Nuit: Yule az ógermán sagákban



A Heimskringla első könyve, az Ynglinga saga említi először Yule ünnepét, 840-ben. Nagyjából 1000 utántól egyértelműen a Yule vált az évkör legfőbb ünnepévé.

A Jó Hákon Sagája Norvégia királyának, I. Hákonnak tulajdonítja az ország kereszténnyé válását, szintén ő volt az, aki Yule ősi ünnepét összefésülte a a keresztény karácsony gondolatkörével. A saga szerint, amikor Hákon megérkezett Norvégiába, már keresztény volt, de mivel az ország egésze pogányságban élt, elrejtette e tényt a törzsfők elől, hogy elnyerje jóindulatukat. Idővel törvényt hozott, hogy a Yule ünnepségeket ugyanakkor tartsák, mint a keresztények saját ünnepüket.



Yulét korábban télközép idején ülték meg három éjjelen át, legalábbis a saga szerint. Hákon azt tervezte, amint megszilárdítja uralmát az egész ország felett, "zsoltárokat kezd prédikálni". Népe közül sokak megkeresztelkedtek, és abbahagyták a pogány áldozatok bemutatását. Hákon ideje nagy részét Trondheimben, Norvégiában töltötte. Mikor úgy vélte, hogy elegendő hatalmat gyűjtött össze, püspököket és más papokat hívatott Angliából, akik a keresztény egy isten hitét kezdték buzgón terjeszteni.

A pogány Yule szokások leírásaiban a következőeket találhatjuk:
"Ősi szokás volt, hogy amikor áldozatot mutattak be, az összes földmíves összegyűlt a pogány templomban, és magával hozta mindazon ételt, amire szüksége volt, amíg az ünnep tartott. Az ünnepen mind barnasört ittak. Sok állatot leöltek, lovakat is; a belőlük kifolyt vért hlautnak nevezték (áldozati vér), az edényt pedig, mely a vért tárolta, hlautbollinak; a vér hintésére szolgáló áldozati ágakat pediglen hlautteinarnak. Ez utóbbiakkal hintették be vérrel a bálványok lábait, és a templom falait kívül és belül; mintahogy a résztvevőket is. De az állatok húsát megfőzték és felszolgálták éteknek az ünnepre. Tüzeket gyújtottak a templom padlóján, középen, és kannákat függesztettek fölé. Az áldozati kelyhet körbehordozták a tűz körül, és a törzsfő, ki az ünnepet vezette, megáldotta a kelyhet és az áldozati ételt."

Az első pohárköszöntő Odin tiszteletére hangzott, "a király erejére és győzelmére", a második Njörd és Freyr istenek tiszteletére "a jó aratásért és a békéért", a harmadikat pedig magára a királyra itták. Úgyszintén ittak az eltávozottak emlékére, ezt a pohárköszöntőt minninek nevezték.

A Svarfdaela Saga megemlít egy történetet, melyben egy berserker harcos három napig tartó párbajt vívott az ünnep tiszteletére. A Grettis Saga úgy hivatkozik a Yuléra, mint a "legnagyobb vidámság és boldogság ideje az emberek között". Ez utóbbi saga nem sokkal azután keletkezett, hogy Izland keresztény hitre tért, és azonosítja Yulét a karácsonnyal: "Egyetlen Keresztény ember sem eszik húst ezen a napon (Yule előestéjén), mert másnap Yule első napja van, amiért is az embereknek ma koplalniuk kell."




A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu