Osara: Eleanor Bone

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Eleanor Bone az angol Witchcraft egyik legnagyobb alakja. Életérõl sajnos keveset tudunk.

Londonban született egy tanárnõ lányaként, épp ezért széles körû és változatos oktatásban részesült. Egyik legmegrázóbb gyermekkori élménye, a cicája halála volt. A helyi pap meggyõzte a kislányt arról, hogy az állatok nem kerülnek a mennybe haláluk után. így vált meggyõzõdésévé, hogy a reinkarnáció létezik, és attól kezdve mindent elolvasott a témával kapcsolatban, kezdve a néphagyományoktól egészen a mágiáig és a szellemekig. Tudjuk, hogy az egyik elsõ könyv, ami a kezébe került, Sir James Fraser figyelemreméltó "Aranyág"-a volt.

A második világháború alatt Eleanor Cumbriába költözött, Észak-Angliába, ahol megismerkedett egy idõsebb házaspárral. Egy alkalommal a beszélgetés a reinkarnációra terelõdött, és Eleanor elmondta, hogy hisz benne. A pár akkor feltárta elõtte, hogy õk örökletes Witchek - tudományuk, hitük családjukban generációról generációra öröklõdött. 1941-ben beavatták Eleanort a Cumbrian tradícióba, és négy évig velük dolgozott, mielõtt visszatért volna Londonba a háború végén.

Londonban férjhez ment, és letelepedett, majd egy idõsek otthona intézményt indított el. Késõbb bemutatták Gerald Brosseau Gardnernek, aki hamarosan közeli barátjává vált. A hatvanas évek elején Eleanor Gardner egyik covenjének papnõje lett. A mágikus, misztikus világ számos jeles személyiségével ismerkedett meg ebben az idõben: a titokzatos "Dafo"-val, aki a New Forest coven fõpapnõje volt, Jack Bracelinnel, Patricia Crowtherrel, Doreen Valientével.

Miközben számos alkalommal meglátogatta "Dafo"-t, Eleanor megtudta, hogy a New Forest coven Hampshire megye õsi hagyományait folytatja. Dafo közeli bizalmasává vált, és megtudta, hogy a coven úgy gondolja, a normann idõk Rufusz királyának halála évében alapult meg.

1960-ban megalapította saját covenjét a londoni Tooting Bec-ben. Eleanor sok emberrel dolgozott együtt az évek során. Legismertebb tanítványai Chris és Vivienne Crowley, John és Kathy Matthews, valamint Prudence Jones. Avatotti vonalában megtalálható a néhai Madge és Arthur Worthington is, akik továbbvitték tanításait, és megalapították a Gardneriánus Wicca jól ismert Whitecroft vonalát.

A hatvanas években Eleanort többször felkérték arra, hogy a Mesterségrõl beszéljen. Egyik emlékezetes megjelenése során egy amerikai tévé show-ban Eleanort az excentrikus és fennhéjázó Sybill Leek mellé ültették, aki szintén Witchnek vallotta magát. Szárazon pattogó, válogatott sértegetések után, amiket egymás fejéhez vágtak, Eleanort arra kérték, változtassa Sybillt varanggyá, mire a következõt válaszolta: "Miért kellene javítanom azon, amit a természet megalkotott?"

A hatvanas években számos könyv jelent meg a mesterségrõl, Eleanor több fotón is szerepelt bennük, mezítelenül, karddal a kezében. Sok idõt töltött azzal is, hogy beszélgetett írókkal, újságírókkal, kutatókkal. Az vezette, hogy megpróbálja a Wiccát pozitív fényben bemutatni, és remélte, hogy a modern társadalom végül elfogadja az, mint legitim vallást.

1968-ban meglátogatta Tuniszban öreg barátja, Gerald Gardner sírját, és akkor értesült róla, hogy a Tuniszi kormány közparkká akarja alakítani a temetõt. Eleanor adományokat gyûjtött össze a Mesterség tagjaitól, hogy el tudja vitetni Gerald maradványait egy biztos nyughelyre, nem messze az õsi Karthágó romnjaitól, mely valaha a Nagy Istennõ imádatának híres központja volt.

Közben megismerkedett és közeli barátságba került az egyiptomi elnökkel, Abdel Nasserrel, és minden alkalommal meglátogatta, amikor az országban járt.

Covenjébe számos embert avatott be. Ez a figyelemreméltó asszony a felelõs a Wicca nagymértékû elterjedéséért Angliában, Gerald Gardner, Doreen Valiente és Patricia Crowther társaként. Eleanor sokkal szívesebben használta a népi mágikus elemeket, mint a Gardneriánus Wicca hagyományait, melyet az ötvenes években tanult, és e késõbbi idõszakban egyre inkább visszatért az eredeti módszerekhez, melyeket Cumbriában sajátított el.

1972-ben visszatért Cumbriába, ahol Alstonban, egy kis faluban élt. Innentõl kezdve visszavonult a Wicca közösségtõl, amiért olyan sokat tett.

2001-ben a Pogány Szövetség felkérte tiszteletbeli tagjának, de Eleanor udvariasan visszautasította. Azt mondta, hogy ennek részben az az oka, hogy nem ismer el néhány olyan tradíciót, melyet a Szövetség támogat, de melyek eredetét õ hamisnak véli.

Visszavonult, csendes élete ellenére utolsó éveiben is aktív maradt, és adott néhány interjút is. 2001 nyarán volt utolsó "nyilvános" szereplése egy éves "Occulture" fesztiválon. Élõ telefonvonalon keresztül beszélt az embereknek a modern Mesterség eredetérõl, feltárva számos, addig kevéssé ismert részletet is a New Forest coven történetérõl. Utolsó mondata az volt, hogy büszke arra, hogy a Wicca végül elfoglalta méltó helyét a világ más vallásai között. Emlékeztette az embereket arra, hogy amikor õ elkezdte gyakorolni a Mesterséget, az akkor még illegális cselekedetnek számított. Beszédét hatalmas ováció fogadta.

2001 augusztusában Eleanor kijelentette, hogy hamarosan "visszaszólítják az Õsi Istenek", és lépéseket tett arra is, hogy könyvet adhassanak ki az életérõl. Gyengülõ egészségének nem tett jót a Cumbriai hegyek zord éghajlata. Végül 2001. szeptember 21-én hunyt el. Férje, Bill mellé lett temetve, a Garigill temetõben.

A Wiccák között nevét a mai napig megkülönböztetett tisztelet övezi.