Osara: Robert Cochrane öröksége - A Tubal-Cain Klán

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Robert Cochrane (1931. január 26. - 1966. július 3.) brit örökletes boszorkány volt, eredeti nevén Roy Bowers, ki nagyjából ugyanabban az idõben munkálkodott, mikor Gerald Gardner bevezette a köztudatba a Wicca vallást.

Cochrane azt vallotta, hogy a boszorkányság tudományát örökölte, s vérvonala legalább a 17. századi boszorkányokig nyúlik vissza. Covenjének a Tubal Cain Klánja nevet adta. A hatvanas években kiterjedt levelezést folytatott számos korabeli mágussal és okkultistával, hitrendszerét és mágikus munkásságát fõleg ezeken keresztül ismerhetjük meg. Ezek a levelek késõbb Amerikába kerültek, ahol követõi megalapították az 1734 néven ismert irányzatot.

Cochrane hitrendszerének alapja az õsi sámánizmusban gyökerezik, melyet ötvözött a ceremoniális mágia és a modern boszorkányság módszereivel.

Életérõl keveset lehet tudni. Robert Cochrane Angliában született, Nyugat-Londonban, nyolcgyermekes családban. Mûvésziskolába járt, és élte a korabeli fiatalok bohém életét. Nagynénje késõbb azt mondta, hogy érdeklõdését az okkultizmus iránt egy beszéd váltotta ki, melyet a Kensington-beli Pszichikai Kutatók Társasága gyûlésén hallott.

Az ötvenes évek elején belépett a hadseregbe, s miután egyszer engedély nélkül távozott, kilencven napi börtönböntetésre ítélték. Elismerten erõszakos természete volt fiatalkorában, mely akkor nyugodott le, mikor találkozott egy fiatal lánnyal, Jane-nel, kit késõbb feleségül is vett.

Egy ideig kovácsként dolgozott; a találgatások szerint ez egyik indoka annak, amiért a mítikus kovácsmestert, Tubal Caint választotta irányzata névadó alakjának. Késõbb Jane-nel együtt szénszállitók lettek, és utazásaik közben számos angolszász népi hagyományt ismertek meg, melyeket késõbb beleépitettek hitrendszerükbe.

A hatvanas évek elején Berkshire-ben telepedett le Jane-nel és kisfiukkal, miközben fogalmazóként dolgozott. Itt alapította meg elsõ boszorkánycovenjét, mely azonban hamarosan feloszlott, mivel egyik tagjuk meghalt, egy másikkal pedig Cochrane súlyosan összekülönbözött.

Ekkoriban kezdte el terjeszteni azt is magáról, hogy örökletes boszorkánycsalád leszármazottja, és õsei közül kettõt is kivégeztek boszorkányságért. Állitása szerint dédapja volt "az utolsó Nagymestere a Staffordshire-i boszorkányoknak". Azt mondta, hogy nagyszülei elhagyták a Mesterség hitét és metodisták lettek, amiért a dédpapa megátkozta õket. Apjáról azt mondta, hogy szintén gyakorló boszorkány volt, de titokban tartotta azt családja elõtt, sõt, megígértette feleségével, hogy fiuknak, Robertnek sosem mondja el ezt a titkot. Az eskü ellenére azonban, apja halála után Robert anyja elmondott mindent, s ekkor történt az, hogy felvállalta saját örökségét. Mivel apja már nem volt az élõk sorában, nagynénje, Lucy tanította meg õt az õsi hit alapjaira.

A hatvanas évek elején Cochrane megalapitotta második covenjét. Tagokat keresvén hirdetést helyezett el a Manchester Guardian újságban, melyben azt írta, hogy bárki, akit érdekel Robert Graves White Goddess ("Fehér Istennõ") címû könyve, vegye fel vele a kapcsolatot; hamarosan választ is kapott egy iskolai tanitótól, bizonyos Ronald Milland White-tól, aki bemutatta õt George Arthur Stannardnak, ki egy fogadóiroda tulajdonosa volt London belvárosában. White és Stannard csatlakozott a covenhez, utóbbi az Idézõ szerepét töltötte be. A késõbbi Szûz, Shani Oates ezt mondta róla: "Mint bármely más igazi mesterember, képes volt arra, hogy a durva anyagot mágikus szintézissé olvassza egybe, csodálatos rendszert hozván létre, mely egyszerre igaz és gyönyörû."

A Tubal Cain Klán az Agancsos Istent és a Sorsot tisztelte istenpárként, ez utóbbit a Sápadt Arcú Istennõ, Hekaté alakjában. Az Istennõt a Fehér Istennõ néven is tisztelték; a terminust természetesen Robert Graves könyve ihlette. Az Istent a tûzzel, az alvilággal és az idõvel kapcsolták össze, és úgy jellemezték, mint "a tûz, a mesterség, az alacsonyabb rendû mágia, a termékenység és a halál kecske-istene". Az Istent számos más néven és alakban is tisztelték, így Tubal Cain, Bran, Wayland és Herné formájában. Cochrane tradiciója szerint az istenpár egy gyermeket is nemzett, az Agancsos Gyermeket, ki nem más, mint a fiatal napisten.

Cochrane tradiciójában minden coventag fekete, csuklyás köpenyt hordott a rituálékon. Fõ eszközeik: egy rituális tõr, egy bot (melynek neve "stang"), egy kehely, egy kõ (melyet a tõr élesítésére használtak), és egy rituális közél, melyet a derekukon hordtak. Cochrane sosem használt Árnyak Könyvét, rituáléin a spontaneitás volt a jellemzõ.

A nyilvánosság elõször 1963. novemberében ismerte meg Robert Cochrane nevét, amikor a Psychic News cimû újságban megjelentetett egy cikket "A valódi boszorkányság védelme" címmel. Ebben a cikkben körvonalazta hitrendszerét, és felvázolta az örökletes vonalat, melybõl származott.

1964-ben további tagok csatlakoztak, közöttük Evan John Jones, ki késobb a pogányság és boszorkányság témájában több könyvet is írt. Jones Jane-en keresztül ismerkedett meg Cochrane-nel, mivel mindketten ugyanannál a cégnél dolgoztak.

Barátja és levelezõtársa, a ceremoniális mágus és kabbalista William G. Gray bemutatta õt John Mathnak, egy gyakorló boszorkánynak, aki egyébként Gainsborough grófjának fia volt. Math szintén csatlakozott a Klánhoz, és felkérte néhány újságcikk megírására a Pentagram magazin számára, melyet a Boszorkányság Kutató Szövetség (WRA) adott ki, s melyet Math Sybil Leekkel, egy ismert, angol boszorkánnyal, asztrológussal és íróval közösen alapított.

Cochrane 1964-ben találkozott Gardner frissen lemondott fõpapnõjével, Doreen Valientével, aki szintén csatlakozott a Klánhoz. A coven rituáléit eredetileg vagy Cochrane-ék házában, vagy a közeli Burnham Beeches nevû erdõségben tartotta. Miután Cochrane és Doreen találkozott, a South Downs dombokon is tartottak rituálékat, melyek után gyakran töltötték az éjszakát Doreen közeli, Brightonban lévõ házában.

Doreen késõbb azt nyilatkozta, hogy Cochrane "sokkal inkább hitt abban, hogy közel kell kerülniük a természethez, mint néhány Gardneriánus boszorkány látszott úgy vélni abban az idõben". Az is tetszett neki, hogy Cochrane szemmel láthatóan nem törekedett nagy nyilvánosságra. Késõbb azonban kiábrándult, (fõleg Cochrane állandó gúnyolódása másokon, és önnön rendszerének mindenek felett való magasztalása taszította), és elhagyta a Klánt.

Doreen kiválása után Cochrane szeretõre tett szert egyik új coventagja személyében, és nem törõdött vele, hogy felesége, Jane hamarosan mindent megtudott. 1966. májusában Jane elhagyta férjét, megindította a válási procedúrát, és azt fontolgatta, hogy halált hozó mágiát küld volt párjára. Jane nélkül a coven hamarosan szemmel láthatóan kezdett szétesni.

1965. decemberétól 1966. áprilisáig Cochrane kiterjedt levelezést folytatott egy amerikai boszorkánnyal, akit Joe Wilsonnak hivtak. Wilson új tradiciót alapított, az 1734 elnevezésû rendszert, melynek tanai nagy részét Ruth Wynn Owen és Robert Cochrane tanitásai révén foglalta rendszerbe.

Az 1734-es szám jelentését Doreen Valiente magyarázta meg a The Rebirth of Witchcraft ("A boszorkányság újjászületése") címû könyvében. Valiente szerint Cochrane egy amerikai boszorkánynak, egy bizonyos Justine Glass-nak egy réztálról készült fotót ajándékozott, melyre az 1734 számok voltak vésve. A fotót a nõ készülõ könyvéhez adományozta, mely 1965-ben meg is jelent Witchcraft, the Sixth Sense - and Us ("Boszorkányság, a hatodik érzék - és mi") címmel. Cochrane azt mondta Glass-nak, hogy a kép egy boszorkány rituális tálját ábrázolja, mely a családja birtokában volt sok száz éve. Valiente azonban azt is hozzátette, hogy mindez hazugság volt, hiszen ezt a tálat õ maga vette neki csak egy évvel azelõtt egy Brighton-i antikvitásban, hogy ezt használják egy rituálé során.

Robert Cochrane önkezével vetettt véget életének 35 éves korában, amikor belladonnával mérgezte meg magát a nyári napforduló napján. Halála körül a mai napig folynak a spekulációk, néhányan úgy vélik, öngyilkossága rituális önfeláldozás volt.

Michael Howard szerint Cochrane "az egyik legfigyelemreméltóbb, legenigmatikusabb és legellentmondásosabb alakja volt a modern Boszorkányság újjáéledésének". Ethan Doyle White történész azt írta, hogy Cochraine egy azóta is folyamatosan bõvülõ és növekvõ örökséget hagyott maga után.

A Tubal Cain Klán vezetõi tisztsége Cochraine halála után Evan John Jones-ra szált, aki Doreen Valiente segítségével hamarosan megírta a Witchcraft, A Tradition Renewed ("Boszorkányság - a megújult hagyomány") címû könyvét, melyben összefoglalta a Tubal Cain hagyományait. White és Stannard külön utakra léptek, és megalapitották a The Regency elnevezésû csoportot, melynek célja szintén Cochrane tanainak megõrzése volt. A csoport 1978-ban feloszlott. Hasonlóképp Cochrane tanai inspritálták a Roebuck elnevezésû csoport munkásságát is. Jelenleg az 1734 és a Roebuck viszi tovább ezeket a tanokat, bár mára már sok mindent hozzáadtak az eredeti elképzelésekhez, s ennek következtében a két csoport mágikus hitvilága némiképp eltér.