kilépjünk a napi mókuskerék szorításából. Sok pogány hatalmas idõt és energiát áldoz saját spirituális ösvényének. Segítünk másoknak, támogatunk pogány közösségeket, fesztiválokat, rituálékon veszünk részt. Sokan elfelejtjük azonban, hogy saját magunk lelki békéjére is legalább ennyi idõt kell fordítanunk.

Ahogyan belépünk a Mérleg jegyébe, és a természet energiái befelé fordulnak és visszahúzódnak, a Föld szenderegni készül, itt az ideje annak, hogy befelé fordítsuk saját energiáinkat is, önmagunk legbelsõbb magja felé. A buddhisták számára az éberség a nyolcrétû ösvény egyik pontja. A Wicca úton a nyolcrétû ösvénynek más értelme van, de egyike ezen utaknak a meditáció.

A meditáció számos formát ölthet. Lehet vizualizáció, képekkel való munka, ösvénymunka, vagy koncentrációs gyakorlat. De lehet az éberség és nyitottság megélése is, amikor egyszerûen magunkba fogadjuk a körülöttünk zajló impulzusokat, miközben a béke csendes szigetén szemlélõdünk. Az éberség állapotában elúsznak tõlünk azok a gondolatok és érzelmek, melyek megzavarják a tisztánlátást, és tudatára ébredünk a valóságnak, ahogyan legmélyebb belsõ látásunkkal érzékeljük azt.

A nagy kihívás mindannyiunk számára, hogy ebben az idoszakban vonuljunk vissza és találjuk meg önmagunk egyensúlyi pontját. Ez az a hely, mely a világok között rejtõzik, sem belül, sem kívül, sem fenn, sem lenn; ahol önmagunkra lelhetünk. Ideje annak, hogy a rituálén kívül is megtaláljuk a szent helyet, belsõ középpontunkat, önmagunk szakrális, mágikus körének középpontját.