Osara: Alex Sanders és az Alexandriánus Wicca kezdetei



Alex Sanders (1926. június 6. - 1988. április 30.) az Alexandriánus boszorkányság megalapitója. Munkásságával új irányzatot hozott létre az addig egyeduralkodó Gardneriánus Wicca mellett, elsőként a példáját követő sok másik Wicca ágazat közül. A Wicca megismertetése és elterjedése nagy mértékben köszöhető tevékenységének.

Eredeti neve Orrel Alexander Carter. Munkáscsaládban született Merseyside-ban. Hat gyerek közül ő volt a legidősebb. Apja, Albert E. Carter, aki 1920-ban házasodott össze feleségével, Margaret Bibby-vel, és súlyos alkoholizmusban szenvedett. A család később Manchesterbe költözött, és nem hivatalosan Sandersre változtatták a nevüket. Alex, valamint Joan és Elizabeth húgai még Carter néven kerültek bejegyzésre, míg fiatalabb húga, Patricia és öccse, John R. már a Sanders nevet kapták születésükkor. Alex nem is tudta eredeti vezetéknevét egészen addig, míg késobb útlevélért nem folyamodott az angol hatóságokhoz. Hivatalosan csak a hatvanas években változtatta meg vezetéknevét.

Alex beavatásáról a boszorkányságba számos, egymásnak ellentmondó adat maradt fenn, beleértve saját állitásait is. A leghíresebb verzió az, melyet a June John által írott életrajza tartalmaz (King of the Witches):

Alex gyermekkorában tuberkolózisban szenvedett, és gyakorta látogatta anyai nagymamáját, Mary Bibby-t Walesben, a friss levegő kedvéért. Sanders szerint ekkor kezdődött el mágikus képzése: "Egy estén, 1933-ban, mikor hét éves voltam, teáért küldtek nagymamám házába. Valamilyen rejtélyes ok folytán nem kopogtam az ajtón, mikor beléptem, és ott találtam a nagyanyámat mezítelenül, szürke haja a derekáig lebomlott, és egy körben állt, melyet a konyha padlójára rajzolt."

A nagymama higgadtan annyit mondott Alexnek, hogy lépjen be a körbe, vegye le a ruháit, és hajtsa fejét a combjai közé. Mikor igy tett, a nagymama felvett egy sarlót, és megvágta vele a kisfiú herezacskóját, mondván: "Most már közülünk való vagy".

Ma már tudjuk, hogy az egész történet merő kitaláció, ezt később maga Alex is beismerte. Ennek ellenére sokáig ragaszkodott ahhoz az állitásához, hogy nagymamája örökletes boszorkánycsaládból származott, és egy wales-i törzsfonök, Owain Glyndwr leszármazottja volt, ki Sanders szerint az utolsó ember volt Anglia földjén, ki a Boszorkányok Királyának nevezte magát.

Alex azt is állitotta, hogy mikor kilenc éves volt, nagymamája megengedte, hogy lemásolja az ő Árnyak Könyvéjét, és megtanította őt a boszorkányok titkos rítusaira és mágiájára. A nagymama ezután, nem sokkal halála előtt, beavatta ot második és harmadik fokozatra is, mely avatások rituális közösülést is magukban foglaltak.



Patricia Crowther, ki Gardner egyik főpapnője volt abban az időben, egy másféle történetet mesél Alex tényleges avatásáról. Patricia 1961 során jónéhány levelet kapott Alextől, melyekben nem vallotta magát semmilyen beavatottnak, csupán annyit állitott magáról, hogy vonzódást érez az okkult tanok iránt, és erősen fejlett, látnoki képességei vannak. Egy 1962-es interjúban Sanders azt állitotta, hogy abban az évben avatták be, és egy Nottingham-i covenben dolgozik az ottani fopapnő irányitása alatt. Ezt a tényt később Maxine Sanders is megerősítette. Az igazság tehát feltehetőleg az, hogy Sanders 1960-61 folyamán hallott először a Wiccáról. A sajtó tele volt Patricia avatásával, majd később esküvőjével, melyet maga Gardner celebrált. Nem csoda, hogy Alex levelet írt neki, és segitségét kérte. Mi azonban úgy tudjuk, hogy Patriciának nem volt szimpatikus az ambiciózus fiatalember, és megtagadta tőle az avatást, így Alex Patricia egyik tanitványához fordult, aki elvállalta tanitását.

Alex nagymamájáról feltehetőleg sosem derül ki a teljes igazság, Maxine maga is úgy tudja, hogy Alex tanult valamiféle boszorkányságot Mary Bibbytől. Maxine szerint Bibby asszony szigorú teremtés volt, igen járatos a helyi folklórban. Úgy tudja, hogy a tanulás Alex anyjának engedélyével folyt, és gyakorta tartottak szeánszokat a házban. Ennek ellenére mikor Alex nyilvánosság elé lépett Witch-ként, Sanders asszony kisebb sokkot kapott, és idegösszeomlás gyanújával kezelték jó darabig.



Alex egy darabig sprituális egyházaknál dolgozott, mint gyógyító, Paul Dallas álnév alatt. Ebbol az időbol is kering egy érdekes történet: Alexet és testvéreit megkereste egy akkoriban ismert médium, egy bizonyos Edwards, és azt akarta, hogy színpadi show-t mutassanak be, ok azonban visszautasitották a felkérést, arra hivatkozva, hogy látnoki képességeik, gyógyitó tudásuk és médiumitásuk isteni ajándék, mellyel nem szabad visszaélni.

A II. világháború vége felé Alex egy kémiai laborban kezdett dolgozni Manchesterben. 1948-ban feleségül vette munkatársát, Doreen Strettont, két gyermekük született, Paul és Janice. Alex további gyerekeket szeretett volna, de Doreen nem, és az asszony a mágikus mesterkedéseket sem szerette. A házasság gyorsan megromlott, 4 évvel később Doreen a gyerekekkel együtt elhagyta férjét. Maxine Sanders úgy tudja, hogy Alexet lesújtotta a bánat, és megátkozta volt feleségét termékenységgel; az asszony késobb újra férjhez ment, és háromszor egymás után ikreket szült.

Ugyanebben az időben, mikor a kémiai laborban dolgozott, Alex megismerkedett Maxine anyjával, késobb azonban egy időre elvesztették egymással a kapcsolatot, feltehetőleg annak köszönhetoen, hogy Maxine ateista apja meglehetős nemtetszéssel szemlélte a különös fiatalembert.

A világháború utáni években Alex számkivetettnek érezte magát, aki egyedül van a világban. Elhatározta, hogy felderíti a mágia sötétebb oldalát is, miközben mind férfiakkal, mind nőkkel volt számos szexuális kapcsolata. "Rettenetes hibát követtem el azzal, hogy sötét mágiát használtam annak érdekében, hogy pénzt szerezzek és szexuális sikereket érjek el. Egészen jól működött - egy alkalommal Manchesterben sétáltam, és megszólitott egy középkorú pár, akik azt mondták nekem, hogy kiköpött hasonmása vagyok fiuknak, aki néhány évvel korábban hunyt el. Elvittek az otthonukba, etettek és ruháztak, és családtagként kezeltek. Nagyon gazdagok voltak, és 1952-ben, mikor azt kértem tőlük, hogy vegyenek nekem saját házat, boldogan teljesítették a kérésem. Partikat tartottam, drága ruhákat vásároltam, züllött szexuális életet éltem; de csak jóval később döbbentem rá, hogy félelmetes árat kell mindezért fizetnem."

Alex egyik szeretője, kivel különösen jó kapcsolatot ápolt, öngyilkosságot követett el; húga, Joan véletlenül megsérült egy lövöldözésben, majd nem sokkal később rákkal diagnosztizálták. Alex saját magát hibáztatta, és elhatározta, hogy nem használ többé mágiát önös érdekekből, ehelyett másokat fog tanitani.

Ezen időszak alatt tanulmányozta Abramelin Szent Mágiáját. Úgy tűnik, a Szent Őrző Angyallal kapcsolatos munkája sikeresen új állást szerzett neki; 1963-ban a manchesteri John Rylands könyvtárban kapott munkát, mint ajtónálló, takarító és kifutófiú. Ebben a könyvtárban jutott hozzá a Claviculae Salomonis cimű grimoire egyik eredeti kéziratához. Saját bevallása szerint kitépett néhány lapot, hogy lemásolhassa azokat. A rongálás felfedezése kis híján bűnügyi eljárást vont maga után, de a könyvtárosok végül elengedték a vádat, azzal a feltétellel, hogy minden eltulajdonitott oldalt visszaszolgáltat. Ezek után elbocsátották.

Sanders első kapcsolatfelvétele a Wiccával a hatvanas évek elején történt, feltehetoleg a Pat Crowther-féle levelezés kapcsán. 1962. szeptemberében sikerült meggyőznie a Manchester Evening News újságot, hogy a címoldalon jelenjen meg egy, a Wiccáról szóló cikke. Ez a publikálás azonban cseppet sem tett jól a Crowther párral ápolt kapcsolatának, akik túlságosan kezelhetetlennek és felelőtlennek minositették viselkedését, és megtagadták tőle a beavatást.

Ekkor vette fel a kapcsolatot egy papnővel, Sylviával, aki abban az időben Pat covenjében dolgozott. Számos pletyka terjedt el arról is, hogy ellopta és lemásolta Patricia Crowther Árnyak Könyvéjét annak beleegyezése nélkül; erről azonban minden érintett mélyen hallgat, és azt bizonyosan tudjuk, hogy a jelenlegi formájában az Alexandriánus Árnyak Könyve már egyáltalán nem emlékeztet a Pat által használt verzióra.

Sylvia néhány más társával és Alex-el együtt saját covent hozott létre, a papnő azonban nem sokkal késobb kivált, és Alex-re hagyta a csoport irányitását. Ebben az időszakban a coven gyűléseinek helyszíne Alex saját háza volt Manchesterben.

Alex folytatta a médiában csapott hírverést, igy hamatosan számos társra és követőre tett szert. 1965-ben azt állitotta, hogy 1623 embert avatott be a Wicca hagyományaiba, és ezért joggal illeti meg őt a Boszorkányok Királya cím. Mindemellett számos okkult társaságnak és rendnek a tagjává is vált, többek között a templomos rend, Szent Mihány Rendje, Szent György Rendje és az Ordine Della Luna is tagjai közé fogadta.

Gyógyítói képességeivel is egyre ismertebbé vált. Azt állította, hogy meggyógyitott egy heroinfüggőt és egy krónikus hólyaghuruttal küszködő asszonyt pusztán úgy, hogy kezét a fejére tette, és erősen akarta, hogy a betegség távozzon el róluk. Szintén saját feljegyzéseiből származik az az eset is, mikor három napon és éjjelen át ült egy rákos beteg asszony kórházi ágya mellett, miközben kezében tartotta annak lábát, és gyógyító energiát sugárzott bele. Azt állította, képes spontán vetélést előidézni az akaratával.

Egyik leghíresebb gyógyítása saját lányával, Janice-szel esett, ki dongalábbal született. Az orvosok azt mondták, semmit nem tudnak tenni vele, mig a kislány tinédzser korba nem lép. Sanders meleg olivaolajjal kenegette a kislány lábát, és közben addig forgatta, mig a láb visszafordult eredeti helyére. Janice ezután normálisan tudott járni, hideg, nedves időben néha bicegett kicsit.



Szintén a hatvanas években történt, hogy Sanders megismerkedett a nála húsz évvel fiatalabb Maxine Morris-szal, akit hamarosan beavatott a Mesterségbe, és főpapnőjének nevezte ki. 1965-ben megtartották Wicca kézfogójukat, nagy sajtónyilvánosság közepette, 1968-ban a polgári ceremóniát is megtartották, és Londonba költöztek, egy alagsori lakásba a Notting Hill Gate közelében. Ott tartották covengyuléseiket, és oktatták tanitványaikat. Ugyanabban az évben megszületett kislányuk, Maya Alexandra.

A folyamatos sajtószereplés vezetett ahhoz, hogy 1969-ben June Johns kiadta Alex életrajzát, King of the Witches (Boszorkányok királya) cimmel, és egy filmet is forgattak, melynek cime "A boszorkányok legendája" volt. Mindezek egyre nagyobb ismertséget hoztak a Sanders párnak, gyakorta voltak talk-showk meghivott vendégei, számos interjú készült velük, és a sajtó szinte minden lépésüket figyelemmel kisérte.

Természetesen a többi Witch nem nézte jó szemmel a sajtó megnövekedett érdeklődését, a legtöbben úgy vélték, hogy a Mesterségnek titokban kell maradnia, és megőriznie hagyományait. Maxine szerint Alex soha nem kereste a nyilvánosságot, "egyszerűen csak képtelen volt elkerülni". Maxine úgy gondolta, a nyilvánosság éppenhogy segít a többi Witch-nek, mivel elvonja a figyelmet róluk, ezért nyugodtan tevékenykedhetnek tovább háborítatlanul.

A nagy nyilvánosság azonban egyértelműen rosszat tett Alex néhány coventársának, akik hivatalosan gyakorló keresztények voltak, és az egyházi kiközösítés igen kínos botránnyal járt volna számukra. Alex úgy gondolta orvosolni ezt a problémát, hogy felajánlotta a helyi sajtónak, mágikus rítust mutat be, melynek során feltámaszt egy embert hallottaiból. A rongyokba csavart, oltáron fekvő testet Alex egyik kollégája vizsgálta meg, aki orvosnak vallotta magát, és kinyilvánította, hogy a rongyok valóban holttestet rejtenek.

"Alex megigérte mind a riporternek, mint a fotósnak, hogy feltámasztja a holtat. Sok hókuszpókusz után ősi, különös invokációba kezdett, drámai, lassú hangon olvasva a szöveget. Manapság már nevetségesnek hangzik, hogy bárki is bedőlt ennek, de a sajtós elfutott a helyszinről, s mindez természetesen megint az újságok címoldalán kötött ki. Az ártatlanság napjai voltak ezek, de a keresztények ezután biztonságban voltak, Alex pedig a legjobb úton afelé, hogy világszerte ismert személyiséggé váljon" - mondta az esetről Maxine.

Alex "A boszorkányok legendája" film elővetitésén találkozott először Stewart Farrar-ral, aki akkoriban már ismert újságiró volt, és különösen érdekelte a Mesterség. Beszédbe elegyedtek, és késobb egy avatásnak is szemtanúja lehetett. Farrart Maxine avatta be, és a covenben találkozott későbbi feleségével, Janet Owennel. Stewart és Janet Farrar ezután számos könyvet irt a Wiccáról, melyek nagyban segitették a vallás megismertetését.

Alex és Maxine 1971-ben elvált. Alex Sussexbe költözött, Maxine pedig a londoni lakásban maradt, ahol tovább vitte a covent és a mágikus tanítást. 1972-ben megszületett fiuk, Victor Mikhael. A pár továbbra is fenntartotta egymással a kapcsolatot, de közösen nem dolgoztak együtt többé.



1979-ben Alex bejelentette a Wicca közösségnek, hogy "orvosolni szeretné azokat a sebeket, melyeket a múltban elkövetett, és azokat a károkat, melyeket az ostoba sajtószereplésekkel okozott a Mesterség követoinek". Kifejezte azon vágyát, hogy a Wiccák egy napon majd félreteszik nézeteltéréseiket, és "testvéri szeretetben egyesülnek az Úrnő és az Úr szine előtt".

Ugyanebben az évben mágikus partnere Derek Taylor lett, egy ismert transz médium. Együtt dolgozták ki az Ordine della Luna in Constantinople nevű mágikus rend szertartásait, mely kinevezte Alexet Anglia és Wales Grand Prior-jának. A páros különböző intelligenciákkal és entitásokkal dolgozott, elsősorban channeling útján. Számos feljegyzésük maradt fenn e mágikus munkáról, egyik komoly figyelmeztetést tartalmaz egy lehetséges, III. Világháború veszélyéről.

Alex 1988-ban halt meg tüdőrákban, Beltane előestéjén. Utolsó útjára számos barátja és Wicca társa kísérte el, hogy megadják neki a végtisztességet.

Alex Sanders élete nagyon ellentmondásos. Története tele van hazugságokkal és szenzációhajhászással. Ennek ellenére valóban rendekezett bizonyos okkult képességekkel, és tevékenységével legalább annyit használt a Wicca közösségnek, mint amennyit ártott vele. Semmiképp sem írhatjuk le egyszerű sajtósarlatánként, bár nem kérdéses, hogy példája sokakat bátoritott a nyilvánosság előtti fellépésre, akiknek semmi köze nem volt sem mágiához, sem valláshoz. Minden hibája ellenére sokan szerették és tisztelték, és munkássága révén helye van a Wicca nagyjai között, akikre emlékezünk.

A honlapon található, esetlegesen Internetről származó anyagokért csoportunk felelősséget nem vállal.
Az Árnyak újság a Berkano Wicca Tradíció belső kiadványa, a benne található cikkek, írások a szerzők és a Tradíció szellemi tulajdonát képezik,
felhasználásuk a jogtulajdonosok írásos engedélye nélkül minden formában tilos.

Powered by nettarhely.hu