Daeva-Lunara: Az a bizonyos mágikus harisnyakötõ...

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A mágikus harisnyakötõ a középkorban terjedt el, mint a boszorkányok egyik ismertetõjele. Számos hagyomány úgy tartja, csak a Boszorkányok Királynõje, avagy a Szabbat Királynõje hordhatta. Érdekes tény azonban, hogy a hires Morris táncosok tradicionális öltözékének a mai napig része a vörös harisnyakötõ; egyik hagyományos daluk cime pedig a "Zöld harisnyakötõ".

A mai értelemben vett harisnya története tehát a középkorban kezdõdik. A nemesek a 14. században kezdtek harisnyát hordani, ez akkor selyembõl készült. Ekkor említik elõször a nõi harisnyát is, ami azonban abban az idõben még a férfiszemek elõl rejtegetett ruhadarab volt, amit nem tehettek ki közszemlére. A leghíresebb történet, mely a harisnyakötõhöz kapcsolódik, a következõ:

1348. június 24-én a windsori kastélyban tartotta III. Edward a Térdszalagrend elsõ ünnepségét. Idõvel ez lett a világ legismertebb lovagi társulása. A kitüntetésnek nevet adó "garter" szó egy nõi harisnyakötõrõl kapta a nevét. A híres harisnyakötõt, ami világoskék színével akkoriban igencsak intim ruhadarabnak számított, a tündöklõ szépségû Joan of Salisbury grófnõ viselte a Calais elfoglalásának tiszteletére tartott bálon.

Tánc közben azonban e harisnyakötõ kioldódott, és a sok kíváncsi szemlélõdõ elõtt a földre esett. Az udvari cselszövõk azonnal tárgyalni kezdték az eseményt. III. Edward király azonban védelmébe vette a hölgyet.

A saját kezûleg felemelt harisnyakötõt egy, a harcban hõsiesen résztvevõ férfiú nyakába akasztotta a következõ (francia) szavak kíséretében: Honi soit qui mal y pense. (Rossz az, aki rosszat gondol.) Egyébként az a mondat a rend jelmondata is. Ez pont kapóra is jött, hiszen III. Edward már régen tervezte, hogy Arthur király Kerekasztalához hasonló lovagi társaságot hoz létre.

Az ekkor alapított és késõbb értékes plakettel kiegészült rendjel kék szalagján mindmáig ez a felirat olvasható. Így kezdõdik a Térdszalagrend története, és így született meg a mottója. Máig ez Anglia legmagasabb rendû kitüntetése.

Egy 1633-as, Lancashire-i boszorkányper feljegyzései szerint Margaret Johnson azt vallotta, hogy mikor az Ördög megjelent neki, "fekete öltönyt viselt, melyet selyem kötõkkel rögzített". Ha elfogadjuk azt a népszerû elképzelést, melyet a 20. századi antropológus, Margaret Murrey próbált népszerûsiteni, akkor az "Ördög" valójában nem volt más, mint a coven vezetõje, Magisztere, s ennek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a harisnyakötõ nem egyszerûen a Boszorkánykirálynõ, hanem a vezetõk kiváltsága volt, akik férfiak is lehettek.

Más források szerint a vörös harisnyakötõ a coven Idézõjének volt a viselete. Az Idézõ feladata a tagok összehivása a kijelölt napokra. Gerald Gardner egyébként maga is bevezette a vörös harisnyakötõ használatát a misztikus boszorkánykultuszról írott regényében, melynek "A Magas Mágia Segedelme" cimet adta.

Néhány tradícióban a harisnyakötõ zöld bõrbõl vagy bársonyból volt, melyet kék selyemmel szegtek be. Másoknál vörös bõrbõl vagy kígyóbõrbõl készült. Ezeket egy nagy, ezüst vagy arany csat díszítette, mely a Királynõ saját covenjét volt hivatott jelképezni, s mellette más, kisebb, ezüst csatok voltak, melyek a többi covent jelezték, melyek felett fennhatóságot gyakorolt. Így a csatok száma egyúttal megmutatta a harisnyakötõ viselõjének tapasztalatát, és meghozhatta az érte joggal várt tiszteletet.

A harisnyakötõt a bal lábon kellett hordani, a térd felett. Csatokkal vagy selyemszalagokkal rögzitették.

Pennethorne Hughes író állitása szerint, amikor feltételezhetõ volt, hogy egy megkínzott boszorkány kész volt feladni társait, a többi boszorkány meggyilkolta õt a börtönben, hogy megmentsék társaikat. Bizonyítékul, hogy a gyilkosság az árulás büntetése volt, egy harisnyakötõt kötöztek szorosan az áldozat nyaka köré, így mindenki tudta, hogy "warlock", áruló volt. 1618-ban Irving-ben John Stewart vesztette életét ily módon, 1696-ban Renfrewshire-ben John Reid.

John Stewart perében a következõket találhatjuk, a tárgyalás napját közvetlenül megelõzõ eseményekrõl: "... a fent nevezett John Stewart, önnön jobb megõrzése érdekében a tárgyalás napjára, biztonságosan elzárt kunyhóba helyeztetett, hol semminemû személy nem férhetne hozzá, mig a Biróság összeül, és hogy ne okozhassék kárt magában, nagyon szigorúan õrizendõk, és karjait megbilincselendõk. És a tárgyalás napján, nagyjából fél órával a Biróság összeülése elõtt, David Dickson úr, Irvine lelkésze, és George Dunbar úr, Air lelkésze menének hozzája, hogy Isten hívására elkísérjék, hogy kegyelmet kapjék gonosz és ördögi életéért, s hogy Isten az õ végtelen kegyelme által megszabadítsa õt az ördög kötelékétõl, kit eleddig sok éven át szolgált, s õ beleegyeze imáikba és isteni figyelmeztetéseikbe, a következõ szavakat motyogá: "Oly szorosan vagyok kötözve, hogy nem áll módomban levenni kezem a sapkámról, sem kenyeret nem vehetek számhoz." És rögvest a két lelkész távozta után... a város tisztviselõi, kik érte menének, felakasztva találták õt az ajtónak kilincsére, egy kenderbõl font kötéllel, mely feltehetõleg néki harisnyakötõje lehetett, vagy sapkájának szalagja... térdei érték a földet, és kivivék õt az házból, mert élete még nem oltódott ki teljesen. De bármely cselekedet ellenére, mely megmentené életét, nem éledt fel újra, s így élete nyomorúságosan ért véget, az ördögnek, az õ mesterének segedelmével."

John Reidet, miközben tárgyalására várt, az elõzõ éjjelen megkérdezték õrei, vajon kíván-e társaságot, félne-e egyedül, mire õ azt válaszolta, nem fél semmitõl. A következõ reggelen felakasztva találták saját harisnyakötõjére, mely egy, a kéménybe dugott, keresztben megakasztott faágra volt függesztve. John Reid maga egy széken ült, lábbal a földön, egyenes háttal, a kéménynek támaszkodva. Börtönének ajtaja zárva volt, de egy deszkát találtak az ablakhoz támasztva kivülrõl, mely elõzõ este még biztosan nem volt ott.

Korábban említettük a híres históriát, mely a Térdszalag Rend megalakulását elõidézte. Margaret Murrey szerint egy 14. századi hölgyet teljesen indokolatlanul hozna zavarba harisnyakötõjének elvesztése. Ha azonban ez egy rituális harisnyakötõ volt, a Boszorkánykirálynõ jelképe, akkor már érthetõ a zavarodottság, amit elvesztése okozott, különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy az egyház magas rangú képviselõi is jelen voltak a bálon. Edward reakciója ezért nemcsak azt mutatja, hogy tudott a hölgy boszorkányságról fûzõdõ kapcsolatáról, hanem azt is, hogy õ maga is magas rangban volt a helyi boszorkányok körében. Murray úgy értelmezi az elhangzott szavakat, hogy a "rossz", amire gondolhatnának, a boszorkányság gyanúja.

Edward mindezek után 24 lovaggal, Wales hercegével és saját maga részvételével alapította meg az így összesen 26 tagból álló Rendet, mely pontosan kétszer tizenháromnak, két coven számának felel meg. Mint a Rend vezetõje, a király ezután kék bársonyköpenyt viselt, melyet 168 kis kötõ tartott. A lábán levõ harisnyakötõvel együtt ez 169-et tesz ki, mely 13-szor 13.

Érdemes még megjegyeznünk, hogy a mágikus harisnyakötõ a ceremoniális mágiában is szerepet kap. A "Claviculae Salomonis" c. varázskönyv részletesen leírja, hogyan kell elkésziteni a harisnyakötõt:

"Végy egy szarvasnak bõrét, és készíts belõle két, csõ alakú harisnyakötõt; de mielõtt összevarrnád azokat, írd a bõrnek azon oldalára, mely a bõröddel érintkezni fog, az alábbi szavakat és ábrákat; egy olyan nyúl vérével, melyet június 25-én öltek meg; és a mondott harisnyakötõket ezután töltsd meg zöld ürömmel, melyet szintúgy június 25.-én gyûjtesz napfelkelte elõtt; és helyezd bele a márnának nevezett hal két szemét; és mikoron használni kívánod ezeket, kelj fel napkelte elõtt és mosd meg folyóviz patakjában, és helyezd õket a két lábadra, a térd felé.

Ezután végy egy rövid, ártéri tölgybõl vágott botot, melyet ugyancsak június 25-én vágsz, fordítsd azt a kivánt irányba, ródd vele a földre a hely nevét, ahová menni kivánsz, és tapasztalád, hogy az utazás néhány napon belül megvalósul, mindenféle fáradtság nélkül. Mikoron megállnál, csak annyit kell mondanod, Amech, és suhints a levegõbe a mondott bottal, és azonnal szilárd talajon találád magad."