Amanda: Szent kutak, források és folyók a pogány kultúrkörben



Vallástörténeti szempontból mindazokat a szent helyeket, ahol a természet elemei és erői (víz, kő, növény, égitestek) bukkannak fel a lokális vallási kultuszban, szinkretikusnak nevezzük. Az elemek közül a legtöbb vallásban és legtöbb helyen, leggyakrabban a víz található meg. Ennek számos okát lelhetjük fel, a legfontosabbak:

1. A viz az életadó erő, minden élet forrása.
2. A viz tisztitó, gyógyitó erejű.
3. A viz szorosan kapcsolódik a látomásokhoz, viziókhoz, a tisztánlátás hatalmához.

A víz tehát az élet ősi forrása, a teremtés foglalata, mint tisztító elem pedig az új életnek és a tisztításnak eleme. Ez a "természetes hatalom" teszi a vizet a vallási tapasztalás szimbólumává. Ahol az élet vize fakad, legyen az egy szikla, forrás, vagy kút, minden kultúrában szent helyként tisztelték. Seneca, római filozófus ezt így fogalmazta meg: "Ahol forrás tör föl vagy víz fakad, ott oltárt kell építenünk és áldoznunk kell."



A legismertebb szent viz, amiről tudomásunk van, az ősi Egyiptom Nilusának vize. Az egyiptomiak, később a görögök is istenként tisztelték; az előbbiek úgy ábrázolták mint szakállas, de női mellekkel ellátott kék bőrű emberi lényt. Külön temploma volt Nilopoliszban és főünnepét Niloának hivták. .A Nilus évenkénti áradása tette termékennyé Egyiptom földjét, s az egyiptomiak annyira kiemeltnek tekintették szerepét, hogy naptárrendszerüket is a Nilus áradásához igazitották. "Nincs a természet nagy birodalmában örvendetesebb látvány, mint a Nilus áradása... Az egész természet ujjong örömében. Férfiak, gyermekek, bivalycsordák henteregnek, ficzkándoznak életadó vizében, messzeömlő hullámai kiragadják tanyáik rejtekéből az ezüstfényt szóró pikkelylyel borított halakat, míg fölötte felleg gyanánt gyülöngenek a mindenféle tollazatú és szinű madarak." (Osburn)

Egy korabeli himnusz igy szól róla: "Üdvözlégy ó Nilus, - ó te, a ki megnyilatkoztál e földön, és a ki jösz békességben, hogy az életet add Egyiptomnak! - Rejtett isten, - ki világosságra hozod a sötétséget, a mikor neked tetszik oda hoznod, öntözője a kerteknek, melyeket a Nap teremtett, hogy életet adjon minden állatnak! Te megitatod a földet minden helyén, út, a mely az égből száll alá, Szib isten, kenyerek barátja, Nopri isten, a ki (gabonát) áldoz, Ptáh isten, ki megvilágítasz minden lakást."

A hindu vallás egyik alapeleme a víz spirituális tisztító erejébe vetett hit. A reggeli mosakodás "tarpana" alapkötelezettsége a vallás gyakorlóinak: a folyóparton kezükből csészét formázva emelik ki a vizet és öntik vissza a folyóba, miközben mantrákat ismételgetnek. A fizikai tisztaságot is nagyon fontosnak tartó hinduknak minden víz szent, különösen a folyók. Hét szent folyójuk a Gangesz, Yamuna, Godavari, Sarasvati, Kaveri, Sindhu, Narmada. A zarándoklatok szent helyei szinte mind vízparton vannak. A hit szerint, aki megfürdik a Gangesz vizében, az eljut a "Svarga"-ba, a Paradicsomba. A mítosz szerint a folyó Visnu lábujjából ered és a világba Siva haján keresztül jut el.

A Zamzam kút az iszlám egyik legszentebb helye, amely a mekkai al-Haram mecset, azaz a Nagymecset területén található, mindössze 20 méterre keletre a Kába kőtől. A muzulmánok hite szerint a kút csodálatos módon, Allah akaratára fakadt a sivatag kellős közepén, amikor az arabok ősatyjának tartott Ismáel gyermekként a száraz völgyben kis híján szomjan halt. A hagyományok szerint Ismáel és anyja, Hágár voltak azok, akik a kút vizét felfogták, és ezzel lakhatóvá tették a kietlen völgyet. Ezt az eseményt mind a mai napig Mekka megalapításának tartják, vagyis az iszlám legszentebb városa szorosan kapcsolódik a Zamzam kúthoz. Ezért az sem meglepő, hogy a kút a muszlim zarándoklatok egyik központi eleme. A legnagyobb kora-középkori iszlám történetírók egybehangzóan leírják, hogy a Zamzam kút már az iszlám előtti időkben is létezett. Az iszlám hagyományok úgy vélik, hogy a Zamzam vize a Paradicsomban ered, ezért jótékony hatású, sőt gyógyszerként tartják számon.

Az első történetileg is hiteles Zamzam-leírások szerint a kút kezdetben egy egyszerű kút volt, amelyet kövekből rakott kerítés vett körbe. Valóban Mekka egyik legfontosabb vízkészlete volt, amelynek vizét két medencébe merték ki eredetileg. Az egyik ivásra szolgált, míg a másik a házi munkákhoz, mosdáshoz adott vizet. Ez utóbbiból az idők múlásával rituális medence vált, amelyben a Kába szentélyhez érkező zarándokok mosakodtak meg.

A kelták több mitosza is kapcsolódik szent forrásokhoz vagy kutakhoz. Ezek a helyek általában kapcsolatban álltak a Másvilággal, mely egyszerre jelentette a holtak lakhelyét és az örök ifjúság honát. A Másvilágot a hatalom és bölcsesség forrásának tekintették, és úgy gondolták, mélyen a föld alatt terül el, a dombok alatt, a tenger alatt, vagy távol nyugaton, a ködök mögött. A kelta hit szerint a források összekötötték az Alvilágot és az Istenek Honát, mivel a föld mélyéből törtek elő, de az ég ragyogását tükrözték vissza.

Anglia területén számos, Brigid istennőnek szentelt kutat találhatunk. Brigid a tűz, a termékenység, a házitűzhely, a női foglalatosságok és mesterségek istennője, ily módon hasonló a görög Hesztiához. A gyógyulást, az orvoslást, a földművelést, az ihletet, a tudást, a költészetet, a jövendőmondást, a látnoki képességeket, a kovácsmesterséget, az állattenyésztést, a szerelmet, a boszorkányságot és az okkult ismereteket is felügyelte, sőt a harcművészetek istennőjének is tartották. ő a druidák patrónusa, valamint gyermekáldás úrnője is, ő hajol minden bölcső fölé. Egy legenda szerint Brigid köpenyéről egy kristálycsepp hullott le, és helyén mély, tiszta vizű tó képződött. Ebben a tóban minden harci sérülés csodálatos módon meggyógyult.



Brigid szent kútjaiból a mai napig jónéhány fennmaradt, ezeket régen virágokkal és lombbal díszítették fel az istennő ünnepén, áldozati ajándékul pedig ezüstérméket vagy ezüstékszereket dobtak bele. Az észak-angliai Modron Well mellett az emberek kívánságaikért cserébe még ma is jeleket és adományokat kötnek a közeli fákra. Valaha meg is fürdöttek a gyógyforrásban és ajándékul a ruhadarabjaikat hagyták hátra.

A kelta tradíció szerint Imbolc a tavasz első napja, mikor a télre akolba zárt állatokat ismét kiengedték legelni a rétekre. Imbolc előestékén a Cailleach, a Tél Banyája elutazik a mágikus szigetre, melynek erdeiben található a Fiatalság Forrása. A hajnal első sugarakor iszik a forrásból, mely egy sziklából bugyog elő, és Brigiddé, a szőke szűzzé változik, aki fehér pálcájával a földre mutat, hogy előhívja a zöldellő sarjakat.

A forrás a bölcsesség kútfője is. Fionn MacCumhall Finegas druida tanítványa volt. Azt a feladatot kapta, hogy főzze meg a Bölcsesség Lazacát, melyet Fintain fogott ki a Boann folyóból Ez a folyó a mítosz szerint Segais forrásából eredt, mely minden bölcsesség forrása. A Bölcsesség Öt Mogyorófája övezte a forrást. A hatalmas lazac, Fintan az idők kezdete óta a folyóban élt, és a mogyorókból táplálkozott. Úgy hitték, hogy összes tudása beleszáll abba, aki először fogyasztja a húsát. Miközben Fionn a lazacot sütötte mesterének, a hal bőre felhólyagosodott, Fionn pedig megpróbálta kiszúrni azt. A Bölcsesség Buboréka, a Na Bolcca Immais elpattant, és megégette Fionn hüvelykujját. Azonnal bekapta a megégett, fájó ujjat, és így ő kapta meg a Lazac Bölcsességét. Későbbi életében arról volt nevezetes, hogy azonnal szájába kapta a hüvelykujját, ha az "immas"-t, az ihletet, a teremtő erőt akarta felébreszteni magában. Finegas megértette, hogy Fionn az egyetlen, aki érdemes erre a bölcsességre, ezért nagylelkűen megengedte neki, hogy ezután az egész halat egyedül fogyassza el. Fionn később a Fiana, a harcosrend vezetőjévé vált.

A germán mitológiában is számos utalást találhatunk a szent forrásokra. A legnevezetesebb források az Életfa, az Yggdrasil gyökerénél fakanak. Itt található Mimir óriás kútja, az Urd, a bölcsesség forrása. A hagyomány szerint Odin azért áldozta fel fél szemét, hogy ebből a kútból ihasson.

A görög Perszephóné misztériumának központi helyét mindig források, kutak jelezték. Az Eleusziszi Misztériumok is szorosan kötődtek a vízhez. Ennek oka, hogy az ókori görög hit szerint a források az Alvilág bejáratát képezték. (Görögországban különösen gyakori volt, hogy a föld felszínére tört források egy idő után újból a föld alatt csobogtak tovább.) Amikor Perszephónét elrabolták a mítoszban, egy forráson keresztül vitték le, melynek neve Kuane. A forrásról azt tartották, hogy a Szűz könnyeibol keletkezett, és ő magával Kuane-vel azonos, annak a forrásnak a nimfájával. Perszephóné Ókeanosz leányainak, a nimfáknak a Királynője egyben, akik a források szellemei ősidok óta. Egy másik mítosz szerint Demeter elveszett leányát siratta, és az ő könnyeiből keletkezett egy forrás.

Az Élet Vize Perszephóné Fája mellett fakad. Phereküdész (i. e. 6. század, Pitagórasz mentora) elmondja, hogy Khthonie (egyike Perszephóné neveinek, jelentése: ő a Föld Alól) a magasba nyújtózik, mint egy Szárnyas Tölgy (Hupopteros Drus), gyökereivel pedig lenyúlik az Alvilágba, törzse a középső elemek helye, koronája a Mennyek. Gyökerei között van a Kiáradás (Ekroe), Ambrózia Forrásai (Krenai Ambrosiai), mert az Alvilág Vizei fakadnak a gyökeréből. A Szárnyas Tölgy a Föld Köpenyébe burkolózik, gyökereit az élet nedveibe meríti, az Abyss vizeibe, ahonnan a nedvek felszállnak a koronájába, ahonnan az édes ambrózia csepeg, mint a méz, hogy táplálja a halhatatlan lelkeket. (Ambrózia jelentése: halhatatlan.) Mielőtt egy lélek visszatér az inkarnációba, megmerítkezik az egyik folyóban, és iszik az Élet Vizéből. A folyók közös forrását az Élet Spermájának is hívják.

Egy i. e. 4. századból való Orphikus Aranytábla a következőket írja:
"Hádész Házától balra találni fogsz egy Forrást,
és mellette áll egy Fehér Ciprus.
Ehhez a Forráshoz ne közelíts.
Azonban találni fogsz egy másikat, az Emlékezet Tavából fakad,
Hűs Víz árad belőle, és őrzők állnak előtte.
Mondd: Én vagyok a Föld és a Csillagos Ég Gyermeke,
De fajom egyedül a Mennyhez tartozik. Ezt magatok is tudjátok.
De kiszáradtam a szomjúságtól és szenvedek. Adjatok gyorsan
a Hűs Vízből, mely előtör az Emlékezet Tavából.
És maguktól fognak italt adni a Szent Forrásból.
És utána a többi Hermész között uralkodni fogsz."

A bal oldali forrás a Felejtéshez kapcsolódik (Lethe) és a feloldódáshoz, a jobb oldali pedig az Emlékezethez és a halhatatlansághoz. Az életet adó Életfa az Istennőhöz tartozik, és az Ophioneusz kígyó őrzi, aki a gyökerek közt lakozik.

A görögöknél a források jóshelyek, a tisztánlátás központjai is lehettek, például a Démeter istennő Patrasban emelt temploma előtti szent forrás, amely csalhatatlan jövendőmondó tükörként volt ismert.

A nimfák elsősorban a termékenység megszemélyesítői. Alakjaik a természet minden területét át-, és átszövik. Kiemelt kötődésük a vizekhez, forrásokhoz és folyókhoz az élet folytonosságát, a múló időt jelképezi. A víz - termékenyítő erő: a forrás kifejezi a keletkezést, a születést; a folyó az állandó változást; az óceán a feloldódást, a megsemmisülést. A naiaszok az a nimfacsoport, akik a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói. A naiaszok oly szorosan kötődnek az általuk gondozott forráshoz, hogy ha a vizet elhagyják és testük megszárad, meghalnak. Arethusza az a nimfa, aki az Alpheios folyó szerelemre lobbant istene elől, Peloponnészosztól Szicíliáig menekült a föld alatt összefolyó vizekben, ahol végül forrássá változott. A naiaszok oly szorosan kötődnek az általuk gondozott forráshoz, hogy ha a vizet elhagyják és testük megszárad, meghalnak.

A naiaszok által gondozott helyek gyakran voltak archaikus kultuszok színhelyei. A serdülőkorba érő fiúk és lányok gyakorta ajánlották fel gyermeki hajtincseiket a forrás nimfájának, akitől jó egészséget, hosszú életet és gyermekáldást kértek. Egyes helyeknek, mint például a Lerna környéki tavaknak mágikus tisztító, és gyógyerőt tulajdonítottak. Rituális állatáldozatokat mutattak be az ősi forrás jóslataiért.



Rómában Juturna forrásistennő volt a kiapadhatatlan források megszemélyesítője. Egyes antik szerzők, így Arnobius szerint a kétarcú Janus isten neje, mások szerint Jupiter kedvese volt, aki azzal kárpótolta elveszett szüzességéért, hogy halhatatlanná tette és megkapta tőle az összes latiumi folyó és állóvíz feletti uralmat.

Juturna Janustól született fia, Fontus, a források istene. Az ő nevéből származik maga a "Fontana, fons", forrás szó. Az istennő eredetileg a Lavinium melletti Numicius folyóban lakott, ott, ahol a nevét viselő forrás fakadt, és az állandóan gondoskodó istenségek közé tartozott. Számos forrás viselte a nevét. A Forumon kívül a Mars mezőn is volt neki szentelt forrás. Minden kegyhelye a megtisztító szertartások helye is volt egyben, a bűnöktől való megszabadulás éppúgy hozzá tartozott, mint a betegségekből való felgyógyulás. Védője volt minden olyan mesterembernek, akiknek mesterségük gyakorlásához vízre volt szükségük.

Szardínián több mint negyven faragott kőkút található, a legtöbbet a nurági kultúra népe emelte az i. e. 18-12. században. A földből feltörő vízzel táplált kutak előcsarnokaiból meredek kőlépcső vezet látszólag a föld gyomrába. A lépcsősor alján tholosz, azaz kaptárkő védte a szent vizet.
A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu