Osara: A keresztutak legendája

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A keresztutakhoz a különbözõ mitológiákban számtalan lény kapcsolódik: tündérek, boszorkányok, trollok, szellemek és démonok. Az ilyen keresztutakban a történetek szerint sok utazó különös módon eltûnt, mások megõrültek. Fõleg alkonyat után ezeken a helyeken látták felbukkanni a szellemlovasokat, a sötétség teremtményeit. Az egyik elképzelés szerint az elveszett lelkek vannak csapdába ejtve az utak keresztezõdéseinél, míg meg nem bocsáttatnak bûneik. A halottak éjszakáján, Samhain idején (Halloween) meg lehet idézni a keresztutaknál ezeket a kóbor lelkeket. Miután megidézték, a szellemnek három kérdésre kötelezõ helyes választ adnia.

Ezek a mítikus lények mindig éjjel jelennek meg a keresztutaknál. A dualisztikus hitek szerint a nappal mindig a jó, segítõ entitások ideje, éjjel pedig a gonosz járja a Földet. A héberek által rettegett haláldémon, Lilith neve éppúgy asszociál az éjszaka nevére ("lait"), mint a görög Neküsz (holttest, nüksz=éjszaka). Garmann (1640-1708) fizikus a következõ magyarázatot adta a kísértetek és a sötétség közötti kapcsolatra: szerinte az éjszaka hidegében összehúzódik és összesûrûsödik a szellemtest, így a fény visszaverõdik róla, és láthatóvá válik.

A tizedik századi bizánci enciklopédus, Suidas remek szellemidézési módszert ajánl: a haláleset helyén, tehát pl. a keresztutakban fekete kecskebakot kell a szarvánál fogva két lábon körbevezetni, és ahol a kecske összeesik, ott kell azután mágikus szertartásokkal, áldozatokkal a kísértetet elõcsalni. Egy Szatmár megyei história szerint annak a személynek, aki Szent György éjjelén a keresztúton rajzolt körbe ül, és a "szörnyek" láttán nem ijed meg, megjelenik az ördög, és olyan képességet ad neki, hogy bármikor állattá tud változni. Ha azonban félelmében kilép a körbõl, örökre eltûnik az élõk világából.

A boszorkányok is szívesen találkoztak keresztutaknál. A magyar "szépasszony"-hiedelmek szerint "Oda ne lépj, mert megbetegszöl - merthogy ott fõztek a szépasszonyok!" "A szépasszony lábat mos, abban vízben babot fõz. Azt kiönti a keresztútra; aki belelép, keléses lesz." (Ormánság) A boszorkányok sárga kását és lencsét fõztek össze, azt is ott szórták le, ez is hasonlóan keléseket okozott. Általában minden, a keresztutakon végzett rontást kimagaslóan eredményesnek véltek, ugyanúgy, mint a temetõben végrehajtottakat. De pl. Gyõr megyében azt is tartották, hogy a keresztúton lehet a legsikeresebben vajat köpülni, Heves megyében pedig a keresztutaknál található gyógyfüveknek különösen erõs gyógyhatást tulajdonítottak. A boszorkányok Szent György éjjelén, a keresztúton avatódnak be.

A keresztút, a mezsgye, az ösvények a tündérek birodalmához is tartoznak. A balkán hitvilág tündérei, a vilák pl. elragadják azokat, akik elalszanak a keresztútnál. Ezek az elragadottak általában tönkretéve, betegen kerülnek haza, és élményeik között "örvényben dobálás", "nyújtogatás és göngyölgetés", "csontficamítások" szerepelnek. Hasonló a helyzet a kelta mondák tündéreivel is. Másokat éjfélkor "ragadnak el az útról", hogy utána órákig kelljen ropnia a táncot a tündérekkel, mint ahogy azt egy gyimesi monda is õrzi. A tánchoz a zenét más elragadott, földi férfiak szolgáltatják, általában elhurcolt dudás, furulyás pásztorfiúk. Több elbeszélés tanúskodik arról, hogy valaki egy keresztútnál megleste a tündérek táncát, de õk általában nem látták a multaságot, csak a zenét, a cipõk kopogását hallották. Az ilyen "hallgatózók" késõbb "tündérbetegséget" kaptak, egy évig rázta õket a hideg büntetésül.

A keresztutak legendája a sámánizmusban is szerepet játszik. Egy szagáj sámán látomásos elbeszélésében a következõket találhatjuk: "Amikor a sámán a nemzetségi sámánõshöz tart, rátalál egy hegyre. Ennek csúcsán áll a hatoldalú fenyõ. Miután a fa lábánál megpihent, továbbindul. Hamarosan keresztúthoz ér, ahol egy láthatatlan sámán ül: a keresztút õrzõje. Errõl a helyrõl ágazik el minden út: a szellemeknek szentelt állatok ösvényei, a különbözõ betegségek útjai, valamennyi vadon élõ állat csapásai. Az érkezõ most könyörög a láthatatlan sámánhoz, és gabonából erjesztett itallal kínálja; ekkor az megmutatja a helyes utat."

A közösségek gyógyítóinak hagyományaihoz az is hozzátartozik, hogy esküt tesznek a túlvilági lényeknek, akik hatalmukkal növelik az õ gyógyító tudományukat. Az eskütétel helyszíne szintén lehet a keresztút, melyet fordított irányban körbejárnak, majd elhelyezik ott áldozati ajándékaikat. Romániában több helyen élt az a szokás a sînziene nevû napon, hogy tündéreknek maszkírozott, virágékes lányok járták végig furulyázva, táncolva a házakat, és az útkeresztezõdésnél férfiruhás, kaszákkal felfegyverkezett lányokkal "küzdöttek meg". E rituális csaták szimbolizálták a nyári napfordulón megjelenõ sînziene ("jó tündérek") és az "ördögi", téli démonok szembenállását.

A kereszt, mint szimbólum másféle módon is kapcsolódik a túlvilági lényekhez. Gondoljunk csak azokra a gonoszelhárító népi mozdulatokra, mint az ujj keresztbetevése, vagy a keresztvetés... Ugyanakkor megjelenésük ideje leggyakrabban az ún. "kereszteletlen" napokra, vagyis Karácsony és Vízkereszt közé esik, másrészt újhold idejére, vagyis a legsötétebb napokra az évben. Hekaté, a háromfejû, alvilági, görög istennõ kutyákkal kísért, "rossz lelkekként" száguldó, vihar kísérte démonikus menetét az újhold sötét éjszakáin vezette fel az alvilág kapuján, a keresztutakon.