Osara: Brigid kultusz régen és ma

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Brigid istennõ a kelta fõisten, Dagda leánya, akit költõnõként is emlegettek. Egyéb nevei: Breo Saighead (Tüzes Nyíl), Brid, Brigindo, Brigandu (gall), Brigantia, Brigantis (britt), Bride (skót). Gyakori elnevezései voltak még a Három Brigid, Anglia Áldott Három Hölgye, a Három Anya, Minden Bölcsesség Anyja. Danu másik aspektusa, aki a varázslók, folyók, kutak isteni védelmezõje, a bõség és jólét, a mágia és bölcsesség istennõje, a Tuatha De Dannan (Danu istennõ népe) õsanyja és az istenek anyja.

Brigid a tûz, a termékenység, a házitûzhely, a nõi foglalatosságok és mesterségek istennõje, ily módon hasonló a görög Hesztiához. A gyógyulást, az orvoslást, a földmûvelést, az ihletet, a tudást, a költészetet, a jövendõmondást, a látnoki képességeket, a kovácsmesterséget, az állattenyésztést, a szerelmet, a boszorkányságot és az okkult ismereteket is felügyelte, sõt a harcmûvészetek istennõjének is tartották. õ a druidák patrónusa, valamint gyermekáldás úrnõje is, õ hajol minden bölcsõ fölé. Mindezek alapján Brigid három arca: - az Ihlet Lángja, mint a költõk istennõje
- a Tûzhely Lángja, mint a gyógyítás és a termékenység úrnõje
- és a Kovából Kipattanó Szikra, mint a kovácsok és a harcmûvészetek istennõje.

Ezt a három arcot néha három külön istennõként szokták emlegetni, mint Brigid a költészet istennõje, és két nõvére. Brigid szent szimbóluma a triskele, a háromkarú spirál, mely a három világ (Alvilág, Föld és Isteni Világ) mellett Brigid három arcát is jelképezte.

Az Excaliburt, Artúr kardját a mítosz szerint a Tó Hölgye kovácsolta, akit ebben az aspektusában szintén Brigiddel azonosítanak. Brigidnek az Alvilágban almaligete volt, ahonnan a méhek a mágikus nektárt gyûjtötték.

Brigidhez azonban nemcsak a szent tûz tartozik, hanem a források és kutak is. A kelta hit szerint a források összekötötték az Alvilágot és az Istenek Honát, mivel a föld mélyébõl törtek elõ, de az ég ragyogását tükrözték vissza. Így egészül ki Brigid képe, a Tûz és a Víz egyesítõ úrnõjeként. Sok gyógyforrást neki tulajdonítottak. Egy legenda szerint Brigid köpenyérõl egy kristálycsepp hullott le, és helyén mély, tiszta vizû tó képzõdött. Ebben a tóban minden harci sérülés csodálatos módon meggyógyult. Brigid szent kútjaiból a mai napig jónéhány fennmaradt, ezeket régen virágokkal és lombbal díszítették fel az istennõ ünnepén, áldozati ajándékul pedig ezüstérméket vagy ezüstékszereket dobtak bele. Több folyó is viseli Brigid nevét: pl. a Breconshire Wales-ben, a Brechin Skóciában, sõt az ausztriai Bregenz is.

Brigidnek, mint az állattenyésztés úrnõjének a monda szerint két királyi ökre volt, Fea és Feimhean, és övé volt Torc Triath, a vadkanok királya. A vadkan Brigid szent állata, mint a harcos erõ hordozója. A harcosok éke, a torques is ezt szimbolizálja. Ez a három állat a monda szerint mindig felkiáltott, ha Írországot veszély fenyegette. Brigid szent napja Imbolc (Imbolg, Oimelc - február 1.), a gyertyaszentelõ, a megtisztulások és beavatások õsi ünnepe. A kelta tradíció szerint Imbolc a tavasz elsõ napja, mikor a télre akolba zárt állatokat ismét kiengedték legelni a rétekre. Imbolc elõestékén a Cailleach, a Tél Banyája elutazik a mágikus szigetre, melynek erdeiben található a Fiatalság Forrása. A hajnal elsõ sugarakor iszik a forrásból, mely egy sziklából bugyog elõ, és Brigiddé, a szõke szûzzé változik, aki fehér pálcájával a földre mutat, hogy elõhívja a zöldellõ sarjakat. Imbolc-kor a ház úrnõje dalokkal és kántálással hívta Brigidet, hogy õrizze és óvja a ház tüzét. Ugyancsak ilyenkor volt szokás, hogy éjszakára egy szelet kenyeret, egy csupor tejet és egy gyertyát helyeztek ki Brigidnek.

A Brigid istennõt szolgáló druida papnõk zárt rendet alkottak, nem is érintkezhettek a férfiak világával. Rendjük központja Kildare-ben volt (Leinster közepén), oltárukon soha nem hunyt ki a Brigid tiszteletére gyújtott áldozati tûz. (Kildare neve a Cill Dara kifejezésbõl származik, melynek jelentése a Tölgyfa Temploma.) A papnõk számát tizenkilencben határozták meg, a kelta Nagy Év tizenkilences ciklusára emlékezve, és a tizenkilencest Brigid szent számának tartották. (A Napév és a Holdév kezdete 19 évenként találkozik pontosan ugyanazon a napon.) Ezeknek a szüzeknek a neve Inghean au daghda volt. A szentélybe férfi nem tehette be a lábát. A Kidare-i Szentély késõbb apátsággá alakult, melyben apácák gondozták a tüzet, és egészen a 18. századig mûködött, bár egyszer a 13. században is kialudt a tûz, és VIII. Henrik uralkodása alatt élesztették újjá. Ezen aspektusában Birgid a "gall Minerva".

A Tuatha De Dannan történetében fontos szerep jutott Brigidnek. Mikor Nuada király a Fir Bolgokkal vívott csatában elvesztette jobb kezét, le kellett köszönnie a trónról. Ekkor a Tuatha a fomori Bresnek, Elathan király fiának üzent, hogy legyen õ az uralkodó. Bres beleegyezését adta, és az egyezség jeléül nõül vette Brigidet. Bres késõbb rossz, hitszegõ királynak bizonyult, és ezért elûzték. Brestõl egy fia született Brigidnek, Ruadan. Ruadan megsebezte Goibniut, az isteni kovácsot a második Magh Tuieargh-i csatában, maga azonban ott pusztult. Brigid ezután elment a csatatérre, és elsiratta fiát. Úgy tartják, ez volt az elsõ siratás Írországban. Ezután vált szokássá, hogy siratóasszonyokat fogadtak fel a halottak sírjához.

Egy másik történet szerint Brigid Tuireann felesége volt, és három gyermeket szült: Briant, Iuachart és Ircharbát. Az i. sz. 4.-5. századra keresztény hatásokra Brigidbõl Szent Brigitta vált, a földmûvelés és állattenyésztés szentje, gall nevén Muime Chriosd, "Jézus nevelõanyja". Szent Brigittáról azt tartották, hogy egy Dubthach nevû druida leánya volt, akinek látomása volt, hogy leányát az istennõ után kell elneveznie. A lány napkeltekor született, miközben anyja épp a küszöböt lépte át: ezért "sem kint, sem bent" született. (Ez ugyanúgy Brigit közvetítõ szerepére utal: közvetít két nép között, amikor feleségül megy Breshez, közvetít forrásként Alvilág és Mennyek között, és közvetít a külvilág és a ház belseje között.) Az anyja tejben fürösztötte szépséges lányát. A lányka nem volt képes közönséges ételt enni, ezért egy speciális, vörösfülû tehén tején nõtt fel. (A vörös fül a kelta mitológiában az Alvilág állataira jellemzõ. Egyúttal a vörösfülû tehén szoros összefüggést mutat a pogány Brigid két ökrével.) Felnõttként szintén társául szegõdött egy tehén, mely adott neki a tejébõl, ha szüksége volt rá. Mikor Istenhez imádkozott, lángoszlopok csaptak fel a házából. Apja elvitte a különleges lánykát Írországból, és Iona szigetén nevelte fel, melyet gyakran a Druida Szigetének is neveznek. Késõbb Kildare apátságának apátnõje lett, és csodálatos, hihetetlen módon megnövelte a tej- és vajhozamot az apátságban. Skóciában õ Brighid nam Bhatta, a Köpönyeges Szent Brigitta, aki köpenyében óvta a szent gyermeket születése után, míg Szûz Mária gyengélkedett. Azt tartják, hogy Szent Brigitta 525. február 1-én halt meg.

Ma is több követõje van Brigid kultuszának. Szervezetei közül kiemelkedik az Ord Brighideah, melynek férfiak és nõk is lehetnek a tagjai, és ennek "oldalága", a "Daughters of the Flame", mely csak nõket fogad be. Mindkét szervezet "cill"-ekbõl épül fel, vagyis tizenkilenc tagból álló csoportokból. Az Ord Brighideah cill-jei fákról vannak elnevezve. A kildare-i szentélyben 1993-ban gyújtották meg újra a tüzet, és ma is ég, a Solas Bridhe apácái gondozzák.