Philip Heselton: Barbara Vickers, Gerald Gardner elsõ beavatottja?

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerzõ és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A cikk elõször a "The Cauldron" címû újság 2008. májusi számában jelent meg. A Berkano a szerzõ engedélyével jelenteti meg.

"Gerald Gardner, "a modern Witchcraft atyja" számos nõt avatott be a Mesterségbe. Néhányan, mint Doreen Valiente, Lois Bourne és Patricia Crowther nagy terjedelemben számoltak be tapasztalataikról, mások azonban viszonylag kevésbé ismertek, beleértve az egyik elsõ avatottat, Barbara Vickerst.

Egy levelében 1997-ben, melyet ezen újság szerkesztõjének cimzett, Doreen Valiente a következõeket írta: "Amikor megismertem Geraldot és elõször dolgozni kezdtem vele, volt a covenjáben egy nagyon csinos, szõke lány, akit Barbara Vickersnek hivtak, és akit Gerald nyilvánvalóan már hosszabb ideje ismert." Jegyzetkönyveiben Doreen hivatkozik Barbara férjére, Gilbertre, és jelentõs utalásokat tesz arra nézve, hogy õ is a Mesterség tagja volt.

Elfogadtam a kihivást, és megpróbáltam utánajárni, mit tudok kideríteni Gilbertrõl és Barbaráról. Néhány év leforgása alatt kisebb információmorzsák jutottak a birtokomba, melyek akkor teljesedtek ki, mikor sikerült kapcsolatot teremtenem Barbara lányával.

Barbara Kathleen Marie Blake néven született 1922.július 13-án, szülei házában, az Action High Streeten Nyugat-Londonban. Thomas és Elsie Blake meggyõzõdéses katolikusok voltak, mivel Thomas Cork megyébõl, Irországból származott. Az a benyomásom, hogy Barbara életének korai szakasza meglehetõs korlátozások közt telt, s õ mindent megtett azért, hogy kiszabadulhasson ebbõl. Tinédzserként lázadozott a katolicizmus elõirásai ellen, elõbb Oswald Mosley mozgalmához csatlakozott, majd otthagyta õket, és az Új Szocialisták közé állt. Világos, hogy olyan ember volt, aki saját maga szerette megalkotni a véleményét. A szabadulásra a remek lehetõség végül akkor kinálkozott, mikor a Második Világháború a küszöbön állt, és Barbara csatlakozott a hadsereghez, egy teljes évvel korábban, mint kellett volna kora alapján, s tizedes lett a rádiós hadosztályban.

Miközben Catterickben, Yorkshire megyében állomásoztak, találkozott jövendõ férjével, Gilberttel. Gilbert 1907-ben született egy manchesteri iparoscsaládban, a Hedley Vickers and Co. Húsipari Cég tulajdonosainak fiaként. 1944. december 23-án esküdtek meg Kingstonban, Surrey megyében, ahol akkoriban állomásoztak.

A Vickers család hithû protestáns volt, és Gilbert meggyõzte Kathleent, hogy változtassa meg nevét valami jobban protestánsnak hangzó névre. Igy lett Kathleen Marie-bõl Barbara Kathryn! Arra is rávette, hogy retorikából vegyen leckéket.

Amikor a háború végetért, a pár északra költözött, a Barnfield házba Prestwich-ben, Manchester megyébe. Nagy ház volt, és a háború utáni nélkülözés éveiben nem engedhették meg maguknak, hogy felfûtsék az egészet, ezért csak a konyha területén éltek; a ház többi része lezárt maradt. Késõbb megpróbálták hotelként üzemeltetni, de sikerültelenül, részben annak eredményeképp, hogy nehezen tudtak személyzetet keríteni.

Itt történt, hogy Barbara elõször látott szellemet. Egy nap épp Gilbertet kereste, és belépett az egyik lezárt folyosóra, benyitogatott az összes szobába. Amikor belépett az egyikbe, egy csoportnyi embert látott nagyon ódivatú ruhákban, akik crumpet-et sütögettek a tûznél.(A crumpet egy tipikus, angol péksütemény, amit reggelire fogyasztanak, nincs magyar megfelelõje. Sós, szivacsszerû állagú, a legjobb olvasztott vajjal.- a fordító)

Egyikük sem nézett fel, amikor kinyílt az ajtó. Gyorsan visszacsukta, majd hirtelen ráébredve, hogy senki más nem lehet a házban, ismét kinyitotta, de csak a porral lepett bútorokat látta odabenn.

Sok szempontból figyelemreméltó ez a beszámoló, és Barbara részérõl nem kis pszichikai képességeket mutat. Úgy tûnik, ez a képessége még halálában is fennmaradt, mivel egy Barbarától származó szeánsz-üzenet gyakorlatilag megmentette a lányát attól, hogy meggyilkolják!

Nem világos, mikor találkozott elõször Barbara és Gerald Gardner. 1945 és 1953 között Barbara és Gilbert "fenn északon" élt, és az Észak-Nyugati Napfürdõzõ Klub tagjai voltak, mely egy naturista klub volt, számos találkozóhellyel Macclesfield és Congleton környékén Cheshire-ben, legalábbis az ötvenes évek elején. Könnyen meglehet, hogy ott találkozhattak elõször Geralddal, vagy pedig esetleg õ vezette be õket a naturizmusba, miközben valamely más esemény kapcsán találkozott velük.

Az én feltételezésem az, hogy az elsõ találkozó valószínûleg azután eshetett meg, hogy megjelent Gardner regénye, "A Magas Mágia segedelme", 1949 júliusában. Annyi bizonyos, hogy 1950. novemberére Gerald beavatta Barbarát a Mesterségbe, mivel két fotó is létezik róla, melyek skyclad ("égbe öltözötten") mutatják Barbarát, jellegzetes pózban, kezében rituális tárgyakkal. Barbara witch neve Morven volt, mely "A Magas Mágia segedelmé"-ben szereplõ hõsnõ witch neve is.

Azon idõszak alatt, mikor õ és Gilbert "fenn északon" élt, Barbara gyakran utazott Londonba, hogy meglátogassa a szüleit. Mivel érdeklõdött a spiritualizmus és az okkultizmus iránt, feltehetõleg meglátogatta az Atlantis Könyvesboltot is a Museum Street-en, közel a British Museumhoz. A bolt tulajdonosa, Michael Houghton volt az, aki megjelentette a "Magas Mágia segedelmé"-t Gerald Gardner számára, igy a könyv példányai bizonyára a bolt állandó kínálatához tartoztak, hiszen ez elsõsorban az okkult tudományok kiadványaira szakosodott. Könnyen lehetséges, hogy Barbara megvásárolt egy példányt, s késõbb kapcsolatba lépett a szerzõvel.

Beavatása tehát feltehetõleg 1949 õsze és 1950 õsze közé esett. Barbara azt mondta lányának, hogy Gerald azt mondta neki, ez igen fontos esemény volt történelmi szempontból, ezért õ úgy gondolta, egyike lehetett Gerald elsõ avatottjainak, ha nem egyenesen az elsõ volt.

A fotók igen érdekesek. Gilbert készitette õket. Egyiken egy sötét, kör alakú tükör látszódik, nagyjából 3 láb 6 inch (kb. 102,42 cm) átmérõjû, keretére a négy arkangyal neve van felfestve, feltehetõleg Gardner saját kezével. Barbara egy kétfülú fémkupát tart.

A második képen ül, keze keresztben van, és olyan tárgyakat tart, melyek leginkább egy korbácsnak és egy pálcának látszanak. Nagy fémkarkötõt visel, hasonlót azokhoz, melyeket Gardner készitett többi papnõje számára. Egy medált is visel egy nyakláncon, mely lánya szerint egy "bájos zöld követ" tartalmaz. Mellette az ágyon, melyen ül, egy könyv van, mérete feltehetõleg 8 inch x 5 inch (20,32 cm x 12,70 cm), s mely kézzel irottnak tûnik, és könnyen lehet az, amit Barbara Árnyak Könyvéjének nevezhetnénk. Tudjuk, hogy volt ilyen könyve, mivel abban a gépelt verzióban, mely "Jack Bracelin Árnyak Könyve" néven ismert, létezik egy kézzel irott bejegyzés: "B.V. könyvébõl".

Ezek a képek hatalmas jelentõségûek abból a szempontból, hogy ezek a legkorábbi, eleddig felfedett dokumentációk arra, hogy bárki is része volt annak, amit Gardner "witch kultusznak" nevezett.

A sajtó cikkeibõl valószinûsithetõ, hogy 1951 végére létezett egy coven, mely a Fiveacres Klubban találkozott Bricket Woodban, és Barbara bizonyosan egy coven tagja volt, akik ott találkoztak, továbbá Gerald lakásában is a Holland Roadon 1953 elején, ahol Doreen Valiente elõször került velük kapcsolatba. Feltehetõleg Barbarának sikerült összeegyeztetnie a coventalálkozókat a szüleinél, Actionban tett látogatásokkal.

Gilbert és Barbara lánya Chesire-ben született 1952. márciusában, de 1953. szeptemberében a pár elvált, és Barbara kislányával visszatért Londonba, hogy a szüleivel éljen.

Igen kinos szituációba került ezáltal: szülei hithû katolikusok voltak, és semmiképp sem bocsátották volna meg lányuknak, hogy valami olyasminek a részese, amit õk "hókuszpókusznak" neveztek, miközben velük lakik. Barbara megpróbálta a tõle telhetõ legjobbat kihozni a helyzetbõl, s mikor lánya elég idõs volt ahhoz, hogy a szüleinél hagyja õt, lakást vett magának Knightsbridge-ben, mely elsõdleges találkozóhelyévé vált egy valamiféle csoportnak, akik rendszeresen szeánszokat tartottak. Gerald covenjének továbbra is tagja maradt, melynek találkozóhelye ekkor Gerald lakása volt a Holland Streeten.

1954 végére, úgy tûnik, nem vett részt többé a covengyûléseken, mert ezen év novemberének közepén, egy Gilbertnek irott levélben megemliti, hogy találkozott Geralddal, és hogy nagyon sovány lett; ez arra utal, hogy ez volt az elsõ alkalom hosszabb idõ óta, amikor ismét találkoztak. Ez az alkalom feltehetõleg Gerald új könyvének, a "Boszorkányság má"-nak a kiadásából rendezett ünnepség volt, mely november elsején jelent meg. Barbara lányának még mindig birtokában van az a könyv, melyet Gerald aláirt: "Egyiktõl a másiknak. Barberának Szeretettel a Szerzõ. Gerald. 1954. november 2. Légy áldott." Az aláírást a szokásos korbács és pentagram szimbólumok kisérik.

Az utolsó alkalom, mikor Barbara Gerald covenjével dolgozott együtt, feltehetõleg Jack Bracelin és Thelma Capel - witch nevén Dayonis - beavatása volt, valószínûleg 1956. márciusában, teliholdkor. Úgy gondolom, különleges szívességet tett ezzel Geraldnak, mivel Doreen Valiente, a coven Fõpapnõje valamiért épp nem ért rá. Barbara egy másik levelet írt Gilbertnek 1956. április 4.-én, melyben utal nemrégi találkozójára Geralddal (s mely nyilvánvalóan ritka esemény volt), s ismét megemlíti, hogy nagyon soványnak nézett ki.

Úgy gondolom, hogy Barbara feltehetõleg úgy érezte, amennyiben lányát katolikus hitben akarja felnevelni, melyet eldöntött, nem lenne helyes, ha õ továbbra is a coven tagja maradna. S valóban, a késõbbi években elfordult a Mesterségtõl. 1959-ben úgy vélte, hogy Gerald Gardner szelleme megjelent az ágya lábánál (ez feltehetõleg abban az idõszakban volt, mikor Gerald nagyon beteg volt), és - bár korábban már látott szellemeket, és rendszeresen részt vett szeánszokon - valamiért ez annyira megrémitette õt, hogy a következõ napon fogta teljes witch felszerelését, és odaadta a kukásembereknek, akik éppen arra jártak. Csak remélhetjük, hogy a kukásembereknek volt annyira éles a szemük, és felismerték a tárgyak értékét, mint amennyire ez a hír járja róluk, és hogy a felszerelés valahol még mindig létezik!

Barbara 1973-ban, Gilbert 1978-ban halt meg.

Barbara Vickers-szel kapcsolatban még számos, megválaszolatlan kérdés maradt. Még mindig nem tudjuk pontosan, hogyan találkozott elõször õ és Gerald, és milyen szerepet játszott pontosan Gilbert. Tudjuk, hogy õ is beavatott volt, mivel Gerald, mikor 1953-54 folyamán levelezést folytatott Cecil Williamsonnal, így írt: "Teljesen egyetértettél abban, hogy nem adhatóak át neked a witchcraft titkai addig, mig le nem tetted az esküket. Barbara + Gilbert akkor megtette, de te nem."

És mi az igaz Gerald azon állitásából, hogy Gilbert és Barbara egy örökletes coven tagja volt Chesire-ben? Erre semmilyen bizonyiték nem került eleddig napvilágra, s ezért kénytelen vagyok azt hinni, hogy ez is egyike volt Gerald kis tóditásainak. Bizonyos, hogy mind Doreen Valiente, Thelma Capel és Lois Bourne Gerald szerint hosszú évtizedekre visszanyúló witch vérvonallal rendelkezett, mivel megpróbálta a Mesterséget autektikusabbnak mutatni, s kénytelen vagyok azt hinni, hogy a Gilbertrõl és Barbaráról állitott dolgok ugyanezen kategóriába esnek.

De még mindig túl keveset tudunk a "witch kultusz" történelmérõl - ahogyan Gerald hivatkozott rá -, és mindenképp jó dolog megemlékezni mindazokról, mégha csak röviden is, kik egészen eddig csak nevek voltak a Mesterség történészei számára.

Megjegyzések

Köszönetem illeti Barbara lányát, Miranda Vickers-t, ki minden bátoritást megadott ahhoz, hogy megirjam ezt a cikket, és ki a legtöbb, benne található információt szolgáltatta, és a fotók reprodukálására is engedélyt adott.

Philip Heselton

A felhasznált források:
1. levél Doreen Valientétõl Mike Howardnak 1997. március 24.-én. Az eredeti példány a a Boscastle-i boszorkánymúzeum gyûjteményében van.
2. Scire (G. B. Gardner): A Magas Mágia segedelme (Michael Houghton 1949)
3. Levél Barbara Vickerstõl Gilbert Vickersnek 1954. november 11-én, másolat a szerzõ birtokában
4. G.B. Gardner: Boszorkányság ma (Rider 1954)
5. Levél Barbara Vickerstõl Gilbert Vickersnek 1956. április 4-én, másolat a szerzõ birtokában
6. dátumozatlan levél Gerald Gardnertõl Cecil Williamsonnak, az eredeti példány a a Boscastle-i boszorkánymúzeum gyûjteményében van.

A szerzõrõl

Philip Heselton a modern Wicca történetének legelismertebb és igen nagyra becsült angol kutatója, ki felbecsülhetetlen értékû, történelmi adatokat kutatott fel és tett széles körben ismertté. A szerzõ eddig megjelent könyvei: A Föld misztériumok elemei (1994). Element Books. (Magyarul is megjelent 2008-ban, "Föld misztériumok" címmel.) Az Istennõ titkos helyei: Kapcsolatteremtés a Föld Szellemével (1995). Capall Bann Publishing. A Mágia tükrei: A harmattócsák szellemének megidézése (1997). Capall Bann Publishing. Ley-vonalak - Kézikönyv kezdõknek (1999). Hodder Arnold. Mágikus õrzõk: A fák szellemének és természetének felfedezése (1999). Capall Bann Publishing. A Wicca gyökerei: Gerald Gardner és a modern Witchcraft újjáéledése (2000). Capall Bann Publishing. Gerald Gardner és a Witchcraft újjáéledése: Életének és munkásságának jelentõsége a modern Witchcraft történetében (2001). I-H-O Books. Gerald Gardner és az Ihlet Üstje: Kutatás a Gardneriánus Witchcraft forrásainak körében (2003). Capall Bann Publishing. Witch atya: Gerald Gardner élete. Elsõ rész: A Witch kultusz (2012). Loughborough, Leicestershire: Thoth Publications. Witch atya: Gerald Gardner élete. Második rész: A Witch kultusztól a Wiccáig (2012). Loughborough, Leicestershire: Thoth Publications.

Forditotta: Osara LaMort