Fireheart interjú Doreen Valientével - 1. rész

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

FH: Meg kell mondanom, Ön egyáltalán nem olyan, mint amilyent vártam a "The Rebirth of Witchcraft" ("A Mesterség újjászületése") képe alapján. Ott idõsebbnek és sokkal törõdöttebbnek nézett ki, miközben pedig sokkal élettel telibb és fiatalabb, mint gondoltam.

DV: Nos, sokkal törõdöttebb voltam. Mostanában jó napjaim vannak, de a köszvényem nagyon megkínzott. Az a baj, hogy amikor rád tör, semmit nem tudsz kezdeni vele. Az orvosok mindenféle gyógyszerekkel akarnak tömni, amik még rosszabb hatással vannak, mint a köszvény, és igencsak kétkedve veszek be bármi ilyesmit. Az egyetlen dolog, amirõl azt tapasztaltam, hogy segít, a gyógynövényes kenegetés. Igen jót tesz, csak az a baj vele, hogy bebüdösíti az egész helyet.

FH: Néha a legjobb orvosságnak a legrosszabb az íze, mint a csukamájolaj például.

DV: Azzal traktáltak engem, amikor kislány voltam. Nem hiszem, hogy valaha is egy csipetnyi jót tett volna nekem, és biztos vagyok benne, hogy a megfázásra éppenséggel nem volt jó. A köszvény nagyon korlátolt dolog. Amikor elfog, semmit nem tudsz kezdeni vele. Meg kell próbálnod melegen tartani magad. És néha a kezeket is megtámadja, és nagyon fájdalmas olyankor az írás. Nem is tudod, mennyire, amíg igazán el nem kap ez a betegség. Tulajdonképp feltehetõleg az öregkor és a makacsság eredménye.

FH: Talán karma, vagy a háromszoros visszatérés törvénye, és ahogyan mondják: "Vagy így, vagy úgy, de megkapja."

DV: Nem hiszem én ezt a háromszoros visszatérést, tudja. Mindig is nagyon szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de most még inkább szkeptikus vagyok, mint régen. Minél öregebb vagyok, annál szkeptikusabb leszek. Nem hiszek el egy csomó dolgot, amit valaha elhittem.

FH: Mit gondol, honnan jött a háromszoros visszatérés ötlete?

DV: Szerintem az öreg Gerald fõzte ki valamelyik rituáléján, az emberek pedig borzalmasan szó szerint értelmezték. Személy szerint mindig is szkeptikus voltam ezzel, mert nem látom, mi értelme lenne. Nem látom, miért kellene lennie valamiféle különleges karmatörvénynek csak Witch-ek számára, és mindenki másnak valami más. Ezt nem veszem be. De szörnyen sok dolog van, amit nem veszek be.

FH: És mi az, amit bevesz?

DV: Nos, igazán érdekel a reinkarnáció, mert szerintem sok mindent megmagyaráz. Sok érzésem van Egyiptomhoz kötõdõen, tudja, és úgy érzem, hogy éltem ott régen. Emlékszem, hogy olvastam egy könyvet az õsi Egyiptomról, mely nagyon sokszor emlegette Ekhnaton idõszakát, és azon kaptam magam, hogy nagyon mérges lettem a könyvre, szinte keresztül akartam hajítani a szobán, és azt kiabálni: "Egyáltalán nem ilyen volt!" Azután pedig azt gondoltam magamban: "Miért lettél ennyire mérges? Mindez évszázadokkal ezelõtt történt. De úgy vélem, az olvasás közben felébredt bennem az érzés, hogy milyen volt akkor. Különben nem lettek volna ilyen erõs érzelmeim. Azóta sikerült néhány részletet és darabkát felidéznek, de persze, egyetlen ilyen dologra sincs bizonyíték.
Arról is erõs érzésem van, hogy Mrs. Thatcher... Észrevette már valaha, mennyire emlékeztet I. Elizabeth királynõre? És abban is erõs a hasonlatosság, ahogyan az országot irányítják. Elisabeth uralkodásának szelleme erõteljesen jelen van. Nem volt valami jó uralom a köznép számára. Jobb, ha nem ártjuk magunkat bele a politika világába.

FH: A politika mindenütt jelen van. Még a Mesterségen belül is.

DV: Bárcsak ne lenne. Ez is egy olyan dolog, ami arra késztet, hogy elgondolkodjam, vajon nem volt-e jobb a régi coven struktúra. Pontosan azt a célt szolgálta, amiért megszervezõdött azokban a napokban, amikor titkos csoportként kényszerültünk mûködni. Teljesen el tudom képzelni, hogy a coven struktúra volt az, ami igazán életben tartotta az Õsi Vallást. De úgy gondolom, minden változik. Manapság sokkal individualistábbá válunk. Például, számos igazi, tradicionális coven családi alapokon szervezõdött, és az emberek ugyanabban a faluban éltek, nem költöztek sokat, évszázadokon át akár. Nagyon is jól tudták, kiben bízhatnak és kiben nem. Tudták, hogy Harold bácsi fondorlatos, vén ez-meg-az, és Herbert kuzin eladná a nagymamáját egy négypengõsért. Tudták, kiben bízhatnak és kiben nem, mert ismerték ezeket az embereket. Épp ezért nem tudtad átverni õket azzal, hogy te vagy a Nagy Adeptus és a Hatalmas Móka Miki, mert azt mondták volna: "ugyan már, ismertünk téged már akkor, mikor csak egy röpke gondolat voltál apád fejében". Ezek között a körülmények között alapultak a régi covenek. Erõsek voltak, mert Witch vérre alapultak, és olyan emberekre, akik tudták, kiben bízhatnak és kiben nem. Mintha a termõföld magvai lettek volna.

FH: Ha azt gondolja, hogy a covenek már haszontalanokká váltak, mit gondol, mi lesz a következõ módja a tanításnak és a gyakorlásnak?

DV: Szerintem át kell alakulniuk. Ahelyett, hogy politikába folynának bele, ami fõleg akörül forog, hogy ki a top Witch, szerintem sokkal inkább egyéni alapon fognak szervezõdni. Az emberek egyénileg fognak gyakorolni, vagy esetleg két, három másik, hasonló emberrel együtt. A régen megszokott, nagy covenek helyett sokkal kisebb csoportok fognak létrejönni, akik a saját dolgukat csinálják. Nem gondolom, hogy ez rossz dolog lenne, amennyiben valamiféle keretek között mûködik. Nem vagyok annak a híve, hogy legyen valamiféle közös rendszer, amihez mindenkinek tartania kell magát.

FH: Amiatt aonban nem kell igazán aggódnunk, hogy a Mesterség túlél-e. Ez eléggé biztosítottnak látszik.

DV: Nos, Geraldot ez eléggé aggasztotta, mert azt látta, hogy a Mesterség legtöbb tagja öreg. Õ és Dafo voltak a legfiatalabbak a New Forest covenben, és nagyon félt attól, hogy ha egyszer elmennek, akkor ki fogja tovább folytatni? Az emberek azokban az idõkben féltek beavatni a gyermekeiket, és inkább vártak addig, amíg felnõttek. Hallja, nem hiszem, hogy ez rossz dolog lenne. Nem hiszem, hogy a gyerekeket valami felé lökdösni kellene csak azért, mert a szüleik azzal foglalkoznak. De õ nagyon aggódott, hogy ha nem találnak fiatalabb embereket, az egész dolog elveszik. És nem akarta ezt látni. Így lett volna-e vagy sem, ha õ nem lett volna, ez egy jó kérdés. Ez volt az indoka annak, hogy annyira kereste a publicitást.

FH: Gondolta volna valaha, amikor elkezdett dolgozni Gerald Gardnerrel az ötvenes években, hogy a Mesterség ekkora mozgalommá válik mostanra?

DV: Nem. Soha egy pillanatig sem gondoltam, hogy ekkora mozgalommá fejlõdik. Néha leülök, és alig tudom elhinni. Fantasztikus. Nem hiszem, hogy ez az én érdemem lenne, vagy akár Gerald Gardneré vagy bármely személyé. Úgy vélem, ez egyszerûen tény, hogy el kellett jönnie az idejének.

FH: Mit gondol, Gerald mit várt, mi fog történni írásai eredményeképp? Hogy alakulni fog egy pár coven?

DV: Nem vagyok benne biztos, hogy akárcsak néhány covenre számított. Csak azt akarta, hogy tudják az emberek, hogy a Mesterség még él. Csak amikor az emberek elkezdtek írni neki, és én tudom, hogy zsákszámra kapott leveleket... persze, a tréfa az benne, hogy a vasárnapi újságok minél jobban lehúzták õt, annál több zsák levél érkezett. És a szegény öregfiú tényleg nem tudta, mit kezdjen velük. Megpróbált találkozni néhány emberrel, aki egy kicsit is értelmesnek látszott, és minden innen indult. De úgy hiszem, egyetlen pillanatig sem képzelte, hogy az egész szó szerint az USÁ-tól Ausztráliáig, és most már a Szovjetúnióig elterjed.
Egyszer egy másik Witch jött hozzám beszélgetni, és mondta, hogy látott a Times-ban egy cikket az oroszországi Witch covenek újraéledésérõl, és más országokban is hasonlóak történnek, melyeket korábban a Vasfüggöny országainak hívtak. A szikra még mindig élt ott, és a parázs újra lángra kapott. Persze egyúttal elõkerülnek azok az okoskodók is, akik azt mondják, hogy az öreg Gerald találta ki az egészet, de tudja, nem õ volt. Csak olyan formába öntötte, melyet az emberek használhatnak. De nem hiszem, hogy õ találta volna ki az egész mögöttes elképzelést.
Nemrég egészen sok levelezést folytattam egy régi barátommal, Aidan Kelly-vel. Amit õ korábban mondott, illetve amit én hittem, hogy mond, az volt, hogy Geralnd Gardner és én szövetkeztünk, hogy becsapjuk a nagyközönséget. Nos, ezt nem viseltem el, és ennek megfelelõen ki is jöttem a sodromból. Szerintem mára már elfogadta, hogy semmilyen szövetséget nem kötöttem az emberek becsapására. Ami az öreg Geraldot illeti, nos... egy pillanatig sem fogom azt állítani, hogy az igazmondás megtestesülése volt, de nem hiszem, hogy õ találta volna fel az egészet. Szerintem létezett egy régi New Forest coven, és szerintem kapcsolatba került velük. A nagy kérdés persze, hogy a Mesterségnek mennyi részét, amit ma ismerünk, hozta Gerald a képbe, és mennyi valóban tradicionális belõle, mely a régi New Forest covenbõl származott. Ez egy olyan kérdés, amire nem tudom, valaha is megtalálják-e a választ, mert sajnos rengeteg minden elveszett, és olyan sok az ellentmondás. Olyan sok minden csupán vélemények kérdése, melyeket az embereknek maguknak kell megalkotniuk. Ha fiatalabb lennék és sok pénzem lenne, akkor leköltöznék New Forestbe, és belekezdenék némi eredetkutatásba - megpróbálnám levadászni az emlékeket arról, mi folyhatott ott. De hogy mi lenne az eredménye, azt nem tudom.
Azokban az idõkben az embereknek sokkal jobban el kellett fedniük saját nyomaikat, mint most. Higgye el, a Witch, aki azt mondta Geraldnak, hogy a Mesterség nem fizeti ki a törött ablakokat, nem viccelt. Azokban az idõkben tényleg nagyon veszélyes volt bármit csinálni, nemcsak a Mesterséggel, hanem bármilyen okkult dologgal. Nem volt olyan tiszteletreméltó foglalkozás, mint most. Épp ellenkezõleg. Az emberek nem rendelkeztek azokkal a jogokkal, mint most. Most már törvények vannak arra, hogy nem tehetnek ki csak úgy az utcára, ha a házinéninek nem tetszik, amit tanulmányozol, vagy nem bocsáthatnak el az állásodból azért, mert a munkaadód történetesen evangélikus keresztény, és így tovább. Nem rugdoshatnak meg embereket manapság annyira, mint régen. A régi idõkben az emberek sokkal sebezhetõbbek voltak, mint most. Dion Fortune például egészen bizonyosan azért próbálta meg szervezetén belül feléleszteni a misztikus keresztény vonalat, hogy ellensúlyozza annak aktív, pogány vonulatát. Sajnos, ez nem mûködött. De legalább olyan emberek voltak, akik vagy eléggé tehetõsek voltak ahhoz, hogy beleüssék az orrukat a szomszéd dolgába, vagy képesek voltak nagyon mélyen hallgatni mindazon dolgokról, melyek kiváltották volna az üldöztetést. Nem sétáltál be csak úgy a közkönyvtárba azokban a napokban, és nem leltél olyan könyvekre, mint manapság. Az nem lett volna megengedett.

FH: Tehát amikor Gerald könyvei megjelentek, nem tetszettek azoknak embereknek, akikkel együtt dolgozott?

DV: Nem. Old Dorothy mûvelt nõ volt. Nagyon felidegesedett akkor, amikor Geraldnak azt mondta, hogy ne adja nyomtatásba a dolgokat. Attól félek, a diszkréció nem volt Gerald erõs oldala, és mindent nyomtatásba akart adni, és szinte mindent felfedni. Ehelyett Old Dorothy rávette arra, hogy történelmi regény formájában írjon. Az végülis fikció. De szerintem sokkal több okkult információ olvasható ki némely kitalált történetbõl, mint olyan könyvekbõl, melyek látszólag nem kitaláltnak íródtak. Dion Fortune legjobb könyvei véleményem szerint a regényei. El kell ismernem, hogy soha nem sikerült elolvasnom a "Kozmikus Doktriná"-t. Mint a híres könyv H.P. Lovecraft történeteiben, nem engedi magát elolvasni. De a regényeit nagyon érdekesnek és információkkal telinek tartom.

FH: Ha a csoport, amiben õ dolgozott, másféle rituálékat tartott, mint amiket õ késõbb összeszerkesztett, akkor volt könyve ezekrõl a rituálékról?

DV: Hogy mennyire igaz vagy sem, azt nem tudom, de a társa, Mr. Cecil Williamson, aki elsõként hozott létre Witch múzeumot, azt mondta, hogy Geraldnak volt egy régi könyve, nem túl nagy méretû. Kézzel írott könyv volt, és nagyon vigyázott rá. Sajnos, egy napon, amikor látogatókat vezetett körbe múzeumában a Man Szigeten, a könyvet ellopták, és soha nem derült ki, mi lett vele. Hogy milyen könyv volt az, nem tudom. Nem hiszem, hogy olyan könyv lett volna, amit valaha is láttam. Nem tudhatjuk, mi volt az ellopott könyv tartalma, miért lopták el, és hogy fel fog-e valaha is bukkanni.

FH: Véleménye szerint, mik a különbségek aközött, ahogyan a Mesterséget Angliában és Amerikában gyakorolják, és mit gondol, miért léteznek ezek a különbségek?

DV: Szerintem errefelé sokkal kevésbé vagyunk formálisak. Persze sosem voltam Amerikában, ezért nem beszélhetek személyes tapasztalatokról, de Amerikában minden sokkal inkább szervezettnek tûnik, és bizonyos módon ez aggaszt engem, mert úgy gondolom, sok mulatságtól megfosztatnak. Túlságosan komollyá válik. Nem tudom, vajon az amerikaiak hajlanak-e jobban arra, hogy megszervezzék a dolgokat, mint a britek. Persze, mi itt krónikusan szervezetlenek vagyunk, és mindenféle brit excentrikusság kiváló hagyományával rendelkezünk. Szerintem itt sokkal kevésbé vagyunk formálisak. Nem tartunk nagy Merrymeet találkozókat, mind odaát. Egyszerûen feltehetõleg nincs annyi pénzünk sem. Szörnyen sokba kerülhet egy ilyet megszervezni. De nagy mulatság lehet.

FH: Egyedi élmény, mivel olyan emberekkel tud találkozni valaki, akik számos, különbözõ dolgot és rituálét végeztek - láthatjuk, mit tesznek mások. Nagyon közösségi dolog. És érdekes, mert az Államokban annyi féle különbözõ módokon dolgoznak az emberek a Mesterségben.

DV: Egyesek megpróbálnak itt is hasonló dolgot szervezni, mint a Halloween. Shan Jayran szervez fesztiválokat, valahol Battersea környékén, és azt hallottam, nagyon sikeres, bár egyen sem voltam. De ez sem olyan természetben rendezett dolog, mint odaát. Az USA nagyon nagy ország. Sokkal több hely van ott, tudja. De nekünk is sikerül néha házon kívül rendeznünk találkozókat, néhány emberrel. De itt nem is lehet annyira nyíltan csinálni. Nem bérelhetsz ki egyetlenegy nyilvános földterületet sem anélkül, hogy a helyi egyház ne kezdene el fröcsögni, és hasonlók.

FH: Az USÁ-ban sem problémamentes a dolog. Néha nagyon óvatos magyarázkodásra van szükség a hely felé, hogy pontosan mire is akarják használni.

DV: Egyike azon dolgoknak, amit itt rendszeresen az arcunkba kapunk, amit õk gyerekekkel való sátáni fajtalankodásnak hívnak, és melyet természetesen egy helyre sorolnak a Mesterséggel. Mindez az USÁ--ból indult, és legtöbbje óriási botrányt is okozott ott, majd nonszensznek bizonyult. Úgyhogy most ide importálták - teljes, új piac várja. Egészen bizonyosan néhány szélsõséges, evangélikus szervezet kezdte el terjeszteni. A szörnyûség az - és ez egy igazán szörnyûséges történet - hogy Rochdale-ben a helyi szociális szervezetek és a szociális munkások, miután részt vettek egy szemináriumon, ahol teletömték a fejüket mindezzel a vacakkal, és kaptak egy listát arról, hogyan ismerjék fel a sátánizmust és a gyerekekkel való sátáni fajtalankodást, és látnivalóan benyelték az egészet, betörtek emberek házaiba hajnalban, és elvitték a gyerekeiket. A szörnyû dolog az, hogy törvényes úton azt is elérték, ezek az emberek ne vigyázhassanak többé a saját gyerekeikre. De tilos volt tiltakozniuk ellene. Hihetetlennek hangzik a kilencvenes évek Angliájának demokratikus közösségében, de tény. És csak nemrég történt, hogy a nemzeti sajtó ráébredt, mi folyik, és megpróbáltak fényt deríteni az ügyre. Néhány gyerek most már visszatért otthonába, mások még mindig - ahogyan õk nevezik - "felügyelet alatt vannak". A szülöktõl kezdetben mindenféle hivatalos segítséget megtagadtak, most már kapnak törvényes segítséget, hogy visszakaphassák a gyerekeiket. Legfelsõbb Bírósági ügy lesz belõle, és kormányzati kivizsgálás, de csak azért, mert a nemzeti sajtó felfedezte, mi folyik, és megkérdezte, mi az ördög történik itt, Angliában 1990-ben? Persze nem mondom azt, hogy egyetlen gyerekkel sem történt fajtalankodás. Nem tudjuk, történt-e vagy sem. Sajnos, nagyon sok ilyen van. De nagy különbség van aközött, hogy azt mondjuk, mindez egy Sátánhoz intézett rituálé vagy Witch rítus keretein belül történt-e, és ezek az emberek ezt akarják elhitetni.
Szerencsére ahol ez az egész kezdõdött, Nottnghamben a rendõrfõnök azt mondja, hogy el fog küldeni egy különleges nyilatkozatot arról, hogy nincs bizonyíték arra, hogy ezen esetek bármelyikének is köze lett volna a sátánizmushoz, és sajnálkozik azon, hogy ez az egész mítosz kialakult, mondván, "úgy söpört végig az országon, mint valami ázsiai járvány".
Manchester rendõrfõnöke szintén elutasítja, hogy a Mesterségnek vagy a sátánizmusnak bármiféle köze lenne ezekhez az esetekhez, és azt mondja, hogy a rendõrei alaposan kivizsgálták a dolgot. Nem találtak sem testeket, sem mikrohullámú sütõben megfõzött gyerekeket. Ha hiszi, ha nem, ez is egyike volt a vádaknak. Nem találtak csontokat sem. Nem találtak titkos találkozóhelyeket, semmit. Egyike sem lett ezen sztoriknak alátámasztva bármiféle bizonyítékkal.
Egy dolog zavar engem ezekkel az emberekkel kapcsolatban, akik azt állítják, hogy rituális gyilkosságok és hasonlók szemtanúi voltak. Beszélni fognak dolgokról. Beszélni fognak a tévében. Leírják könyvekben. Elmondják az újságoknak. De észrevettem, hogy van egy hely, ahol soha nem látni õket, hogy odamennének és beszélnének. Mi az ördögért nem mennek és mondják el a rendõrségnek? Nagyon gyakran vannak olyanok Angliában, akik ilyeneket állítanak, és a rendõrség kikérdezte õket, és a leggyakrabban utána elõkerültek és azt mondták, hogy semmire nem találtak bizonyítékokat. De ezek az emberek azt mondják, nem mehettek a rendõrségre, mert túlságosan féltek. Ha ez a helyzet, akkor most miért beszélnek? Most miért nem félnek? Ha a rendõrségre mentek volna, a rendõrök meg tudták volna védeni õket, mint ahogy bármilyen súlyos bûntény esetén, és semmi sem lehet súlyosabb, mint egy rituális gyilkosság. Ha igazán ez aggasztotta õket, és valóban megbánták, és ki akartak szállni, miért nem mentek a rendõrségre a sztorival? Véleményem szerint ez az, amit egymillió dolláros kérdésnek nevezhetünk, és soha nem fogunk rá értelmes választ kapni. És mindegyiküknek szeretném feltenni ezt a kérdést.
Ezekkel a rituális gyilkosságokkal elõször minden újság tele volt, de észrevettem, hogy mostanában csökkent a számuk, hogy ezek a nyomozások eredményre jutottak, és a rendõrfõnökök maguk is nyilatkoztak, és elmondták, hogy semmit sem találtak, ami alátámaszthatná ezeket a híreszteléseket. Gyakorlatilag néhány olyan ember, aki bizonyítékokat szolgáltatott ezeknek a szociális munkásoknak a gyerekekkel való fajtalankodásról, most azt mondja, hogy egyszerûen csak agymosás áldozatai lettek a szüntelen kérdésáradat következtében. Az egyik lány azt mondta: "Egyszerûen nem fogadták el a "nem"-et válaszként. Nem hagytak volna békén." Nos, ez nagyon hasonlít a közpékori boszorkányüldözésekhez. Az inkvizítor sem fogadta volna el a "nem"-et válaszként.
Ahogy mondom, kormányzati kivizsgálás lesz, és Legfelsõbb Bírósági ügy, hogy ezek a gyerekek visszatérhessenek a szüleikhez. A brit jogrendszer szerint, ha függõben van egy bizonyos ügy, akkor nem szerepelhet róla túl sok dolog az újságokban addig, amíg tart. Nem szabad. Utána mondhatnak, amit akarnak, de nem érvelhetnek az ügy mellett és ellene, amíg folyik a tárgyalás, mert úgy mondják, ezzel befolyásolnák a bíróság és a bíró szabad véleményezését. Úgyhogy most várnunk kell, és nagy érdeklõdéssel figyelemmel kísérnünk, hogy mi fog történni, amikor a Legfelsõbb Bíróság döntése és a kormányzati kivizsgálás eredménye napvilágra kerül. Úgy hiszem, nagyjából hat hétig fog tartani. És néhány milliójába bele fog kerülni a szegény, adózó állampolgároknak.

FH: Ott van a szavazati jog adója.

DV: Igen, ott van Rochdale szavazati jogának adója. A keresztény egyházaknak van egy szélsõséges csoportja, amelyiknek van ez az evangélikus meggyõzõdése - azt hiszem, így nevezik -, és akik nagyon fanatikusak a témával kapcsolatban, nemcsak a Mesterség vagy a sátánizmus tekintetében, hanem bármivel kapcsolatban, aminek a New Age-hez köze van, még a vegetarianizmust is ferde szemmel nézik. Bármi, ami kapcsolatban van a New Age-el, a Sátán befolyása alatt áll.

FH: Igazán egyéni gondolkodás.

FV: Igen, igazából errõl szól az egész, az egyéni gondolkodásról. Hallottam egy igazán kedves történetet, miközben az egyik ilyen fickó háta mögött álltam. Nyilvános találkozójuk volt egy bevásárlóközpontban, és beszédeket tartottak, hogy lyukat beszéljenek az emberek hasába. Egyikük megközelített egy nõt, aki Witch volt, és azt mondta neki: "Az elsõ dolog, amirõl azt akarjuk, hogy tudd, hogy Isten szeret téged", mire a Witch, aki nagyon udvarias volt, azonnal azt válaszolta: "Igen, tudom, hogy az Istennõ szeret". És az úriember nagyon ideges lett, és azzal vádolta, hogy istenkáromló.

FH: Milyen kapcsolatot lát a Mesterség és a Pogány mozgalmak, valamint olyan más mozgalmak között, mint a New Age és a Nõi Spiritualitás? Úgy tûnik, hogy zöldek és a húsz éve megrendezett Föld Világnapja és a környezetvédõ megmozdulások kövekeztében a Mesterség néhány helyen egészen közel kerül ezekhez a dolgokhoz.

DV: Ó igen, szerintem kell is. Úgy gondolom, lényeges kapcsolódási pont van ebben. Amikor a Mesterség az ötvenes években nyilvánosságra került, az nem egyetlen személy erõfeszítéseinek következménye volt, hanem egy olyan elképzelésrõl szólt, aminek itt volt az ideje elõtérbe kerülni. Ez a V1zöntõ kor része. Történelmi megmozdulás folyik, és igen érdekesnek találom mindezt megfigyelni. Most már túl öreg vagyok, hogy mást is tegyek, mint megfigyelni az eseményeket. De nagy érdeklõdéssel figyelem, annyit elmondhatok.
Kezdjük látni most már, hogy a történelmi feljegyzések boszorkányégetései igazából arról szóltak, hogy kivégezzék a nõket, és a helyükre tegyék õket ezzel, legalábbis így tekintettek rá. A túl szókimondó nöket boszorkánynak tekintették, és boszorkánysággal vádolták õket, és sok nõi gyógyítót is boszorkánynak tekintettek csak azért, mert nõk voltak. Csak a férfiak foglalkozhattak orvoslással. Napjainkban kezdjük látni, hogy van kapcsolat a Mesterség és a feminizmus között, de ez nem új dolog. Ez olyan valami, ami mindig is létezett. Tulajdonképp létfontosságú már az alapjaihoz is.

FH: Érdekes ez a sok újjáébredés hirtelen.

DV: Pontosan ez a helyzet, látja. A hirtelen újjáéledés. És miért? Mert van egyfajta történelmi megmozdulás - amit egyike a régi miniszterelnököknek úgy fogalmazott meg, hogy "más szelek fújnak", mely a Vízöntõ korának nagyon is pontos kifejezése. A Vízöntõ levegõ jegy, és a változás szelei fújnak. Nincs rá mód, hogy bárki is megállítsa. A változás szelei fújták el a berlini falat is."

Fordította: Osara LaMort