Osara: A titokzatos Dayonis

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Dayonis életérõl nagyon keveset tudunk. 1931 március 20-án született Cardiffban, Walesben, ortodox zsidó családban. Nagyjából tizenhat éves lehetett, amikor kapcsolatba került a Wiccával. Abban az idõben, amikor a Bricket Wood coven élére került, titkárnõként dolgozott. A szükség is vezette kinevezését, mikor Doreen távozott a covenbõl, de a coven tagjai mind egyetértettek abban, hogy õ volt a legmegfelelõbb erre a pozícióra. A Dayonis nevet egyébként Gardnertõl kapta, és annak elsõ regényébõl, "Az istennõ érkezik" c., Cipruson játszódó történetbõl való.

A covent tehát akkoriban Dayonis és Jack Bracelin vezette, a Szûz Lois Bourne volt. Mindkettõjüket 1955-ben avatták, Dayonist Gardner, Jacket Barbara Vickers.

A páros nagy lendülettel fogott neki a Bricket Wood megszervezésének. Jack új padlót készített a "Boszorkánykunyhó"-nak, ahol gyûléseiket tartották, majd feketére festette, és fehér kört is festett rá, pontosan kilenc láb átmérõjût. 1957. Imbolcján itt avatták Fred Lamondot.

Dayonis kinevezése sajnos hamarosan sok problémát idézett a fejére. 1957-ben megkereste õket Neville Stack, egy riporter a The People újságtól azzal, hogy róluk akar írni. Végül megengedték neki, hogy részt vegyen egy rituálén Camdenben. Az újságíró azonban korántsem volt olyan becsületes, mint amilyennek mutatta magát. Az elsõ vázlat, amit a cikkrõl megmutatott a Witch-eknek, tökéletesen megfelelt annak, amit megbeszéltek, az a cikk azonban, ami 1957 októberében megjelent az újságban, egészen más volt, és nagy mértékben hátrányosan, sõt, botrányosan írt a Witchek életérõl és szokásairõl. (Különös, de épp ennek a cikknek a hatására jelentkezett egy fiatalember Gerald Gardnernél azt tudakolva, hogyan válhat a coven tagjává. Dayonis végül beavatta, és az illetõ a mai napig a coven tagja maradt.)

Érdekes módon Stack aljas viselkedése nem riasztotta el Dayonist, és késõbb a The People egy másik riporterének, Peter Bishopnak is adott egy interjút, melynek katasztrofális következményei voltak. Az újság ugyanis nemcsak leközölt egy fotót róla és Bracelinrõl, de Dayonis valódi nevét is kiadta, azzal együtt, hogy hol dolgozik és hol él, annak ellenére, hogy Dayonis figyelmeztette, amennyiben kiderül, hogy ki õ, egészen bizonyosan elveszti a munkáját. Nem egyedül neki okozott gondokat a cikk, a coven más tagjainak is felfedte neveit és lakcímeiket. Mégis Dayonis szevedte el a legsúlyosabb következményeket, mert a cikk miatt valóban elvesztette titkárnõi állását.

Gardner valamilyen módon felelõsnek érezte magát a gondokért, melyek Dayonist érték, ezért könyvelõi munkát szerzett neki, mely ugyan nem fizetett bért, de kapott érte szállást és étkezést.

1959-ben Fred Lamond mutatta be egy fiatalembernek, Paulnak, aki semmiféle vonzódást nem érzett a boszorkányság iránt, sõt, épp ellenkezõleg, választás elé állította Dayonist: "A boszorkányság vagy én". Június végén Dayonis írt egy levelet Geraldnak, melyben elmondja, hogy találkozott egy férfival, és azt remélte, hogy õt is meg tudja nyerni a Mesterség ügyének, de ellenkezõleg történt, és az új barátnak sikerült meggyõznie Dayonist, hogy menjen hozzá feleségül, és hagyja el a kedvéért a covent, a Mesterséget és az egész országot.

Gardner egyáltalán nem számított erre a fordulatra, és azonnal írt Dayonisnak. A levél teljes szövege fennmaradt, és így hangzik:

"Drága .....,
A nap közepén ért el hozzám leveled. Rettenetes megrázkódtatást okozott, azután, amit csak pár nappal korábban mondtál nekem. Még mindig reszketek, és már este hat van, és szegény Jack zokog, miközben írok neked.
Feltételezem, megvannak az indokaid arra, amit teszel. Úgy értem, amit mondtál. Újraolvasva a leveled már értem, mit mondtál, amikor beszéltünk. Tudom, hogy olyan dolgokat mondhatnál, melyeket lehetetlen papírra vetni. Megpróbálok repülõre ülni, de már minden hely foglalt, de talán lesz még egy szabad hely. Tudod, drágám, ha csak azért mondtad mindezt, hogy esélyt adj nekünk megtalálni a megoldást a problémákra, akkor nem kell semmi többet mondanod.
Tudod, hogy mindig úgy szerettelek téged, mint apa a lányát, és remélem, hogy boldog leszel az új életedben.
Ahogy már korábban is mondtam, minden gondod csupán apró probléma.
Szeretettel mindkettõtök felé,
Gerald"

A levélnek nincs keltezése, de még 1959 október 19 elõtt keletkezhetett, mert Doreen akkor írta naplójába, hogy Dayonis elment.

Dayonis és Paul szeptemberben kötöttek házasságot, és elõször Kanadába utaztak, majd az Egyesült Államokban telepedtek le. Közben azonban számos különbözõ helyen fordultak meg, többek között a Karib-szigeteken is éltek egy darabig. Hamarosan egy kislányuk is született. A coven vezetését Lois Bourne vette át, egészen Gardner haláláig, 1964-ig.

Amerikában Dayonis hosszú évekig távol tartotta magát a boszorkányság mindenféle formájától, hogy eleget tegyen férje kívánságának, akinek munkája nem tette lehetõvé, hogy bármilyen boszorkánykodással kapcsolatba hozzák. Kapcsolatba kerültek viszont a transzcendentális meditációval és Sai Baba tanításaival. Az indiai Bangalore közelében még egy ashramot is több alkalommal meglátogattak. Michael Harner révén megismerkedtek a sámánizmussal, majd Sandra Ingermannal tanultak együtt.

Az 1990-es években döntötte el, hogy ideje kilépni a hallgatásból. 1995. október 29-én megjelent egy Witch találkozón, ahol beszédet mondott, melyben többek között Gerald Gardnerrõl és a Bricket Wood covenrõl emlékezett meg. 1998. júliusában pedig egy amerikai Gardneriánus levelezõlistára küldött üzenetet, melyben többek között a következõeket írta: "Witchként gondolok magamra, aki witchcraft-ot gyakorol a Wicca szimbolizmusán keresztül."

Dayonis jelenleg Utah államban él férjével, még mindig boldog házasságban, most már nagyszülõként.

A cikket eredetileg 2012-ben írtam, de 2019-ben, azóta felbukkanó adatok alapján kiegészítettem. - Osara