Daeva-Lunara: A Floralia ünnepe



A római vallásban Flóra a virágoknak, virágzásnak, a természetnek szentelt istennő volt. Ő személyesítette meg a tavaszt, az újjászületést, a termékenységet, az új termést. Hozzá kapcsolódik a Florália, a megújulás ünnepe, amely eredetileg a rómaiak egyik legnagyobb, évente megrendezésre kerülő örömnapja volt. 



Flóra kultuszát a rómaiak nem a görögöktől vették át, hanem valószínűleg a szabinoktól; a kultuszt állítólag Titus Tatius király vezette be, nem sokkal Róma alapítását követően, a legenda szerint Sibylla könyveinek sugalmazására. Országos válság idején a rómaiak az úgynevezett Sibylla-könyvek jóslatgyűjteményéhez folyamodtak tanácsért, amelyet - legalábbis úgy tartották - a cumaei barlangban lakó jósnő, Sibylla írt az ősidőkben. Sibyllát évszázadokon át az isteni akarat közvetítőjeként tartották számon a rómaiak.

Numa Pompilius, aki i e. 715-672 között uralkodott, külön papot, a Flamen Floralist rendelte a tiszteletére. Flora ősi temploma eredetileg a legendás Quirinalison, Róma egyik halmán állt, azon, amelyen a királyi palota emelkedett. I. e. 238-ban azonban újabb szent hely épült a tiszteletére a Circus Maximus közelében.  Festményeken és szobrokon általában virágokkal övezve ábrázolták.

Flóra eredetileg nem volt kivételesen jelentős istennő, csupán egyike a jó néhány, termékenységet képviselő istennőknek, aki különösen a tavasz érkeztével kapta meg az őt megillető figyelmet. Különösen tisztelték Florát az ifjúság körében: a hellenisztikus korban némelykor a szépség és a szerelem istennőjével, Aphroditéval azonosították. Nagyobb jelentőségre areneszánsz-korabeli neo-pogány irányzat megújulása nyomán tett szert a kor humanistái között.

Flóra férjének Zephyrost, római nevén Favoniust mondták, a nyugati szél istenét, de tekinthették Faunus isten, az erdők-mezők ura párjának is. Zephyros és Flóra nemzették a kerteket és a tavsz virágait. Gyakran tisztelték együtt Ceresszel és Tellusszal a termoföld termékenységének biztosítása érdekében. Ovidius Khloris görög nimfával azonosította.

A Floralia Flóra istennő szent ünnepe volt, mely április 28-án kezdődött, és az évek során több nappal bővülve végül május 3-ig tartott. A fesztivál eredetének időpontját ie. 238-ra szokták tenni, amikor is nagy szárazság sújtotta Rómát. Ennek a természeti csapásnak a véget vetése érdekében rendelték el először a Floralia megtartását, és egy új templomot is építettek az istennőnek, amit április 28-án szenteltek fel. Az ünnep ie. 173-tól évente megrendezésre került.



A vidám, tarka ünnepség az élet ciklusának megújulását szimbolizálta. Az első napon hagyományosan áldozatot mutattak be az istennőnek, virágokat helyezve oltárára. A vidám kedvű polgárok tarkabarka virágfüzérrel fölékesítve táncoltak, otthonukban az asztalokat és a bútorokat virággal díszítették. A római Persius arról számol be, hogy ezen a napon parlagi bükkönyt, babot és csillagfürtöt dobtak a tömeg közé, a jó termés, sokasodás szimbólumaként. 

Az egész ünnepet szabadosság és orgiasztikus hangulat járta át. A hagyomány szerint az ünnepség első öt napján az aedilis curulis (a nyilvános játékok megszervezésére ügyelő főtisztviselő, kezdetben csak a patríciusok közül választották) felügyelete alatt a színházakban az erkölcstelenség határát súroló mimusokat, vagyis szicíliai eredetű bohózatokat adtak elő. A valóságos színészek nélküli színielőadásokat olyan műkedvelő félvilági hölgyek rendezték, akik adott jelre ledobták magukról ruháikat, és meztelenül táncoltak.

Az ünnepi programok részeként - valószínűleg az állatviadalok paródiájaképpen - kecskék és nyulak mókás párharca zajlott a cirkuszban -ezeknek az állatoknak a közhiedelem erotikus jelentőséget tulajdonított. Az utolsó napon a rómaiak levadászták az állatokat. A játékok alatt borsót és lencsét szórtak szét a szegények között, illetve ingyenebédre szóló meghívókat osztogattak.
A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu