Philip Heselton: Barbara Vickers, Gerald Gardner első beavatottja?

A cikkek felhasználása bármilyen formában csak a szerző és a Berkano honlap, mint forrás megjelölésével lehetséges!

A cikk először a "The Cauldron" című újság 2008. májusi számában jelent meg. A Berkano a szerző engedélyével jelenteti meg.

"Gerald Gardner, "a modern Witchcraft atyja" számos nőt avatott be a Mesterségbe. Néhányan, mint Doreen Valiente, Lois Bourne és Patricia Crowther nagy terjedelemben számoltak be tapasztalataikról, mások azonban viszonylag kevésbé ismertek, beleértve az egyik első avatottat, Barbara Vickerst.

Egy levelében 1997-ben, melyet ezen újság szerkesztőjének cimzett, Doreen Valiente a következőeket írta: "Amikor megismertem Geraldot és először dolgozni kezdtem vele, volt a covenjáben egy nagyon csinos, szőke lány, akit Barbara Vickersnek hivtak, és akit Gerald nyilvánvalóan már hosszabb ideje ismert." Jegyzetkönyveiben Doreen hivatkozik Barbara férjére, Gilbertre, és jelentős utalásokat tesz arra nézve, hogy ő is a Mesterség tagja volt.

Elfogadtam a kihivást, és megpróbáltam utánajárni, mit tudok kideríteni Gilbertről és Barbaráról. Néhány év leforgása alatt kisebb információmorzsák jutottak a birtokomba, melyek akkor teljesedtek ki, mikor sikerült kapcsolatot teremtenem Barbara lányával.

Barbara Kathleen Marie Blake néven született 1922.július 13-án, szülei házában, az Action High Streeten Nyugat-Londonban. Thomas és Elsie Blake meggyőződéses katolikusok voltak, mivel Thomas Cork megyéből, Irországból származott. Az a benyomásom, hogy Barbara életének korai szakasza meglehetős korlátozások közt telt, s ő mindent megtett azért, hogy kiszabadulhasson ebből. Tinédzserként lázadozott a katolicizmus előirásai ellen, előbb Oswald Mosley mozgalmához csatlakozott, majd otthagyta őket, és az Új Szocialisták közé állt. Világos, hogy olyan ember volt, aki saját maga szerette megalkotni a véleményét. A szabadulásra a remek lehetőség végül akkor kinálkozott, mikor a Második Világháború a küszöbön állt, és Barbara csatlakozott a hadsereghez, egy teljes évvel korábban, mint kellett volna kora alapján, s tizedes lett a rádiós hadosztályban.

Miközben Catterickben, Yorkshire megyében állomásoztak, találkozott jövendő férjével, Gilberttel. Gilbert 1907-ben született egy manchesteri iparoscsaládban, a Hedley Vickers and Co. Húsipari Cég tulajdonosainak fiaként. 1944. december 23-án esküdtek meg Kingstonban, Surrey megyében, ahol akkoriban állomásoztak.

A Vickers család hithű protestáns volt, és Gilbert meggyőzte Kathleent, hogy változtassa meg nevét valami jobban protestánsnak hangzó névre. Igy lett Kathleen Marie-ből Barbara Kathryn! Arra is rávette, hogy retorikából vegyen leckéket.

Amikor a háború végetért, a pár északra költözött, a Barnfield házba Prestwich-ben, Manchester megyébe. Nagy ház volt, és a háború utáni nélkülözés éveiben nem engedhették meg maguknak, hogy felfűtsék az egészet, ezért csak a konyha területén éltek; a ház többi része lezárt maradt. Később megpróbálták hotelként üzemeltetni, de sikerültelenül, részben annak eredményeképp, hogy nehezen tudtak személyzetet keríteni.

Itt történt, hogy Barbara először látott szellemet. Egy nap épp Gilbertet kereste, és belépett az egyik lezárt folyosóra, benyitogatott az összes szobába. Amikor belépett az egyikbe, egy csoportnyi embert látott nagyon ódivatú ruhákban, akik crumpet-et sütögettek a tűznél.(A crumpet egy tipikus, angol péksütemény, amit reggelire fogyasztanak, nincs magyar megfelelője. Sós, szivacsszerű állagú, a legjobb olvasztott vajjal.- a fordító)

Egyikük sem nézett fel, amikor kinyílt az ajtó. Gyorsan visszacsukta, majd hirtelen ráébredve, hogy senki más nem lehet a házban, ismét kinyitotta, de csak a porral lepett bútorokat látta odabenn.

Sok szempontból figyelemreméltó ez a beszámoló, és Barbara részéről nem kis pszichikai képességeket mutat. Úgy tűnik, ez a képessége még halálában is fennmaradt, mivel egy Barbarától származó szeánsz-üzenet gyakorlatilag megmentette a lányát attól, hogy meggyilkolják!

Nem világos, mikor találkozott először Barbara és Gerald Gardner. 1945 és 1953 között Barbara és Gilbert "fenn északon" élt, és az Észak-Nyugati Napfürdőző Klub tagjai voltak, mely egy naturista klub volt, számos találkozóhellyel Macclesfield és Congleton környékén Cheshire-ben, legalábbis az ötvenes évek elején. Könnyen meglehet, hogy ott találkozhattak először Geralddal, vagy pedig esetleg ő vezette be őket a naturizmusba, miközben valamely más esemény kapcsán találkozott velük.

Az én feltételezésem az, hogy az első találkozó valószínűleg azután eshetett meg, hogy megjelent Gardner regénye, "A Magas Mágia segedelme", 1949 júliusában. Annyi bizonyos, hogy 1950. novemberére Gerald beavatta Barbarát a Mesterségbe, mivel két fotó is létezik róla, melyek skyclad ("égbe öltözötten") mutatják Barbarát, jellegzetes pózban, kezében rituális tárgyakkal. Barbara witch neve Morven volt, mely "A Magas Mágia segedelmé"-ben szereplő hősnő witch neve is.

Azon időszak alatt, mikor ő és Gilbert "fenn északon" élt, Barbara gyakran utazott Londonba, hogy meglátogassa a szüleit. Mivel érdeklődött a spiritualizmus és az okkultizmus iránt, feltehetőleg meglátogatta az Atlantis Könyvesboltot is a Museum Street-en, közel a British Museumhoz. A bolt tulajdonosa, Michael Houghton volt az, aki megjelentette a "Magas Mágia segedelmé"-t Gerald Gardner számára, igy a könyv példányai bizonyára a bolt állandó kínálatához tartoztak, hiszen ez elsősorban az okkult tudományok kiadványaira szakosodott. Könnyen lehetséges, hogy Barbara megvásárolt egy példányt, s később kapcsolatba lépett a szerzővel.

Beavatása tehát feltehetőleg 1949 ősze és 1950 ősze közé esett. Barbara azt mondta lányának, hogy Gerald azt mondta neki, ez igen fontos esemény volt történelmi szempontból, ezért ő úgy gondolta, egyike lehetett Gerald első avatottjainak, ha nem egyenesen az első volt.

A fotók igen érdekesek. Gilbert készitette őket. Egyiken egy sötét, kör alakú tükör látszódik, nagyjából 3 láb 6 inch (kb. 102,42 cm) átmérőjű, keretére a négy arkangyal neve van felfestve, feltehetőleg Gardner saját kezével. Barbara egy kétfülú fémkupát tart.

A második képen ül, keze keresztben van, és olyan tárgyakat tart, melyek leginkább egy korbácsnak és egy pálcának látszanak. Nagy fémkarkötőt visel, hasonlót azokhoz, melyeket Gardner készitett többi papnője számára. Egy medált is visel egy nyakláncon, mely lánya szerint egy "bájos zöld követ" tartalmaz. Mellette az ágyon, melyen ül, egy könyv van, mérete feltehetőleg 8 inch x 5 inch (20,32 cm x 12,70 cm), s mely kézzel irottnak tűnik, és könnyen lehet az, amit Barbara Árnyak Könyvéjének nevezhetnénk. Tudjuk, hogy volt ilyen könyve, mivel abban a gépelt verzióban, mely "Jack Bracelin Árnyak Könyve" néven ismert, létezik egy kézzel irott bejegyzés: "B.V. könyvéből".

Ezek a képek hatalmas jelentőségűek abból a szempontból, hogy ezek a legkorábbi, eleddig felfedett dokumentációk arra, hogy bárki is része volt annak, amit Gardner "witch kultusznak" nevezett.

A sajtó cikkeiből valószinűsithető, hogy 1951 végére létezett egy coven, mely a Fiveacres Klubban találkozott Bricket Woodban, és Barbara bizonyosan egy coven tagja volt, akik ott találkoztak, továbbá Gerald lakásában is a Holland Roadon 1953 elején, ahol Doreen Valiente először került velük kapcsolatba. Feltehetőleg Barbarának sikerült összeegyeztetnie a coventalálkozókat a szüleinél, Actionban tett látogatásokkal.

Gilbert és Barbara lánya Chesire-ben született 1952. márciusában, de 1953. szeptemberében a pár elvált, és Barbara kislányával visszatért Londonba, hogy a szüleivel éljen.

Igen kinos szituációba került ezáltal: szülei hithű katolikusok voltak, és semmiképp sem bocsátották volna meg lányuknak, hogy valami olyasminek a részese, amit ők "hókuszpókusznak" neveztek, miközben velük lakik. Barbara megpróbálta a tőle telhető legjobbat kihozni a helyzetből, s mikor lánya elég idős volt ahhoz, hogy a szüleinél hagyja őt, lakást vett magának Knightsbridge-ben, mely elsődleges találkozóhelyévé vált egy valamiféle csoportnak, akik rendszeresen szeánszokat tartottak. Gerald covenjének továbbra is tagja maradt, melynek találkozóhelye ekkor Gerald lakása volt a Holland Streeten.

1954 végére, úgy tűnik, nem vett részt többé a covengyűléseken, mert ezen év novemberének közepén, egy Gilbertnek irott levélben megemliti, hogy találkozott Geralddal, és hogy nagyon sovány lett; ez arra utal, hogy ez volt az első alkalom hosszabb idő óta, amikor ismét találkoztak. Ez az alkalom feltehetőleg Gerald új könyvének, a "Boszorkányság má"-nak a kiadásából rendezett ünnepség volt, mely november elsején jelent meg. Barbara lányának még mindig birtokában van az a könyv, melyet Gerald aláirt: "Egyiktől a másiknak. Barberának Szeretettel a Szerző. Gerald. 1954. november 2. Légy áldott." Az aláírást a szokásos korbács és pentagram szimbólumok kisérik.

Az utolsó alkalom, mikor Barbara Gerald covenjével dolgozott együtt, feltehetőleg Jack Bracelin és Thelma Capel - witch nevén Dayonis - beavatása volt, valószínűleg 1956. márciusában, teliholdkor. Úgy gondolom, különleges szívességet tett ezzel Geraldnak, mivel Doreen Valiente, a coven Főpapnője valamiért épp nem ért rá. Barbara egy másik levelet írt Gilbertnek 1956. április 4.-én, melyben utal nemrégi találkozójára Geralddal (s mely nyilvánvalóan ritka esemény volt), s ismét megemlíti, hogy nagyon soványnak nézett ki.

Úgy gondolom, hogy Barbara feltehetőleg úgy érezte, amennyiben lányát katolikus hitben akarja felnevelni, melyet eldöntött, nem lenne helyes, ha ő továbbra is a coven tagja maradna. S valóban, a későbbi években elfordult a Mesterségtől. 1959-ben úgy vélte, hogy Gerald Gardner szelleme megjelent az ágya lábánál (ez feltehetőleg abban az időszakban volt, mikor Gerald nagyon beteg volt), és - bár korábban már látott szellemeket, és rendszeresen részt vett szeánszokon - valamiért ez annyira megrémitette őt, hogy a következő napon fogta teljes witch felszerelését, és odaadta a kukásembereknek, akik éppen arra jártak. Csak remélhetjük, hogy a kukásembereknek volt annyira éles a szemük, és felismerték a tárgyak értékét, mint amennyire ez a hír járja róluk, és hogy a felszerelés valahol még mindig létezik!

Barbara 1973-ban, Gilbert 1978-ban halt meg.

Barbara Vickers-szel kapcsolatban még számos, megválaszolatlan kérdés maradt. Még mindig nem tudjuk pontosan, hogyan találkozott először ő és Gerald, és milyen szerepet játszott pontosan Gilbert. Tudjuk, hogy ő is beavatott volt, mivel Gerald, mikor 1953-54 folyamán levelezést folytatott Cecil Williamsonnal, így írt: "Teljesen egyetértettél abban, hogy nem adhatóak át neked a witchcraft titkai addig, mig le nem tetted az esküket. Barbara + Gilbert akkor megtette, de te nem."

És mi az igaz Gerald azon állitásából, hogy Gilbert és Barbara egy örökletes coven tagja volt Chesire-ben? Erre semmilyen bizonyiték nem került eleddig napvilágra, s ezért kénytelen vagyok azt hinni, hogy ez is egyike volt Gerald kis tóditásainak. Bizonyos, hogy mind Doreen Valiente, Thelma Capel és Lois Bourne Gerald szerint hosszú évtizedekre visszanyúló witch vérvonallal rendelkezett, mivel megpróbálta a Mesterséget autektikusabbnak mutatni, s kénytelen vagyok azt hinni, hogy a Gilbertről és Barbaráról állitott dolgok ugyanezen kategóriába esnek.

De még mindig túl keveset tudunk a "witch kultusz" történelméről - ahogyan Gerald hivatkozott rá -, és mindenképp jó dolog megemlékezni mindazokról, mégha csak röviden is, kik egészen eddig csak nevek voltak a Mesterség történészei számára.

Megjegyzések

Köszönetem illeti Barbara lányát, Miranda Vickers-t, ki minden bátoritást megadott ahhoz, hogy megirjam ezt a cikket, és ki a legtöbb, benne található információt szolgáltatta, és a fotók reprodukálására is engedélyt adott.

Philip Heselton

A felhasznált források:
1. levél Doreen Valientétől Mike Howardnak 1997. március 24.-én. Az eredeti példány a a Boscastle-i boszorkánymúzeum gyűjteményében van.
2. Scire (G. B. Gardner): A Magas Mágia segedelme (Michael Houghton 1949)
3. Levél Barbara Vickerstől Gilbert Vickersnek 1954. november 11-én, másolat a szerző birtokában
4. G.B. Gardner: Boszorkányság ma (Rider 1954)
5. Levél Barbara Vickerstől Gilbert Vickersnek 1956. április 4-én, másolat a szerző birtokában
6. dátumozatlan levél Gerald Gardnertől Cecil Williamsonnak, az eredeti példány a a Boscastle-i boszorkánymúzeum gyűjteményében van.

A szerzőről

Philip Heselton a modern Wicca történetének legelismertebb és igen nagyra becsült angol kutatója, ki felbecsülhetetlen értékű, történelmi adatokat kutatott fel és tett széles körben ismertté. A szerző eddig megjelent könyvei: A Föld misztériumok elemei (1994). Element Books. (Magyarul is megjelent 2008-ban, "Föld misztériumok" címmel.) Az Istennő titkos helyei: Kapcsolatteremtés a Föld Szellemével (1995). Capall Bann Publishing. A Mágia tükrei: A harmattócsák szellemének megidézése (1997). Capall Bann Publishing. Ley-vonalak - Kézikönyv kezdőknek (1999). Hodder Arnold. Mágikus őrzők: A fák szellemének és természetének felfedezése (1999). Capall Bann Publishing. A Wicca gyökerei: Gerald Gardner és a modern Witchcraft újjáéledése (2000). Capall Bann Publishing. Gerald Gardner és a Witchcraft újjáéledése: Életének és munkásságának jelentősége a modern Witchcraft történetében (2001). I-H-O Books. Gerald Gardner és az Ihlet Üstje: Kutatás a Gardneriánus Witchcraft forrásainak körében (2003). Capall Bann Publishing. Witch atya: Gerald Gardner élete. Első rész: A Witch kultusz (2012). Loughborough, Leicestershire: Thoth Publications. Witch atya: Gerald Gardner élete. Második rész: A Witch kultusztól a Wiccáig (2012). Loughborough, Leicestershire: Thoth Publications.

Forditotta: Osara LaMort