Osara: La Befana, a kedves boszorkány

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

Az itáliai néphit kedves boszorkánya, La Befana ajándékokat oszt a gyerekeknek minden évben, január 5-én. A Befana boszorkány legendája feltehetõleg Itália középsõ részébõl ered, innen terjedt el az ország többi részére is.

Neve valószinûleg a következõ napon tartott ünnep elnevezésébõl ered: La Festa dell'Epifania. Az Epifánia görög eredetú név, jelentése "megjelenés, jelenlét", vagyis ez a Megjelenés Ünnepe. Ez a nap, január 6-a a kereszténységben a Vízkereszt nevet kapta, ennek elõestéjén érkezik a pogány szokások szerint La Befana. Vízkeresztet a toszkánok "Befania"-nak hívják, míg a rómaiak "Pasqua Befania" névvel illetik, addig Calabriában "Bifania"-nak vagy "Bufania"-nak nevezik, a bolognaiak pedig "Epifagna"-ként tartják számon.

Marche, Umbria és Lazio környékén a Befana alakját egyenesen a pápaság egyik jelképének tartják, mivel a Vízkereszt ezen részeken a legfontosabb ünnepek egyike. Minden évben nagy fesztiválokat tartanak ezen a napon, sokan felöltik La Befana ruháját, táncolnak, söprögetnek, és üdvözlik a gyerekeket. Rómában 30-50 ezer ember is összegyulik ilyentájt, rengeteg a zsonglõr, táncos, "szemfényvesztõ", gólya-lábas. Urbania városában tartják mind közül a legnagyobb ünnepélyt, ahol felépitik "Befana házát", és a postahivatal külön levelesládát telepit ki a Befanának irott levelek számára.

La Befana a mesék szerint igen csúnya, de nagyon jóindulatú. Szakadt ruhát, fekete sálat, kopott cipõt visel, haja õsz, szeme vörös, és tetõtõl talpig korom boritja, mert a gyerekek házaiba a kéményen keresztül jut be. Seprûn lovagol az égen, vidáman mosolyog, hátán pedig nagy batyut cipel, tele cukorkával és ajándékokkal.

Egyes elképzelések szerint La Befana a szabin-római istennõ, Strina leszármazottja. John Murray 1823-ban kiadott, "Õsi módszerek és szokások kutatása, melyeket a modern Itáliában és Sziciliában találunk" c. könyvében a következõeket írta: "Ez a Befana látnivalóan egy bizonyos, Streniának nevezett, pogány istennõ örököse, ki az új év ajándékait ("Strenae") uralta, s kitõl a neve is származik. Ajándékai hasonlóak voltak a Befana-fügékhez, datolyákhoz és mézhez. Továbbá, a korai keresztények igencsak ellenezték tiszteletét zajos, lázongó és féktelen természete miatt."

Úgy tartják, hogy az õsi római szokás szerint minden ember megajándékozta barátait és rokonait ezen a napon, mikor Strina istennõ és Janus isten ünnepét ülték az új év tiszteletére.

A mai naphitben Befana minden kisgyermeket meglátogat Epifánia elõestéjén, hogy megtöltse zoknijukat cukorkával és ajándékokkal, ha jók voltak, vagy pedig fekete cukorral, ha rosszak. Az édességek közül a leggyakoribb a csokoládé, a nugátok, de akadhat dió és mandarin is. Általában minden zokni tartalmaz legalább egy fekete cukrot, melyet "Befana szené"-nek neveznek ("il carbone della Befana"), hiszen nincs olyan, hogy a gyerek ne lett volna rossz legalább egyszer az év során.

Egy különleges sütemény is kötõdik ehhez a naphoz, melyet Befanini-nek hivnak, lenginkább narancsos-citromos izesitésû kekszre hasonlit, és csillagok vagy angyalok alakjára formázzák. Ez a sütemény is gyakran kerül a zokniba. Egy régi recepteskönyvben (Elda Carlotti: "Torte e ciambelle dolci e frittelle") megtalálható a sütemény verses receptje, mely igy hangzik:

"Buona sera brava gente
Vi ho portato i Befanini
La ricetta abbiate in mente
Per rifarla ai bamborini.

Dentro un chilo di farina
Burro e zucchero ci vuole (350 gr),
Poi due uova di gallina
E un arancio un* ci sta male.

Di limon una grattatina
Gli dà aroma e molto gusto,
Poi due lieviti in bustina -
Ecco pronto il vostro impasto.

Con formine e mattarello
Date vita ai Befanini
E per far tutto più bello,
Ci van messi anche i chicchini.

È ricetta molto antica
Della nostra Lucchesia
Non vi costano fatica
Se li fate in allegria."

(Szabad forditásban kb: Jó estét, kedves népek, elhoztam nektek a Befanini-t, tanuljátok meg a receptet, hogy elkészithessétek a gyerekeiteknek. Egy kiló lisztbe kell vaj és cukor (350 gr), majd két tyúktojás, és egy narancs sem lenne rossz ötlet. Néhány gerezd citrom adja meg az aromáját és ize java részét, majd két zacskónyi sütõpor (kb. 32 gr), és kész a keveréked. Tésztavágókkal és sodrófával keltsd életre a Befaninit, és hogy még szebbek legyenek, adj hozzá szines tortareszeléket.Ez egy nagyon õsi recept, a mi Lucca tartományunkból, nem nehéz elkésziteni, ha vidáman látsz neki.)

Az eredeti szokás szerint a Befana-ünnep idejére a lakásban drótokat feszítettek ki, s azokra akasztották a zoknikat. A gyerekek bekötött szemmel, bottal kezükben léptek a lakásba, s találomra ütöttek. Amit eltaláltak, az övék lehetett.

Mivel a boszorkány nagyon jó és kedves háziasszony, ezért úgy tartják, fel is söpri a padlót, mielõtt elmegy. A család hagyományosan egy kis pohár bort és egy tradicionális olasz étkekkel teli tányért hagy elöl az asztalon a boszorkány számára.

Érdekes módon Befana a keresztény legendákban is felbukkan, úgy tartják, néhány nappal Jézus születése elõtt találkozott a Három Királyokkal, akik tõle kértek útmutatást, hogy merre kell menniük, de a boszorkány nem tudta. Éjjelre azonban menedéket adott nekik, és mivel õ volt a legjobb háziasszony a faluban, ezért az õ otthona volt a legszebb. A mágusok meghivták õt, hogy csatlakozzon hozzájuk és keressék együtt a kis Jézust, de La Befana nem fogadta el a meghivást, mondván, hogy sok a házimunkája. Késõbb azonban meggondolta magát, és a mágusok után eredt. Azon az éjjelen nem találta meg õket, s úgy tartják, ettõl kezdve La Befana folyamatosan keresi a kisbabát. Minden jó gyereknek játékokat és cukorkát hoz, vagy gyümölcsöt, a rossz gyerekek pedig szenet, hagymát vagy fokhagymát kapnak.

A keresztények gyakran mondják azt is, hogy Befana karácsony környékén kezdi a söprögetést és takaritást, azon a napon, amikor annak idején a mágusok betértek hozzá. Amikor elindult a Jézuska keresésére, seprûjét is magával vitte, hogy segitsen az új anyukának a tanaritásban, ezért repül ma is seprûn.

Egy másik keresztény legenda sokkal sötétebb képet fest. Eszerint La Befana közönséges asszony volt egy kisgyerekkel, akit nagyon szeretett. A gyerek azonban meghalt, az asszony pedig beleõrült a bánatba. Amikor meghallotta, hogy megszületett a kis Jézus, azt hitte, a saját fia az, elment hozzá, és elárasztotta ajándékaival. Jézus nagyon örült, és cserébe szintén megajándékozta Befanát: õ lett minden itáliai gyermek anyja.

Az olasz néphagyomány úgy tartja, hogy ha valaki meglátja a Befana boszorkányt, akkor azt fejbe vágja a seprujével, mivel nem szeretné, ha látnák. A mesének ezen része feltehetõleg azt a célt szolgálja, hogy a gyerekek idõben ágyba menjenek, és a szülõk nyugodtan tudják megpakolni a zoknikat és felsöpörni a padlót.

Ha a pogány szimbolikát vizsgáljuk, az öregasszony alakja egyértelmûen az óév szimbóluma, "aki" elbúcsúzik és helyet ad az új évnek. Számos európai országban még mindig létezik a téltemetés szokása, melynek fõ gondolata az óév búcsúztatása. Az eltemetés, a faluból történõ kiûzés, kihajtás gondolata egyformán kapcsolódhatott élõ emberhez, szalmából, rongyból stb. készített bábuhoz és egyéb, a telet, a hideget, a fagyot megszemélyesítõ tárgyhoz. Lombardiában január utolsó csütörtökén hatalmas máglyát gyújtanak, és elégetik benne egy öregasszony bábuját, melynek neve Giubiana. Néhány kutató szerint Giubiana a római fõisten, Jupiter után kapta a nevét, és ezért tartották csütörtökön az ünnepet, mely szintén Jupiterrõl lett elnevezve.

Befanáról számos népi rigmus létezik, álljon itt egyikük:

"La Befana vien di notte
Con le scarpe tutte rotte
Col vestito alla romana
Viva, Viva La Befana!"
(Befana jõ csendes éjen
Cipõje már megkopott,
Római a ruhája,
Éljen éljen Befana!)