Osara: Könyvek a Wiccáról

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Már régóta meg akartam írni egy cikket a napjainkban kapható Wicca könyvekrõl. Szeretném elõre kihangsúlyozni, hogy az alábbiak a saját véleményem tükrözik, lassan húsz éves tapasztalatom és olvasmányaim alapján, továbbá tradicionális, a Wicca történetében és hagyományaiban jelentõsen és évtizedek óta munkálkodó ismerõseimmel folytatott beszélgetésekre is alapulnak.

Meg kell említeni továbbá, hogy az érintett és javasolt könyvek nagy része angol nyelvû. Nagyon sajnálom, de úgy gondolom, hogy aki Wiccával komolyan akar foglalkozni, annak legalább olvasás-értési szintet bírnia kell az angol nyelvbõl. Ugyanúgy, ha valaki kabbalából akarja képezni magát, akkor tekinthetõ igazán komolynak, ha olvas héberül. Nagyon szép a magyar nyelv, irodalmilag is értékes, gyönyörû fordításokat lehet készíteni az eredeti Wicca szövegekbõl - ám mégsem képes 100%-osan visszaadni az eredeti szöveg minden árnyalatát. Ismeretes, hogy amennyiben mágikus szövegekrõl van szó, a legapróbb részlet is fontos lehet. Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy aki teljes egészében meg akarja tartani az eredeti nyelv minden rezgését és mágikus erejét, az a szertartásait is angol nyelven végzi - de ezzel nem azt akarom mondani, hogy a magyar nyelvû rítusok nem jók, csupán azt, hogy nem ugyanaz, MÁS.

Tekintsük át elõször a Magyarországon is megjelent könyvek listáját, utána pedig ajánlok néhány angol nyelvû olvasmányt. A magyar listában megpróbálok teljességre törekedni. Az angol nyelvû lista száma végtelen, így onnan azokat emelem ki, amiket olvastam, és mindenképp ajánlok.

a. Magyarországon megjelent Wicca könyvek

1. Raymond Buckand: A boszorkányság nagykönyve

Sajnálatos módon az ezoterikus szemét egyik iskolapéldája jelent meg ekkora felhajtással. Raymond Buckland eredetileg tradicionális képzést kapott ugyan, DE avatója az a Monique Wilson volt, aki Gerald Gardner örökségét, a Boszorkánymúzeum teljes tárgyi és írásos emlékeit elárverezte, jelentõs felháborodást váltva ki mindazok között, akik tisztelik ezen örökséget. Buckland volt az, aki TÍZ NAPOS internzív Wicca tanfolyam után Amerikába ment, és ott terjeszteni kezdte a Wicca tanokat. Bár sokáig tevékenykedett gardneriánusként, néhány más embertõl is vett leckéket - mint pl. Aidan Breactól, aki a skót Pecti-Wita irányzat megalapítója. (Nem témája a cikknek, de Mr. Breac se túl hiteles... irányzatát eredeti, "pikt" boszorkányságként mutatja be. Nyelvész ismerõseim esküsznek rá, hogy a pikt nyelvben sem a "w", sem a "t" hangzó nem volt ismert, ezek után nem csoda, ha kis kétkedéssel fogadom az állítólagos "pikt Witát".)

Mr. Buckland zseniális húzással élt: mivel nem ismerte sem a Wicca hagyományos szövegeit, sem eszközeit, sem a ritualitást, elõrukkolt egy általa kitalált, "Seax-Wiccával", melyhez nem kellenek sem eszközök, se szövegek, sem komoly ritualitás. Mindez nem véletlenül lett hihetetlenül népszerû. Az emberek napjainkban mindenre lecsapnak, amihez nem kell komoly tudás, de általa "fõmágus", "fõboszorkány" és egyéb hangzatos titulusokra tehetnek szert. Közben pedig elfeledkezünk olyan apró dolgokról, mint például az, hogy a hangzatos név, "Seax", mely Buckland szerint "szász" jelentéssel bír, önmaga is tévedés: a szász angol szava a "saxon". Buckland az amerikanizálódás és eligénytelenedés iskolapéldája, fentebbi könyve pedig felületes, összeollózott, és meglehetõsen hamis képet ad a Wiccáról.

2. Scott Cunningham: Wicca, és Élõ Wicca

A két könyvet egy kalap alá venném. Scott Cunningham Mr. Buckland mellett a New Age Wicca mozgalom másik fenegyereke, hasonlóan tonnaszámra önti a rengeteg sallanggal és mellébeszéléssel átszõtt irományokat. Mr. Cunningham egészen az elsõ avatásáig jutott el képzésében, utána úgy döntött, a hitelességet felcseréli a polpularitással. Számomra igen sajnálatos, hogy írói stílusa meglehetõsen szimpatikus, mesteri módon manipulálja az érzelmeket. Könyveibõl megtudhatjuk, hogy bárki lehet Wicca, avatott, fõpap, bármi, csak néhány jól megválogatott kis ima kell hozzá. Tény, hogy a "Wiccaság" kérdése magánügy, az adott ember és az Istenek dolga, nem másoké, hogy megítéljék. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a Wicca HAGYOMÁNYOSAN csoportokban, "covenekben" muködõ emberek közöségét takarja. Az úgynevezett magányos, egyedül dolgozó Wiccákat én nem nevezném Wiccának, bármennyire is õszinték és elkötelezettek. Nem is értem, miért ragaszkodnak az elnevezéshez. A hagyomány nem kell, mert szabályai vannak, de a név igen, mert az jól hangzik? Mikor szoknak már le az emberek arról, hogy címek és titulusok mögé bújjanak? Keserûek a szavaim, mert tudom, hogy a Mr. Cunningham féle ál-Wicca lelkes hívei többnyire félrevezetett, jóhiszemû emberek, és nagyon sajnálom, hogy nem jut nekik abból a hihetetlenül felemelõ, baráti, lelki közösségbol, ami a Wicca vallás lelke és lényege.

Az egyik legnagyobb félrevezetés, amit Mr. Cunningham a köztudatba bevezetett, az Árnyak Könyvéhez fûzõdik. A fent említett úr szerint az Árnyak Könyve nem más, mint egy mágikus napló, melybe saját tapasztalatainkat vezetjük. Nos, aki nem rendelkezik hagyományokkal, annak természetesen csak saját tapasztalatai vannak, amire támaszkodhat - ez nagyon szép és fontos dolog a mágikus munkában. Azonban tudnunk kell, hogy a Wicca gyakorlata megkülönbözteti a mágikus naplót és az Árnyak Könyvét - ez utóbbi olyan írás, melyet egyes tradíciókon belül évtizedek óta VÁLTOZATLAN formában másolnak azok avatottai. Természetesen vannak olyan részei, melyeket az egyes Wiccák maguk írnak hozzá, ám ez világosan és jól kivehetõen elkülönül az eredeti, hagyományos szövegektõl.

Sokan azzal érvelnek, hogy Mr. Cunningham könyvei mégis értékesek, hiszen ezek keltették fel érdeklõdésüket a Wicca iránt - nem értek egyet. A Wicca nem az, amit Mr. Cunningham olyan szívhez szólóan ecsetel. Olyasmi lehetne talán, mint egy kezdõknek szóló szakácskönyv - de míg az valóban alkalmas arra, hogy felkeltse a kedvet a fõzésre, és további, komolyabb szakácsmûvészeti tanulmányok olvasására buzdít, Mr. Cunningham úgy véli, könyve kizárólagosan elég ahhoz, hogy bárki Wiccának valja magát, aki egyszer is elolvasta.

3. Yliaster Daleth: Tündérek hagyatéka

Az elõbbiekben megemlített, ezoterikus maszlagban élenjáró két könyv után következzék egy sokkal hitelesebb és õszintébb könyv. A kilencvenes évek legelején jelent meg, és ma már alig-alig kapható. Az író mágiatörténész, hihetetlenül nagy tudással és könyvállománnyal rendelkezik, melyek írásai magvát szolgáltatják. A Tündérek hagyatéka nem teljes egészében Wicca könyv, de szól a Wiccáról is. Elsõsorban történetével és hagyományaival foglalkozik. Az író nem törekedett arra, hogy többet mutasson fel, mint amit a könyv keletkezési körülményei között megtudhatott errõl a vallásról. Az információ nagyon hiányos ugyan, de korrekt és letisztult. Annak ideján ez volt az a könyv, ami engem elindított az úton.

4. Silver Ravenwolf: Tiniboszorkányok

Megemlítem a könyvet, mivel megjelent, de bõvebben nem kívánok vele foglalkozni. Semmilyen érdemleges, jó tulajdonságát nem tudom megemlíteni, még a fantasy irodalom ponyvájára sem tartom érdemesnek. Ms. Ravenwolf bizonyára jól keres, mint író, a Wiccához csak annyi köze van, hogy a már korábban említett Mr. Buckland vonalába kapott beavatást - könyvének pedig még ennyi sem.

5. Gerald Gardner: A boszorkányság eredete

Ez a könyv a modern Wicca megalapítójától, Gerald Gardnertõl származik. Alap olvasmány minden Wicca számára. Miután abban a korban íródott (1954-ben), amikor a Wicca még igen kevéssé volt elfogadott vallás, nagyon óvatosan fogalmaz, és csak részleges információkat tár fel, de nagyon érdekes és értékes mû.

Egyetlen hátránya a hátborzongatóan hozzá nem értõ, konyhanyelvû magyar fordítás (sokszor félrefordítás), ami miatt inkább angol nyelven ajánlom.

6. A Gardneriánus Árnyak Könyve

Ez a könyv az Interneten található, publikus Árnyak Könyve verzió, az eredeti gardneri ritualitáshoz és gondolatkörhöz igen közel álló szövegeket közöl. Tudnunk kell, hogy a könyv nem teljes egészében hiteles. A Wicca titkai a mai napig nem jutottak ki a nagyközönség elé, és még mindig a beavatottak tudását képezik - azokét, akik valóban megküzdöttek a tudásért. Ennek ellenére a könyv igen érdekes olvasmány, és sokkal értékelhetobb képet fest a Wiccáról, mint New Age társai. Képet kaphatunk belõle a Wicca vallás szokásairól és ritualitásáról. A magyar fordításért és annak pontosságáért kezeskedem.

7. Charles G. Leland: Aradia, avagy a boszorkányság evangéliuma

A könyv szigorú értelemben nem a Wiccáról szól, hanem az olasz boszorkányvallás, a stregheria misztériumairól. Ugyanakkor alapként és kiindulási forrásként szolgált Gerald Gardner és követõi számára a Wicca vallás felépítésében és mélyebb megértésében. A fordítás szintén kiváló, a szövegek élvezetesek és gyönyörûek, ráadásul a legtöbb helyen az eredeti, olasz nyelvû változatokat is olvashatjuk.

8. Fraternitas Mercurii Hermetis: Wicca

Nem kívánok sokban megemlékezni róla, egyedül félrevezetõ címe miatt. A könyvnek semmi köze a Wicca valláshoz, a boszorkányságot tárgyalja - éppúgy, mint ahogyan írójának sincs semmilyen Wicca képzése vagy tudása, néhány elolvasott könyvön kívül. Ez nem baj, csak ne írjon akkor róla. Nem is csoda, ha összekeveri a két dolgot - avagy tudatosan adott könyvének hangzatosan divatos címet.

9. Thea Sabin: A Wiccáról kezdõknek

A könyv tipikus Neo-Wicca iromány. Elõnye, hogy a szerzõ nem terjeszt magáról semmilyen hangzatos címet, és nem akarja másnak beállítani magát, mint ami: amerikai, eklektikus Wicca követõ. Azt mondanám, fenntartással kell olvasnunk, de nem rossz, érdekes könyv, csak tudnunk kell, hogy a Wicca mélységének felszínét karcolgatja csupán. Ez nem feltétlenül baj, amíg valaki nem állítja azt, hogy ezen egy könyvet olvasva megvilágosodott.

10. Egyéb, boszorkányságot Wiccával keverõ könyvek

Ide tartoznak olyan könyvek még, amik a popularitást lovagolják meg, például az Edain McCoy féle Boszorkányság mesterfokon. A szerzõ hölgy azt állítja, hogy a San Antonióban mûködõ covenbe nyert beavatást, melyet a gardneriánus Judy Harrow vezet a hetvenes évek közepe óta. Ugyanakkor közismert, mint polpularitásra törekvõ "tömeg-író". A könyvnek köze nincs a Wicca valláshoz, mindenféle boszorkányos, mágikus praktikával foglalkozik, és semmiképp sem tekinteném hiteles forrásnak. Szintén ide tartozik Eileen Holland Boszorkánypraktikák címû könyve, az ezoszemét hiteltelen "remeke", mely hemzseg a tévedésektõl és az áltudományosságtól. Bár egyesek szerint több értelmes dolog van benne, mint az Édesvíz könyvek 99%-ában, ez elmondható bármely szakácskönyvrõl is.

b. Angol nyelvû Wicca könyvek

1. Gerald Gardner: The Meaning of Witchcraft

Gardner másik könyve, mely szintén alap olvasmány. A már korábban említett "Witchcraft today" (A boszorkányság eredete címen jelent meg magyarul) folytatása és kiegészítése, 1957-bem íródott.

2. Margaret Murray: God of the Witches és The Witchcraft in Western Europe

El kell mondanunk, hogy e két könyv hitelességét némi kétkedéssel kell kezelnünk. Ms. Murray rendkívüli lelkesedésében, mint kutató antropológus, aki úgy érezte, rálelt a boszorkányság titkaira, bizony egész egyszerûen meghamisított néhány adatot, hogy elméletei jobban illeszkedjenek. A könyvek mégis történeti jelentõségûek, és hasznos olvasmányok lehetnek a kritikus szemû kutatók számára.

3. Janet és Stewart Farrar: A Witches' Bible

Janet és Stewart számos könyvet írt a Wicca témakörében, ezek mindegyikét nagyon tudom ajánlani (ez semmiképp sem mondható el azonban Janetnek Stewart halála után megjelent könyveirõl). Ez a könyv hihetetlenül sok információt tartalmaz, magas színvonalon. Nem buta kis varázsigék gyûjteménye, sokkal inkább történeti, etikai információkat, gyakorlatokat tartalmaz, a hitvilág mélyebb megértését segíti elõ. Véleményem szerint minden kezdõnek érdemes lenne forgatnia.

A mû tulajdonképp a szerzõpáros két korábbi könyvének, az "Eight Sabbat for Witches"-nek és a "The Witches' Way"-nek az összevont változata. A Witches' Bible végigviszi az összes Wicca ünnepet, a szabbatokat, az esbatokat, sõt különleges ünnepeket is megemlít, mint például a kézfogó szertartása. Mindegyikhez bõséges mitológiai háttérrel szolgálnak, s mindezen ünnepekhez példa rituálékat is tartalmaz a könyv. Megemlít még olyan témaköröket is, mint az asztrális projekció, a gyógyítás vagy a divináció mûvészete. Én magam elég késõn jutottam hozzá, de még mindig számos új és érdekes dolgot tudott felmutatni, amit tudok hasznosítani a Wicca gyakorlatában.

Janet és Stewart Farrar mérföldkõnek számít a Wicca történetében. Mindkettõjüket Alex és Maxine Sanders avatta be az alexandriánus tradícióba. Elsõ saját covenjüket 1970-ben hozták létre Londonban, 1976-ban Írországba költöztek. Stewart sajnos már nem él, Janet még ma is aktív tagja a Wicca közösségnek - immár nem alexandriánusként.

4. Doreen Valiente: Witchcraft for Tomorrow

Doreen Valiente Gerald Gardner egyik tanítványa, késõbb (1954 és 57 között) fõpapnõje volt. Rendkívül sokat tett, hogy odaadóan szolgálja a Wicca vallást, számos verset, ezoterikus szöveget köszönhetünk neki, melyekkel megpróbálta kiegészíteni a vallás múltjából eredõ hézagokat, és teljessé tenni azt mai követõi számára.

"A könyv azoknak próbál segítséget nyújtani, akik az Õsi Isteneket kívánják tisztelni, és az õsi módon végezni a mágiát. Az erre irányuló vágy oly széles körben éledt fel, hogy úgy érzem, nem lehet tovább tétlenül néznem." Mindenképp általam is ajánlott olvasmány, mint Doreen összes többi írása.

A könyv két nagy részbõl áll. Az elsõ tizenegy fejezetre tagozódik: Az õsi istenek, Witch etika, Witch ünnepek, Witch jelek és szimbólumok, A mágikus kör, Witch eszközök, A Witch divináció metódusai, Witchy öltözet, A Withek ábécéje, Mágikus munka, Mesterség és szexuálmágia.

A második rész a Liber Umbrarum, egy Árnyak Könyve, melynek részei: A kör meghúzása, Az önavatás rítusa, A telihold esbat, A Szabbat rituáléja, Beavatás a covenbe, A coven mágiája, A hétágú csillag, Andred rúnái, A kötél mágiája, A Holdistennõ invokációja, A Szarvas Isten invokációja, és a Varázsigék és táncok.

Doreen egyéb könyvei szintén nagyon színvonalasak és érdekesek, mint a "The Rebirth of Witchcraft" vagy az "An ABC of Witchcraft ", ez utóbbi inkább lexikon jellegû.

5. dr. Vivianne Crowley: Wicca: The Old Religion in the New Age

Szintén kihagyhatatlan könyv mindazok számára, akik komolyan foglalkozni szeretnének a Wiccával. dr. Vivianne Crowley tradicionális beavatást nyert, elismert Wicca fõpapnõ és pszichológus. Könyve a Wicca alapjait mutatja be érthetõ, de komoly formában. Másik, hasonló témájú könyve, a "Principles of Wicca" szintén érdemes a komolyabb tanulmányozásra.

6. Patricia Crowther: Lid of the Cauldron

Patricia Crowther Gardner egyik mai napig is aktív és élõ fopapnoje. Könyve saját tapasztalataira alapul. Amellett, hogy számos érdekességgel szolgál arról, miképp értelmezték és gyakorolták a Wiccát Gerald Gardner idejében, hasznos gyakorlatokat, szövegeket, rituálé elemeket is tartalmaz.

Mindenképp ajánlom elolvasásra, csakúgy, mint a szerzõ más, megjelent mûveit is (például a "Witch Blood! The Diary of a Witch High Priestess!", a "Witchcraft in Yorkshire " vagy a "One Witch's World ").

7. Prof. Ronald Hutton: The Triumph of the Moon: A History of Modern Pagan Witchcraft

Ronald Hutton professzor jelenleg a pogány vallások legnagyobb szaktekintéllyel bíró kutatója Angliában. A Triumph of the Moon történelmi áttekintés, fõleg azokat a tényezoket veszi sorra, melyek a modern Wicca kialakulásához vezettek. Bár hihetetlenül nehéz olvasmány, és meglehetõsen vaskos is, aki átrágja magát rajta, bõséges ismereteket szerez a témában, továbbá, a benne taglalt információk mindegyike tudományos alapossággal alátámasztott, hiteles forrásból táplálkozik.

Ugyancsak ajánlható a szerzõ összes többi mûve hasonló témákban (mint például a "The Pagan Religions of the Ancient British Isles", vagy a "The Stations of the Sun: A History of the Ritual Year in Britain ").

8. Philip Heselton: Wiccan Roots: Gerald Gardner and the Modern Witchcraft Revival

Mr. Heselton könyve a Wicca háttérét fedi fel történeti szempontból, kiváló alapossággal és hozzáértéssel. Igen érdekes olvasmány mind Gardner életének, mint a Wicca kialakulásának és fejlõdésének kutatói számára. Hozzá kell még tenni, hogy Mr. Heselton mostanában épp egy, Gardner életével foglalkozó könyv megírásán dolgozik, melynek megjelenésére sokan érdeklõdve várunk!

Azt remélem, hogy cikkemmel segítséget nyújtottam mind kezdõ, mind haladó Wiccáknak tanulmányaikhoz. Elképzelhetõ, hogy egyesek bírálataimat túlságosan élesnek vélik - nem kenyerem az álságos szemforgatás, és nem fogom egekbe magasztalni azt, amit félrevezetésnek, ál-ezoterikának tartok. Célom a segítségnyújtás, és a szemek felnyitása, amennyiben lehetséges. Úgy vélem, a hiteltelen és valós tudás nélküli könyvek mellett számos olyanról is említést tettem, amelyet hasznosnak, elolvasandónak tartok, és szeretettel ajánlok mindenki számára, akit érdekel a téma.