Taryn: A grimburgi vár- és boszorkánymúzeum

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A vár már 1190 elott felépült Grimburgban, ami majd' 500 évig volt a Rajna- és a Saar-vidéken elterülõ falvak adminisztratív és bírósági központja. A trieri püspöki székhely fegyveres konfliktusai alatt (skizma (egyházszakadás): 1183-1190) lerombolták, majd Johann (császári kancellár) érsekké való kinevezését követõen újjáépítették - ekkor vált hivatali székhellyé is.

Az uradalmi jogokért éveken át tartó hercehurca folyt. 1348-ban a várbéke megõrzéséért kialakultak az igazgatósági épületek. 1512-tól I. Miksa császár a várban tartózkodott; hercegek, grófok, nemesek és püspökök kíséretében. Ekkor hívta össze a Reichstagot is, ahol azután szünetet rendelt el: zsákmányszerzési céllal a vadakban gazdag erdõ (Hochwald) meglátogatására. 1683-ra a vár a harmincéves francia háború miatt elhagyatottá vált, nagy részét lerombolták, majd a környezõ települések lakói kõbányának tekintve elhordták építõelemeit. Körülbelül 1978-ig végeztek ásatásokat, restaurálási munkálatokat és újjáépítést a várhegyen és a palotán.

Grimburg egy elõ-várból, egy négyszögletes hegyvidékbõl, egy palotából és egy kápolnából áll, amit 1584 és '85 között egy kettõs templommal bõvítettek ki. Az alsó templomban tartották a vár lakossága számára az istentiszteleteket, míg a felsõ templomba kizárólag a püspöknek és tisztviselõinek volt bejárása. A kápolna patrónusai szent Sebestyén és szent Barbara, akikhez az átépítést követõen szent Pankratius is csatlakozott. Szervezetileg a Wadrill anyaegyházához tartozó épületek voltak. A vár figyelemre méltó méretekkel rendelkezett: hossza mintegy 300, szélessége 90 méter. Ma már lehetõséget biztosítanak esküvõk vagy különbözõ rendezvények lebonyolítására is.

2005-ben nyílt meg a grimburgi Boszorkánymúzeum, ami a XVI. századi "boszorkány rögeszmének" állít emléket. A helyi közösség szempontjából fontos, a falumegújítás jegyében restaurált parasztházban kapott helyet. A múzeum három részre van osztva, melyek közül a földszinten található a pénztár különbözõ információs szóróanyagokkal, továbbá egy iroda. Az emelet a Vármúzeum számára van fenntartva; s három részlegbõl tevõdik össze: a vidék várának közel 20 éves ásatási leleteibõl, az úgynevezett Idõablakból (helytörténeti információk) és egy gyûjteménybol I. Miksa császárral kapcsolatban.

Boszorkányokról a tetõtérben esik szó. Itt mutatják be Trier vidékének sötét idejét, az üldözések korát. Hochwald területérõl több, mint 200 nõt és férfit vádoltak boszorkánymesterséggel, és égettek meg "tûzkunyhókban". Az akkori érsekrõl az a hír járja, hogy falvanként mindössze egy nõt hagyott életben. A legegyszerúbb kínzási módszerrel - folyamatos kérdésfeltevés - kényszerítették ki a kívánt vallomásokat. Hat nagyméretú táblán olvashatók a boszorkányperek leírásai. Az utolsót Maria Sallen ellen indították, valamivel 1630 karácsonya elõtt. Klaus Maßern 36 mûvészi tusrajzot készített az utolsó két esetrõl. A tárlatban kiemelt helyet kapott egy jezsuita atya, Friedrich Spree, aki a boszorkányperek elkötelezett és hatékony ellenlábasaként vált elismertté. Végezetül a múzeum összegyûjtött számos, a témával foglalkozó könyvet, egészen a XVI. századtól.