Osara: A Hold misztériuma

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A Hold a mágia, a termékenység és a természet titkos erõinek istennõje. A Napkultusz mellett, annak duális párjaként tisztelik az egyes vallásokban.

Isis, a Nagy Anyaistennõ misztériuma az egész világon létezett különbözõ neveken. A görögök Démétérrel azonosították. Az õsidõkben gabonananyaként képzelték el Isist, késõbb ez annyira átformálódott, hogy ezeket a vonásokat már alig tudjuk felfedezni Isis, a kifinomult, misztikus anya, királynõ és feleség alakjában, akit az erkölcsi tisztaság és az idõtlen, szent rejtélyek nimbusza övez. Így megtisztulva és átlényegülve nyert teret a korhely rómaiak szívében, ahol emelkedettségét és tisztaságát köpönyegül használták a könnyed életû férfiak és nõk. Igaz hívei viszont nyugalmat és ünnepélyességet leltek benne, akik visszariadtak a többi, keleti istennõ véres és szabados szertartásaitól.

A középkorban ez az alak Szûz Mária képében született újjá, borotvált papokkal, reggeli imákkal, csilingelõ zenével, szentelt vízzel, ünnepélyes körmenetekkel és az Istenanya ékkövekkel kirakott szobrával. A csecsemõ Hóruszt szoptató Isist az elsõ keresztények Madonnaként részesítették imádásban.

Sais szentélyében egy Isis szobron a következõ felirat volt olvasható: "Én vagyok minden, ami volt, van és lesz, és senki halandó nem lebbentheti fel fátylamat." Isis az örök szûz, ártatlanságát a titkok fátylával takarja. Fátyla bíborvörös, az anyagi világ határait ábrázolja, mely mögött a felsõbb világok rejtõznek. Isis az összekapcsoló erõ szellem és anyag között, õ a titkos tudás, az ajtó szimbóluma, és a lépcsõ, mely a tudás felé vezet. A valódi Isis nem csak egy titkot hordoz magában. Leleplezéséhez túl kell lépni a földi halandóság korlátain. Isis a legmagasabb fokú beavatás szimbóluma.

Amon és Mut fiát, Khonsut szintén holdistennek tekintették az egyiptomiak, de egyúttal õ volt a reggeli nap is, a napév tavaszi napja, a növekvõ hold a holdhónapban és a tavaszi holdtölte a holdévben. Szimbóluma volt azoknak az erõknek, melyek a tavaszi hónapban a felkelõ hold és a felkelõ nap fényét okozták. Úgy ábrázolták, mint járó férfit, sólyomfejjel, a holdkoronggal a fején.

Az akkád mitológia szintén két holdistent ismert: Szin a férfi holdisten, akinek különálló mítosza ma már kevéssé ismert, és Istár a termékenység- és anyaistennõ, aki (kisebb eltérésekkel) Isisnek feleltethetõ meg.

A görögök Holdistennõje Héliosz testvére, Szeléné, kinek tisztelete egybeforrt Artemiszével, az érintetlen erdõk és mezõk szûz istennõjével. Szeléné sejtelmes, szerelmet ígérõ istennõ, álomszerû lénye rokon az éjszakával. Szerelmesének, Endümionnak örök életet szerez, de ezt álomban kell eltöltenie. Álmában látogatja meg Szeléné. A rómaiak Dianával azonosították Szelénét.

Hecate szintén görög holdistennõ, a hold borongós, sötét, mágiával teli fényét jeleníti meg. Halálmadarak által kísért öregasszony, a túlvilági élet mágikus úrnõje.

A Wicca vallása a háromarcú Holdistennõt tiszteli. A hold elsõ fázisa, a növõ hold felel meg a mitológiák legyõzhetetlen, harcias, szûz istennõinek, felfegyverzett valkûrjeinek és égi vadászainak (Artemisz, Diana, Kóré, Morrighan, Maat). A második fázis, a telihold megfelel a szépséges szerelemistennõknek, buja nimfáknak és termékeny anyaistennõknek (Aphrodité, Vénusz, Démétér, Macha, Isis, Istár). Végül pedig a hold harmadik fázisa megfelel a nagy hatalmú boszorkányistennõknek, félelmetes, alvilági királynõknek, és a sötét, terméketlen halálistennõknek (Hecate, Proserpina, Lilith, Badb, Nebt-Het).