Berkano Wicca Tradíció

A Nyárközép idején tartott Szabbaton a Napisten jelentõsége oly tiszta és világos, mint a kék, nyári égbolt. A nyári napfordulókor õ a legfényesebb, a legtündöklõbb, napja ekkor a leghosszabb. A witch-ek ilyenkor, természetes és jogos módon, õt üdvözlik és tisztelik éves ciklusának csúcspontján, megidézve õt, hogy "reptesse messze a sötétség erõit", és hozzon termékenységet a földnek. A Nyárközép talán a legnagyobb ünnep mind közül, abban az értelemben, hogy az egész év bõségének teljes áradatát képviseli, fény és meleg tetõpontját.

De a Szabbatok köre, még az öröm legmagasabb fokán is figyelembe veszi mindazt, ami elõtte volt, s ami utána lesz. Ahogy az õsi görögök mondták: "Panta rhei, ouden menei" (Minden áramlik, semmi sem statikus). Az élet egy folyamat, nem egy állapot, és a witch-ek Szabbatja szükségszerûen összehangolódik ezzel a folyamattal.

Nyárközépkor így a folyamat a Tölgykirály és Magyalkirály koncepciójában jelenik meg. Ezen az ünnepen a Tölgykirály, a Növekvõ Év Istene csatát veszít a Magyalkirállyal szemben, ki a Fogyó Év Istene, s egyben saját ikertestvére, mivel a nyár ragyogó csúcspontja egyben a Magyalkirály uralmának kezdete is, természeténél fogva, s kérlelhetetlen folyamata a Télközép sötétsége felé mutat, amikor is "cserében" õ veszti életét az újjászületõ Tölgykirály kezétõl.

Tölgykirály halála Nyárközépkor számos formában jelenik meg a mítoszokban. Élve elégették, fagyöngy bottal vakították meg, vagy T-formájú kereszre feszítették; s az õsi idõkben a Tölgykirály emberi megszemélyesítõjét is hasonló módon áldozták fel. Halálát hét napon keresztül tartó ébredés követte. De maga a Tölgykirály, a Növekvõ Év Istene, visszahúzódott a cirkumpoláris csillagok körébe, mely a Corona Borealis, a kelta Caer Arianrhod - az égbolt forduló kereke, melyet az õsi egyiptomiak ikhem-sek, "nem-tudó pusztítás" névvel illettek, mert ezek a csillagok sosem nyugszanak le a horizont alá, még Télközép idején sem. Itt várja be hasonlóan elkerülhetetlen újjászületését.

Robert Graves úgy véli, hogy Sámson bibliai története (ki a Tölgykirály-típus "népmesei hõse") ezt a mintázatot tükrözi: miután megfosztatott a hatalmától, megvakítják és egy malomba küldik szolgálni. (Esetleg arra a következtetésre is juthatunk, hogy Delilah, ki Sámson bukásának oka, eredetileg az Istennõ megtestesülése, ki a Halál az Életben, akit a patriarchális zsidó gondolkodás demonizált, egyszerûen kifelejtve vagy szándékosan elhallgatva azt, hogy õ lesz az, ki - mint az Élet a Halálban - az isten újjászületésének is oka lesz.)

Graves továbbá rámutat arra, hogy "mivel Keresztelõ Szent János középkori ünnepe - kit Szent János napján, június 24-én fejeztek le - átvette a Tölgykirály titulusát és szokásait, Jézus - János könyörületes utódja - természetes módon azonosult a Magyalkirállyal. Az erdõ minden fája közül a magyal az, mely a koronát viseli. A békeszeretõ Jézus azonosítása a magyallal vagy a magyaltölggyel költõi szempontból teljesen alkalmatlan, hacsak nem vesszük azt figyelembe, hogy kijelentette saját magáról: nem békét, hanem kardot hordoz." (A Fehér Istennõ c. könyvbõl)

Minden jelentõs Nyárközép Szabbat rítusnak magában kell hordoznia ezeket az istenalakokat, mivel a napforduló kulcspontja mindkettõnek. De mi történik az Istennõvel? Mi az õ szerepe a Nyárközép drámájában?

Az Istennõ, ellentétben az Istennel, nem megy keresztül a halál és újjászületés ciklusán. Tulajdonképp sosem változik - pusztán különbözõ arcait mutatja. A Téli Napforduló idején Élet-a-Halálban apektusát látjuk; bár Föld-teste hidegnek és csendesnek látszik, mégis eközben ad életet az új Napistennek, s jelen van akkor, mikor a Tölgykirály uralma felváltja a Magyalkirályét, a feltámadó élet reményével. A Nyári Napfordulókor a Halál-az-Életben arcát mutatja, Föld-teste szertelenül terméketlen és érzéki, s õ üdvözli a Napistent, mint szeretõjét, pályájának égi csúcspontján - de tudja, hogy a csúcspont egyben fordulópont is, s ugyanezen idõben szemtanúja lesz a Tölgykirály halálának és sötét (de nem szükségszerûen gonosz) ikertestvére trónra jutásának. Nyárközép ünnepén az Istennõ az Élet csodálatos Táncát járja, de miközben táncol, azt suttogja felénk: "Panta rhei, ouden menei".

A Nyárközép egyszerre tûz- és vízünnep, a tûz hordozza az Isten aspektusát, a víz az Istennõ aspektusát, s ennek a rituáléban is tükrözõdnie kell. A Nyárközepet is emlegetik néha Beltane néven, mivel csakúgy, mint Május estéjén, ekkor is gyújtottak örömtüzeket (Beltane szó szerinti jelentése "Bel tüze" - a Napisten tüze - A fordító); Írországban Szent Patriknak tulajdonítják e szokás bevezetését, mivel õ helyezte át az ír "örömtûz éjjelét" Szent János éjjelére, hogy háttérbe szorítsa a Májusest pogány vonatkozásait. Valóban áthelyezhette a hangsúlyt, de az elnevezést aligha, mivel az ír nyelvben Bealtaine a május hónapot jelöli; így Nyárközép ünnepként való használata csak a nem gall nyelvû országokban fordulhatott elõ.

Bárhogyan is nézzük, a Nyárközép kiemelkedõ tûzünnep volt szerte Európában, sõt, még Észak-Afrika arab és berber törzsei körében is. Kisebb és késõbb kifejlõdõ jelentõsége volt a kelta országokban, melyek eredetileg nem szoláris irányultságúak voltak. Számos szokás megõrzõdött belõle egészen a modern idõkig, mely gyakran magába foglalta a lángoló kereket, mely legurul a hegy oldalán: a Nap szimbólumát. Éppúgy, mint Bealtaine és Samhain ünnepén (sõt, valójában minden ünnepen), az örömtûznek nagy mágikus jelentõséget tulajdonítottak. Bealtaine leírásánál látni fogjuk majd a tûz átugrálásának szokását, s a csorda átvezetését a tûzön. Az ebbõl a tûzbõl származó hamvakat széthintették a földeken.

Írországban a Szent János tüze által megégetett gyeptéglát védelmezõ bûbájként tartották számon. A lentermelõ országokban a legmagasabbra történõ ugrás magassága mutatta, hogy milyen magasra fog nõni a len a következõ évben. A marokkóiak a hamvakat a fejbõrükbe dörzsölték, hogy megelõzzék a kopaszságot. Egy másik, Európa-szerte elterjedt szokás szerint a kerti szarkaláb, vagy más, kézben tartott virág szárain át történõ tûzbe nézés erõsítette a szemet.

Frazer Aranyágának 62. fejezete információk kincsesbányáját tartalmazza a tûzfesztiválok szokásairól.

A modern witch-ek számára a tûz éppoly központi része a Nyárközép Szabbatjának, mint Bealtine-kor. De mivel az üstöt (mely Májuséjen a Bealtine-tüzet fogadja magába) Nyárközépkor vízzel töltik meg, mellyel a Fõpapnõ meghinti a covent - s épp ezért Cerridwen üstjeként hivatkozunk rá, az Istennõ szimbólumaként -, ezért egy másik, õsi tradíciót hívtunk életre ehhez az ünnephez, mégpedig az ikertûz szimbólumát a Nyárközép rítusán (vagy pedig iker-gyertyákat, amennyiben az ünnep nem kültéren zajlik). Mágikus értelemben a közöttük történõ áthaladás ugyanolyannak tekinthetõ, mint az egyetlen máglya feletti átjutás, ha pedig jószágot hajtunk át köztük, a jó tejelés varázslatához, ez még gyakorlatiasabb is!

A mérsékelt égövön minden Szabbat közül a Nyárközép a legalkalmasabb arra, hogy a természetben ünnepeljük, ha a lehetõségek megengedik és megfelelõ elvonultságban meg tudjuk ezt tenni; a skyclad ("égbe öltözöttség" - a fordító) szempontjából ezen ünnep és a Lughnasadh ezért kihívást jelenthet. De éppúgy, mint a többi Szabbat leírásnál, ezen rítusunkat is lakáson belüliként írtuk meg - leginkább azért, mert a belsõ rituálék kültéri adaptációja sokkal könnyebb, mint a fordított eset.

Ha már a skyclad említésre került, a Nyárközép ünnepe érdekes lehet bármely nõ számára, aki fogantatásra készül, s akinek növényes kertje van. Sétáljon ezen keresztül mezítelenül Nyárközép éjjelén és tépjen le egy szál orbáncfüvet (melyet Szent János füvének neveznek angolul - a fordító), ha talál.

(Amennyiben a kert a miénkhez hasonlatos, a cipõ megengedhetõ kelléke lehet a sétának!) Ez a rítus érdekes felidézése lehet az õsi és széles körben elterjedt termékenységi rituálénak, mely során a nõk és asszonyok mezítelenül sétáltak végig a mezõkön és földeken, hogy bõséges aratást biztosítsanak, gyakorta tovább hangsúlyozva a szimpatetikus mágiát a fallikus "seprûnyélen" való "lovaglással".

Felkészülés a rituáléra

Az üstöt közvetlenül az oltár elé helyezzük, vízzel megtöltve és virágokkal feldíszítve. Helyezzünk mellé egy hangaágat, amivel a Fõpapnõ majd meghinti a covent. (Ezen ágtól eltekintve a hanga egyébként is jó szimbolikus értelemben a Kör díszítésére ezen éjjelen; a vörös hanga a Nyárközép szenvedélyes virága, a fehér hanga pedig a kiegyenlítõ erõt jelképezi; az akaratot, mely szabályozza és irányítja a szenvedélyt.)

Egy tölgyágakból és egy magyalágakból készített korona kerüljön az oltár mellé. A Fõpap (aki a Napisten megtestesítõje) szintén koronát visel, már a rituálé kezdetétõl; ennek a koronának aranyszínûnek kell lennie, melyre bármilyen egyéb kellék vagy díszítés kerülhet, mely annak szoláris jellegét még jobban kihangsúlyozza a számára.

A Fõpapnõ és a Szûz virágfüzéreket viselhet, melyet a nyár virágaiból fontak.

A két oltárgyertya tartóikban fog örömtûzként szolgálni a megfelelõ pillanatban, de két másik gyertyát is elõkészíthetünk erre a célra. Kültéren természetesen két kis máglyát érdemes összerakni, melyeket gyorsan meg lehet majd gyújtani - az egyiket félúton a Kör közepe és a keleti gyertya között, a másikat pedig félúton a középpont és a nyugati gyertya között. (A kültéren húzott Kör értelemszerûen sokkal nagyobb, elég teret adva arra, hogy táncolni lehessen a máglyák körül és közöttük.)

Egy sötét színû kendõt vagy sálat fektessünk az oltárra, hogy szemkötõként szolgáljon. Bizonyos számú szalmaszál is kerüljön az oltárra, méghozzá pontosan annyi, amennyi a Szabbaton részt vevõ férfiak száma a Fõpap nélkül. Egyikük legyen hosszabb, mint a többi, egy másik pedig rövidebb. (Ha a Fõpapnõ úgy dönt, hogy inkább kinevezi a két Királyt, s nem pedig sorshúzással döntik el, akkor a szalmaszálak természetesen nem szükségesek.)

A rituálé

A Boszorkánytitok után a Szûz felveszi a szalmaszálakat az oltárról, és kitartja õket a kezében úgy, hogy mindegyikük vége külön legyen, de senki ne láthassa, melyik hosszabb vagy rövidebb. A Fõpapnõ így szól:

"Húzzanak sorsot a férfiak."

Minden férfi (kivéve a Fõpapot) húz egy szalmaszálat a Szûz kezébõl, és felmutatja a Fõpapnõnek. A Fõpapnõ rámutat arra a férfira, aki a hosszú szálat húzta, és így szól:

"Te lész a Tölgykirály, a Növekvõ Év Istene. Szûz, hozd koronáját!"

A Szûz a Tölgykirály fejére helyezi a tölgyleveles koronát. A Fõpapnõ rámutat arra a férfira, aki a rövid szálat húzta, és így szól:

"Te lész a Magyalkirály, a Fogyó Év Istene. Szûz, hozd koronáját!"

A Szûz a Magyalkirály fejére helyezi a magyalleveles koronát.

A Fõpapnõ a Kör közepére vezeti a Tölgykirályt, aki nyugat felé fordul arccal. A coven többi része körbeveszi, arccal befelé fordulva, kivéve a Fõpapnõt és a Fõpapot, akik háttal az oltárnak állnak az üst két oldalán. A Fõpapnõ így szól:

"A Napisten ereje és fennsége teljében áll, s ezzel az év növekedése beteljesedett, a Tölgykirály uralma végére ért. A Napisten dicsõsége magaslatán áll, s ezzel a fogyó év kezdõdik el. A Magyalkirálynak le kell gyõznie testvérét, a Tölgykirályt, s uralkodnia a földemen, egészen a tél mélyéig, mikor testvére újjászületik majd."

A Magyalkirály a Tölgykirály elé áll, vele szemben, és kezeit annak vállaira helyezi, lefelé nyomva õt velük. A Tölgykirály a térdeire esik. Mindeközben a Szûz felveszi a kendõt az oltárról, és a Magyalkirállyal együtt bekötik a Tölgykirály szemét. A coven többi része hátralép, egészen a Kör széléig, ahol helyet foglalnak, arccal a Kör közepe felé.

A Fõpapnõ kezébe veszi athaméját és elõrelép, a Magyalkirály pedig elfoglalja a Fõpapnõ helyét az oltár elõtt, az üst Fõpappal ellentétes oldalán. A Fõpapnõ, athaméjával a kézben, a nap járásával megegyezõ irányban körbetáncolja a térdelõ Tölgykirályt, miközben a Fõpap a következõ igét mondja, tisztán és erõteljesen, fenntartva a ritmus lüktetését:

"Táncolj, Úrnõ, táncolj, Tölgykirály sírján,
hol csendes méhben nyugszik év felének útján.
Táncolj, Úrnõ, táncolj, Magyalkirály születik,
Föld szerelmét elnyeri, fivére legyõzetik.
Táncolj, Úrnõ, táncolj, Napisten hatalmáért,
Mezõkön és virágokon arany érintéséért.
Táncolj, Úrnõ, táncolj, pengéddel kezedben,
Idézd meg a napot, hogy élet növekedjen.
Táncolj, Úrnõ, táncolj, az Ezüst Kerékben,
hol Tölgykirály pihen, sebei gyógyulófélben.
Táncolj, Úrnõ, táncolj, a Magyalkirályért
Míg a Tölgy, fivére, fel nem ébred ismét.
Táncolj, Úrnõ, táncolj, a holdvilágos éjen,
Ismerjenek Téged háromszoros néven.
Táncolj, Úrnõ, táncolj, a Föld meg nem áll,
mert Halál a Születés és Születés a Halál
Táncolj, Úrnõ, táncolj, a Nap magasra hág,
Mert sugárzó léte végét járja már.
Táncolj, Úrnõ, táncolj, fordul az Évkerék
Mert a változás tüze mindig benned ég."

S ezután, gyorsuló ütemben:

"Táncolj a Nap hatalmáért,
Táncolj a Tölgy múlásáért,
Táncolj a Magyal gyõzelmééért,
Táncolj, Úrnõ, táncolj,
Táncolj, Úrnõ, táncolj,
Táncolj, Úrnõ, táncolj..."

A coven csatlakozik a kántáláshoz ("Táncolj, Úrnõ, táncolj", egyre gyorsuló, egyenletes ütemben, egészen addig, míg a Fõpap jelet ad nekik, s velük együtt õ is abbahagyja a kántálást.õ A Fõpapnõ befejezi a táncot, és athaméját az oltárra fekteti. ? és a Szûz felsegíti a Tölgykirályt, és, még mindig bekötött szemmel, a nyugati gyertya elé vezetik, ahol letérdel.

A Fõpap így szól:

"A Tölgykirály szelleme eltávozott közülünk, hogy Caer Arianrhodban nyugodjék, az Ezüst Kerék Kastélyában; addig, míg az év fordultával eljön az évszak, mikor visszatér majd, hogy újból uralkodjék. A szelleme eltávozott, s ezért a férfiak, kik közöttünk álltak e szellemért, szabaduljanak fel feladatuk alól."

A Szûz eltávolítja a Tölgykirály szemkötõjét, s a Fõpapnõ leveszi tölgyleveles koronáját. Ezeket a nyugati gyertya két oldalára helyezik, majd felsegítik a térdelõt; a férfi helyére a coven tagjai közé.

A Fõpap így szól:

"Ragyogjanak fel Nyárközép tüzei!"

A Szûz és a Magyalkirály megfog egy-egy oltágyertyát, és kelet-nyugat vonalában elhelyezi õket, egyenlõ távolságra a Kör közepétõl, nagyjából négy-öt láb messzeségben egymástól. Mindeközben a Fõpapnõ csatlakozik a Fõpaphoz az oltárnál. (Kültéri rituálé esetén a Szûz és a Magyalkirály gyertyaelhelyezés helyett meggyújtja a két kis máglyát.)

A Szûz ezután felveszi a Fõpap athaméját az oltárról és a nyugati Nyárközép-gyertya mellé áll, arccal kelet felé fordulva. A Magyalkirály kezébe veszi a borral telt kelyhet, és a keleti Nyárközép-gyertya mellé áll, arccal nyugat felé fordulva.

Ezután a Fõpapnõ és a Fõpap bemutatja a szimbolikus Nagy Rítust: a Fõpapnõ a két gyertya között helyezkedik el, a Szûz és a Magyalkirály átnyújtja nekik az athamét és a kelyhet a megfelelõ pillanatban.

"Mennyek Hatalmasa, Nap Hatalma, megidézünk Téged õsi neveiden - Michael, Balin, Arthur, Lugh; jöjj el ismét földedre, mint rég. Emeld fel sugárzó fényládzsád magasra, hogy védelmezz minket, reptesd messze a sötétség erõit. Adj nekünk dús erdõket és zöldellõ mezõket, rügyezõ gyümölcsösöket és beérlelt gabonát. Engedd, hogy látomásod hegyén álljunk, s mutasd meg az utat az Istenek csodás birodalmaiba."

A Fõpapnõ a Föld Megidézõ Pentagramját rajzolja fel a Fõpap elõtt jobb mutatóujjával. A Fõpap mindkét kezét magasra emeli, majd belemártja a pálcát a vízzel teli üstbe. Újból magasra tartva a pálcát, így szól:

"Lándzsa az Üstbe, Dárda a Grálhoz, Szellem a Húsba, Férfi a Nõhöz, Nap a Földhöz."

A Fõpap az oltárra fekteti a pálcát és a korbácsot, és csatlakozik a coven többi tagjához. A Fõpapnõ felveszi a hangaágat és az üst mellé áll, majd így szól:

"Táncoljatok Cerridwen Istennõ Üstje elõtt, és legyetek áldottak a szent víz érintésével; miközben a Nap, az Élet Ura, ereje teljében emelkedik az Élet Vizeinek jelében!"

A coven a Fõpap vezetésével a Nap járásával megegyezõ irányban kezd mozogni a Kör körül, a két gyertyán kívül. Amint minden személy elhalad elõtte, a Fõpapnõ sorban meghinti õket a vízbe mártott hangaággal. Amikor mindenkit meghintett, csatlakozik a körtánchoz.

A Fõpapnõ ezután mindenkit arra utasít, hogy egyesével, vagy párokban haladjanak át a Nyárközép-gyertyák között, és miközben áthaladnak, kívánjanak valamit. Amikor mindenki áthaladt, a Fõpapnõ és a Fõpap együtt lép át a gyertyák között. Ezután visszafordulnak, felveszik a gyertyákat, és visszateszik õket az oltárra, hogy legyen több hely a táncnak.

A Fõpapnõ és a Fõpap ezután spontán, örömteli körtáncot vezet, egészen addig, míg a Fõpapnõ úgy nem dönt, hogy eljött a Szabbat lakomájának ideje."

Fordította: Osara LaMort