Doreen Valiente: A boszorkányok által használt gyógynövények

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a fordító és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A virágok, növények és fák néprajza olyan hatalmas téma, mely önmagában egy teljes könyvet megtöltene. A gyógynövények titkos tulajdonságainak tudományára alkalmazott, õsi szó a "Wort Cunnning" (kb. "füves tudományosság"), mely mindig is a Witchek különleges tanulmányainak tárgya volt.

A növények tudományának két fõ aspektusa van. Az egyik elsõsorban gyógyászati hatékonyság szempontjából osztályozza a gyógynövényeket, a másik pedig azok okkult, rejtett, mágikus attribútumaival foglalkozik. A Witchek ezen tudásnak mindkét aspektusát használják Mesterségükben.

Észrevehetjük, hogy a "pharmacy" (gyógyszertár - angol) az õsi görög "pharmakeia" szó származéka, és ez a szó mencsak "gyógyászati szerek összességét", de "mágikus bájitalokat" is jelent. A Mesterség görög patrónus istensége Hekaté volt, a hold hármas istennõje, és nagyon sok történet szól róla, többek között azok a híres, görög legendák is, melyek Médea és Kirké, a híres boszorkányok történeteit regélik el. Theokritusz második Idillje, mely a Pharmaceutria címet viseli, egyáltalán nem fest ártatlan képet a gyógynövények használatáról, sõr, mint Montague Summers mondta, "élénk és realisztikus képet fest a görög boszorkányságról". (A Boszorkányság földrajza, Kegan Paul, London, 1927.)

A Witch és az õ fortyogó üstje, a kép, mely annyira nyilvánvalóan még a kereszténység elõtti idõkben alakult ki - s az üst bármit tartalmazhat, jót és rosszat egyaránt. A gyógynövényeket már az ókori Egyiptomban tanulmányozták, ahol Hekaté helyett még Ízisz uralkodott, a Hold és a Mágia Úrnõje. A híres Ebers papirusz, melyet egy múmiával találtak meg egy sírba téve Théba nekropoliszában, számos gyógynövényes receptet tartalmaz, és néhány olyan gyógynövény jellegzetességeit is felsorolja, melyeket még ma is használnak a herbalisták és a Witchek, például a hagymát, a gránátalmát, a mákot, a tárnicsot, a csillagvirágot, a bodzát, a mentát, az aloét, a mirrhát és a krókuszt.

Abból a közel 400 gyógynövénybõl, melyet a görög doktor, Hippokratész használt, nagyjából felét még ma is használják. De az igazi szaktekintély a témában, kinek tudására a mai napig támaszkodnak a Witchek és mágusok, a görög filozófus, az 1. században élt Dioszkuridész, aki összegyûjtötte korának tudását. A másik hasonlóan nagy szaktekintély a természettudós Pliniusz, és ismeretes, hogy Cornelius Agrippa a 16. században fõleg az õ munkásságára alapozva írta a "Természeti Mágia" fejezetet Okkult filozófia címû könyvében. (Köln, 1533. az angol fordítást Londonban publikálták 1651-ben)

A tudománynak olyan központjaiban, mint például a spanyolországi Toledo, ahol az európai és az iszlám kultúra elegyedett, a gyógynövényeket éppúgy tanulmányozták, mint a mágiát, az alkímiát és az asztrológiát, és a drogok ismeretét, mint például a keleti hasisét, mely a marijuana növénybõl készítenek, s ez is része volt azon tudásnak, melyet az ókori, klasszikus szerzõktõl vettek át. Ezek a tudományok az évszázadok során folyamatosan csiszolódtak és sok-sok szûrõn keresztül jutottak el a Witchekig, füvesemberekig és vajákosokig, akik kibõvítették ismereteiket az északi, kelta és pre-kelta forrásokból származó hagyományokkal.

Az õsi idõk füvesei és vajákosai képzett herbalisták voltak, varázstudók, álmok értelmezõi, gyógyítók, bábák és pszichológusok egy személyben. Abban az idõben még nem volt hivatalos orvostudomány, nem is beszélve az Egészségügyi Minisztériumról, a helyi Witchek szinte az egyetlen reménységei voltak a szegény, beteg embereknek a különbözõ országokban. Gyakorlatilag azokban az idõkben, mikor a sebészet még igencsak gyerekcipõkben járt, és az égési sérülések és a vérzõ sebek az ortodox orvostudámány hatáskörébe tartoztak, a falusi Witch, a maga egyszerû és gyakorlatias, pszichológiára támaszkodó gyógyító képességével alighanem sokkal több embert mentett meg, mint az orvosok.

Nem minden Witch élt azonban az árnyékok között. Egy híres asszony, az olasz Salernói Trotula egész Európában ismertté vált gyógymódjairól és receptjeirõl. Az õ neve az eredete a "Dame Trot", vagy "Öreg Trot" kifejezésnek, mellyel gyakran illették a Witcheket. (Trotula valamikor a 11.-12. század fordulóján élt. - A fordító)

Az asztrológia, és különösen a hold fázisai szabályozzák azt az idõszakot, amikor a különbözõ gyógynövényeket szedik. A telõ hold az építõ jellegû mágia ideje, míg a fogyó hold a romboló erõké és a dolgok elhárításáé, de a gyógynövényekrõl általában úgy tartották, hogy akkor a leghatékonyabbak, ha telihold idején szedik õket. Másfelõl, a gonosz célokra használt gyógynövényeket sötét hold idején szedték, és Shakespeare boszorkányai a Macbethben "vaksötétben letépett holdfényittas beléndek"-et tettek a varázsitalba.

Különösen azokat a gyógynövényeket társították a boszorkánysággal, melyek bódító vagy álmosító hatással rendelkeztek, mert ezeket a boszorkánykenõcsben is felhasználták. De ettõl eltekintve is számos növényt ismerünk, melyek neve mutatja a boszorkányokkal való kapcsolatukat.

Például a molyhos ökörfarkkórót (Verbascum thapsus), mely sárga virágaival és madártollhoz hasonló, nagy leveleivel sövényekben nõ, angolul banyagyertyának ("Hag-type") hívják. (Az óangol "haegtesse" jelentése "banya, boszorkány", innen származik a szó.) A lenyomatolt virágokat néha "boszorkányharangnak" is nevezik, a meténget pedig gyakran hívják a varázslók violájának.

Ez a szép kis kék virágot Albertus Magnus is ismerte, a Nagy Albert címû mágikus könyv ismert szerzõje (a számos kiadás közül a leghitelesebbnek a párizsi 1885-ös verziót tekinthetjük, melyet Marius Descrepe szerkesztett). (A Nagy Albert avagy a Grand Grimoire a 13. század közepén íródott - a fordító.) Õ ezt a virágot a legerõteljesebb szerelemkeltõ növényként említette. Egy másik gyönyörû virág, mely szépségével a vad orchideával is felveszi a versenyt, a satyrion. (A török tulipán középkori elnevezése - a fordító.) Ez a növény onnan kapta a nevét, hogy gyökere úgy néz ki, mint egy pár heregolyó, valószínûleg innen ered mágikus hírneve is. Számos, vadon termõ orchideafaj található Angliában, melynek hasonlóak ehhez a gyökerei.

A Párizsi Kirké (Circaea lutetiana) romantikus nevet egy másik növény kapta, mely mágikus aurával rendelkezik, és az angliai erdõkben nõ, angol népi elnevezése "a varázs nadragulyája". Nem igazából nadragulya-féle, de szemrevaló, fehér vagy rózsaszín virágai vannak, és törékenynek látszó, horgas sörtéi (ezek valójában a gyümölcsök, melyeknek horgas sörtéi vannak, és kevéssel a virág kelyhe alatt helyezkednek el). Más növények, melyek mágikus hírnévvel rendelkeznek még: a "Salamon pecsétje", a vidéki házak virágoskertjeinek gyakori dísze, vagy a kis, lila virágú verbéna, mely gyakorta nõ régi romok között.

A védelmi mágia egyik legfontosabb növénye a gyönyörû orbáncfû (Hypericum perforatum), melyet Fuga demonum ("démonûzõ") néven is ismernek, mert elûzi a gonosz szellemeket. A madárberkenye, szépséges, vörös bogyóival hasonlóan jó szolgálatot tesz, és távoltartja a balszerencsét. Nagyszerû varázslat volt bármely gall igézet ellen. Egy régi, skót köszöntés így szólt: "Béke legyen itt és hegyi kõris." (A hegyi kõris a berkenye másik elnevezése - a fordító.)

A virágokhoz, fákhoz és gyökerekhez kapcsolható, mágikus attribútumok listáját a végtelenségig lehet bõvíteni. A gyógynövények tudományának egy fontos "mellékterméke" a füstölõk készítése, melyek befolyásoljûk az elmét és az érzelmeket.

Évszázadok misztikus tudománya gyûrûzött a mandragóra néven ismert növény köré. A valódi mandragóra azonban nem nõ vadon Anglia földjén, így a boszorkányok által hasonló célra használt növény, melynek gyökerét kis férfiak vagy asszonyok formájára faragták, valójában a fekete vagy piros földitök volt. (Bryonia alba vagy Bryonia dioica)

A mágikus számokba vetett hit miatt a Witchek általában három, hét vagy kilenc növények variációját szeretik használni varázslataikban. Ezeknek a számoknak erõteljes okkult jelentõsége van régóta.

A fekete ürömöt (Artemesia vulgaris) a régi herbalisták Herbarium Maternek, a "gyógynövények anyjának" nevezték, kiváló tulajdonságai miatt. Különösen Diana istennõhöz kapcsolták, és az istennõ régi ábrázolásain gyakran tartotta a kezében ebbõl a növénybõl egy csokrot. A levelek háta ezüstös színû, és ezért a Holddal hozták kapcsolatba, bár Culpeper a Vénuszhoz kapcsolta. A fehér ürömrõl (Artemisia absinthium) úgy tartották, hogy elõsegíti a látomásokat. Ehhez föképp a fiatal leveleket használták, melyeket mézzel édesítettek, de természetesen ebben az esetben is a teliholdkor szedett zöld hajtás volt a leghatékonyabb.

A zsályaüröm (Artemisia Tridentata), a boszorkányok egy másik kedvelt növénye is gyakran megjelenik a mágikus receptekben. Például a varázstükröt néha ennek a növénynek a levével kenték meg, és zöldjét pedig füstölõként égették, miközben a tükröt használták.

Fordította: Osara LaMort