Osara: A dublini Leprechaun-múzeum

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerző és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A Nemzeti Leprechaun Múzeum privát tulajdonú intézmény, melyet az ír népszokásoknak és mitológiának szenteltek. Dublinban található, a Jervis utcában, 2010. március 10-e óta. A világ első leprechaun múzeuma, megnyitásakor az ír Times magazin a "Leprechaunok Louvre"-jának nevezte.

A leprechaun szót magyarul általában "kobold"-nak fordítják, de mivel itt most csakis erről a speciális, ír koboldról esik szó, maradok az eredeti elnevezésnél. A leprechaun bolondos, kissé gyermeki lény, aprócska öregember zöld ruhában és zöld kalapban. Erdőben, odúban lakik, és igyekszik az emberektől távolságot tartani, nehogy elkapják, mert tudja jól, drága áron szabadulhat csak. Hisz az emberek szerencsésnek vélik a vele való találkozást, és nagy gazdagságot remélnek tőle. Épp ezért, ha a területére téved valaki, a leprechaun nem ódzkodik némi csínytevéstől, hogy elijessze a kéretlen vendéget.

A legenda úgy tartja, hogy ha követjük a szivárvány útját, annak végében rálelünk a leprechaunra, s aranyának titkos rejtekére, mely általában fazekak és üstök mélye. A leleményes és furfangos leprechaun mindenáron megpróbálja átrázni az embert. Két kis bőrzacskót hord az övén, az egyikben ezüst shillinget, a másikban aranyérmét tart. Az ezüst shillinget olyan embereknek adja ajándékba, akik szegények és rászorulók, és nem bántják a leprechaunt. Ez az ezüstshilling azután mindig visszatér tulajdonosa erszényébe, miután vásárolt vele. De a kapzsi, pénzéhes embereknek, akik elfogják, az aranyérmét ajánlja fel, mesés gazdagságot ígérve. Azonban az érme levéllé vagy hamuvá válik mások kezében, miközben a kis kópé már el is illant.

A múzeumot Tom O'Rahilly tervezte, két olasz tervező, Elena Micheli és Walter Scipioni segítségével, s ő az igazgató is. 2003-ban kezdett el dolgozni múzeumán, melyet "történetmesélős" turista látványosságnak tart, melyet arra terveztek, hogy megadja a látogatóknak a "leprechaun élményt" (vagyis azt, hogy milyen érzés kicsi manóként létezni a "nagyok" birodalmában), és hogy bemutassa Írország gazdag legendakörét.

A múzeum látogatói vezetett túrán vesznek részt, mely több szobán át vezeti őket; mindegyik berendezett jelenetet rejt az adott történethez. Elmagyarázzák nekik a Leprechaun mítosz alapjait, beleértve a leprechaunok jellegzetességeinek ismertetését. Némi művészettörténet is bemutatásra kerül, mint például Walt Disney látogatásának megemlítése. Disney utazása Írország földjére oda vezetett, hogy 1959-ben megalkotta a Darby O'Gill és az Aprónép című filmet. A múzeumban található még egy alagút is, tele különböző, optikai illúziókkal; az észak-ír Antrim megyében található Óriások Útjának egy fa másolata; és egy szoba, ahol minden bútor szokatlanul nagy, így azt a hatást keltik, mintha a látogatók összementek volna.

A túra során más, mitológiai lényeket is emlegetnek: pookákat, tündéreket,bansheet. A bemutató végeztével a látogatók egy boltba érkeznek, ahol ajándékokat és emléktárgyakat vásárolhatnak.