Osara: Varázsgombolyagok, varázsfonalak

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Érdekes, hányféle kultúrának, mítoszkörnek része a varázsgombolyag. Fõleg a népmesékben, helyi legendákban fordul elõ, a leggyakrabban valamely spirituális ösvény szimbólumaként. A román néphagyományban például valaha úgy hitték, hogy egy bizonyos vámpír, Varcolai holdfénybõl font fonálon utazott fel az égbe, hogy kiszívja a hold és a nap vérét. A vámpír azóta is az égben él, és csak akkor juthat vissza a földre, ha a fonál elszakad.

A mágikus gombolyagok, varázsfonalak mentén általában utazni lehet, de gyakran az a céljuk, hogy összezavarjanak, megtévesszenek. Máskor épphogy útmutatóként szolgálnak, mint Ariadné fonala, mely kivezette Thézeuszt a minotaurusz labirintusából. Grimm "A hat hattyú" címû meséjében a király szintén egy tündértõl kapott varázsgombolyag segítségével jut ki az elvarázsolt erdõbõl. Egy másik Grimm mesében (Az orsó, a vetélõ meg a tû) a fonásnál használt orsó repül ki a lány kezébõl, csillogó aranyfonalat húzva maga után, a herceg ezt követve talál rá arájára.

Számos istennõhöz társítottak varázsgombolyagokat, fonalat, rokkát, szövést. Így a Cailleach, a skótok, vén rettenetes viharistennõje ezüst fonalat szõ rokkáján. A germán istennõk közül is sokan kapcsolódnak a szövéshez, fonáshoz, mint Holle anyó, Frigg, Perchtl és Berchtholda. Arádiát is tisztelték a szövõk istennõjeként, Doamna Zinelor alakjában.

Érdekes még, hogy az utazáshoz a rokka is kapcsolódik, számos mesében a boszorkány rokkán repül (a teljesség kedvéért: néha péklapáton is :) ). A Csipkerózsika mesében rokkán szövöget a gonosz boszorkány, amikor száz éves álomba varázsolja a királylányt.

Az északi mítoszokban Saule, a Nap istennõje a napsugarakat szövi. Frigg, a germán istennõ ellenben a csillagos égboltot szõtte meg, erre utal legalábbis az Orion övnek a "Friggerock", "Frigg orsója" elnevezése. Továbbá, a Vénusz bolygót gyakran nevezték "Friggjarstjamá"-nak, "Frigg csillagá"-nak. A Kalevala egyik mondájában Kuutar (Holdleány) és Paivatar (Napleány) szõnek arany és ezüst fonalakat.

A varázsfonál úgyszintén gyakran kapcsolódik a sorshoz, mint az élet fonala. A sorsistennok szövik, fonják a Sorsot, a germán mitólógiában a Nornák, a görögöknél a Moirák, a rómaiaknál a Párkák. A több szálból összesodort fonál gyakran a nemzés, a nemek összefonódásának jelképe, így kapcsolódik a termékenységhez, az élethez. Az orsóról folytonosan tekeredõ szálak az élet folytonosságát, visszavonhatatatlan menetét jelképezik, a fonál elvágása pedig az élet véglegességét, a halált.

A magyar népmesékben a boszorkányok változnak néha gombolyaggá, de ha tûvel szúrják meg, akkor ebben az alakban is meg tudnak sérülni. Más mesékben vetélõvé, orsóvá változik a boszorkány.