A Farrar-hagyomány: Őszi napéjegyenlőség

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A két napéjegyenlőség a kiegyenlítődés ideje. Nappal és éjjel egyenlő hosszúságú, s az év hulláma mértékkel árad. De míg a Tavaszi napéjegyenlőség a sportoló rajtra kész pózának egyensúlya, az Őszi napéjegyenlőség témája a pihenés a munka után. A Nap kész belépni a Mérleg jegyébe, az Egyensúlyba. Az Istennő állapotaiban a Tavaszi napéjegyenlőség a Beavatást jeleníti meg; az Őszi napéjegyenlőség pedig a Nyugalmat. Az aratás terményeit begyűjtötték, mind a gabonát, mind a gyümölcsöket, de a Nap, bár enyhébb és kevésbé tüzes, mint volt, még mindig velünk van. Szimbolikusan gondolkodva, még egy hét van hátra Michaelmasig, Michael / Lucifer ünnepéig, ki a Tűz és Fény arkangyala, s mikor el kell kezdenünk búcsút inteni ragyogásának.

Doreen Valiente (A Witchek mesterségének ABC-je) megjegyzi, hogy bizonyos, visszatérő jelenségek leggyakoribb, fantomszerű megjelenése március és szeptember idejére tehető, "a napéjegyenlőségek azon hónapjaira, melyek jól ismertek az okkultisták körében, mint a pszichikai stressz időszaka". Ez ellentmondani tűnik annak az elképzelésnek, hogy a napéjegyenlőségek az egyensúly időszakai; az ellenmondás azonban csak látszólagos. Az egyensúly ideje, a felfüggesztett tevékenységek - természetüknél fogva ezen periódusok azok, mikor a fátyol a látható és láthatatlan dolgok között a legvékonyabb. Ezek azok az évszakok is, mikor az emberek "viseletet váltanak", s ezért ezek nem csak pszichológiai, de fizikai változásokat is hoznak. Épp ezért még ésszerűbb számunkra, hogy felismerjük és megértsük ezen természetes fázisok jelentőségét, hogy a változások felderítsenek minket ahelyett, hogy stresszforrássá válnának.

Ha vetünk egy pillantást a Fakalendáriumra, melyet Robert Graves mutatott be számos nyugati mágikus és költői szimbólumunk alátámasztására, észrevehetjük, hogy az Őszi napéjegyenlőség közvetlenül a Szőlőtőke havának vége és a Borostyán havának kezdete előtt jön el. A szőlő és a borostyán az a két hónap-fa, mely spirálisan növekszik, és a spirál (különösképp a dupla spirál, felfelé és lefelé) az újjászületés egyetemes szimbóluma. Az Őszi napéjegyenlőség madara pedig a Hattyú, a lélek halhatatlanságának egy másik szimbóluma, csakúgy, mint a vadliba, melynek házi változata hagyományos Michaelmas környéki étel.

Egyébként a földi szeder gyakorta helyettesíti a Szőlőtőkét az északi országok szimbolizmusában. A néphagyomány számos helyen, különösképp Anglia nyugati részén úgy tartja, hogy szeptember vége után (mely egyúttal a Szőlőtőke havának vége is), nem szabad földi szedret enni, mert az Ördög keríti hatalmába. Kitalálhatjuk, ez mit jelent: "Ne próbálj a befelé csavarodó spirálba kapaszkodni, mikor már a kifelé csavarodó felé tekintesz."

Lughnasadh a gabona aratásának időpontját jelölte, annak áldozati aspektusában; az Őszi napéjegyenlőség a betakarítás végét jelzi, és hálaadást a bőségért. A jövőn van a hangsúly e bőség tekintetében. Ez a napéjegyenlőség volt az Eleusziszi Misztériumok ideje, az antik Görögország legnagyobb misztériumaié; s bár nem minden részlet ismert (a beavatottak jól megtartották a titkokat), Eleuszisz rítusai leginkább a gabona aratásának szimbólumaira alapultak. Úgy tartják, a csúcsponton egy búzakalász mutattak fel az avatottnak, a következő szavakkal: "A bölcsesség magvát a csendben nyered el."

A mi Őszi Szabbatunkhoz a következő, kapcsolódó témákat válogattuk ki: a betakarítás vége, tisztelgés a Nap gyengülő hatalma előtt, és annak elismerése, hogy Nap és aratás, miképp férfi és nő, egyaránt osztozik születés és újjászületés egyetemes ritmusában. Mint ahogy az Árnyak Könyve írja: "Ezért a Bölcsek nem könnyeznek, hanem örvendeznek."

Ezen ünnephez az Árnyak Könyvében található rituáléban az egyetlen szükséges eszköz a Főpapnő szózata ("Búcsúzunk tőled, ó Nap"), és a Gyertyajáték, ezek mindegyikét megtartottuk.

Előkészületek a rituáléhoz

Kerüljön az oltárra egy búzakalász vagy más gabonatermés, ruhával letakarva. Az oltáron és a Körben fenyőtobozok, magvak, makkok, vörös mák (Démétér gabonaistennő szimbóluma), és más, őszi virágok, gyümölcsök és levelek.

A rituálé

A Boszorkánytitok után a coven tagjai elrendeződnek a Kör széle mentén, arccal befelé fordulva.

A Szűz felveszi az oltárról a ruhával letakart tálat, és a Kör közepére helyezi (letakarva), majd visszatér a helyére.

A Főpapnő így szól:

"Most van az egyensúly ideje, mikor Nappal és Éjjel egyenlőként néz szemben egymással. De az Éj erősödik, míg a Nap gyengül; mert semmit sem hagy érintetlenül a változás Föld és Ég ritmusában. Tudd és emlékezz, hogy ami felemelkedik, annak le is kell nyugodnia, s ami lenyugszik, az felemelkedik majd. Ennek fényében járjuk hát el a Távozás és Visszatérés Táncát!"

A coven lassan táncolni kezd, a Főpapnő és a Főpap vezetésével, a Nap járásával ellentétes irányban, kéz a kézben, de ügyelve arra, hogy a tánc köre nyitott maradjon. A Főpapnő fokozatosan vezeti befelé a spiráltáncot, míg a coven közel ér a középponthoz. Amikor készen áll, a Főpapnő megáll és mindenkit utasít arra, hogy szoros gyűrűben üljenek a letakart tál köré, arccal egymás felé fordulva.

A Főpapnő így szól:

"Íme a misztérium: a bölcsesség magvát a csendben nyered el."

Ezután leveszi a ruhát a tálról, mely a kalászt rejti. Mindenki csendben szemléli a kalászt egy darabig.

Amikor a Főpapnő készen áll, feláll és a keleti gyertyához megy. A Főpap is feláll, és a nyugati gyertyához megy, majd egymással szembe fordulnak, az ülve maradt coven feje fölött. A Főpapnő így szól:

"Búcsúzunk tőled, ó Nap, folyton visszatérő Fény,
A rejtett Isten, ki mindig velünk marad.
Eltávozik most a Fiatalság Földjére
A Halál Kapuján át,
Hogy trónjára szálljon, mint Istenek s emberek bírája,
Lég seregeinek agancsos vezetője.
De míg láthatatlanül áll a Körön kívül,
Úgy lakozik ő a titkos magban is,
Az újonnan learatott gabonában, hús magvában;
Földbe rejtetten, mint csillagok csodálatos magva.
Benne Élet van, s Élet az ember Fényében,
Mely soha nem született, és soha nem hal meg.
Ezért a Bölcsek nem könnyeznek, hanem örvendeznek."

A Főpapnő mindkét kezét a magasba emeli, miközben megáldja a Főpapot, ki hasonló mozdulattal válaszol.

A Főpapnő és a Főpap csatlakozik a covenhez (akik mind felállnak), és lassú táncban vezeti őket a Nap járásával megegyező irányban, kifelé vezető spirálban a Kör széle felé. Amikor a Főpapnő úgy dönt, hogy a tánc ereje megfelelőképp kifejezésre jutott, zárja a tánc körét oly módon, hogy megfogja a láncban táncoló, utolsó Witch kezét, s felgyorsítják az ütemet, míg az egész coven gyorsan, örömtelien kering. Egy idő után a Főpapnő azt kiáltja: "Le!", és mindenki leül.

A Szűz visszahelyezi a tálat a kalásszal az oltárra, és letakarja.

A Nagy Rítus következik, melyet a bor és sütemény szertartása követ.

A bor és a sütemény után jöhet a Gyertyajáték. A férfiak leülnek körben, arccal befelé fordulva, a nők pedig megállnak mögöttük. A férfiak egy meggyújtott gyertyát kezdenek el adogatni egymásnak, a Nap járásával megegyező irányban, kézről kézre, miközben a nők (anélkül, hogy a férfiak körébe belépnének), előrehajolnak, és megpróbálják elfújni a gyertyát. Amikor valamelyik nőnek sikerül, három (enyhe) korbácsütést ad a férfinak, aki a gyertyát tartja, a férfi pedig cserében Ötszörös Csókot ad a nőnek. A gyertyát ezután újra meggyújtják, és a játék folytatódik, amíg csak akarják. A játék minden résztvevőt ráhangol az ünnepet követő lakomára.

Fordította: Osara LaMort