Osara és Saddie: Isobel Gowdie vallomásai

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A skóciai Isobel Gowdie története az egyik legismertebb, és legrészletesebben dokumentált boszorkányper a történelemben. A per 1662. áprilisában, Auldernban, Nairnshire megyében folyt le. A nõ vallomásai alapos betekintést nyújtanak a kor hangulatába, a boszorkányokkal kapcsolatos gyanúsítgatásokba és a korabeli néphitbe.

A fiatal és csinos, vörös hajú Isobel mindenféle kínzás nélkül is készségesen vallott bíráinak. Nem lehet tudni, vajon a boszorkányság vádja alatt megtörve pszichózisnak esett-e áldozatul, és vad fantazmagóriák üldözték-e, vagy pedig egyszerûen csak okosabb volt inkvizítorainál, és pontosan tudta, mit akarnak hallani tõle. Az egyszerû, helybéli ifjú nõt ugyan levetkõztették, hogy megkeressék rajta az ördög jegyeit, de mindenféle egyéb ráhatás nélkül, hat héten át, négy különbözõ vallomásban készségesen traktálta rémüldözõ hallgatóságát az eseménytelen életû, unalmas kis faluban elszabadult Gonosz történeteivel.

Isobel azt állította, mintegy tizenöt éven keresztül boszorkánykodott a sátán szolgálatában. Elmondása szerint elõször a templomban találkozott vele, majd paktumot kötött az ördöggel, melyben meg kellett tagadnia keresztény hitét. A sátán elhelyezte a nõ vállán a bélyegét, vért szívott tõle, és azzal "újrakeresztelte". Új hitének úgy tett tanúbizonyságot Isobel, hogy egyik kezét a fejére, másik kezét pedig talpára helyezte. A sátán új nevet is adott neki: Janet.

Többek között azt is állította, hogy testi kapcsolata volt a sátánnal. Az illetõ "nyúlánk, fekete, izmos" úrnak neve is volt: Fekete John-nak hívták. A sátán sokszor valamilyen állat, például szarvas alakjában környékezte meg õket. A fiatalasszony nagy élvezettel botránkoztatta meg vallatóit a Fekete Johnnie és a helyi boszorkányok közötti szerelmi kapcsolat bizalmas részleteivel; az illetõ úriember például elõszeretettel korbácsolta meg ágyasait.

"És pár napon belül, elgyütt hozzám, Inshoch Új Udvaraiba, és ottan testileg hálott velem. Nagyon hatalmas, fekete, durva embör vót, nagyon hideg; és a természetit bennem végig hidegnek találtam, mint a forrás vagy kútvíz. Ránk feküdött volt nehizen, mikor testileg foglalkozott velünk, mint egy zsák árpa. A tagja kimagaslón hosszú; nincs férfi oly hosszú és nagy taggal, mint az övé. Mint csõdör a kancák közt volt miközöttünk."... "A legifjabb és legkívánósabb asszonyok felettébb élvezték testi hálásukat vele, valóban sokkal jobban, mint férjükkel; és kimagaslón nagy vágyuk volt iránta, amennyit csak adni tudott és még többet, és nem gondoltak az szégyenire. Jobb nékünk ilyen módon, mint bármely ember (sajnos, hogy férfiakhoz kell hasonlítanom) csak nehéz, mint egy zsák árpa; nagy a természete, nagyon hideg mint a jég."

Janet Braidheaddel, egy másik boszorkánnyal együtt azt vallotta, hogy nyúllá tudja varázsolni magát, és ebben az állapotában úgy megkergették a kutyák, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült visszabújnia emberi alakjába. A nyúllá változáshoz szükséges varázsigét is elmondta:

"Egy nyúlba változok által
Szomorúsággal és nagy gonddal
És az Ördög nevében megyek
Amíg haza nem térek"

A visszaváltozáshoz a következõ varázsigére volt szükség:

"Nyúl, nyúl, gondot küld az Úr
Mostan egy nyúl formájában vagyok,
De egy asszony formájában leszek még mostan is."

Isobel azt is hozzátette, hogy amikor nyúl alakban futkározott, a kutyák gyakran megharapták, de nem voltak képesek megölni sem õt, sem társait.

A macskává változáshoz szükséges varázsigéje szintén fennmaradt:

"Macskába változok által
Szomorúsággal és korommal
És az Ördög nevében megyek
Amíg haza nem térek"

És a visszaváltozáshoz:

"Macska, macska, Istentõl átkocska*
Mostan egy macska formájában vagyok,
De egy asszony formájában leszek még mostan is"
* Az eredeti szövegben "God gave you a blak shott"(sic!). Az óangolban a shott illetve shot félszigetet illetve folyópartot jelentett, ez azonban sehogy nem illett a szövegbe. Köszönet Ronald Hutton professzornak a fordításban nyújtott segítségéért, aki felvilágosított, hogy a szó egyik kevésbbé ismert értelme "gonosz mágiával kapcsolatos dolgok, átkok".

Isobel arról is vallott, hogyan tette bolonddá férjét, hogy az semmit ne sejtsen: egy seprût fektetett keresztbe az ágyon, hogy az válaszoljon urának és helyettesítse õt, miközben õ a boszorkányok gyûlésére repült. Röptében minden, arra járó keresztényt képes volt elbájolni, hacsak annak nem volt érkezése elõtte keresztet vetnie. A gyûléseken a sátán mellett számtalan, kisebb ördög is jelen volt; õket akkor volt képes megkülönböztetni egymástól, ha emberi alakot vettek fel.

A gyûléseken részt vevõ boszorkányok mindegyike rendelkezett familiáris szellemmel, ezek a találkozókon is részt vettek gazdáikkal együtt. Együtt lakomáztak a sátánnal, a legfiatalabb nõ ült közvetlenül Õgonoszsága mellett.

"Ördög neviben esszük e húst,
Szomorúsággal és szégyenben
Házat, földet pusztítunk,
Bárányt, barmot akólbul;
Nem sül jó ki mindabbul
Amit télre elraktak"

A boszorkánygyûlésekrõl hagyott tanúvallomás igen jelentõs, ugyanis elõször az õ elmondásából volt világosan kivehetõ a tizenhármas szám, mint a coven (boszorkánycsoport) tagjainak létszáma. Õ volt az is, aki a coven szót elõször használta az inkvizíciós dokumentumok tanúbizonysága szerint.

Arra is ismertek varázsigét, hogy hogyan csökkentsék a sör erejét. Terméketlenné tudták tenni a földeket, s ha halat kívántak, kimentek a tengerpartra, még mielõtt hazaértek volna a halászcsónakok, és a következõ varázslatot kántálták el háromszor egymás után:

"A halászok a tengerre mentek,
Hajójuk halakkal telt meg
Hozzám hozza mind vissza
A kisebbet megtarthatja"

Isobel Gowdie vallomásának számtalan valószínûtlen és véres eleme is volt. Elmesélte, hogy társnõivel együtt egy meg nem keresztelt gyermek tetemét az egyik gazda trágyadombjába rejtették, hogy elpusztítsák a gazda termését. Gombostûket szúrtak egy agyag képmásba, amelyet aztán elégettek, hogy a helyi földesúr fiainak halálát elõidézzék (a gyermekek valóban sorra meghaltak). Varangyos békákat fogtak egy parányi eke elé, majd az ekét kétszer egymás után megsétáltatták egy szántóföld körül, hogy terméketlenné varázsolják. Továbbá mások földjén tövissé változtatták a gabonát, hogy az õ földjük dúsabban teremjen. Állítása szerint képes volt betegséget okozni másoknak, ez utóbbihoz a következõ varázsigére volt szüksége:

"Fekszik az ágyban, fekszik bajban, kötve,
Feküggyék ott két hónapig, három napig nyögve."

A tehének tejét is elapasztották társaival: "Rossz irányba fonjuk meg a kötelet, az Ördög nevében, és a kantárat behúzzuk a tehén hátsó lábai között, és ki az elülsõ lábai között, az Ördög nevében, és imígyen magunkkal vittük a tehén tejit."

A tündérekkel való kapcsolatáról is mesélt Isobel. Azt állította, rendszeresen utazott el a tündérek földjére, hogy ott lakomázzon a tündérek királyával és királynõjével, Elphamével. A Tündérföld kapuját hatalmas bikák védelmezték, akiknek morgása és fújtatása mindig megijesztette. A tündérek uralkodópárja azonban szívesen fogadta õt, és mindig több étellel kínálták meg, mint amit képes volt elfogyasztani. Isobel szerint a tündérek és a sátán közösen munkálkodtak tündér-nyílvesszõk elkészítésén. "A tündérnyilakról meg, az Ördög saját kezivel élezi õket meg, és a tündérifjaknak elviszi, kik felpálcázzák és feltollazák valamely hegyes szerszámmal, mely sütõtûhöz hasonlatos; de mikoron Tündérföldön jártam, láttam, mint pálcázzák és tollazzák õket."

További sorsa ismeretlen; nem található feljegyzés a kivégzésérõl. Ennek ellenére feltételezhetõen kivégezték; s talán kíméletes módon megölték, még mielõtt a lángok magasra csaptak volna.

Isobel élete és vallomása késõbb sok mûvészt megihletett; számos regény karaktereként jelent meg, mint például az okkultista regényíró, J. W. Brodie-Innes önéletrajzi regényében, "Az Ördög Szeretõjé"-ben, Jane Parkhurst "Isobel"-jében, Graham Masterton "Éjjeli Járvány" címû fantasy regényében, és Luis G. Abbadie "Noches Paganas: Cuentos Narrados junto al Fuego del Sabbath" c. mûvében is. Éppoly gyakori és közkedvelt alakja lett daloknak: Maddie Pryor "A Mesebeli Nyúl" c. dala a fenti varázsigére alapozódik. Az Incubus Succubus együttes "Woman to Hare" c. számának szövege a Vampyre Erotica albumról Isobel vallomásán alapszik, a végén szó szerint idézve szavait. Egy skót zeneszerzõ, James MacMillan pedig szimfonikus mûvet írt "Isobel Gowdie Vallomása" címmel.