Doreen Valiente: A tánc és a boszorkányság

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A tánc éppúgy, mint a vers és a zene, a maga nemében mágikus tevékenység. Minden primitív kultúrának vannak rituális táncai, nem csak az öröm kedvéért, de más, késõbbi hatások reményében is. Táncolnak az életért és a halálért is. Az írek például azért táncolnak, hogy könnyebb átkelést biztosítsanak az elhunytnak a "Másvilág"-ra.

A tánc gyakran szimpatikus mágia. (Lásd Fraser-féle tematika - a fordító.) A Witchek táncolnak, söprûn lovagolnak, és nagyokat ugranak, hogy nõjjék a gabona. A lábuk közé szorított seprûnyél természetesen fallikus szimbólum, melynek értelme, hogy termékenységet hozzon és ösztönözze az életet. 1956-ban Aberden boszorkányait azzal gyanúsították, hogy összegyûltek a Szent Katherine hegyen, és "ördögi táncot jártak, mely során fák fölött ugráltak át messzirõl". Korábban, 1324-ben egy ír boszorkányt, Alice Kyteler asszonyt azzal cádoltak meg, hogy "volt neki egy flaskányi kenõolaja, mellyel megzsírozott egy botot, és arra ráült, és ide-oda vágtázott rajta, amint csak akart."

Ez a táncforma tehát nagyban hozzájárult azon a legenda magvainak elhintéséhez, hogy a boszorkányok seprûn lovagolnak a légben.

A boszorkányok egy másik tánctípusa körtánc, általában valamely tárgy, egy fa, vagy a tûz körül. A körtánc célja az erõ felemelése. Amikor futnak, a "hatalom erõkúpja" felemelkedik.

Cogul festett barlangjaiban jól ábrázolják a kõkorszak boszorkányait. Amikor ez a fajta tánc egy fa, a tûz, vagy egy õsi kõ körül történik, történhet ez csupán a mulatság kedvéért, hogy örüljenek egymásnak, és ily módon megidézzék és imádják az Õsi Isteneket. A boszorkányok úgy vélik, hogy az istenek szeretik látni, amikor az emberek mulatkoznak, és a tánc az imádat teljesen megfelelõ formája.

A boszorkánytánc harmadik formája a spirál. A középpont felé táncolunk, majd vissza. Ez szimbolizálja a Másvilág misztériumaira nyíló kaput. Néha Trója Városának is nevezik ezt a táncot, arra a korábbi makettlabirintusra hivatkozva, mely úgy nézett ki, mint annak idején Trója falai. A brit vidéken sok labirintus található szétszórva, a legtöbbrõl nem tudjuk, mikor keletkezett, de kétségkívül kapcsolódnak az õsi angol misztériumhithez.Az elhunyt hõsök lakhelyét és az Ihlet Üstjét az õsi bárdok Spirálkastélynak hívták régen. (Az Ihlet Üstje, Coire Ernmae, az emberben megbûvó tehetség. Az Üst ideális esetben teljesen tele van - a fordító)

Azt az ötletet, hogy a labirintus a másvilágba nyíló átjáró, a kereszténység is átvette, és régi templomokban fellelhetünk olyan labirintus alakzatokat, melyek közepén a "Paradicsom" vagy "Cion" található.

Sussexben a körtáncokat olyannnyira azonosították a boszorkánysággal, hogy a fûben található "tündérköröket" (gombakörök) gyakran "boszorkányjelek"-nek nevezik, mert azt hiszik, hogy a boszorkányok táncoló lába formálta ki õket. Azt mondják, hogy ezek a gyûrûk a mágia természetes következményei, és a paraztok a mai napig is használják titokban mágikus célra õket.

Hagyományosan úgy tartják, hogy a boszorkányok hátrafelé táncolnak. Úgy tûnik, ezt valamiféle különcködésnek vélték. A Kellemetes Értekezés az Boszorkányokrúl (London, 1673.) szerzõje így írt: "A tánc különleges és gyönyörû, de egyúttal gonosz is, mert háttal egymásnak állnak, megragadják egymás karját, és felemelik egymást a földrõl, majd kezet ráznak, és elõre és hátra lépek, mint ahogyan az õsiek tették, és úgy cselekednek, mintha megõrültek volna." Ez nagyon úgy hangzik, mint néhány mai tánc leírása, mint a jive, a rock n roll vagy a twiszt.

Valójában az a fajta táncoló boszorkány, melyet õ leír, feltehetõleg kisgyermekek szabad és kötetlen hancúrozását mûvelte. Manapság a tiszteletreméltó emberek táncai nagyon is szabályokhoz kötöttek és civilizáltak, és ezek úgy vélik, hogy a tánc minden más formája vulgáris és erkölcstelen.

Nagyon is lehetséges, hogy ezek a boszorkányok találták fel a modern táncokat. Reginald Scot Bodint idézve ezt mondta: "Ezek a boszorkányok, akik éjjel járkálnak és táncolnak, hozták be a "voltá"-nak nevezett táncot, sokkal inkább Itáliából, semmint francia földrõl." A "volta" nevû táncot általában a waltz õsének tartják, melynek szédítõ ritmusai fokozatosan kiszorították a régi menüetteket, és kikövezték az útját azoknak a gyorsabb táncoknak, melyeket ma ismerünk.

A tánc nagyon fontos, mágikus hatást gyakorol az emberekre. A tánc ritmusánál fogva összehozza õket, összehangolja õket. A mágikus munkához elengedhetetlen, hogy amikor egy csoport együtt táncol, az harmóniában és ugyanazon irányban történjen. A tánclépések változtatásával lehet hangulatukat fokozni vagy lehûteni. A mágikus tánc formái a hipnózis enyhe állapotát képesek elõidézni, és az emberek az extázis állapotát képesek elérni, annak eredeti értelmében (ex-stasis), önmagukon kívüli állapotot.

Ott magunk mögött hagyjuk a mindennapi világot a maga nyomorúságaival és aggodalmaival, és megnyílnak az ajtók a mágikus valóságokra. A régi boszorkánytáncok ezt segítették elérni az embereknek, és a vad tánc által okozott öröm és izgalom, a szabadban töltött éjszaka, titkos találkozók romok között vagy elhagyatott helyen - ezek adták az Õsi Vallás legfõbb vonzerejét, és ezért igyekezett az egyház olyan keményen küzdeni ellene.

Az Õsi Vallás színt és életerõt vitt az emberek egyhangú, kemény munkával teli életébe. A népszerû hagyományokban a mai napig erõsen él számos õsi ceremónia és varázslat, mint például a Staffordshire-i Abbot's Bromley-ban a híres szarvtánc. Tulajdonképp legtöbb népszokásunk valahogyan kapcsolódik az õsi természettisztelethez, melybõl nagy bölcsességet nyerhetünk.

A kör a csillagok körének, az égitestek mozgásának utánzása. Így tulajdonképp a kör az univerzumot írja le. Ez az évszakok köre, az élet köre, születés, halál és újjászületés. Tegyünk egy kört, hogy belépjünk a rejtélyek közé és a természet finom harmóniájába, és érezzük magunkat eggyéválni az Élet Erõivel. Ez része annak amit a boszorkányok éreztek, és még ma is éreznek, mikor táncolnak. A tánc lehet ima, megidézés, transz vagy varázsige. A tánc mágia, olyan õsi, mint az élet, mely ezen a földön található.

Fordította: Osara LaMort