A Farrar-hagyomány: Õszi napéjegyenlõség

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A két napéjegyenlõség a kiegyenlítõdés ideje. Nappal és éjjel egyenlõ hosszúságú, s az év hulláma mértékkel árad. De míg a Tavaszi napéjegyenlõség a sportoló rajtra kész pózának egyensúlya, az Õszi napéjegyenlõség témája a pihenés a munka után. A Nap kész belépni a Mérleg jegyébe, az Egyensúlyba. Az Istennõ állapotaiban a Tavaszi napéjegyenlõség a Beavatást jeleníti meg; az Õszi napéjegyenlõség pedig a Nyugalmat. Az aratás terményeit begyûjtötték, mind a gabonát, mind a gyümölcsöket, de a Nap, bár enyhébb és kevésbé tüzes, mint volt, még mindig velünk van. Szimbolikusan gondolkodva, még egy hét van hátra Michaelmasig, Michael / Lucifer ünnepéig, ki a Tûz és Fény arkangyala, s mikor el kell kezdenünk búcsút inteni ragyogásának.

Doreen Valiente (A Witchek mesterségének ABC-je) megjegyzi, hogy bizonyos, visszatérõ jelenségek leggyakoribb, fantomszerû megjelenése március és szeptember idejére tehetõ, "a napéjegyenlõségek azon hónapjaira, melyek jól ismertek az okkultisták körében, mint a pszichikai stressz idõszaka". Ez ellentmondani tûnik annak az elképzelésnek, hogy a napéjegyenlõségek az egyensúly idõszakai; az ellenmondás azonban csak látszólagos. Az egyensúly ideje, a felfüggesztett tevékenységek - természetüknél fogva ezen periódusok azok, mikor a fátyol a látható és láthatatlan dolgok között a legvékonyabb. Ezek azok az évszakok is, mikor az emberek "viseletet váltanak", s ezért ezek nem csak pszichológiai, de fizikai változásokat is hoznak. Épp ezért még ésszerûbb számunkra, hogy felismerjük és megértsük ezen természetes fázisok jelentõségét, hogy a változások felderítsenek minket ahelyett, hogy stresszforrássá válnának.

Ha vetünk egy pillantást a Fakalendáriumra, melyet Robert Graves mutatott be számos nyugati mágikus és költõi szimbólumunk alátámasztására, észrevehetjük, hogy az Õszi napéjegyenlõség közvetlenül a Szõlõtõke havának vége és a Borostyán havának kezdete elõtt jön el. A szõlõ és a borostyán az a két hónap-fa, mely spirálisan növekszik, és a spirál (különösképp a dupla spirál, felfelé és lefelé) az újjászületés egyetemes szimbóluma. Az Õszi napéjegyenlõség madara pedig a Hattyú, a lélek halhatatlanságának egy másik szimbóluma, csakúgy, mint a vadliba, melynek házi változata hagyományos Michaelmas környéki étel.

Egyébként a földi szeder gyakorta helyettesíti a Szõlõtõkét az északi országok szimbolizmusában. A néphagyomány számos helyen, különösképp Anglia nyugati részén úgy tartja, hogy szeptember vége után (mely egyúttal a Szõlõtõke havának vége is), nem szabad földi szedret enni, mert az Ördög keríti hatalmába. Kitalálhatjuk, ez mit jelent: "Ne próbálj a befelé csavarodó spirálba kapaszkodni, mikor már a kifelé csavarodó felé tekintesz."

Lughnasadh a gabona aratásának idõpontját jelölte, annak áldozati aspektusában; az Õszi napéjegyenlõség a betakarítás végét jelzi, és hálaadást a bõségért. A jövõn van a hangsúly e bõség tekintetében. Ez a napéjegyenlõség volt az Eleusziszi Misztériumok ideje, az antik Görögország legnagyobb misztériumaié; s bár nem minden részlet ismert (a beavatottak jól megtartották a titkokat), Eleuszisz rítusai leginkább a gabona aratásának szimbólumaira alapultak. Úgy tartják, a csúcsponton egy búzakalász mutattak fel az avatottnak, a következõ szavakkal: "A bölcsesség magvát a csendben nyered el."

A mi Õszi Szabbatunkhoz a következõ, kapcsolódó témákat válogattuk ki: a betakarítás vége, tisztelgés a Nap gyengülõ hatalma elõtt, és annak elismerése, hogy Nap és aratás, miképp férfi és nõ, egyaránt osztozik születés és újjászületés egyetemes ritmusában. Mint ahogy az Árnyak Könyve írja: "Ezért a Bölcsek nem könnyeznek, hanem örvendeznek."

Ezen ünnephez az Árnyak Könyvében található rituáléban az egyetlen szükséges eszköz a Fõpapnõ szózata ("Búcsúzunk tõled, ó Nap"), és a Gyertyajáték, ezek mindegyikét megtartottuk.

Elõkészületek a rituáléhoz

Kerüljön az oltárra egy búzakalász vagy más gabonatermés, ruhával letakarva. Az oltáron és a Körben fenyõtobozok, magvak, makkok, vörös mák (Démétér gabonaistennõ szimbóluma), és más, õszi virágok, gyümölcsök és levelek.

A rituálé

A Boszorkánytitok után a coven tagjai elrendezõdnek a Kör széle mentén, arccal befelé fordulva.

A Szûz felveszi az oltárról a ruhával letakart tálat, és a Kör közepére helyezi (letakarva), majd visszatér a helyére.

A Fõpapnõ így szól:

"Most van az egyensúly ideje, mikor Nappal és Éjjel egyenlõként néz szemben egymással. De az Éj erõsödik, míg a Nap gyengül; mert semmit sem hagy érintetlenül a változás Föld és Ég ritmusában. Tudd és emlékezz, hogy ami felemelkedik, annak le is kell nyugodnia, s ami lenyugszik, az felemelkedik majd. Ennek fényében járjuk hát el a Távozás és Visszatérés Táncát!"

A coven lassan táncolni kezd, a Fõpapnõ és a Fõpap vezetésével, a Nap járásával ellentétes irányban, kéz a kézben, de ügyelve arra, hogy a tánc köre nyitott maradjon. A Fõpapnõ fokozatosan vezeti befelé a spiráltáncot, míg a coven közel ér a középponthoz. Amikor készen áll, a Fõpapnõ megáll és mindenkit utasít arra, hogy szoros gyûrûben üljenek a letakart tál köré, arccal egymás felé fordulva.

A Fõpapnõ így szól:

"Íme a misztérium: a bölcsesség magvát a csendben nyered el."

Ezután leveszi a ruhát a tálról, mely a kalászt rejti. Mindenki csendben szemléli a kalászt egy darabig.

Amikor a Fõpapnõ készen áll, feláll és a keleti gyertyához megy. A Fõpap is feláll, és a nyugati gyertyához megy, majd egymással szembe fordulnak, az ülve maradt coven feje fölött. A Fõpapnõ így szól:

"Búcsúzunk tõled, ó Nap, folyton visszatérõ Fény,
A rejtett Isten, ki mindig velünk marad.
Eltávozik most a Fiatalság Földjére
A Halál Kapuján át,
Hogy trónjára szálljon, mint Istenek s emberek bírája,
Lég seregeinek agancsos vezetõje.
De míg láthatatlanül áll a Körön kívül,
Úgy lakozik õ a titkos magban is,
Az újonnan learatott gabonában, hús magvában;
Földbe rejtetten, mint csillagok csodálatos magva.
Benne Élet van, s Élet az ember Fényében,
Mely soha nem született, és soha nem hal meg.
Ezért a Bölcsek nem könnyeznek, hanem örvendeznek."

A Fõpapnõ mindkét kezét a magasba emeli, miközben megáldja a Fõpapot, ki hasonló mozdulattal válaszol.

A Fõpapnõ és a Fõpap csatlakozik a covenhez (akik mind felállnak), és lassú táncban vezeti õket a Nap járásával megegyezõ irányban, kifelé vezetõ spirálban a Kör széle felé. Amikor a Fõpapnõ úgy dönt, hogy a tánc ereje megfelelõképp kifejezésre jutott, zárja a tánc körét oly módon, hogy megfogja a láncban táncoló, utolsó Witch kezét, s felgyorsítják az ütemet, míg az egész coven gyorsan, örömtelien kering. Egy idõ után a Fõpapnõ azt kiáltja: "Le!", és mindenki leül.

A Szûz visszahelyezi a tálat a kalásszal az oltárra, és letakarja.

A Nagy Rítus következik, melyet a bor és sütemény szertartása követ.

A bor és a sütemény után jöhet a Gyertyajáték. A férfiak leülnek körben, arccal befelé fordulva, a nõk pedig megállnak mögöttük. A férfiak egy meggyújtott gyertyát kezdenek el adogatni egymásnak, a Nap járásával megegyezõ irányban, kézrõl kézre, miközben a nõk (anélkül, hogy a férfiak körébe belépnének), elõrehajolnak, és megpróbálják elfújni a gyertyát. Amikor valamelyik nõnek sikerül, három (enyhe) korbácsütést ad a férfinak, aki a gyertyát tartja, a férfi pedig cserében Ötszörös Csókot ad a nõnek. A gyertyát ezután újra meggyújtják, és a játék folytatódik, amíg csak akarják. A játék minden résztvevõt ráhangol az ünnepet követõ lakomára.

Fordította: Osara LaMort