Taryn: A grimburgi vár- és boszorkánymúzeum



A vár már 1190 elott felépült Grimburgban, ami majd' 500 évig volt a Rajna- és a Saar-vidéken elterülő falvak adminisztratív és bírósági központja. A trieri püspöki székhely fegyveres konfliktusai alatt (skizma (egyházszakadás): 1183-1190) lerombolták, majd Johann (császári kancellár) érsekké való kinevezését követően újjáépítették - ekkor vált hivatali székhellyé is.
Az uradalmi jogokért éveken át tartó hercehurca folyt. 1348-ban a várbéke megőrzéséért kialakultak az igazgatósági épületek. 1512-tol I. Miksa császár a várban tartózkodott; hercegek, grófok, nemesek és püspökök kíséretében. Ekkor hívta össze a Reichstagot is, ahol azután szünetet rendelt el: zsákmányszerzési céllal a vadakban gazdag erdő (Hochwald) meglátogatására. 1683-ra a vár a harmincéves francia háború miatt elhagyatottá vált, nagy részét lerombolták, majd a környező települések lakói kőbányának tekintve elhordták építőelemeit. Körülbelül 1978-ig végeztek ásatásokat, restaurálási munkálatokat és újjáépítést a várhegyen és a palotán.
Grimburg egy elő-várból, egy négyszögletes hegyvidékből, egy palotából és egy kápolnából áll, amit 1584 és '85 között egy kettős templommal bővítettek ki. Az alsó templomban tartották a vár lakossága számára az istentiszteleteket, míg a felső templomba kizárólag a püspöknek és tisztviselőinek volt bejárása. A kápolna patrónusai szent Sebestyén és szent Barbara, akikhez az átépítést követően szent Pankratius is csatlakozott. Szervezetileg a Wadrill anyaegyházához tartozó épületek voltak. A vár figyelemre méltó méretekkel rendelkezett: hossza mintegy 300, szélessége 90 méter. Ma már lehetőséget biztosítanak esküvők vagy különböző rendezvények lebonyolítására is.
2005-ben nyílt meg a grimburgi Boszorkánymúzeum, ami a XVI. századi „boszorkány rögeszmének” állít emléket. A helyi közösség szempontjából fontos, a falumegújítás jegyében restaurált parasztházban kapott helyet. A múzeum három részre van osztva, melyek közül a földszinten található a pénztár különböző információs szóróanyagokkal, továbbá egy iroda. Az emelet a Vármúzeum számára van fenntartva; s három részlegből tevődik össze: a vidék várának közel 20 éves ásatási leleteiből, az úgynevezett Időablakból (helytörténeti információk) és egy gyűjteménybol I. Miksa császárral kapcsolatban.
Boszorkányokról a tetőtérben esik szó. Itt mutatják be Trier vidékének sötét idejét, az üldözések korát. Hochwald területéről több, mint 200 nőt és férfit vádoltak boszorkánymesterséggel, és égettek meg „túzkunyhókban”. Az akkori érsekről az a hír járja, hogy falvanként mindössze egy nőt hagyott életben. A legegyszerúbb kínzási módszerrel – folyamatos kérdésfeltevés – kényszerítették ki a kívánt vallomásokat. Hat nagyméretú táblán olvashatók a boszorkányperek leírásai. Az utolsót Maria Sallen ellen indították, valamivel 1630 karácsonya előtt. Klaus Maßern 36 múvészi tusrajzot készített az utolsó két esetről. A tárlatban kiemelt helyet kapott egy jezsuita atya, Friedrich Spree, aki a boszorkányperek elkötelezett és hatékony ellenlábasaként vált elismertté. Végezetül a múzeum összegyűjtött számos, a témával foglalkozó könyvet, egészen a XVI. századtól.







A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu