Daeva-Lunara: Az a bizonyos mágikus harisnyakötő...



A mágikus harisnyakötő a középkorban terjedt el, mint a boszorkányok egyik ismertetőjele. Számos hagyomány úgy tartja, csak a Boszorkányok Királynője, avagy a Szabbat Királynője hordhatta. Érdekes tény azonban, hogy a hires Morris táncosok tradicionális öltözékének a mai napig része a vörös harisnyakötő; egyik hagyományos daluk cime pedig a "Zöld harisnyakötő".



A mai értelemben vett harisnya története a középkorban kezdődik. A nemesek a 14. században kezdtek harisnyát hordani, ez akkor selyemből készült. Ekkor említik először a női harisnyát is, ami azonban abban az időben még a férfiszemek elől rejtegetett ruhadarab volt, amit nem tehettek ki közszemlére. A leghíresebb történet, mely a harisnyakötőhöz kapcsolódik, a következő: 

1348. június 24-én a windsori kastélyban tartotta III. Edward a Térdszalagrend első ünnepségét. Idővel ez lett a világ legismertebb lovagi társulása. A kitüntetésnek nevet adó garter szó egy női harisnyakötőről kapta a nevét. A híres harisnyakötőt, ami világoskék színével, akkoriban igencsak intim ruhadarabnak számított, a tündöklő szépségű Joan of Salisbury grófnő viselte a Calais elfoglalásának tiszteletére tartott bálon.

Tánc közben azonban e harisnyakötő kioldódott, és a sok kíváncsi szemlélődő előtt a földre esett. Az udvari cselszövok azonnal tárgyalni kezdték az eseményt. III. Edward király azonban védelmébe vette a hölgyet.

A saját kezűleg felemelt harisnyakötőt egy, a harcban hősiesen résztvevő férfiú nyakába akasztotta a következő (francia) szavak kíséretében: Honi soit qui mal y pense. (Rossz az, aki rosszat gondol.) Egyébként az a mondat a rend jelmondata is. Ez pont kapóra is jött, hiszen III. Edward már régen tervezte, hogy Arthur király Kerekasztalához hasonló lovagi társaságot hoz létre.

Az ekkor alapított és később értékes plakettel kiegészült rendjel kék szalagján mindmáig ez a felirat olvasható. Így kezdődik a Térdszalagrend története, és így született meg a mottója. Máig ez Anglia legmagasabb rendű kitüntetése.

Egy 1633-as, Lancashire-i boszorkányper feljegyzései szerint Margaret Johnson azt vallotta, hogy mikor az Ördög megjelent neki, "fekete öltönyt viselt, melyet selyem kötőkkel rögzített". Ha elfogadjuk azt a népszerű elképzelést, melyet a 20. századi antropológus, Margaret Murrey próbált népszerűsiteni, akkor az "Ördög" valójában nem volt más, mint a coven vezetője, Magisztere, s ennek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a harisnyakötő nem egyszerűen a Boszorkánykirálynő, hanem a vezetők kiváltsága volt, akik férfiak is lehettek.

Más források szerint a vörös harisnyakötő a coven Idézőjének volt a viselete. Az Idéző feladata a tagok összehivása a kijelölt napokra. Gerald Gardner egyébként maga is bevezette a vörös harisnyakötő használatát a misztikus boszorkánykultuszról irott regényében, melynek a Magas Mágia Segedelme cimet adta.

Néhány tradicióban a harisnyakötő zöld bőrből vagy bársonyból volt, melyet kék selyemmel szegtek be. Másoknál vörös bőrből vagy kigyóbőrből készült. Ezeket egy nagy, ezüst vagy arany csat díszitette, mely a Királynő saját covenjét volt hivatott jelképezni, s mellette más, kisebb, ezüst csatok voltak, melyek a többi covent jelezték, melyek felett fennhatóságot gyakorolt. Így a csatok száma egyúttal megmutatta a harisnyakötő viselőjének tapasztalatát, és meghozhatta az érte joggal várt tiszteletet.

A harisnyakötőt a bal lábon kellett hordani, a térd felett. Csatokkal vagy selyemszalagokkal rögzitették.

Pennethorne Hughes iró állitása szerint, amikor feltételezhető volt, hogy egy megkínzott boszorkány kész volt feladni társait, a többi boszorkány meggyilkolta őt a börtönben, hogy megmentsék társaikat. Bizonyitékul, hogy a gyilkosság az árulás büntetése volt, egy harisnyakötőt kötöztek szorosan az áldozat nyaka köré, igy mindenki tudta, hogy "warlock", áruló volt. 1618-ban Irving-ben John Stewart vesztette életét ily módon, 1696-ban Renfrewshire-ben John Reid. 

John Stewart perében a következőket találhatjuk, a tárgyalás napját közvetlenül megelőzoő eseményekről: "... a fent nevezett John Stewart, önnön jobb megőrzése érdekében a tárgyalás napjára, biztonságosan elzárt kunyhóba helyeztetett, hol semminemű személy nem férhetne hozzá, mig a Biróság összeül, és hogy ne okozhassék kárt magában, nagyon szigorúan őrizendők, és karjait megbilincselendők. És a tárgyalás napján, nagyjából fél órával a Biróság összeülése elott, David Dickson úr, Irvine lelkésze, és George Dunbar úr, Air lelkésze menének hozzája, hogy Isten hívására elkisérjék, hogy kegyelmet kapjék gonosz és ördögi életéért, s hogy Isten az ő végtelen kegyelme által megszabaditsa őt az ördög kötelékétől, kit eleddig sok éven át szolgált, s ő beleegyeze imáikba és isteni figyelmeztetéseikbe, a következő szavakat motyogá: "Oly szorosan vagyok kötözve, hogy nem áll módomban levenni kezem a sapkámról, sem kenyeret nem vehetek számhoz." És rögvest a két lelkész távozta után... a város tisztviselői, kik érte menének, felakasztva találták őt az ajtónak kilincsére, egy kenderből font kötéllel, mely feltehetőleg néki harisnyakötője lehetett, vagy sapkájának szalagja... térdei érték a földet, és kivivék őt az házból, mert élete még nem oltódott ki teljesen. De bármely cselekedet ellenére, mely megmentené életét, nem éledt fel újra, s igy élete nyomorúságosan ért véget, az ördögnek, az ő mesterének segedelmével."

John Reidet, miközben tárgyalására várt, az előző éjjelen megkérdezték őrei, vajon kíván-e társaságot, félne-e egyedül, mire ő azt válaszolta, nem fél semmitől. A következő reggelen felakasztva találták saját harisnyakötőjére, mely egy, a kéménybe dugott, keresztben megakasztott faágra volt függesztve. John Reid maga egy széken ült, lábbal a földön, egyenes háttal, a kéménynek támaszkodva. Börtönének ajtaja zárva volt, de egy deszkát találtak az ablakhoz támasztva kivülről, mely előző este még biztosan nem volt ott.

Korábban említettük a híres históriát, mely a Térdszalag Rend megalakulását előidézte. Margaret Murrey szerint egy 14. századi hölgyet teljesen indokolatlanul hozna zavarba harisnyakötőjének elvesztése. Ha azonban ez egy rituális harisnyakötő volt, a Boszorkánykirálynő jelképe, akkor már érthető a zavarodottság, amit elvesztése okozott, különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy az egyház magas rangú képviselői is jelen voltak a bálon. Edward reakciója ezért nemcsak azt mutatja, hogy tudott a hölgy boszorkányságról fűződő kapcsolatáról, hanem azt is, hogy ő maga is magas rangban volt a helyi boszorkányok körében. Murray úgy értelmezi az elhangzott szavakat, hogy a "rossz", amire gondolhatnának, a boszorkányság gyanúja.

Edward mindezek után 24 lovaggal, Wales hercegével és saját maga részvételével alapitotta meg az így összesen 26 tagból álló Rendet, mely pontosan kétszer tizenháromnak, két coven számának felel meg. Mint a Rend vezetője, a király ezután kék bársonyköpenyt viselt, melyet 168 kis kötő tartott. A lábán levő harisnyakötővel együtt ez 169-et tesz ki, mely 13-szor 13.

Érdemes még megjegyeznünk, hogy a mágikus harisnyakötő a ceremoniális mágiában is szerepet kap. A Claviculae Salomonis c. varázskönyv részletesen leirja, hogyan kell elkésziteni a harisnyakötőt:



"Végy egy szarvasnak bőrét, és készíts belőle két, cső alakú harisnyakötőt; de mielőtt összevarrnád azokat, ird a bőrnek azon oldalára, mely a bőröddel érintkezni fog, az alábbi szavakat és ábrákat; egy olyan nyúl vérével, melyet június 25-én öltek meg; és a mondott harisnyakötőket ezután töltsd meg zöld ürömmel, melyet szintúgy június 25.-én gyűjtesz napfelkelte elott; és helyezd bele a márnának nevezett hal két szemét; és mikoron használni kivánod ezeket, kelj fel napkelte előtt és mosd meg folyóviz patakjában, és helyezd őket a két lábadra, a térd felé.

Ezután végy egy rövid, ártéri tölgyből vágott botot, melyet ugyancsak június 25-én vágsz, forditsd azt a kivánt irányba, ródd vele a földre a hely nevét, ahová menni kivánsz, és tapasztalád, hogy az utazás néhány napon belül megvalósul, mindenféle fáradtság nélkül. Mikoron megállnál, csak annyit kell mondanod, Amech, és suhints a levegőbe a mondott bottal, és azonnal szilárd talajon találád magad."


A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu