Fireheart interjú Doreen Valientével - 2. rész

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

FH: Néhány ember azt mondja, hogy a New Age csupán a régi dolgok összessége új köntösben.

DV: Igen, az. Pontosan az. Nem tudom, vajon a New Age követõi belátnák-e ezt, de szerintem a New Age nagy része a régi Mesterség. És persze ezért vannak annyira ellene a keresztény fundamentalisták, mert ugyanezt gondolják. Szerintem meg kell próbálnunk együttmûködni a New Age-el és a Nõi Spirituaálitással, és minden hasonló mozgalommal, mert mindezen dolgok mind ugyanarra a célra irányulnak. Segítik az emberiség feljõdését a Vízöntõ korába érni, és ha nem érdekel minket, hogy ebben részt vállaljunk, akkor semmi hasznosat nem teszünk. Szerintem az embereknek nem szabad úgy gondolniuk a Witch Mesterségre, mint valamire, ami azért van, hogy önös érdekû kis rituálékat végezzen azért, hogy könnyebb legyen az élet. Lehet, hogy azért van, hogy az emberek életét könnyebbé tegye, és mindenféle értelemben vannak olyan idõk, amikor ezen a módon használjuk, de tágabb látókörre kell szert tennünk. Fel kell készülnünk arra, hogy együtt dolgozzunk a New Age-el és a Nõi Spiritualitással és a zöldekkel, és éppoly fontosnak tekintsük õket.

FH: De egy idõ után már semmi sem maradhat zárt - még egy Istennõ vallás sem.

DV: Szerintem nagyon kiegyensúlyozatlan lenne, ha olyan vallásom lenne, ami csak az Istennõt tiszteli, mert ezzel kizárja az emberiség egyik felét. Ugyanannak a hibának a megismétlése lenne, csak a másik oldalról. Nem szeretném látni, hogy ez történik. Inkább azt szeretném látni, hogy az emberek egy sokkal kiegyensúlyozottabb képet alakítanak ki arról, hogy szükség van egy Istenre és egy Istennõre. Nem lehet egyik a másik nélkül. Nem hiszem. Személy szerint mindig is kedveltem a vén Agancsost, és azt akarom, hogy jelentõs szerepet játsszon a rituálékban.

FH: Úgy gondolom, az ötvenes évek óta történtek kísérletek az egyensúly fenntartására. De vajon az ötvenes években azért került elõtérbe az Istennõ, mert a nõket addig oly nagy mértékben leigázták, vagy mindig is volt valamiféle kísérlet az egyensúly megteremtésére?

DV: Szerintem mindig is volt valamiféle kísérlet az egyensúly megteremtésére. Amikor elõször kapcsolatba kerültem a Mesterséggel az ötvenes években, volt Istennõnk és Istenünk. Soha nem volt ez kérdéses. A drága öreg Aidan Kelly mondta azt mindig, hogy az Istennõ-kultuszba nyertem beavatást, bár tucatszor elmondtam neki, hogy ez nem így van. De amikor a Mesterségbe kerültem az ötvenes évekbe, mindkét istenségünk megvolt, és soha nem volt ez kérdéses, és az sem, hogy ez régóta így ment már.

FH: Úgy gondolom, az indokok egyike - és nem igazán beszélhetek Aidan nevében, nem ismervén a módot, ahogyan õ gondolkodik - az, hogy Ön írta azt a szöveget, mely a liturgia fõ darabja, a Charge of the Goddess.

DV: Ó, igen. Én írtam, Geraldnak volt egy verziója belõle, mely sokban alapozott Aleister Crowley írásaira. És tudja, Aleister Crowley véleményem szerint csodálatos költõ volt, és mindig alulértékelték az angol irodalomban, pusztán azért, mert olyan közismert és hírhedt személyiség volt. Imádta, ha a világ leggonoszabb emberének nevezik, és minden ilyen féle nonszensz dolgot. Mint ahogyan legutóbbi életrajzírója, John Symonds felfedte, nem maradhatott meg a kecske és a káposzta is. Ha fenn akarta tartani ezt a kétes hírnevet, melyért oly sok éven át keményen dolgozott, akkor nem tehetett szert ugyanakkor jól csengõ, irodalmi hírnévre, dacára a ténynek, hogy jó pár verse szerepel az Angol Misztikus Verselés Oxfordi Könyvében. Úgy gondolom, kár, hogy nem kapja meg az elismerést, amit érdemelne, tényleg, és talán a jövõ majd változtat ezen.
De Geraldnak volt egy verziója a Charge-ból, ami, azt hiszem, szerepel Stewart Farrar könyvében. És azt mondtam Geraldnak: "Nézd, addig, amíg átveszed ezt az egészet Aleister Crowleytól a saját szövegeid közé, nem leszel elfogadva olyan emberként, akinek bármi köze is van a fehér mágiához, mert olyan a hírneve", - és sajnos, Crowley hírhedtsége jól kiérdemelt volt -, "azok az emberek nem fogják ezt elfogadni és komolyan venni egészen addig, amíg azt gondolják, hogy Crowley OTO-jának leszármazottja vagy." Amit erre mondott, ez volt: "Ha azt hiszed, hogy jobban tudod csinálni, csak tessék", és pontosan ezt tettem. A legjobbat tettem, amit tudtam, azzal, ami elérhetõ volt a számomra, és senki sem volt meglepettebb, mint én, amikor láttam mindazt a hatást, amit a Charge kiváltott.

FH: Olyan, mintha Gerald sem számított volna arra, mi fog történni a mozgalommal, miután megírt egy pár könyvet. És most szerte a világon látunk Witch-eket.

DV: A New Age, a Vízöntõ kor jön, és akkor is eljön, bármennyi ember szeretné meggátolni ezt. Persze, lehet, hogy kissé nehezebben és kevésbé békésen érkezik, mert az embereknek elõítéletei vannak vele szemben, de elõbb-utóbb eljön. Nem lehet megállítani az áradatot.

FH: Gondolja, hogy a Mesterség és a Pogányság tud és fog egy sokkal divatosabb vallássá fejlõdni a mi nyugati kultúránkban?

DV: Nem tudom. Inkább megrémít ez a divatos vallás ötlet. Úgy gondolom, talán boldogabb lenne, ha nem lennénk többek annál, mint amit Gerald úgy nevezett, mint az "alkony istenségeinek kultusza". Úgy értem, a civilizáció peremén, messze a divatvallásoktól. Ez az az elképzelés, amit Seymour ezredes is megfogalmazott legutóbbi cikkében az Õsi Vallásról.

FH: Az "Elfeledett Mágus"-ban?

DV: Az az. Az volt az elképzelése, hogy a misztériumvallások nem divatvallások, hanem az út szélén fekszenek, "az úton, mely a lankás hegyoldalon fut", mint ahogyan a régi ballada szól. Úgy hiszem, itt jön be az õsi Vallás mágiája - hogy ez nem divatvallás, nem ortodox vallás. És amikor látom az ortodox vallások eredményét, nagyon örülök, hogy ez nem az. Ha megnézzük mindazt a háborút, ami a világban ma folyik, nehéz rábökni bármelyikükre is, melyeknek gyökerében ne állna valamely ortodox vallás és fundamentalizmus. Az ég óvjon minket a vallásos buzgalomtól, amíg az embereket szaggat darabokra.
De néhány embernek szüksége van a szervezett vallásra. Mi inkább a "Kulcsból" és hasonlókból táplálkozunk. Legalábbis én igen. Azt mondom, hogy a szervezett vallás csillapíthatatlan átok az emberi faj számára, és csak bele kell lapoznunk az ûjságokba, hogy lássuk ennek bizonyítékát. Ugyanakkor sok embernek van szüksége szervezett vallásra, és ezt a tényt sem veszhetjük szem elõl. Persze ez az, ahol a jó öreg Ekhnaton tévedett, tudja. Elvette az emberektõl egyszerû hitüket, isteneiket és istennõiket, és azt, amit cserébe adott nekik, nem értették meg. Nem értették meg távoli, egyetlen istenét. A saját, régi isteneiket akarták, akik szinte az otthonaikban éltek velük együtt. És következésképp nagy vallási reformja az õsi Egyiptomban nem sokkal élte túl a fáraó halálát.

FH: Érdekes, hogy az emberek vallásos hite tényleg mennyire befolyásolja azt, hogyan látják az életet, éppúgy, mint a halált. Volt egyszer egy tréfa a Nyárföldrõl. Valaki meghalt, és megszólította egy barátját a túlvilágon egy magas falakkal körülzárt terület mellett. Megkérdezte: "Mi van ott benn?" És a barátja válaszolt: "Ó, azok a gardneriánusok és az õ Nyárföldjük. Mind azt hiszik, hogy egyedül vannak a halál utáni életben, mert õk olyan különlegesek."

DV: Szerintem, tudja, egészen sok igazság lehet emöögött az elképzelés mögött, mert gyakran hallhatjuk, hogy a különbözõ vallásoknak különbözõ az elképzelésük a halál utáni életrõl. A muszlimoknak például szerintem egészen jó halál utáni életük van. Egy csomó, gyönyörû huri várja õket. Szerintem ez igazán szép, és sok szerencsét nekik. A buddhisták azt mondják: "Igen, rengeteg csodálatos dolgunk van, de rájöttünk, hogy mindez illúzió." És a vörös indiánoknak ott vannak az örök vadászmezõk. Nem lepne meg egyáltalán, ha az emberek mindegyike tényleg ott találná magát halála után, amilyen elképzelést kialakít magának életében a mennyekrõl. Azt mondanám, egészen sok ember ücsörög a keresztény mennyországban boldogan hárfázva és azt gondolva, hogy ez az - õk teremtették meg. És, ahogy képzelem, egy idõ után talán elkezdenek körülnézni maguk körül, és elkezdenek gondolkodni, vajon valóságos-e ez. És talán akkor rájönnek, hogy nem valóságos. Abban is bizonyos vagyok, hogy egészen sok szigorúan vallásos és elkötelezett keresztény jut egy jó kis pokolba. Ismeri James Branch Cabell csodálatos könyvét, ahol a hõs leszáll a pokolba, és találkozik egy nagyon ideges, elégedetlen kis ördöggel, aki azt mondja, hogy halálra dolgozza magát, mert az emberek panaszkodnak, hogy nem elég forró a tûz? Azt mondja: "rohangálok fel-alá, és mindent megteszek, hogy forróbb legyen a tûz". Szerintem az emberek nagy valószínûséggel maguknak teremtik meg, hogy milyen lesz a halál utáni élet, az, amit a saját elméjükben felépítenek. Én a pogány túlvilágra készülök.

FH: Dolores Ashcroft-Nowicki írta egyik könyvében arról, hogyan fejlesszünk ki egy helyet elõre az idõben, ahová megtérünk halálunk után, és ami már ismerõs lesz, és azután onnan megyünk tovább, bárhová is kell tovább mennünk. Így, ha hirtelen megölik, az ember ráébred, hogy halott, mert automatikusan azon a helyen találja magát, nem pedig össze-vissza kóborol a lelke, nem igazán értve, hogy meghalt.

DV: Szerintem feltehetõleg nagyon sok ember van ezzel így, tudja, hogy bolyonganak fel-alá nem igazán értve, mi történt velük. Ez lehet az oka sok kísértetjárásnak és poltergeist jelenségnek is. Úgy vélem, sok igazság van abban, amit a spiritualisták tanítanak. Nyilvánvalóan sokat megtudtak a túlvilágról, és megpróbálják rávenni az embereket, hogy egy kicsit intelligensebben gondolkodjanak róla, mint az ortodox egyházak. Persze, az ortodox egyházak nyomorúságosnak festik le azt a helyet. Nem tudhatunk meg semmit róla, és nem is kérdezhetünk, és ez nonszensz. Nem akarják, hogy az emberek bármit is megtudjanak errõl, mert nem lehetséges számukra, hogy az emberek önmaguk papjaivá és papnõivé váljanak. Különben oda a hívõk serege.

FH: Fenn kell tartani a papi osztályt, hogy beszedjék a pénzt. Az Államokban rengeteg ellentmondás volt a pénz körül a Mesterség köreiben, például amiatt, hogy emberek fizetséget fogadtak el tanítás fejében. A fizetség elfogadása nagy tabu bizonyos területeket, mert az emberek úgy érzik, nem kellene a pénzt bevonni a vallás kérdésébe.

DV: Ez mind nagyon szép, ha megengedheted magadnak. De az embereknek meg kell kapniuk a fizetségüket, nem? És ha valaki például egy osztályt tanít, és semmilyen más, fizetett munkát nem vállal, egész idejét ennek áldozza. Nagyon szép és jó azt mondani, hogy semmi ilyesmiért nem fogadhatunk el pénzt, de akkor mibõl fognak élni az emberek? Nekik is fizetniük kell a lakáshitelt vagy a bérlést. Nekik is fizetniük kell az adót, élelmet és ruhát kell venniük. Hogy fognak élni, ha semmilyen bevételük nincs? Ha a közönséges emberek nem játszhatnak szerepet, mert meg kell küzdeniük mindennapi financiális kérdéseikkel, akkor az egész a gazdagok játszóterévé válik, akik megengedhetik ezt maguknak. Úgy gondolom, az embereknek egy kicsit gyakorlatiasabbnak kellene lenniük ezzel kapcsolatban. Ki kell dolgozniuk a dolog gyakorlati meggondolásait.

FH: Néhány ember úgy érzi, hogy nem kellene a Mesterségbõl karriert csinálni, nem kellene teljes idõben papságot és tanítást vállalni.

DV: Persze, más vallások hívei végezhetik teljes munkaidõben, igaz? Õket fizetik is érte.

FH: Szerintem ez az õ kifogásuk. Nem akarják, hogy ugyanolyan legyen.

DV: Nem a Witch fõpapnõk élnek palotákban, hanem a keresztény püspökök. Így is hívják - a Püspöki Palota. Az egyházi embereknek, akár az anglikán, akár más egyházról beszélünk, fizetéssel kell rendelkezniük, különben nem tudják teljes idejüket a munkának szentelni. Szerintem az embereknek egy értelmes, praktikus kompromisszumra kell ebben jutniuk. Dion Fortune mindig azt mondta, és nagyon szeretem õt idézni: "Nem jó annyira mennyei gondolkodásúnak lenni, hogy ne legyen semmi földi hasznod." Egyetértek, hogy nem kellene csak a pénzért csinálni, ne a pénzszerzés legyen a célja, de ugyanakkor kell lennie az emberekben ennyi gyakorlatiasságnak. Máskülönben csak gazdagok számára elérhetõ hobbi lesz, mint ahogy a jelen újjáéledése elõtt pontosan ilyen volt az okkultizmus.

FH: Bizonyosan olyan emberek számára, mint Crowley. Volt elég pénze és szabadideje, hogy csak ezzel foglalatoskodjon.

DV: Vagyonos sörfõzõ fia volt, és jelentõs öröksége volt. Apja a Cambridge-i Trinity Egyetemre küldte, és persze mindaddig jól ment neki, amíg ki nem futott az örökségbõl. Utána, mint ahogyan egyik barátja, Gerald Hamilton finoman megfogalmazta, barátai önkéntes adományaiból tartotta fenn magát,ami meglehetõsen piszkos dolog. Legutolsó életrajza John Symonds tollából jelent meg, "Az Árnyékvilág királya" címen.

FH: Sok ember, aki régóta a Mesterség tagja, úgy érzi, hogy a h1võk számának hihetetlen növekedése nem tesz jót a Mesterségnek, és hogy a Mesterség sokkal inkább hóbort, mint vallás, és hogy a mágia kiveszett belõle. Egyetért Ön ezzel?

DV: Nem értenék ezzel egyet, nem hiszem, hogy a Mesterség hóborttá válna, hacsak nem engedjük azzá válni. Nem hiszem, hogy a mágia valaha is elveszhet, bár bizonyos okok miatt elüzletiesedhet. Szerintem ha üzletet csinálunk belõle, akkor a mágia hamarosan elillan. Attól függ, milyen üzletet csinálnak belõle. Ha egyedül a pénzcsinálás a cél, a mágia máris elveszett. De soha nem tûnhet el teljesen, mert a Mesterség a Természetben gyökerezik, és a természet folyamatosan körülöttünk van, az élet minden elemében, a fákban, a szélben, a tûzben. Ez a Mesterség alapvetõ mágiája, és ez az élet része. Nem tûnik el a mágia. Csak elveszthetjük vele a kapcsolatot. A számok növekedésével kapcsolatban, nem tudom. Nem mondhatod azt az embereknek, hogy nem akarod õket ott látni. Ez olyan, mint a régi rigmus: "Mi vagyunk az Úr felkentjei. Mindenki más kárhozott. Nincs itt hely a számodra. Nem zsúfolhatjuk tele a mennyországot." Milyen jogunk van megtagadni az emberektõl a jogot, hogy tiszteljék az õsi isteneket, és kapcsolatot érezzenek a természettel? Nyilvánvalóan vannak olyanok is, akik a rossz típusú emberek. Önérdekbõl castlakoznak, de nagyon hamar kinutatják a foguk fehérjét. A végén õk a legnagyobb vesztesek, mert megvolt az esélyük, és eljátszották.

FH: Vannak olyanok, akik úgz vélik, egyesek tömegeket vonzottak a Mesterségbe, és ez hiba. Sokkal jobban kellene válogatniuk.

DV: Ezzel mindenképp egyetértek. Szerintem rengeteg baj származott abból, hogy a rosszféle embereket avatták be anélkül, hogy megálltak volna egy kicsit gondolkodni. Nem teszel nekik semmilyen szívességet azzal, hogy beavatod õket olyasvalamibe, aminek igazi jelentését képtelenek felfogni, és egészen egyértelmûen magadnak sem teszel semmilyen szívességet azzal, hogy alkalmatlan embereket szedsz össze. Azt gondolom, hogy emberek rossz motivációk folytán avattak másokat, mint például azért, hogy meglegyen a coven tizenhárom tagja. És közben sokkal jobban lehet dolgozni két vagy három emberrel, akik tényleg tudják, hogy mit csinálnak.

FH: Az Amerikai pogány közösségekben arról beszélnek, hogy alapítványt és egyéb, támogató szervezeteket hoznak létre a Mesterség és a pogányság érdekében. Mint olyasvalaki, aki a legmesszemenõbbekig részt vett a mai Mesterség képének kiformálásában, milyen meglátásai vannak, hogyan valósulhat meg ez?

DV: Alapítványok és egyéb támogató szervezetek létrehozása? Nem igazán értem, mire jó ez.

FH: Az elképzelés egy közösség építése. Mint ahogy a keresztényeknek is van idõsek otthona.

DV: Ó, milyen csodás! Idõsek otthona Witchek számára. Máris elképzeltem.

FH: És emberek gyerekeinek nevelése, és támogató csoportok.

DV: Hát ez tényleg... úgy értem, amikor Witch lettem, még nem mehettem be csak úgy egy boltba varázspálcát venni, mint manapság. Nem tudom, mi történt volna. Nem tudtak volna ilyen boltot mûködtetni. A rendõrség bezárta volna. Nem engedték volna. Remek lenne, hogyha bármelyikünk, aki az ötvenes évek elején kezdte, megláthatná ezt. Egyszerûen el sem hinnénk. Egy pakli Tarot-t nem tudtál akkoriban venni. Szó szerint. Évekig próbáltam, mire sikerült egy pakli Tarot kártyához jutnom, ma pedig bármennyit megvehetsz belõlük.

FH: Mint bármely más vallás, melynek szociális és közösségi támogatottsága van, mi is gondot viselhetnénk a sajátjainkról, és nem kellene más emberektõl függenünk. Iskolák gyerekeknek és különbözõ csoportoknak.

DV: Nagyon... Idõsek otthona! Nem tudom felfogni. Szerintem szuper.

FH: A szárnyakat különbözõ emberek után fogjuk elnevezni. A Doreen Valiente emléktemplom.

DV: Megrémít néhány ember, aki azzal jön, hogy "ó, te alapítottad a Mesterséget azokban az idõkben", és hasonlók. Szörnyû látomásaim vannak Szent Doreen szentélye körüli körmenetekrõl 2070-ben. Az a baj, hogy semmilyen módját nem látom annak, hogy ez hasznomra váljon, amíg élek. Nagy kár. De azt mondom magának, szerintem teszek a fogorvosomnak egy szívességet, mert nagyon jó ember. Kiokosítom, hogy mi folyik, és megmondom neki, hogy szedjen ki egy régi zápfogat vagy hasonlót, és miután én elmentem, kifõzhetnek valami olyant, mint a Fog Temploma, ami Kandyban is van Ceylonon. Azt ott Buddha fogának vélik, és minden évben egyszer elefántok hátán parádéznak vele az utcákon. Mindenki a vallásos extázis állapotába kerül, és remekül érzik magukat. Szerintem kiokosítom a fogorvosom errõl. Nem bánnám, ha lenne belõle némi haszna, és ha nem is az én fogamat õrzi majd, behelyettesítheti valaki más fogával. Egyébként, volt néhány vizsgálat Kandy szent fogával kapcsolatban néhány évvel ezelõtt, és azt mondták, hogy egy állat, valószínûleg egy kutya foga. De egyáltalán nem tûnik úgy, hogy ez megbolygatta volna az éves ünnepléseket.

FH: Elvis Presley-vel is ezt csinálták. Õrizgetik a pirítóst, amibe egyszer beleharapott, vagy a kiskanalat, amit egyszer használt.

DV: Jaj, ne!

FH: De, tényleg ilyen dolgok történnek.

DV: Szeretne néhány régi kanalat venni befektetésképp?

FH: Nagyon óvatosnak kell lennie, kire hagyja. Nagy aukciót fognak rendezni, és egy vagyont fognak érni a kanalak. De hát Ön ebbõl nem fog jól járni.

DV: Ez az unalmas rész benne, ugye. Szerintem egyébként rémisztõ gondolat. Pont olyan, mint a rigmus az öreg Crowleyról.
"Ezüst tisztáson éjben járt
férfi szörny és szép leány
Szende szûz, hová igyekszel?
Crowley templomát kerestem.
Crowley Isten lett-e, mondd?
Fuller az, ki errõl szólt.
S miért hiszed az õ szavát?
Ön gonosz lény, jó éjszakát.
Míg siker minde balgaság,
Kudarcom sem gyötör tovább."
Ez volt Crowley kis versecskéje. A vicc benne az, tudja, hogy tényleg árulnak Crowley relikviákat. Láttam néhány ilyent, rettenetes áron. Nem sok mindent lehet tenni a relikvia ipar ellen. A baj az, hogy nem tudok semmilyen módot arra, hogy elõnyöm származzon belõle addig, amíg még életben vagyok.
Beszéltünk alapítványokról és közösségtámogató struktúrákról. Hogyan jöhet ez létre, nem tudom. Feltehetõleg magától fog megtörténni. Ebben a pillanatban épp nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mert nem vagyunk képesek megfelelõen tanítani a gyermekeinket. Eléggé zavar, hogy minden más vallásnak a világon szabad tanítani a gyerekeiket, ahogyan csak akarják, csak nekünk nem. Most, köszönhetõen a sátánista fajtalankodások botrányának, nagyon problémás lenne, ha az emberek elkezdenének a gyerekeiknek a Mesterségrõl beszélni, és nem látom, miért kell elszenvednünk ezt a hátrányos megkülönböztetést. El fog jõni a nap, úgy gondolom, amikor lesz valami olyasmink, ami a vasárnapi iskola Witch megfelelõje. Nem tudom, eljön-e. De miért ne mondhatnánk el a gyerekeinknek, hogy miben hiszünk? A keresztény fundamentalisták persze nagy hûhót fognak körülötte csapni. Egészen vidáman elcsevegtünk arról, hogy a régi covenfelépítés mennyiben szolgálta a célját, és efféle dolgokról, de látja, azon a ponton bizony tévedtünk. Gondolnunk kell erre, mert amikor látjuk ezeknek az embereknek a fanatizmusát, nagyon ijesztõ. Más vallások felnevelhetik a gyerekeiket a saját nézeteik szerint, és ahogyan mondta, nekünk is lehetnek érdekcsoportjaink. Rengeteg féle embernek van szüksége érdekcsoportokra. A legtöbb érdekvédelmi csoportot jelenleg keresztény vallási közösségek mûködtetik, és néhányuk nagyon jó munkát végez. De egészen biztosan meg kell fontolnunk a lehetõségét annak, hogy mi magunk is csinálunk hasonlót.

FH: Néhány pénzt is gyûjt. Azon emberek pénzébõl építkezni, akiknek amúgy sincs sok, eléggé nehéz dolog.

DV: Úgy vélem, a Mesterségben a legtöbb ember nem gazdag, és a legtöbb dolgot önkéntes alapon csinálják. Lehet, hogy ez nem is olyan rossz. Szerintem eljön a nap, amikor ilyesfélét fogunk csinálni - támogató csoportokat az idõsebbek, a fiatalok és a rászorulók számára. Igen, a fejlõdés, és az irány, amibe tart mindez, igazán lenyûgözõ. El fognak jönni ezek a szervezetek. Szerintem többé-kevésbé önmaguktól kiformálódnak.

FH: Mit ír most? Egy újabb könyvet?

DV: Nos, igen. Megpróbálok ötleteket kigondolni magányos Mesterség-gyakorlók számára, akár választották ezt az utat, akár a körülményeik kényszerítették rá õket, hogy egyedül, vagy esetleg párban dolgozzanak. Úgy gondolom, hogy ez az egyik fõ út, amerre a Mesterség fejlõdni fog, hogy sokkal inkább egyéni alapokra fog helyezõdni. Megpróbálok megírni egy varázslatokkal és rituálékkal teli könyvet, és mindazt beletenni, ami az ilyen embereknek segítségére lehet. Egy közös könyvön is dolgozom egy régi barátommal, Evan John Jones-szal.

FH: Ez a "Witchcraft, A Tradition Renewed"?

DV: Pontosan. Szerintem egy nagyon érdekes könyvet írt, és ezért segítettem neki a kiadásban azzal, hogy egy kicsit megszerkesztettem. Nagy részét inspirációból írta, és nem igazán tudta, hogyan fog ez kijönni egészen addig, amíg le nem írta. Azokon az elképzeléseken alapul, melyeket õ és én dolgoztunk ki akkor, amikor Robert Cochrane-nel dolgoztunk együtt. Néhányat kissé módosított, hogy jobban igazodjon a jelen korhoz, hogy inkább elõre, mint hátra mutasson. De eléggé különbözik ez a rituálé mindattól, amit szerintem az emberek csinálnak, bár van neki néhány barátja az USÁ-ban, akik ezeket a rituálékat végzik most, és tartja velük a kapcsolatot. Õk nyilvánvalóan sikeres rituáléknak vélik õket. Bárhogyan is legyen, remélem, az embereket érdekelni fogja, és nem gondolom, hogy ezzel kiütném a nyeregbõl a Mesterség más formáit, csak mert segítettem neki elkészíteni, és szerintem szükségünk van különbözõ nézõpontokra, különbözõ tradíciókra.

FH: Úgy tûnik, a Mesterség egészen jól egyensúlyban képes összetartani a sokféle különbözõ dolgot, mint a zöldek mozgalma, ami a Földanyát védelmezi, és a feminista mozgalom, ami a nõk szerepével foglalkozik, és a New Age mozgalom, ami az egyén spiritualitását tartja szem elõtt. Úgy tûnik, a Mesterség mindezeket magába olvasztja, és épp ezért vezetõ szerepet tud felvállalni, mert mindezen különbözõ mozgalmak szintézisét adja.

DV: Szxerintem ez része a Vízöntõ kornak. Így képzelem el. Persze, nem könnyû nekünk látni, hogyan fog fejlõdni. Néha azt gondolom, hintón megyünk a pokolba, és semmit sem tehetünk ellene, fõleg, amikor ilyen dolgokat látok a televízióban. És azután hallok valamiféle más fejlõdésrõl, ami megint reménnyel tölt el, mintha a dolgok mégis mûködnének a sötétség minden erejének ellenére, mintha mégis egy jobb, szebb kor felé haladnánk. Szerintem a világ fokozatosan újraformálja saját magát. Látok ebben valami erõt - nevezzük ezt Gaiának vagy az evolúció lendületének. Nevezzük ezt belsõ világnak. Nevezzük, ahogyan akarjuk, de azt hiszem, ugyanaz az erõ munkálkodik, melynek az ember fejlõdésében is része van, és segít minket a következõ lépések megtételében, akár akarunk vele haladni, akár nem. Megpróbálhatunk vele szembe is menni, ha akarunk, de nem hiszem, hogy túl sokra mennénk bele. Úgy értem, ki hitte volna, hogy a berlini falat gyakorlatilag elfújják a változás szelei. Mégis megtörtént. És nem fegyverekkel kényszerítették ki. Nem a politikusok tervezték meg. Az emberi lélek megmozdulása okozta, ha ezt annak lehet nevezni. Ezek a dolgok megtörténnek. A világ változik. Olyan ez, mint a híres kínai átok:"Élj érdekes idõkben." Ezt tesszük.

FH: Mi a látomása a Mesterség jövõjérõl?

DV: Remélem, lesz neki. Ez az, amit remélek, és amit szeretnék látni. Nem tudom, élek-e olyan sokáig, de szeretnék látni néhány ilyen szabadtéri találkozót, mint amilyenek odaát az Államokban vannak. Szerintem csodálatosak, és szeretném látni a sok embert, aki ott összegyûlik, nem csak Witch-eket, hanem a New Age híveit, feministákat, zöldeket is. Szeretném látni, ahogyan együtt dolgozunk. Szerintem ez a Mesterség jövõje. De ennél nem lehetünk pontosabbak. Volt idõ, amikor muszáj volt, mert szó szerint élet vagy halál kérdése volt. Olyanok voltunk, mint valami ellenállási mozgalom a háború idején. Ha nem megfelelõ szavakat ejtettünk ki a szánkon, megvolt az esélye annak, hogy nemcsak magunkat pusztítjuk el, de társainkat is. A kemény módon kellett megtanulni a diszkréciót azokban az idõkben. Szerintem az a kor elmúlt. Számos vallás fundamentalistái között vannak olyan munkálkodó erõk, akik szeretnék ezeket a napokat visszahozni. Nem hiszem, hogy sikerülni fog nekik, szerintem azóta túl sokat fejlõdött az emberiség. Talán részleges sikert érnek majd el. Megnyerhetnek néhány csatát, de a háborút el fogják veszíteni. Remélem, hogy be fogunk tölteni egyfajta vezetõ szerepet. Nem mondom, hogy a vezetõi szerepet, mert nincs szükségünk egy vezetõre, akit az összes többi követ. Abból már elég volt. De úgy gondolom, hogy vezetõ szerepet fogunk vállalni a New Age elhozatalában, és szeretném ezt meglátni. Nem tudom, élek-e addig, de remélem, igen.
Szeretem azt a történetet Susan Anthonyról, amit Zsuzsanna Budapest mesél el a könyvében. Valami újságíró megkérdezte Susan Anthony-t, azt hiszem azért, mert nem hisz az ortodosx vallásokban, hogy mit gondol, hova fog jutni, amikor meghal. Azt válaszolta: "Nem megyek sehova. Itt maradok és segítek a nõi mozgalomnak." Szóval még ha nem is élek elég sokáig ahhoz, hogy lássam ezeket a dolgokat, itt leszek, hogy mindenbe beleüssem az orrom."

Fordította: Osara LaMort