Egy boszorkányról, Saturday Evening Post újság

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A Brighton-i Doreen Valiente szolíd, középkorú asszony, kinek hosszú haja vállai körül örvénylik, s kinek számára a boszorkányság kellemes áramlat. "Találkozóink nagyon játékosak", mondja. Valiente asszony covenjáben Filia Panos (Pán leánya) néven isnert. Megpróbálta a fekete mágia tükrét megépíteni, hogy megismerhesse a jövõt, és napközben behúzza a függönyöket, mert "a nap csökkenti a tükör érzékenységét, nem úgy, mint a hold, mely nõveli azt". Familiárisa, Hob egy kókuszdióból faragott majomfejben lakik. "Hob egészen jóféle fickó, mondhatom. Ha megpróbálna most fotót készíteni róla, biztosíthatom, hogy semmi sem fog történni. Ez egy elementálszellem. Úgy, mint Gerald Gardner George-a. Az a George! Rendszeresen tárgyak körül repked. Ha egy kanál eltûnik a nappaliból, Gerald így szól: "George elvitte a kanalat. Menj csak, Geroge, találd meg!" És utána a kanál a lehetõ legszokatlanabb helyeken tûnt fel ismét."

Casimir, Valiente asszony férje alacsony, spanyol szakács, kinek feje alig ér asszonya melléig, és aki egyáltalán nem érdeklõdik a boszorkányság iránt, sokkal inkább horgászással tölti szabadidejét. Lakásuk ajtaján a kopogtató egy brony pixie, mely koponyát tart a lábai között, Gerald Gardner ajándéka. Minden ablak elõtt "boszorkánygömbök" ezüstözött üvegei lógnak, védelemül a szemmelverés ellen. "Évek óta gyûjtöm õket", magyarázza Valiente asszony, és én élvezettel jegyzem meg: "Egyszer már a megszállottság ellen is akaszthatna fel ilyen tárgyakat." "

(Rendkívül epés és rosszindulatú cikk véleményem szerint, kiváló példa arra, miért is döntött úgy Doreen és számos társa, hogy visszahúzódnak a nyilvánosság elõl és titokban tevékenykednek tovább. - a fordító).

Fordította: Osara LaMort