Osara: A coven a boszorkányperek feljegyzéseiben

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A szó eredete nem teljesen tisztázott. Egyesek szerint az angol convene (gyülekezni) szóból származik, mások úgy tudják, a latin convenire (összejönni) szó származéka, megint mások úgy vélik, hogy az ófrancia covin (csoport) szóból ered. Chaucer használta a convent szót a Canterbury mesékben 13 személy gyûlésére. Sir Walter Scott a "Levelek a Démonológiáról és a Boszorkányságról" c. írásában azt állitotta, hogy a "Covine fa" kifejezést egy olyan fára használták, mely általában a kastély elõtt állt, és valószínûleg azért ez volt a neve, mert a kastély ura itt találkozott vendégeivel. Mongatgue Summers a covenekre mint conventicle hivatkozott, a latin coventus szó származékaként (gyûlés, összejövetel).

A továbbiakban sorra vesszük a boszorkányperek anyagait. Mindazonáltal érdemes õket fenntartásokkal kezelni; tudjuk, hogy a vallomások nagy részét kínzással csikarták ki, és sokszor maguk az inkvizítorok adták a vádlottak szájába a szavakat, amiket hallani akartak tõlük. Épp ezért, az alábbi tények szolgáljanak érdekességként, de semmiképp sem megbízható, történelmi bizonyítékokként.

A középkori boszorkányperekben felbukkan idõnként a coven szó, különbözõ verziókban, mint coven, coeven, covine, cuwing, sõt covey, cowey. A vallomások feljegyzései alapján úgy tûnik, hogy a covenek tagjai nem feltétlenül egy faluból származtak, de általában azért ugyanazon a környéken éltek. Vezetõjük a Nagymester volt. A coven rendszeresen összegyûlt, hogy Szabbatot tartsanak, s ezeken az ünnepeken idõnként a falu többi lakosa is részt vett.

Valamiféle boszorkánycsoport legkorábbi említése már a 12. században elõfordul. Salisbury János a "Polycratius" címû írásában boszorkányok szervezett csoportjairól beszél, akik Szabbatokra járnak, de hozzáteszi, hogy ez csupán az ördög megtévesztése, és nem szabad elhinni. A covenek létezését igazából nem is vették komolyan az inkvizíció idejéig.

A legkorábbi ismert és konkrét hivatkozás a boszorkányperek anyagaiban bármiféle boszorkánycsoport létezésére 1324-bõl való, az írországbeli Kilkenny-ben zajlott perbõl, ahol Alice Kyteler asszonyságot gyanúsították meg azzal, hogy egy tizenhárom fõbõl álló csoport tagja volt.

1567-ben Skóciában Bessie Dunlop azt vallotta, hogy tizenkét embert látott, nyolc nõt és négy férfit. A férfiak "úri öltözetet" viseltek, a nõk kendõt hordtak a vállaik körül, "egymáshoz nagyon hasonlatosan". A Bessie által látott csoport vezetõje egy bizonyos Thom Reid volt.

Az essexi St. Ostyth-ban lezajlott, 1582-es boszorkányperben szintén egy tizenhárom fõs csoportról esik szó. A North Berwick-i boszorkányok találkozóján 1590-ben kilenc boszorkány állt "egymás társaságába'", a maradék pedig "harminc személy még egymás társaságába'", magyarul harminckilenc boszorkány, három coven lehetett jelen.

1658-ban Alloában tizenhárom személyt vettek gyanúba boszorkányság vádjával, kik közül Margret Duchall hat nõt nevezett meg, kik egy "cuwing"-ba tartoztak, Jonet Blak és Kathren Renny pedig egyaránt azt vallották, hogy számos gyûlésén részt vettek az emlitett cuwingnak. 1661-ben a Forfar-i Kis Jonet Howat négy személyt nevezett meg magán kivül, akik egy tizenhárom fõbõl álló csoportnak a tagjai, azt állította, a többiek nevét nem ismeri. Jonet Kerr és Issobell Ramsay tárgyalásán Edinburgh-ban szintén tizenhárom név került elõ.

A híres skót boszorkány, Isobel Gowdie 1662-ben egyértelmûen kijelentette ezekkel a szavakkal: "A Mebestowne-i Johne Young a mi "Coeven"-ünk Vezetõje". (Janet Breadheid ugyanabból a csoportból megerõsítette ezt az állitást.) Az õ és társai perében fordul elõ elõször hivatalosan a coven kifejezés. Isobel azt állította, hogy Auldearn régió boszorkányai csoportokba szervezõdtek, melyeket õ "coeven"-nek nevezett, és azt is mondta, hogy megbüntették õket, ha elmulasztották a gyûlés idejét, vagy ha valamely vállalt kötelességüket nem teljesítették. A coven Szûze "az ürdüng mellett üle minden másik felett"; a coven engedelmességet fogadott az Ördögnek, és minden alkalommal illõn kellett köszönteni õt, amikor elébe járultak. Minden coventagnak saját "személyes démonja" volt.

Isobel csoportjából mások is vallottak a coven létezésérõl. John Innes a következõket mondta: "aztán mindég talá'koztak a coevenben, de néha többen, néha kevesebben, de volt vala egy nagy találkozó mindegyik negyed végin, oszt' minden coevenben tizenhárom személy vala..."

A hires 1664-es Somerset-i boszorkányperben huszonhat személyt gyanúsitottak, feltehetõleg két coven tagjait.

Kicsit késõbb, 1673-ban a Newcastle-on-Tyne-ból való Ann Armstrong vallotta azt, hogy öt covenrõl (covey) tud, ezek mindegyike tizenhárom fõbõl áll, s mindegyik tagnak van egy, különbözõ alakokban mutatkozó ördöge. Ezek közül huszonhatot név szerint is említett.

A "coven" szót ma egyaránt használják boszorkány, Wicca, sõt egyéb pogány csoportok is. Olyan csoportot takar, akik együtt tartják szertartásaikat, és a közösségen belül egyfajta családnak tekinthetõ. A modern Wicca coven maximum 13 fõbõl áll, ideális esetben férfi és nõi párok alkotják, vezetését a Fõpapnõ és a Fõpap végzi.